Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-20 / 8. szám

Pazarló szeretet „MIRE VALÓ A KENETNEK EZ A PAZARLÁSA?” — kérdezik a tanítványok, amikor Betániában egy asszony szeretetének és tisz­teletének túláradó jeleként feltöri alabástrom tartóját és a benne őrzött drága nádrusolajat nem sokkal halála előtt Jézus fejére önti. Meggyőzően, sőt „jézusian” hangzik a kérdés. Nem Jézus tanította-e, hogy az Isten iránti szeretetnek nem az öncélú kultuszban, hanem a felebaráti szeretetben kell megvalósulnia? „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?” E kérdés és e történet mö­gött ott rejlik az első keresztyén gyülekezetek kérdése is; miért fo­gadta el az életét halálba adni induló Jézus ezt a luxusnak tűnő hó­dolatot? Hiszen úgy ismerték meg Jézust, mint Aki szolgálni akar. Nem kívánja, hogy Neki szolgáljanak, hanem ö akar szolgálni. Adni akar, ahelyett, hogy Neki adnának. A NAGYHETI ESEMÉNYEK ELEJÉN ÁLLÖ TÖRTÉNET nem veti-e fel bennünk is a kérdést. Miért a drága értéket pazarló módon odaáldozó asszonynak ad igazat Jézus? Miért nem áll a reálisan, ész­szerűen gondolkozó, a szeretetet gyakorolni akaró többiekhez? Nem fontosabb-e a tettekre váltott keresztyén szeretet cselekedete, mint az Isten előtti hódolatunk még oly szép formája? Mikor jár helyes úton az egyház, a gyülekezet, az egyes keresztyén? Ha Isten előtti szeretetének és hódolatának jeleként szűk értelemben vett vallásos dolgokra koncentrál, vagyis templomokat épít, liturgiát újít, isten- tiszteleti alkalmakra, igehirdetésre összpontosít? Vagy ha tágra nyit­ja érdeklődésének és szeretetének horizontját és cselekszi a szeretet cselekedeteit a világban? Rászorulókat segít, üldözöttek mellé áll, békét teremt, stb. Böjt elején Jézusnak ebben a történetben tanúsított magatartása helyére teszi kérdéseinket. Nem engedi, hogy a liturgiát szembeállít­suk a diakóniával, egyiket előtérbe helyezzük a másikat elhanyagol­juk. r BÖJT ELEJÉN ARRA EMLÉKEZTET: nincs olyan nagy hála, sze­retet és tisztelet, mely elég nagy volna arra, hogy vele kifejezhet­nénk azt. amit Jézusnak köszönhetünk. Ez az asszony nyilván arra emlékezett, amit eddig tett életében Jézus. Az evangéliumok írói már benne látják mindazt, amit húsvét után megértettek, aminek evangéliumát, örömhírét szétröpítették a világon: „. . . úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ma is ennek az evangéliumnak a meghallása nyomán támad a hit, a szeretet és a hála Isten iránt szi­vünkben. Így vall erről egyik szép böjti énekünk: „Soha én ezt nem, tudom meghálálni Jézusom". Ébredjen fel ezekben a hetekben a mi szívünkben is ez a felismerés! Böjt elején arra is emlékeztet Jézus, hogy életünkben vannak el nem mulasztható, pótolhatatlan alkalmak. Ilyenek az Isten felé ki­tárulkozó, szereiét hálás szívvel elfogadó alkalmak is az életünkben. Talán egy istentisztelet, néhány otthoni csendes perc, testvéri beszél­getések . .. Amikor megtöltekezhetünk jelenlétével, szeretetével; amikor rádöbbenhetünk, mit köszönhetünk Neki! Ésszerűen, okosan hangzó érvelésekkel csak el ne mulasszuk ezeket az alkalmakat! Mert ezekből az alkalmakból fakad az a szeretet, az az erő, mellyel végezhetjük a ránk váró feladatokat a világban. Az igazi istentiszte­letből fakad a diakónia. az igazi szeretet szolgálat. A kettő nem zárja ki, hanem feltételezi egymást. MINÉL JOBBAN FELISMERJÜK ISTEN RÁNK PAZAROLT SZERETETÉT, mely a halálba induló Jézus alakján ragyog fel ne­künk, annál inkább felismerjük szolgálatunk lehetőségeit és alkal­mait a világban. Ezen a vasárnapon vesszük először használatba új énekeskönyvün­ket. Azt reméljük: istentiszteleti életünk megújulása egész életünk megújulása a diakóniában, a szeretetszolgálatban. Sárkány Tiborné Ma használjuk először az új Evangélikus énekeskönyvet Püspöki körlevél Püspökeink az alábbi körlevelet; intézték a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteihez: Testvéreink a Jézus Krisztusban! Isten iránti hálával és örömmel adjuk gyülekezeteink kezébe egyházunk új énekeskönyvét. Egy új énekesköny megjelenése nem mindennapi esemény egyházunk életében. De időről időre szükséges lépés, hogy a gyülekezetek éneklésükkel