Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-10 / 15. szám
XLVIII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1983. április 10. Ára: 4.50 Ft H ET I LA Dr. Káldy Zoltán püspök Uppsalában, az Élet cs Béke világkonferenciáján Dr. Olof Sundby svéd érsek kezdeményezésére Uppsalában április 20—24. között „Élet és béke” címmel konferenciát rendeznek, amelyre a világ keresztyén egyházainak mintegy 150 vezetőjét, illetve képviselőjét hivták meg. A konferencia célja az, hogy még jobban mozgósítsa a világ keresztyénségét a háborús veszély megszüntetésére. A konferencián részt vesz dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, ^továbbá dr. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke. Megragadtál Uram! Másfél'éve ősszel hívtuk meg levélben, majd látogatva is a gyülekezetben ismert családok megkeresztelt gyermekeit kétszakaszos konfirmációi előkészítésre. — Keressük a távoli múltban az „istenes embert", — szoktam mondani az első órán. — Ha ilyen embert akarunk találni, akkor egykettőre a Bibliát kell kinyitnunk. A Déli Egyházkerület nagy és kis gyülekezeteinek konfirmandusai ezért kaptak az elmúlt év bibliavasárnapján Újszövetséget ajándékul. MILYEN KÖNYV A BIBLIA? — Megragadó! Századok nemzedékeinek szívét dobogtatta meg, milliók értelmét és lekét világosította meg hittel. — Meghökkentő, hogy az „istenes” emberek nem tökéletesek. Az Ószövetség ezért olyan izgalmas bűnüldöző, leleplező. Csak itt-amott villan föl benne tisztán annak arca és üzenete, aki tökéletes és akire az emberiség vár. Ezért olvassuk többet az Újszövetséget, amelyben Jézus Krisztus a meghívó, ö veszi át a keresők, útjának vezetését. Az Ö emberi szavában hangzik gyermekeink felé Isten tökéletes akarata. Tetteiben mutatkozik meg le- bilincselöen megragadó szeretete. Igazában tehát a ma is személyesen bennünk, közlünk dolgozó Úr az, aki megragadja az olvasót és hallgatót. KONFIRMANDUSAINK SORBAN OLVASNAK, majd valaki ösz- szefoglal. Ismeretlen dolgokat magyarázunk, mai üzenetet kiemelünk. Istentől megragadott, megváltozott életű emberek nyomába lépünk. Imádság vonz Isten színe elé. Hivő nemzedékek régi és új énekei ragadják meg a sokszor csak magnót fülelőket. Mire alapoztuk a hívást? ' ' Isten előzetes, korábbi cselekedetére. — A keresztségre utaltmk. — Talán a szülök is alig gondolkodtak valódi jelentőségén, mert „hagyományból” kér eszteltettek. Ilyenkor különösen fontos, hogy a gyermek döntését kérjük. Isten korábbi döntése nemegyszer kulcs a szívéhez: Elmegyek, megpróbálom megismerni, — hangzik a szülőnek is meglepő válasz. Ahogy gyülekeztek, fölolvastam mindazok nevét, akikről valamit' tudtunk és hívogatni kellett őket. Megszégyenítő, hogy sokszor a frissen jött gyermekeken keresztül mozdít meg Isten olyanokat, akiket nem is ismerünk. A 12 tanítvány elhívásának történeténél elkezdjük egymás nevét gyakorolni. Barátság és bensőséges családi kapcsolat szövődik addig egymást nem ismerő családok között. — Jézus testvérré tesz. KIK ISTEN „HÁTTÉRI” MUNKATÁRSAI? Hamarosan kiderül, hogy édesanya, nagyapa, egy gondozó néni kezében már olt volt a Biblia, előkerült otthon egy régi káté. — A második szakaszban, a tanítás rövid összefoglalásakor nagy élmény, ha a szülő és hozzátartozó nem „kikérdez”, hanem együtt olvas, értelmez és alkalmaz. A Biblia és a káté alapján a maguk életére engedik hullani Isten világosságának fényét. — Még jobb, ha egy korábbi folyamat állomásáról van szó. A konfirmáció után a folytatás következik. MILYENNÉ FORMÁL A MEGRAGADÓ ŰR? — Igényes, nyitott szemű és szívű emberré. — Isten igénye látszik meg rajtuk. Krisztustól tiszta életet, egyenességet, érzelmi gazdagságot kaptak. — Szoros időbeosztásban, sűrített programban élnek. Naponta kell dönteniök a legkülönbözőbb hatások között. Öröm megtapasztalni, hogy vágyakoznak és ragaszkodnak a hivő közösséghez. — Őszinte beszélgetésben föltárul serdülő életük veszélyeztetettsége. Lépcsőházak iszoga- tóiról, titokban szipózókról, „halál-erős’’ életunt önvagdalókról hallunk. Jézus ettől óv, ebből szabadíthat. A „hazatérés” dacos, vagy véletlen tévutakról Istenhez és szerelteinkhez, ma is megrázó valóság. A JÉZUSSAL VÁLLALT „KESKENY ÚT” a gyönge, az erőtlen, az idős és egyedüli szolgálatát és másoknak való örömszerzést jelenti számukra. Igényes embereket formál Jézus gyermekeinkből a művelődés, földi hivatás, környezetünk megbecsülése vonatkozásában is. Isten gyermekei szemében a kozmosz és pátria, a nagyvilág és a kis haza szépségét, kincseit, munkáját és eredményeit apró dolgokban is megtanulják értékelni. Ki-ki a maga talentumával többre igyekszik. — Konfirmandus pl. ezért nem lehet döcögve olvasó gyermek. Új fordítású. gördülékeny nyelvű Bibliát, világos, tartalmas fogalmazású könyveket kap kezébe. A BIBLIA VILÁGA ELSZAKÍTHATATLAN EGYSÉGBEN VAN tanításunkban mai világunkkal, benne az egyház, a haza jövőjével és békességével. — Ez a „képzés” szinte hézagpótló, mert gyermekeink csak vizuális élményekre vágynak. Némelyek rendszeres, következetes ismeretgyűjtés nélkül szeretnének tudomány, hivatás magaslataira eljutni. A tanítás összefoglalásához eleven folyamként kapcsolódik az egyház, egyházunk, népünk történelme és az előttünk járt hivő emberek életpéldája. Ágostontól Árpádházi Margitig, Bornemissza Pétertől Kis Jánosig, Haubner Mátétól Remete Lászlóig. — Megragadott, megragadó életű emberek mentek előttünk. — Megragad-e minket, őket is mindez, hogy Jézus nyomába lépjünk? Bödecs Barnabás * Áldások napja Nagy esemény gyülekezeteinkben a konfirmáció. Ott is, ahol talán csak néhány gyermek térdel az oltár előtt. Szórványainkban, ahol nagy érték az egy is. Ott is, ahol már tízesével sorakoznak fel és az ünnepi gyülekezet létszáma megközelíti a nagyünnepekét. A HALADÁS DRÁGA ALKALMA. Nem véletlen, hogy a gyülekezet felé arccal forduló lelkész észreveszi a könnyeket is szülök, nagyszülők, keresztszülők szemében. Isten szeretete íme idáig vezette azpkat, akiket egyszer karjukon hoztak be Isten házába s talán maguk hite és képessége kicsinységének tudatában is, de kimondták a felelősségteljes ígéretet, hogy hitben fogják őket nevelni. Mennyi kísértésen, próbatételen át jutottak el végül is ezek a fiatalok az Űr oltárához. Nem emberi erő tartotta meg őket, hanem az annak idején őket magához ölelő Isten hűsége. A BIZONYSÁGTÉTEL DRÁGA ALKALMA. A lelkész részéről, aki most kiváltképpen való alkalmat kapott arra, hogy bizonyságot tegyen az elhívó, megtartó, megerősítő, üdvözítő Megváltóról. A szülők részéről, akik a felnőtté érő gyermek előtt őszinte szóval és tiszta szívvel Vallhatnak a hitben járás tapasztalatairól. S a fiatalok részéről, akik számára valóságos Istenné lett a mesék világából eléjük lépő, életük ügyeiben megszólaló, őket válaszadásra, döntésre, követésre szólító élő Jézus Krisztus. Te adj á Evangélikus Énekeskönyv: 302 Urunik Jézus, te adj áldást E szent napon népedre! Nyisd meg gyermekeink ajkát Hálaadó énekre. És szent jelenléteddel Szívünk lelkünk üdítsd fel! Hisz ma őket hívod, várod. Örök kincseddel kínálod Kiket szívedre öleltél Már a szent keresztségben. Isten gyermekévé tettél. Hogy új életük legyen: Add. hogy sose feledjék A te kegyelmed jelét, Velük kötött szövetséged, S híven kövessenek téged! Te bátorítsd, te vezéreld Nyájadat Szentlelkeddel! Keresd meg, aki eltévedt. Aki fáradt, emeld fel! És kísértésben majd Erőd adjon diadalt, bűnbánónak drága véred Megújulást, békességet! Tested-véred vacsorája Drága étel és ital: Benne nagy kegyelmed várja Népedet javaival. Hogy az örök ünnepen Boldog hálaénekben Mind együtt dicsérjünk téged. És együtt áldjuk hűséged! ödmann Sámuel Lőrinc 1750—1829 (svéd Fordította: Túrmezei Erzsébi WALTHER VON LOEWENICH NYOLCVANÉVES A nemzetközileg elismert egyháztörténész és Luther-kutató, dr. Walther von Loewenich professzor, március 3-án töltötte be életének 80. esztendejét. Loewenich professzor 1929 és 1971 között az Erlangeni Egyetem (NSZK) egyháztörténeti tanszékének vezető tanára volt és mint ilyen számos időtálló könyvet, tanulmányt jelentetett meg. A MEGBOCSÁTÁS ÉS MEGÚJULÁS DRÁGA ALKALMA. Amikor szülők és lelkipásztorok is önvizsgálatot tartva tehetik le a gyermekekért vállalt szolgálatukkal kapcsolatos mulasztásaikat, tévedéseiket, az elmúlasztott lehetőségek terhét az őket is gyermekeikkel együtt most újra kegyelmébe fogadó, irgalmas Isten lábai elé. Maguk is megerősítetten kelhetnek fel az úrvacsorái asztaltól lehetőséget kapva a fiatalokért vállalt nagyobb felelősség gyakorlására, a példamutató életben való előljárásra a családi életben, a munkahelyen, a táráa- dalom és a gyülekezet közösségéért végzendő jószívű és áldozatos szolgálatra. A fiatalok pedig talán először vizsgálva meg önmaguk igazi arcát az Ür törvényének tükrében imádkozhatják őszinte szívvel: Bocsásd meg ifjúságom vétkét. S a Lélek ajándékával megerősítve indulhatnak nemzedékek lábanyomába lépve az új ember útjára: a tisztaság, igazság, békesség, hűség, irgalom és szolgáló szeretet keskeny ösvényén, amely az életre visz. A SZOLGÁLATRA BOCSÁTÁS DRÁGA ALKALMA. Elsősorban is a fiatalok számára, akik eddig inkább csak elfogadók voltak. Akiknek testi és lelki asztalt terítettek nekik szolgálva szülők, hozzátartozók,, lelkészek, gyülekezet. Most megnyílik előttük is a szolgálatök sokféleségének ajtaja. Már most résztvehet- nek kisebb, de értékes szolgálataikkal a közös munkában. Ugyanakkor megkezdődik számukra a felkészülés, a tanulás, a gyakorlás a nagyobb felelősségű szolgálatokra is, hogy majd eleik helyére lépve legyenek egyházunk öntudatos fenntartó, építő, szavaikkal és életükkel bizonyságot tevő tagjai. Alkalmasak legyenek magukra vállalni a Krisztus teste tevékeny tagjaként egy-egy részfeladatot mint gyülekezeti munkások, presbiterek, gondnokok, gyülekezeti felügyelők, kántorok, bibliakör vezetők, lelkészek akik Urunk hű szolgáiként teremnek sok gyümölcsöt Isten dicsőségére és embertársaik javára. Akiknek tisztes munkája, becsületes helytállása tudással párosult igyekezetének eredménye beleépül népünk s az egész emberi közösség előrehaladásába és boldogabb jövendőjébe. A MEGÁLDATÁS DRÁGA ALKALMA. Áldásaival tele kézzel lép be ma a Szentháromság Isten ünneplő gyülekezeteink közösségébe. Mindenki számára, szolgálattevők és szolgálatban részesülők számára bőven kínálja ajándékait. Kiváltképpen öleli szere- tetébe konfirmációban részesülő fiataljainkat, amikor az egyház ősi szokása szerint a szolgálattevő lelkész keze néhány pillanatra megnyugszik fejükön, néven szólítja őket és mindnyájunk Ura. Megváltója, Megengesztelője és Üdvözítője eszközeként megáldja őket Isten igéjével és kiosztja számukra az értük is magát halálra adó Krisztus szent testét és vérét. Mezősi György
