Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-10 / 15. szám

CKumené ^ öKumené öKumené Uj táviatok nyílnak Új-Delhi, 1961 Az Egyházak Világtanácsa ed­digi történetében az egyik legje­lentősebb tanácskozás a harma­dik nagygyűlés volt, amelyet 1961- ben az indiai Üj-Delhiben tartot­tak. A nagygyűlést megelőző és azt követő külső események, va­lamint a nagygyűlés tanácskozá­sainak eredményei azt mutatják, hogy erre az időre több vonatko­zásban is „beérett” az Egyházak Világtanácsának eddigi munkája. Új kapcsolatok A keresztyén egyházak életében nem csak Evanston és Üj-Delhi között, de talán az egész évszá­zadban a legjelentősebb esemény az volt, hogy XII. Pius halála után XXIII. János személyében olyan pápa került a római katoli­kus egyház élére, aki megtörte a római katolikus egyház évszáza­dos merevségét és ökumenikus nyitást kezdeményezett a többi keresztyén egyház felé. 1960-ban a Vatikán létre hozta a Keresz­tyének Egységének Titkárságát, amelynek feladata a más keresz­tyén egyházakkal való kapcsolat ápolása lett. Ez nem csak azért fontos esemény, mert az egység­titkárság keretében lehetőség nyílt arra, hogy a római katolikus egy­ház és más egyházak képviselői hivatalos keretek között találkoz­hassanak egymással, hanem azért is, mert elsősorban az egységtv- kárság adott lehetőséget a haladó római katolikus teológusoknak a hivatalos megszólalásra. A Vati­kán ökumenikus nyitásának volt az eredménye, hogy az ökumeni­kus mozgalom történetében elő­ször Űj-Delhiben vettek részt hi­vatalos római katolikus megfigye­lők az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén, és az 1962-ben megnyílt II. Vatikáni Zsinat meg­beszéléseire az Egyházak Világ­tanácsa és a felekezeti világszö­vetségek hivatalos megfigyelőket küldhették. A hivatalos képvise­lők kölcsönös küldésénél is jelen­tősebb volt azonban, hogy megin­dulhatott a hivatalos teológiai párbeszéd a Vatikán és más egy­házak között. Ezek a dialógusok szinte felmérhetetlen jelentősé­gűek az ökumenikus mozgalom történetében. y Uj tagegyházak Üj-Delhiben 23 új tagegyházit vettek fel az Egyházak Világtaná­csa tagegyházainak sorába. A leg­jelentősebb esemény az volt, hogy a felvett tagegyházak között vol­tak az Orosz Ortodox Egyház, va­lamint a szocialista országok töb­bi ortodox egyházai. Ezzel szinte valamennyi nem római katolikus egyház tagja lett az Egyházak Világtanácsának. Az újonnan fel­vett ortodox egyházak jelentős befolyást gyakoroltak az Egyhá­zak Világtanácsa munkájára. Ez mindjárt Üj-Delhiben elkezdő­dött. Az ortodox egyházak kíván­ságára a nagygyűlés a Szenthá­romságra való utalással kibővítet­te az Egyházak Világtanácsa alap­elvét. Az új megfogalmazás így hangzik: „Az Egyházak Vílágta- nácsa azoknak az egyházaknak a közössége, amelyek az Ür Jézus Krisztust a Szentírás szerint Iste­nüknek és Megváltójuknak vall­ják és közösen igyekeznek betöl­teni, amire elhivattak, az Atya, Fiú, Szentlélek Isten dicsőségét.” Az ortodox egyházak azóta is gondot fordítanak arra, hogy az Egyházak Világtanácsa vala­mennyi megnyilatkozásában ben­ne legyen a szentháromság-hitre való utalás. De más vonatkozás­ban is érvényesül az ortodox teo­lógiai szemlélet. A szocialista te­rületről jövő tagegyházak szolgá- tán keresztül erősödött a Keresz­tyén Békekonferencia szelleme is az Egyházak Világtanácsa mun­kájában. Azáltal, hogy két chilei pünkös­dista egyház is tagja lett az Egy­házak Világtanácsának, egy kes­keny híd épült azok felé a sza­badegyházi csoportok felé is, ame­lyek eddig kritikus szemmel néz­ték az Egyházak Világtanácsa munkáját. Az új tagegyházak leg­nagyobb részét a felszabadult, vagy szabadságukért küzdő afri­kai országok egyházai tették ki, s ez óhatatlanul azzal járt, hogy az Egyházak Világtanácsánban ezután komolyan figyelembe kel­lett venni az afrikai népek prob­lémáit is. Uj szemlélet Üj-Delhiben lett nyilvánvaló, hogy az Egyházak Világtanácsa teológiai munkáját csak szemlé­letváltoztatással folytathatja to­vább. Az a nagy szegénység és sok emberi nyomorúság, amellyel