is követhessék egyhá­zunk útját a változó világban. Hálásak vagyunk Istennek, hogy adott nemze­dékünknek szellemi és lelki erőt, amellyel ezt a munkát elvégezhettük. Több mint kétszáz ember, lelkészek és hívek, költők és muzsikusok, fiatalok és idősebbek munkája, összefogása révén most kezünkbe vehetjük korszerűen , szerkesztett éne­keskönyvünket. Hálásak vagyunk Istennek azért is, hogy a magyar evangélikus egyház gyülekeze­teiben egységes énekeskönyvből énekelhetünk ez­után. Élve ezzel a lehetőséggel, elrendeljük, hogy 1983. február 20-án, böjt első vasárnapján minden gyülekezet térjen át az Evangélikus énekeskönyv használatára mind istentiszteletein, mind pedig egyéb egyházi alkalmain. (Bibliaóra, esketés, te­metés). Legyen az új énekeskönyv gyülekezeteink örö­mére, éneklésük és istentiszteleti életük megúju­lására, végső soron a hitélet megelevenedésére és szolgáló életünk erősödésére! Isten áldása legyen az új énekesköny köztünk való szolgálatán és gyülekezeteink életén! Budapest. 1983. február 20. Dr. Káldy Zoltán s. k., a Déli Egyházkerület püspöke Dr. Nagy Gyula s. k., az Északi Egyházkerület püspöke A bizalom legyében 'A Lutheránus Világszövetség budapesti szerkesztőségének ünnepélyes megnyitása Olvasóink már több alkalommal is olvashatták lapunkban az IDL rövidítést. E megnevezés német nyelvű — Informationsdienst für Lutherische Minderheitskirchen in Europa — .rövidítésből adódik. Az Európai Kisebbségi Lutheránus Egyházak Információs Szolgá­lata, egy a Lutheránus Világszövetség által a hetvenes évek máso­dik felében elhatározott terv megvalósulását jelenti. A többéves elő­készítő munka után a választás budapesti székhelyre esett. Az IDL főszerkesztője dr. Gottfried Mierau külföldi — NSZK-bfeli- újság­író. A lap havonta jelenik meg német nyelven, átlagosan 16—2Q ol­dalon. ■ Dr. Gottfried Mierau főszerkesztő üdvözli a megjelenteket Dr Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő, Marc Chambron igazgató, dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Gottfried Mierau főszerkesztő, dr Nagy Gyula püspök (balról jobbra) A budapesti szerkesztőség hi­vatalos megnyitásának az alkal­mából január 27-én a Lutherá­nus Vilászövetség Kommuniká­ciós Osztálya igazgatója, Marc Chambron — Genf — meghívásá­ra ünnepélyes megnyitó-fogadás zajlott le egyházunk Üllői úti székházában. A mintegy ötven meghívott vendég között ott voj| egyházunk vezetősége: dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Zoltán orszá­gos egyházi felügyelő, dr. Karner Ágoston országos főtitkár, vala­mint egyházunknak a sajtóval foglalkozó munkatársai. Az Álla­mi Egyházügyi Hivatal képvisele­tében Kovács András főosztály­vezető-helyettes, Grnák Károly osztályvezető. A Külügyminiszté­rium Sajtóosztályának osztályve­zetője Pálosi Ervin. A testvér­egyházak vezető képviselői, a testvéregyházak sajtóval foglal­kozó munkatársai. Az IDL szer­kesztő bizottságának bel- és kül­földi tagjai. Megnyitó köszöntőjében dr. Kál­dy Zoltán püspök-elnök kifejtette: — A Magyarországi Lutherá­nus Egyház nevében, először is köszönetemet fejeztem ki, amiatt, hogy az IDL-t Budapesten szer­kesztik. örülünk annak, hogy he­lyet adhatunk a szerkesztői irodá­nak és otthont adhattunk Gott­fried Mierau szerkesztőnek. Köszönjük a Lutheránus Világ- szövetségnek, Marc Chambron igazgatónak és a KALME-nek egyházunk iránti bizalmát. Csak ez a bizalom tette lehetővé az IDL irodája munkáját egyházunk területén. Nagyon hálás vagyok álla­munknak, hogy megértéssel fo­gadta kérésünket és engedélyt adott az IDL Budapesten való szerkesztéséhez. Köszönöm az Állami Egyházügyi Hivatal, kü­lönösen is Miklós Imre államtit­kár nagy segítségét. Azt hiszem ez az első eset, hogy Magyaror­szágon egy nyugati ország állam­polgára kapott engedélyt egy lap szerkesztésére. Ez jellemzi az állam és egyház jó viszonyát Ma­gyarországon. Kétségtelen, hogy mind a Magyar Népköztársa­ság, mind a Magyarországi Lut­heránus Egyház a Lutherá­nus Világszövetség iránti biza­lom alapján vállalta a lap szer­kesztésének Budapestre telepíté­sét, a lap szabad szerkesztését, a A vendégek egy csoportja (Folytatása a 3. oldalo \)

Next

/
Thumbnails
Contents