Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-20 / 8. szám
GYERMEKEKNEK. Hasonlatok — példázatok Ha elkezdjük olvasni a Szentírás történeteit és tanításait, akkor az első, ami a szemünkbe tűnik, hogy a Szentírás szövege tele van képies beszéddel. A keleti emberek szeretik magukat képekben kifejezni. Nemcsak a Biblia szövege, de például az Ezeregv éjszaka meséinek szövege is tele van kepekkel. A képies beszéd segít jóban megérteni a mondanivalót. A Szentírás szövegében is ez a szerepe a képies beszédnek. A SZENTÍRÁSBAN ELŐFORDULÓ KÉPIES BESZÉDET két nagy csoportra szokták osztani. Az első csoportba tartoznak a hasonlatok. Amikor például a zsol- táríró így imádkozik: „Az Ür az és pásztorom . . akkor hasonlatról van szó. A zsottáríró Istent pásztorhoz hasonlítja. Ennek a hasonlanak az az értelme, hogy amint a pásztor gondját viseli bárányainak, úgy gondoskodik Isten is az ő gyermekeiről. Vagy amikor például Jézus ezt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”, akkor ezzel a hasonlattal azt akarja kifejezni, hogy Jézus szeretete táplálja a mi életünket. Sok ilyen hasonlattal találkozunk a Szentírásban. A Szentírás hasonlatait az emberek sokszor a mindennapi beszédben is használják. Sokszor nem is gondolunk rá, hogy a köznyelvben előforduló hasonlatok a Szentírásból származnak. Amikor például ..báránybőrbe bújt farkasról” beszélünk, nem is gondolunk arra. hogy ezt a képet Jézus alkalmazta a hamis prófétákra, akik meg akarják téveszteni az embereket. Vagy például, amikor azt mondjuk: „ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal”, akkor sem szoktunk arra gondolni, hogy ez a hasonlat is Jézustól származik. Jézus akkor mondta ezt a hasonlatot, amikor arra intett ne dicsekedjünk, ha valakivel jót teszünk. Lehetne még tovább sorolni ezeket a példákat. Próbáljátok meg egyszer ilyen szempontból végig olvasni a Szentjk,o— EGYHÁZASDENGELEG. Illés Győző né palotáshalmi hittestvérünk Isten dicsőségére fehér oltárterítő készletet és keresztelőmedence takarót adományozott a gyülekezetnek, amelyeket nép- művészeti hímzéssel díszített. — Minden jó leiekből fakadó adományon Isten gazdag áldása A nyugszik. írást, majd meglátjátok, mennyi szép és érdekes hasonlatot tanulhattok meg. VAN A SZENTÍRÁSBAN SOK OLYAN KEPJES BESZED, amikor Jézus, vagy a próféták egy hosszabb kitalált történetet mondanak et, hogy valamilyen igazságot jobban megértessenek az emberekkel. Ezeket a tanító történeteket példázatoknak nevezzük. Ilyen példázat például a tékozló fiúról szóló elbeszélés, amivel Jézus azt akarja nyilvánvalóvá tenni olvasói előtt, hogy Isten bűnbocsátó szeretetével mindig visszavárja azokat az embereket, akik meszire kerültek tőle. A magvetőről szóló példázatban meg azt akarja megmagyarázni Jézus, hogy milyen sorsa van a hirdetett igének az emberek szivében. Ezek közül a példázatoK közül is sokat használunk a mindennapi beszédben. Amikor például azt mondjuk, hogy egy tehetséges embernek „sok talentuma van”, akkor Jézusnak a kiosztott tálentumokról szóló példázatát alkalmazzuk. Vagy amikor például azt mondjuk, hogy ki kell irtani a konkolyt a búza közül, sokan nem tudják, hogy ennek a képnek az eredete is Jézusnak a konkolyról szóló példázatára vezethető vissza. AZ ELKÖVETKEZŐ IDŐSZAKBAN a Szentírás hasonlatait és példázatai vesszük sorra és próbáljuk azokat elemezni és megérteni. Ezt nemcsak azért tesszük, hogy jobban megismerjük a Biblia szóhasználatát. A hasonlatokon és példázatokon keresztül Isten az ö szeretetének a titkát tárja fel előttünk és azt akarja, hogy azok megértésével közelebb kerüljünk hozzá és őszintében higgyünk benne. A Szentírás hasonlatainak és példázatainak tanulmányozása a mi életünkben is megteremheti azt a gyümölcsöt, hogy közelebb kerülünk Isten szeretetéhez és erősödik a hitünk. S. J. — BUDAHEGYVIDÉK. Február 20-án délután 5 órakor egyházzenei áhítat és szeretetvendégség lesz a gyülekezetben (XI. Tartsay Vilmos u. 11.) A gyülekezet énekkara régi magyar istenes énekeket ad elő mai magyar szerzők (Gárdonyi, Rezessy stb.) feldolgozásában. „írok nektek, ifjak .. Válasszuk a nehezebbet! — ... összefoglalom, jól jegyezzétek meg: minden fizikai erő a kisebb ellenállás felé tör ki! — mondotta, majd gyakorlott mozdulattal írótollát zakója zsebébe dugia, becsapta a naplót, s jellegzetes járásával kiment az osztályból. Bár másnap nem feleltetett, idős fizika tanárom e mondata megállt bennem, márcsak azért is, mert tapasztalataim szintén az ő tételét igazolták. — Ez hát a fizika törvénye, a rend, a természetes. AZ ÉLETET, ÖNMAGÁMÉT IS FIGYELVE UTÖBB RÁJÖTTEM: ami a fizikára így igaz, az legtöbbször érvényes a gondjaink, kérdéseink, feladataink megoldásának területén is. Az ember ösztönösen a „kisebb ellenállás” irányába, a könnyebb lehetőségek felé hajlik, mert hát egyszerűbb a házi feladatot le- egyszerűbb a házi feladatot lemásolni a szomszédoméról, mint torvárni, míg édesanya elmosogat, mint meghallani a kérését; szebb az élet, ha a discóban „lazíthatok”, mint hogy a nagyi unalmas sirámait hallgassam, s könnyebb, ha a háborús hírekre csak fintorgok, mintha azokat szívemre veszem. Vagyis a lényeg: könnyebb, egyszerűbb, kényelmesebb „kibulizni” a dolgokat, s kivárni míg „magától” történik valami, mint megfogni és csinálni. MINDEZ NAGYON TERMÉSZETESNEK, LOGIKUSNAK HAGZIK, csak ott a baj ,hogy ami a fizikában törvényszerűség az nem biztos, hogy az emberi életre vonatkozóan is az. Szőrszálhasogatóan okoskodó volnék? — Nem hiszem. Csak arra gondolok, hogy ugyan lenne-e gyufám és öngyújtóm, ha a sokezer évvel ezelőtti ősöm rá nem szánta volna magát, hogy elkezdjen fáradtságosán tüzet csiholni, nemcsak a villámcsapás kényelmesen ellopható tüzére várva? Lenne-e otthonom, ha valaki nem vállalta volna, hogy megépítse azt, amiben lakom, s lenne-e,békém (egyáltalán élhetnék-e még!) ha valakik nem áldozták volna még az életüket is érte? — Ugyan hova jutottunk volna, s jutnánk, ha mindenki a dolgok könnyebFelvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzésé a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út '12. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. a helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas. 5. keresztelési bizonyítványt, 6. konfirmációi bizonyítványt. 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítványát. — A felvételhez szükség..* továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az Akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvéleli vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti ki a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. bik, kényelmesebbik végét fogta volna meg? Nem lenne ruhánk, de divat sem, nem lenne rádió, magnó, televízió, nem lennenek falvak és városok, nem lenne discó, meg „hajrá Fradi”, nem lennének műholdak és űrhajók. Bár igaz, világgazdasági válság sem lenne, és atomháború-veszély sem, hiszen akkor a huszadik századról se beszélhetnénk, mivel az időt se lehetne Krisztus születésétől számítani, mert Jézus Krisztus se lett volna ... DE JÉZUS KRISZTUS MEGSZÜLETETT, ÉLT ÉS MEGHALT ÉRTÜNK a világon a történelem egy pontján! Az a Krisztus, akiben a világegyetem és az életet teremtő Isten érhető tetten, aki nem a fizika törvényszerűségein, vagy a mi kényelemszeretetünkön, hanem rajta keresztül ad utat az életünk szervezéséhez, megvalósításához, kiteljesítéséhez. Ami pedig Istenről Jézus Krisztusban kiderül, az az: ő nem a könnyű megoldások Istene! Nem azt nézte, hogy hogyan lehet „okosan”, „ügyesen”, „diplomatikusan”. „kényelmesen” megoldani az ember és az emberiség nagy „bűnügyét”, megváltásunkat, hanem „inkább választotta az Isten népével együtt a sanvarúságot” (Zsid 11. 25) a betlehemi jászoltól a golgotái keresztig. Az így adott ajándékán túl meggyőződésem. hogy ezzel nekünk egyben utat is mutatott: csak a dolgok nehezebbik felét megfogva lehet előbbre jutni, egy minőségileg új életet és élethelyzetet teremteni, életünknek alapot vetni, gerincet, tartást és célt találni. így hát aki elkezdett fáradságosan tüzet csiholni, aki nekilátott házat építeni. aki a békéért kész volt életét is adni — ha tudott róla. ha nem — isten-szerűen cselekedett; betöltötte küldetését. MINDEZ SZÉP, DE HOL MÁRAD AKKOR AZ ÉLET BOLDOGSÁGA, ÖRÖME. KITELJESEDÉSE? — Meggyőződésem szerint éppen itt van! Mert hol helyettesítheti egy görbe este egy komoly beszélgetés élményét; egv csintalan randalírozás az alkotás, értékteremtés örömét; egy könv- nyű flört az 'egymást megbecsülő szerelem boldogságát? — Ha azt akarjuk, hogy az életünk szép, boldog, gazdag, lehetőségei közt kiteljesedett legyen, olyan, amit megélni érdemes, olyan, amit Isten is megáld: válasszuk a nehezebbet! ifj. Foltin Brúnó Egymillió forint - és ami mögötte van Gyülekezeteink szupplikációs és teológusnapi adományaink összege 1982-ben egymillió ötvennégyezer forint volt. Ezzel az 'előző évihez képest 138 ezer forintos növekedéssel nemcsak elértük, hanem meg is haladtuk az egymillió forintos'bűvös határt. Ennél a határkőnél érdemes megállni és egy kicsit részletesebben elemezni, hogy mi mindenről beszél ez a több, mint egymillió forintos szupplikációs adomány. Régi hagyomány Evangélikus egyházunknak egyik legrégibb hagyományai közé tartozik az iskolák szeretete és megbecsülése. Ahol evangélikus gyülekezet alakult, ha temploma és saját lelkésze nem is volt azonnal, iskoláról és tanítóról feltétlenül gondoskodott a gyülekezet.. Megható az az áldozatkészség is, amellyel gyülekezeteink középiskoláinkat és teológiai főiskoláinkat támogatták. Régi jegyzőkönyvek és gyülekezeti számadások a tanúi annak, hogy milyen nagy szeretettel fogadták gyülekezeteink az iskolák küldötteit, a szuppükáns vagy legátus diákokat. Szinte hozzátartozott minden gyülekezet életéhez az évenkénti szupplikáció. Amióta egyházunknak egyetlen iskolája maradt, a Teológiai Akadémia. azóta gyülekezeteinknek ez az iskolák iránt tanúsított felelőssége es szeretete e felé az intézmény felé irányul. A lelkészképző intézetünk iránt érzett szeretet mögött ott van gyülekezeteinknek az a féltő aggodalma is, hogy lesznek-e új, fiatal igehirdetők, akik a szolgálatban megfáradt idős lelkipásztorok nyomába lépnek és tovább viszik az evangéliurrt hitet ébresztő örömüzenetét. Ezért várják ma is örömmel és fogadják szeretettel gyülekezeteink a szuppükáns teológusokat. Ez a szupplikációs vagy legációs gyakorlat a magyarországi protestáns egyházaknak a jellemző sajátsága. Nemzetközi konferenciákon. ahol a különböző egyházak küldöttei a lelkészképzés örömeiről és gondjairól tanácskoznak, külföldi kollégáink nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem egy kicsit irigykedve is hallgatják a szupplikációs gyakorlatról szóló beszámolóinkat. Mert a lelkészképzés és a gyülekezetek ilyen szoros kapcsolatának rengeteg áldása van. A jövő lelkészei nemcsak elméletben készülnek fel szolgálatukra, hanem a szuppliká- ciók alkalmával megismerik és megszeretik a gyülekezeteket, jövő szolgálatuknak a színhelyét. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyházunkban igen ritkán fordul elő, hogy egy végzett teológus nem vállal gyülekezeti szolgálatot. Másik áldása a szupplikációs szolgálatoknak, hogy sok fiatal szívében akkor togan meg először a gondolat, hogy lelkész legyen, amikor fiatal teológusok bizonyságtevését hallgatja. A gyülekezetek számára pedig az a nagy áldás, hagy a fiatal Timóteu- sok” szolgálata mindig remény-1 séggel tölti el a gyülekezeteket: Isten gondoskodik az evangélium hirdetésének folyamatosságáról. A teológusok igehirdetései, egy kicsit arról is beszélnek, hogy milyen lesz a jövő egyháza. Ezért kísérik olyan figyelemmel és megkülönböztetett érdeklődéssel híveink a teológiai hallgatók szupplikációs szolgálatát. Megható áldozatkészség 1982-ben 191 gyülekezetünkben volt szupplikációs, 38 gyülekezetünkben pedig teológusnapi szolgálat. összesen 229 gyülekezetünk, egyházunknak csaknem valamennyi gyülekezete találkozott teológusok szolgálatával az elmúlt évben. Két gyülekezetünk (Bony- hád és Gyönk) három alkalommal. két szupplikációs és egy teológusnapi alkalmon .nyolc gyülekezetünk pedig (Domony, Nagy- tarcsa, Kiskőrös, Szekszárd. Nagy- mányok, Paks-Tengelic, Arnót és Miskolc) két alkalommal fogadott teológust és adakozott a lelkész- képzésre. A legnagyobb adomány Kiskörösről (43 676 Ft.) és Békéscsabáról (32 800 Ft), érkezett. Huszonegy Gyülekezetből (Szügy, Ajka, Soltvadkert, Bonyhád, Csömör, Pilis, Paks-Tengelic, Surd, Gyönk, Nagytarcsa, Nyíregyháza, Lucfalva, Csengőd, Irsa, Miskolc, Tét, Székesfehérvár, Özd, Domony, Nemescsó, Aszód és Takácsi) kaptunk tízezer forintot meghaladó adományt. A szupplimációs adományok értékelésénél nem szoktuk a Gyülekezeti Segélyadományok mintájára az egy lélekre eső adomány összegét kiszámítani, de e felsorolt gyülekezeteket névsorából is láthatjuk, hogy milyen megható sok kis lélekszámú gyülekezet áldozatkészsége. Érdemes lenne azt is kielemezni, hogyan adják össze a gyülekezetek ezt az adományt. A legtöbb gyülekezetben a szupplikáció alkalmával a perselybe teszik az adományaikat a hívek, másutt a lelkészi hivatalba hozzák be. Vannak gyülekezeteink, ahol természetbeni adományokat is adnak a hívek. Ennek értéke az elmúlt évben 46 776 Ft volt. Az egyik kis gyülekezetben a persely összeszámlálásakor 20 dr 500 forintost egybehajtogatva találtak a perselyben. Nyilván egy család adománya volt. Hihetetlen csodákat tud elvégezni Isten Szentlelke az emberek szívében! Jelentős segítség A szupplikációs adományok összegét 1982-ben 35 ezer forint úti- és gépkocsiköltség terhelte, és 65 ezer forint szupplikációs jutalmat adtunk a teológusoknak. Így a Teológiai Akadémia szupplikációs tiszta bevétele 954 ezer forint volt. A gyülekezetek és egyházmegyék ezen kívül az ösztöndíj alapra 173 ezer forintot, gyülekezeti hozzájárulásként pedig 25 ezer forintot küldtek a lelkész- képzésre. Személyektől 46 ezer forint adomány érkezett. Mindez összesen kereken 1,2 millió forint. Ha figyelembe vesszük, hogy a Teológiai Akadémia összes költsége 1982-ben 2,4 millió forint volt, láthatjuk, hogy milyen jelentős segítség a szupplikációs adomány a Teológiai Akadémia fenntartásában. Itt említem meg azt is köszönettel, hogy a lelkészképzés támogatásához államunk évenként közel 400 ezer forinttal járul hozzá. Amikor gyülekezeteink és híveink áldozatkészségéért és ezért a jelentős anyagi támogatásáért a Teológiai Akadémia professzorai és hallgatói nevében hálás köszönetét mondunk, szeretnénk hangsúlyozni, hogy éppen ilyen jelentős, vagy talán még jelentősebb az a támogatás, amit híveink azzal nyújtanak, hogy imádságaikban hordozzák a lelkészképzés szolgálatának ügyét. Enélkül az imádkozó szeretet nélkül nemcsak e: a több, mint egymillió forint adomány nem gyűlt volna össze, de egyáltalán nem tudtuk volna végezni a jövő lelkészeit felkészítő, felelősségteljes szolgálatunkat. Selmeczi János