a küldöttek a város utcáin nap­ról napra szembe találkoztak, nem engedte meg számukra, hogy csak elvileg teológizáljanak. Min­den előadónak és felszólalónak szembe kellett néznie azzal, hogy mit jelent a nagygyűlés főtémája — Jézus Krisztus a világ világos­sága — ebben a konkrét szituá­cióban. Ugyyanerre indította el az Egyházak Világtanácsát az is, hogy a küldöttek között voltak a harmadik világ egyházai, ame­lyeknek képviselői állandóan fel­tették a kérdést, mit jelentenek a keresztyén teológiai tételek konk­rétan az ő problémáikra vonatko­zóan. A nagygyűlés felhívása és határozatai arról beszélnek, hogy a nagygyűlés ebben az új szemlé­letmódban igyekezett megfogal­mazni az egyházak feladatát a vi­lágban. Konkrétan szóltak arról, mit kell tenni az egyházaknak a háború és béke ügyében, vala­mint a szociális igazságtalanságok és a faji megkülönböztetés meg­szüntetése érdekében. Ezt az új szemléletmódot az Egyházak Vi­lágtanácsa Űj-Delhi után is kö­vette. Ezért valósulhatott meg az Egyház és Társadalom Világkon­ferenciája Genfben 1966-ban. Az a tény hogy a nagygyűlés színhelye egy ázsiai város volt, a küldöttek figyelmét az ázsiai vi­lágvallások felé is irányította. A nagygyűlés határozatai hangsú­lyozzák, hogy nem csak a keresz­tyén misszió szempontjából fontos ismerni ezeket a világvallásokat, hanem mivel az emberiség prob­lémáinak megoldása nem képzel­hető el ezeknek a világvallások­nak a közreműködése nélkül, fel kell venni velük a kapcsolatot és együtt kell velük dolgozni a konkrét feladatok megoldásában. Selmeczi János Ssabó László: Édesanyám kenyere Imádságos, szelíd lélek volt, Az én zsoltáros jó Anyám, Olyan mély hit parasztasszonyban Nem is volt a földön talán. Kenyerünket mikor sütötte, Oly áhítattal ragyogott, Hogy a szívünk dobogásától Csodákba fúlt minden torok. Én izgatott csodálatomban Elejtettem a kenyeret, Többi testvéreim szörnyülködve Mind Édesanyámra meredt. Megszólalt halk, árnyékos hangon Vád lobbant szemsugáriban, Gyöngéd parancs varázsa hullt rám: „Vedd fel és csókold meg, fiam!” „Mert a kenyér a legszentebb étel Kis falutól nagy városig, Az ember lelke Istenével A kenyérben találkozik.” Én pityeregve szótfogadtam, Azt hittem, Isten fenyeget, Mert a szavak mélységes titka Meghaladta értelmemet. De értelmem hogy megvirágzott, Láttam, hogy Anyám Mennyet ér, Azóta szép lelkén keresztül Áldott minden darab kenyér. (Megjelent a költő ÖRÖK HŰSÉG című kötetében 1974-ben) Az énekszámtábla Szerkesztőségünkhöz több gyü­lekezetből kérdés érkezett, hogy hogyan kell módosítani a szám­táblák használatát az új énekes­könyv bevezetése után. A felme­rült problémákra szeretnénk Vá­laszolni, illetve néhány rövid ta­nácsot adni. VEGYÜNK KIINDULÁSUL egy olyan istentiszteletet — például a virágvasárnapit —, amelyhez úrvacsora is csatlakozik. A szám­táblán öt szám áll a következő rendben: Az első szám a kezdőéneket, a második a liturgia számát jelzi. (Az ünnepkör megjelölése, vagy a liturgikus rend oldalszámának kiirása helyett áll ez a szám.) A harmadik a főéneké, a negyedik a gyónási éneké, az utolsó pedig az úrvacsorái liturgiáé. Gyülekezeteink eddig énekes­könyv nélkül énekelték az „A te áldott beszéded” és a „Maradj meg kegyelmeddel” kezdetű éne­ket. Az igehirdetés"utáni és a‘'zá­róéneket az új énekeskönyv 12. és 13. lapján találhatjuk meg. Ja­vasoljuk, hogy az énekeskönyv egyik jelzőszalagja kerüljön ide, hiszen ezek az énekek minden is­tentiszteleten ismételten előfor­dulnak. A szószéki szolgálat után eddig lelkészeink egy önálló éne­ket választottak, amely alatt ösz- szegyűjtötték a perselypénzt, vagy a főének utolsó versét énekeltet­ték, esetleg keresztelési éneket. Erre vonatkozóan az a tanácsunk, elegendő az, ha a lelkész a szó­széki hirdetés utolsó pontjaként közli a hívekkel, hogy mit fog­nak énekelni. Ezért nem jelöltük ezeket az ötsoros számtáblán. AZOKBAN A GYÜLEKEZE­TEKBEN. ahol minden éneket je­lezni akarnak, ott hétsoros szám­tábla szükséges. Erre a figyelmet 'időben felhívtuk: ezt javasolta 1982. elején lapunkban az éne­keskönyvvel foglalkozó cikk is, és az 1982. január 25-én kelt püs­pöki körlevél is. Ez esetben a hét sor: kezdőének, liturgia, főének, szószéki szolgálat utáni ének, zá­róének, gyónási ének és úrvacso­rái liturgia. KÉRDÉS MÉG AZ IS, hány darab szám szükséges az ének­számtáblához. Számításunk sze­rint egy ötsoros számtáblához nyolc darab 1-es, hét 2-es, hat 3-as, 4-es 5-ös szám kell, a többi­ből elég öt-öt. A SZÁMTÁBLÁNAK három fajtáját említjük meg. A hagyo­mányos a sínes megoldás, ahol a számokat oldalról csúsztatjuk a sínek közé. A másik, külföldön leginkább alkalmazott: a számo­kat fent átfúrjuk, és a számtáb­lára akasztjuk az oda bevert szö­gekre. (Modern templomban a fe­hér templomfalba közvetlenül is verhetők szögek, így a fekete szá­mok szépen mutatnak. A harma­dik fajta a mágnestáblás megol­dás. Itt a tábla fémlemez borítást kap, amit matt fehér festékkel lefestünk. A számokra hátulról kis mágneseket kell ragasztani. Mágnesek a TANÉRT boltjaiban kaphatók... Ez, a .számtábla kezel­hető a legegyszerűbben. ■. n !sö?.'tsn:rnsf! ‘ ______________Trajtler Gábor Ru ttkay-Miklian Géza 1905-1983 Aszódon született — de a csa­lád a felvidéki Ruttkáról került ide valamikor. Petőfi iskolájában szívta magába az irodalom szere- tetét és emlékelte a versek re­mekeit úgy, hogy még idős korá­ban is hibátlanul mondta fel őket akár családi-baráti körben, akár álmatlan éjszakákon magának. Öten voltak testvérek, de három fivére és egyetlen nővére meg­előzték már a halálban. Hagyo­mányosan evangélikus családban és evangélikus gyülekezetben nőtt fel. Érettségi után némi útkeresés végén Gyula bátyja nyomdokán a teológiai stúdiumot választotta. Sopronban készült fel a lelké- szi szolgálatra és onnét hozott magának feleséget négy évi je­gyesség után Schneider Margitot, akivel közel fél évszázadon át harmonikusan, s boldogan éltek. Négy gyermeküket nehéz küröl- mények között, hitben nevelték és bocsátották útra. Ruttkay-Miklian Géza számára döntőek voltak kelenföldi káplán évei. Itt szerette meg egy egész életre a rendet, a pontosságot. Itt nyílt alkalma az evangélikus sajtó-munkába betekinteni, sőt bekapcsolódni. De később is je­lentek meg szépírásai, elbeszélé­sei, szerkesztett iskolai énekes­könyvet, összeállított passiófüze­tet. Szentetornyán munkálkodott közel egy évtizedet tanyasi világ­ban. Majd 33 éven ót a gyóni evangélikusok lelkipásztora volt. Felesége hű segítőtársa a kántori szolgálatban. A nyugalom éveire ismét a ke­lenföldi gyülekezet közösségébe kerültek, míg Isten váratlan egy­másutánban el nem szólította őket. Egy hónappal felesége halá­lra után Ruttkay-Miklian Gézát is a gyóni és kelenföldi gyüleke­zet tagjai, a pestmegyei egyház­megye lelkészei, barátok, ismerő­sök sokasága kísérte családtagjai­val, rokonaival március 7-én a Farkasréti temetőben. Detre Lász­ló ny. esperes, Scholz László és Missura Tibor szolgált a vigaszta­lás evangéliumával. „A remény­ség nem szégyenít meg, mert szí­vünkbe áradt az Isten szeretete a nékünk adott Szentlélek által.” (Róma 5,5) AZ LVSZ: ÖTVEN ÜJ ÖSZTÖNDÍJAS A Lutheránus Világszövetség nemzetközi ösztöndíj és ösztöndíj­csere programjának legfőbb veze­tősége, 1982. január 21—24-én tar­tott ülésén tizenkét hosszabb idő­tartamú, harminchét gyakorlati jellegű és csoportos és két ven­dégprofesszori ösztöndíjat bocsá­tott a pályázok rendelkezésére. Az ösztöndíjasok földrajzi megoszlá­sa: 15 afrikai, 14 ázsiai, 6 európai, 6 latin-amerikai és 9 az USA-ból. Az ösztöndíjasok közül 21 nő. Az ösztöndíj segítségével huszonha­tan tanulnak majd tovább Észak- Amerikában; tizenketten Ázsiá­ban, hárman Afrikában, ketten Latin-Amerikában és heten Euró­pában. Az ösztöndíjak teljes ösz- szege 440 ezer dollár. Ezt a pénz­összeget az NSZK. a Finn, a Nor­vég és az USA lutheránus egyhá­zainak Nemzeti Szövetsége és egy­házi egylete adományaiból fedez­ték. — Az ösztöndíjakkal foglal­kozó irodában 147-en jelentették be továbbtanulási igényüket, (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents