Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-06 / 10. szám

őKumené íl öKumené öKumené Az ökumenikus mozgalom kezdete Az egyház szétszakadozottsága mindig fájdalommal töltötte el Isten gyermekeinek szívét. Éppen ezért az egyház története során elszórtan mindig voltak törekvé­sek az egyház egységének helyre- állítására. A modern értelemben vett ökumenikus mozgalom még­is csak a múlt század végén in­dult meg és századunkban tere­bélyesedett hatalmas fává. Az ökumenikus mozgalom terebélyes fája három gyökérből nőtt ki. Nemzetközi Missziói Tanács Az egyház szétszakadozottságá- nak súlyos hátrányai elsősorban a missziói munkában mutatkoztak meg. Éppen ezért a misszionáriu­sok és az őket képviselő missziói egyesületek már a 19. század kö­zepén megtették az első lépéseket az ökumené felé. Ezt azzal fejez­ték ki, hogy megfogadták, hogy egymás munkáját tiszteletben tartják és szolgálatukat koordi­nálják. Először 1854-ben New York-ban és Londonban tartot­tak ilyen konferenciát. A tíz évenként megismétlődő konfe­renciákat külön tartották az európai és az észak-amerikai misszionáriusok. Az első misz- sziói világkonferencia 1910-ben volt Edinbourghban. Ezt a kon­ferenciát szokás az ökumenikus mozgalom kezdetének nevezni. Az első világháborút megelőző nagy, nemzetközi feszültségben több mint 1200 küldött vett reszt a konferencián. A konferencia nyitva volt minden felekezet előtt. Még a római katolikusokat is meghívták, de nem jöttek el. Szinte valamennyi protestáns egyház missziói egyesülete részt vett a találkozón. A résztvevők ugyanis nem az egyházak, hanem a missziói egyesületek és társu­latok küldöttei voltak. A megbe­szélés fgjriá.ia ,ez volt: A misszió, problémája a nem keresztyén.vi­lágban. Mivel az első világháború idején nem volt lehetőség áz együttműködésre, csak 1921-ben alakulhatott meg a mozgalomból a Nemzetközi Missziói Tanács, amelynek első elnöke John Mott (1865—1955.) amerikai metodista hivő lett, aki már Edinbourghban is jelentős személy volt. A Nem­zetközi Missziói Tanács több je­lentős missziói világkonferenciát rendezett, míg végül J961-ben megszűnt, és az Egyházak Világ­tanácsának egyik munkaága lett. Hit és Egyházszervezet Az edinbourgh-i misszió világ­konferencia Charles Brent (1862— 1929.) amerikai anglikán missziói püspököt több résztvevővel együtt arra indította, hogy egy világ- konferencia összehívását kezde­ményezzék, ahol a különböző egyházak hitbeli és szervezeti kérdéséit beszélik meg es ezek­ben egymáshoz közeledve kere­sik az egységet. Ezeket a kérdé­seket ugyanis a missziói világ- konferencián figyelmen kívül hagyták. Több amerikai egyházi vezető is helyeselte a kezdeménye­zést. Célkitűzéseik megvalósításá­ra 1913-ban New York-ban előké­szítő konferenciát tartottak. 1920- ban Cenfben 80 egyház 133 kül­döttének részvételével előzetes konferenciát tartottak a mozga­lom hívei. A résztvevők a protes­táns és ortodox egyházak, vala­mint az ókatolikus egyház képvi­selői voltak. Roma visszautasítot­ta a meghívást. A mozgalom első világkonferenciáját Lausanne-ban tartotta 1927-ben, ahol 108 egyház 439 képviselője vett részt. Ma­gyarországi Evangélikus Egyhá­zunk is képviseltette magát. A konferencia hét témát tárgyalt. Nagy eredménye volt a konferen­ciának, hogy a megmutatkozó el­lentétek ellenére csaknem vala­mennyi témában közös nyilatko­zatot tudtak megfogalmazni és el­fogadni. A mozgalom második vi­lágkonferenciája Edinbourghban volt 1937-ben. A második világhá­ború előtti feszültség miatt a né­met egyházak nem jelenhettek meg a konferencián. A konferen­cia legdöntőbb határozata az volt, hogy a mozgalom csatlakozik a Gyakorlati Keresztyénség mozgal­mához, illetve az Egyházak Vilag- tanácsához azzal a feltétellel, hogy bizottságként célkitűzéseit e szervezeten belül is munkálhas­Gyakorlati Keresztyénség A Gyakorlati Keresztyénség. vagy más néven Élet és Munka mozgalma az egyházak gyakorlati együttmunkálkodásának előmoz­dítását tűzte ki célul. A mozgalom nagy egyénisége Nathan Sö- derblom (1866—1931) svéd evan­gélikus érsek volt, aki az első vi­lágháború idején a háborúban részt nem vevő országok egyhá­zait mozgósította a háború sújtot­ta országok lakóinak megsegíté­sére. Az ő kezdeményezésére volt Uppsalaban 1917-ben egy egyházi békekonferencia. Söderblom az egyházak gyakorlati tevékenysé­gének koordinálására hívta létre a Gyakorlati Keresztyénség moz­galmat, amelyhez több egyházi vezető csatlakozott. 1920-ban Gertiben megbeszélést tartottak és elhatározták egy világkonferencia összehívását. Több előkészítő kon­ferencia után a mozgalom első vi­Garai Gábor: Semleges évszak? Semleges évszak ez, tavasznak korai még. Egy-két tavalyi mandulaszem ága hegyén akadt, különben virágtalan, gyümölcsfélén a kert: annál többet ígérnek köröskörül a duzzadt, mézgás bőrű rügyek, nézd csak. a meggyfa, az átültetett is megéled lassan, s az alma — tavaly termett először — hogy kiterebélyesedett! Lent a fű közt is akad meglesni való: halvány zöld fülecskéit fölnyújtja a jácint meg a tulipán, és a sárga-mimóza apró hajtásai, mintha seregben, nyüzsögnek a rózsa “■* 1 ­bokra közeién, jó nyájak a pásztor köré térülnek így; nem lesz korai már földbe tenni a dália meg a kardvirág gumóit és kitakarni a szőlőt; s vessük tűzre a régi, elszáradt venyigét, hadd égjen a rossz tél nyesedéke, szemetje, hadd égjen a holt gally! Semleges évszak? Tavasznak korai talán még, de hozzánk szegődik, azt zizegi, megértük hajnalhasadtát ennek az évnek is, s az év pártunkra áll, szellős kék ég-lobogóit lengetve fölöttünk, hogy értünk való legyen dele, délutánja és alkonya is majd, — micsoda semleges évszak? — fagypont és forrpont közt feszülő forradalom, tömény várakozás; s míg csípi szemünket a száraz venyige füstje, begyújtott rakétákként bizseregnek a rügyek már, s fanyar szagával elszáll fejünk fölött a múlt év: maroknyi hamuja marad csak. (Megjelent a költő DELFIN ÉS MEDÚZA című kötetében 1982-ben) Dr. Selmeczi János hatvanéves Bensőséges ünneplés-sorozat keretében köszöntötte egyházunk dr. Selmeczi Jánost, a Teológus Otthon igazgatóját. Elsőként sző­kébb nyája, a teológiai hallgatók közössége köszöntését adta át Zó­lyomi Mátyás szenior egy otthon­éra kezdetén, a hallgatók ének­karának kíséretében. Február 9-én Straub István el­nökhelyettes fogadta az ünnepel­tet az Állami Egyházügyi Hivatal épületében. A szívélyes hangú együttléten jelen volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán, dr. Karner Ágoston országos egy­házi főtitkár és Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos is. Mind az állami vezető, mind az egyház püspöke kiemelte dr. Selmeczi János régóta elkötelezett, egyér­telmű politikai és egyházpolitikai magatartását és népéhez való hű­ségét. A nyílt, meleghangú be­szélgetés több oldalról világította meg azt a szolgálatot, amely mind egyházi, mind társadalmi oldal­ról elismerést érdemel. Straub István elnökhelyettes ezután át­nyújtotta az ünnepeidnek az Ál­lami Egyházügyi Hivatal értékes ajándékát. A hatvanadik születésnapon, február 10-én a Teológiai Akadé­mia tanári kara köszöntötte tel­jes számban kartársát. Dr. Fabiny Tibor dékán 2 Tim. 1, 6—7 igéjét olvasta fel és arról szólt, hogy munkatársai nagyra értékelik személyében az Istentől kapott három ajándékot: a kegyesség erejét, a pásztoroló szeretet és a józanság lelkét, A leendő lelké­szek nevelésében ez a három té­nyező igen nagy szerepet játszik: mély, élő kegyességre, megértő szeretetre és politikai, egyházpo­litikai tisztánlátás elsajátítására szorulnak mindannyian. Az ol­dott légkörű ünnepi órának ked­ves színfoltja volt, hogy azon részt vett Selmeczi Jánosné és Kesztler Lászlóné is. Egyháunk népe gyakori igehir­detői szolgálata és a szép ered­ményeket hozó „teológus-napok” révén jól ismeri dr. Selmeczi Já­nos igazgató személyét. Mégis hadd emlékeztessünk korábbi szolgálati területére is: a nógrá­di — ipolyszögi — születésű diák a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett 1942- ben kitűnő eredménnyel, s ugyanilyen kiváló osztályzattal zárta soproni teológus-éveit és 1948-ban tett lelkészvizsgáját is. Kétbodonyi, balassagyarmati és komáromi káplánévei után 1948—1970 között tatabányai lel­készként, s ezalatt 1959-től a Fe­jér-Komáromi Egyházmegye es­pereseként működött. 1969-ben az Országos Béketanács kitüntető jelvényében részesült, s ugyan­ebben az évben teológiai dokto­rátust szerzett az egyháztörténet tárgyköréből. Témája az orosz ortodox egyház története volt, s e témakörrel azóta is foglalko­zik ökumenikus területen, mint az evangélikus-ortodox vegyes­bizottság magyar tagja. 1970 óta áll a Teológus Otthon élén. Sok egyéb tisztsége mellett mint or­szágos presbiter, az országos számvevőszék elnöke és lapunk egyik rovatvezetője, felelősség- teljes munkát végez. Életére, családjára, további szolgálatára testvéri szívvel kér­jük az egyház Uráhak gazdag ál­dását. F. T. AZ ÉSZAK-NAMIBIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ JUBILEUMA Az Észak-namibiai Evangéli­kus-Lutheránus Owambó Egyház január 5—6-án emlékezett meg arról, hogy a finn Tobias Reijo- nen missziói szolgálatának gyü­mölcseképpen, 1883. január 6-án keresztelkedett meg az a hat csa­lád, amelyet a mai egyház alapí­tóiként tisztel. Az ünnepséget, amelyen résztvett és igét hirde­tett az egyház püspöke, Kleopas Dumeni is, azon a helyen tartot­ták, ahol az első evangélikusok megkeresztelkedtek. (ena) SZERETEM EZT A NAPOT! Nem egyszerűen azért, mert én is az ünnepeitekhez tartozom. Sokkal inkább, mert ilyenkor sok kedves pillanat benyomásait lehet csokorba gyűjteni. Előttem van az a fiatalember, aki a virágboltból kilépve ügyet­lenül bajlódott három becsoma­golt virágcsokorral. Szerszámhoz szokott kezeiben a szokatlan csomagokkal indult végül haza­felé. A feleség, az édesanya és talán az anyós örülhetett azok­nak a virágoknak! Eszembe jutnak az óvodás kis­lányok, akik büszkén hozzák ha­za a két szál hóvirágot. Csak a lányok kaptak — mesélik. Kicsit érthetetlen még számukra: a névnapi cukorral mindenkit meg­kínálnak, a mikuláscsomag min­denkinek jár, a nőnapi hóvirág csak az övék. Mire gimnazistákká cseperednek már magától érte­tődően elvárják a fiúk figyelmes­ségét, s jóízű ugratások folynak, hogy ki kitől kapta a virágot. Az idős nagymama még nem szokta meg ezt az ünnepet! Hosz- szú élete során mostanában kap először virágot nőnapra, hogy az „unokavő” a családba került! Szeretem ezt a napot és bí­zom abban, hogy néhány szál Nőnap női szemmel virág sok helyen melegíti át a szíveket, s képes még feszültsé­geket is feloldani. DE JOBBAN SZERETEM A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOKAT. Olyanokat, amikor az apuka megszokott természetességgel vi­szi óvodába a kicsiket, vagy várja a kisiskolást a napközi előtt. Amikor hazafelé megveszi a vacsorára valót, s míg felesé­ge szombaton megfőzi az ebédet két napra, ő végigtakarítja a la­kást. Szeretem, ha váratlanul toppanok be valahova, s az apa nem újságjaiba mélyedve húzó­dik meg egy csendes zugban, ha­nem épp a gyerekek iskolai él­ményeit hallgatja őszinte érdek­lődéssel. örülök, amikor az isko­la előtt az ismerős házaspárral találkozom, akik szülői értekez­letre sietnek: egyikük az egyik, másikuk a másik gyerekére. Apróságok? Igen, de árulkodó apróságok: jó kapcsolatokról, kö­zös tehervállalásról, megosztott felelősségről. Arra gondolok, amit a teremtéstörténetben Így olvasunk „hozzáillő segítőtárs”. Ahhoz, hogy a nő, aki legtöbb­ször feleség és édesanya is az első műszakot jól, kiegyensúlyo­zottan tudja végezni, elsősorban ilyen biztos hátvédre van szük­sége. Mert a hétköznapok másról is árulkodnak: túlterheltségről, ide­ges, feszült légkörről, hatalmi harcról munkahelyen és család­ban egyaránt. Riasztóan sok vá­lásról, gyermekekről, akik cson­ka családban nőnek fel, s neve­lésükre nem jut se idő se energia. MIT VÁRUNK A NŐNAPI JÓ­KÍVÁNSÁGOK MELLÉ, hogy az ünnep ne múljék el nyomtalanul számunkra? Több megértést! Az „emanci­pált” nő szerepét még csak a má­sodik generáció tanulgatja. Cso­da, hogy hiányoznak még a jól bevált „viselkedési formák” sok­szor? Őszinte törődést, problé­máinkra való odafigyelést várunk férjektől és kollégáktól és nem csupán formális figyelmességet. Valaki elmesélte, hogy munkahe­lyén a nőnapi köszöntés után egy szolgálatkész fiatalember sietve összegyűjtötte a virá­gok mellől a nyomtatott üdvözlő kártyát. „Jövőre is szükség lesz rá” — mondta. Bárcsak minden­nel így takarékoskodnánk! Több bizalmat várunk. Annyi nő bizonyított már az élet minden területén: szakmai tudásról, hoz­záértésről, hivatásszeretetról, ki­tartásról és munkabírásról. A bi­zalom megkétszerezi az erőt, ké­pessé tesz a feladatok elvégzésé­re, A gyanakvás, bizalmatlanság megbénít! És békét várunk, felelős dönté­seket az élet védelmében. Hogy a világnak és gyermekeinknek jövő­je legyen. A nők talán nem lát­ják a nemzetközi feszültségek nagy összefüggését, de ösztönösen érzik a veszélyt. Egy kétgyerme­kes fiatal anya mondta a napok­ban nekem: „Mi lesz velünk, el akarják pusztítani a világot? Éj­szaka felébredek és félek! Mi lesz a gyerekeimmel?” A nők ilyen egyszerűen fogalmaznak és ilyen jól látják az összefüggéseket! KÖSZÖNJÜK, HOGY AZ ÉV EGY NAPJÁN az étdeklődés kö­zéppontjába kerülünk, s a figyel­messég és szeretet sok kedves je­lét tapasztalhatjuk meg. Szeret­nénk az ünnep hangulatából és melegségéből valamit hétköznap­jaink számára is átmenteni! Keveháziné Czégényi Klára lágkonferenciájára Stockholmban került sor 1925-ben. A konferen­cián 37 országból 600 delegátus vett részt. Mivel a mozgalomhoz 1921-ben a római katolikus egy­ház Is csatlakozott, a stockholmi világkonferencián szinte vala­mennyi keresztyén egyház képvi­seltette magát. A konferencia az­zal a kérdéssel foglalkozott, mi­lyen feladatai vannak az egyház­nak a világban. A stockholmi konferencia határozatainak értel­mében 1930-ban megalakult a Gyakorlati Keresztyénség öku­menikus Tanácsa, 1931-ben pedig egy Nemzetközi Társadalomtudo­mányi Intézet. 1931-ben saját fo­lyóiratot indított a mozgalom. A németországi politikai és egyházi események miatt az állam és az egyház teológiai kérdése került homloktérbe. Ezért a második vi­lágkonferenciának (Oxford, 1937.) is ez volt a témája: Egyház, nép, állam. Ez a konferencia a keresz­tyén egyházakhoz intézett üzene­tében felhívta az egyházakat, hogy a faji kérdésben és a háború kér­désében igyekezzenek a Szentírás igazságát érvényre juttatni. Ezen a konferencián határozta el a moz­galom, hogy a Hit és Egyházszer­vezet mozgalommal közösen meg­alakítják az Egyházak Világtaná­csát. Selmeczi János LVSZ MISSZIÓI KONFERENCIA ria), az elmúlt évi stavangeri (Nor­végia) konferencia folytatásaként. Egyházunkat dr. Hafenscher Ká­roly Deák téri igazgató lelkész képviselte. A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Osz­tálya február 15—17 között konfe­renciát rendezett a misszióról Pur- kersdorfban (Bécs mellett, Auszt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents