Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-12-18 / 51. szám
ORSZÁGOS EVAN GELIKUS HETILAP I Huszonöt év a diakónia útján Réssiet dr. Bartha Tibor püspök köszöntő beszédéből dr. Káldy Zoltán huszonöt éves püspöki jubileumán Béke Istennel — Mi a világban Az Északi Egyházkerület közgyűlése Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnök Űr! Szeretett Testvérem, Káldy Zoltán elnök-püspök Atyánkfia! A Magyarországi Református Egyház, valamint a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tagegyházai nevében szeretnék szólni úgy, hogy az ökumenikus Tanács közösségéhez hozzáölelem a magyarországi izraeliták közösségét és az unitárius testvéreket. Mindnyájunk nevében szeretném elmondani, hogy áldás származott Káldy Zoltán atyánkfia püspöki szolgálatából egyházaink és népünk javára. Azt hiszem, ebben a mondatban foglalhatjuk össze azt, amit a 25. évforduló alkalmával érzünk — és érzek személy szerint. Áldott legyen Isten, aki erőt adott Püspök Úrnak e 25 év szolgálata terheinek hordozásához! őszinte hálával mondjuk vele együtt a zsoltáros imádságot, amellyel kezdte a Főtisztelendő Közgyűlést megszólító üzenet mondását: „az Ür énnékem őriző pásztorom”. Az áldott őriző pásztor „asztalt készített és eledelt adott bőven” — az ellenség szeme láttára! Nem a kommunisták voltak az ellenségeink! Ök a mi barátaink. Az „ellenség” másokban jelentkezett! — mondotta Bartha püspök. Beszéde további részében utalt azokra a teológiai felismerésekre, amelyek a magyarországi protestantizmust — már az I. világháború óta egyre nyilvánvalóbban — rávezették annak meglátására, hogy a keresztyénség és a világprotestantizmus szekularizálódott, eltért hivatása gyakorlásának Istentől rendelt vonalától akkor, amikor összefonódott azokkal a gazdasági, politikai, kulturális struktúrákkal, amelyek a lakott Földön élő emberiség többségének elnyomatását eredményezték és belső törvényszerűségeik szerint úgy hatnak, hogy a világ ma a teljes pusztulás szakadékának a szélén áll. Ilyen körülmények között jutott bűnbánatra a magyar- országi protestantizmus, és foglalt állást a társadalmi igazságosságért folyó küzdelemben már 1948-ban a Magyar Népköztársasággal megkötött Egyezmény aláírásával. „Ekkor megszűnt a barátság. az ún. testvéri szeretet, megszűnt a jómodor és a magyar protestantizmus egyházai koncentrikus támadások középpontjába kerültek — szinte az egész földkerekségen. Ezeknek a koncentrikus támadásoknak a dühét kellett elviselnie Káldy Zoltánnak. Amikor 1958-ban felszentelték, ellenségeink közül senki sem adott püspöki szolgálatának esélyt. És az Űr Isten asztalt készített és eledelt adott a mi ellenségeink szeme láttára! Az Ür csodája az, hogy a konszolidáció — abban az időben szinte reménytelennek tűnő — folyamata jó véghez jutott; a jónak felismert út járható úttá vált, bármennyire is kételkedtek ennek lehetőségében bírálóink es ellenfeleink.” Sokakban támadhatott az az aggodalom, hogy a protestáns egyházak gerincét alkotó polgári és kisgazda réteg cserbenhagyja azt az egyházat, amely a magyar nép jövője érdekében a kollektív gazdálkodás, a nagyüzemi mező- gazdaság elfogadására igyekszik rávezetni. Ezekben az időkben nem volt könnyű Káldy Zoltán szolgálata, de néki is nagy része van abban, hogy az egyházak népe is elfogadta az új utat, és ma már hálával emlékeznek akkori bizonyságtételére azok is, akik annak idején ellenkezéssel hallgatták. Félreértésekkel, gyanúsításokkal, megszégyenítő diszkriminációnak és tagadásnak olyan áradatával találkozott Káldy Zoltán és mások az elmúlt 25 évben a Dr. Bartha Tibor református püspök nemzetközi egyházi szolgálatok, során, amelyeknek elhordozása csak az Isten kegyelme folytán volt lehetséges. És ma már hálaadással mondhatjuk: a magyar protestantizmus tekintélye, hitele az egész földkerekségen elfogadott lett. A szolgáló Krisztus szolgáló egyházának teológiai irányzata — a diakóniai teológia — polgárjogot nyert az egész világon. „Szívből kívánom — mondotta Bartha püspök: — Isten adjon erőt, testi, lelki erőt Káldy püspök úrnak, szeretett Nagy Gyula püspök úrnak, a Teológia professzorainak, lelkipásztoroknak, presbitereknek, diakónusoknak, kántoroknak, hogy az eddig járt úton tovább haladhassanak. Szívből kívánom, hogy Káldy püspök úr még hosszú éveken át vezesse egyházát erőn felüli úton. A világ végső pusztulás szélére sodródott, és itt az ideje, hogy a magyar protestantizmus folytassa a felelősségébresztés hálátlan szolgálatát, és hirdesse: itt van a keresztyének megtérésének az ideje! Ne higyjük, hogy a világ úgy sodródott a végső szakadék szélére, hogy mi ártatlanok vagyunk. Ha mi, keresztyének, a világ világossága lettünk volna, só és kovász, a világ nem jutott volna idáig. Eljött az idő, hogy a világ- keresztyénséget felhívjuk: egyetemlegesen emelje fel szavát az emberiség fennmaradása érdekében, és minden másra tekintet nélkül támogassuk azokat, akik ma az emberiség túléléséért küzdenek.” Köszöntő beszédjének befejező részében Bartha püspök Káldy Zoltán szolgatársi szeretetéért és igaz barátságáért mondott köszönetét. Jézus Krisztus főpapi imádságát idézve, hálát adott azért a lelki egységért, amelyet a magyarországi protestantizmuson és az ökumenikus Tanácson belül Káldy Zoltán az elmúlt negyedszázad alatt oly következetes hűséggel munkált. „Én immár megöregedtem, és elől fogok járni a hazatérésben. Püspök Űrra bízom az egység mindenek felett való megőrzését a magyar protestantizmus világában, a bizonyságtételért. a szolgálatért, amelyre elhivattunk és amely szolgálatnak elméletileg és gyakorlatilag olyan áldott munkálója volt Püspök Ür az elmúlt 25 évben is. Áldást kívánok életére!” Háromévenként visszatérő, jelentős esemény színhelye volt október 18-án a karcsú tornyú evangélikus templom Budán, a Bécsikapu téren. Ide gyülekeztek már a kora délelőtti órákban az Északi Evangélikus Egyház- kerület közgyűlésére nyolc egyházmegye és sok gyülekezet kiküldöttei. A megnyitó istentisztelet szolgálatát D. Koren Emil budai esperes, püspökhelyettes végezte. Ezután az oltár előtt elhelyezett asztalnál helyet foglalt az Egyházkerület elnöksége: dr. Nagy Gyula püspök. Kari Károly kerületi felügyelőhelyettes;-D. Koren Emil .egyházi főjegyző és Teli Péter világi jegyző. A püspök köszöntötte a közgyűlési küldötteket és a megjelent vendégeket, köptük dr. Fekete Zoltán országos felügyelőt, Komjáthy Aladár református esperest, Viczián Jánost, a Szabadegyházak Tanácsa főtitkárát, Bartók Béla unitárius főgondnokot, a Teológiai Akadémia képviselőit és az országos egyházi hivatalok vezetőit. Napirend előtt a közgyűlés felállással és csendes imádsággal emlékezett meg a nemrég elhunyt dr. Mihály Dezső kerületi felügyelőről és a tavaly ősszel eltávozott dr. Szelényi Gusztáv kerületi világi főjegyzőről. A közgyűlés ezután meghallgatta dr. Nagy Gyula püspök részletes jelentését az Egyházkerület elmúlt három esztendejéről. A jelentésből a következőkben idézünk néhány fontos részletet. „Számadásunkban és tervezésünkben — érthető módon — rendkívüli jejentősége van annak a konkrét világhelyzetnek, melyben ma élünk; magyar népünk, társadamunk erőfeszítéseinek, melyekei ma sorsát alakítja; és egyházunk, gyülekezeteink helyének a nagyobb ökumenikus ösz- szefüggésekben, a Luther-évben és a Lutheránus Világszövetség budapesti világgyűlése előtt”. Világunk halálos veszélyek között „Nem foglalkozhatunk reálisan egyházkerületünk életével és szolgálatával az elmúlt időszakban anélkül, hogy ne szóljunk a XX. század nyolcvanas éveinek világáról, amelyben ma élünk.” „Istennek legyen hála azért, hogy ma már végre túl vagyunk azokon az éveken, amikor nemzetközi egyházi tanácskozásokon még szóhoz juthattak olyan nézetek is, hogy világunk sorsa, az emberségesebb, igazságosabb világrend és közös nagy emberi kérdéseink nem tartoznak az egyház felelőssége körébe. Ha lennének még itt-ott olyan keresztyének körülöttünk, akik eny- nyire lemaradtak a világ egyházaitól, azokat ne csak az egyházak mai magatartása, a Lutherév üzenete a hit és a szeretet ösz- szefüggéseiről és a világ egyházainak vancouveri üzenete figyelmeztesse, hanem Isten igéjének igazabb és mélyebb megértése is: az Istenbe vetett hit valósága és a szeretet, a béke konkrét feladatai a közelben és a távolban, elszakíthatatlanok egymástól!” Közös szolgálat népünkért és társadalmunkért „Az a szorosabb értelemben vett „világ”, amelyben egyházunk élete az elmúlt három esztendőben végbement, szeretett hazánk és magyar népünk élete, szocialista társadalmunk mai kontextusa. Hazai egyházunk életét változatlanul az 1948-ban lefektetett jó alap — az egyház és állam közötti Egyezmény — határozza meg. Ez az alapvető megegyezés biztosította az elmúlt hároméves időszakban is gyülekezeteink nyugodt, biztonságos életkereteit, egyházunk széles körű szolgálatát... Ez a viszony tovább épült és új, értékes vonásokkal gazdagodott. Az egyik ilyen örvendetes, új vonás az egyházak értékteremtő és értékőrző szolgálatának — elsősorban ilyen etikai szolgálatának — fokozott felismerése a saját sorainkban, de társadalmunk széles köréiben is.” „A másik fontos jelenség egyházi életünk legutóbbi hároméves időszakában az a magaszintű dialógus, amely különböző formákban kialakult és elevenen folyik hazánkban keresztyének és marxista világnézetet vallók között.” A hazai és a világ-ökumené munkamezején „A harmadik kör, amelyben az elmúlt három év során szolgálatunk végbement, a hazai és a vi- lág-ökumené területe volt... Amit a magyar egyházak, egyházunk is oly régóta hirdettek, mintha véglegesen „áttört” volna a' keresztyénség legszélesebb területein is, hogy ti. az evangélium Az Országos Közgyűlés határozatai 1. A Magyarországi Eevangélikus Egyház közgyűlése hálásan megköszöni dr. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentését, annak tartalmát magáévá teszi és az egész jelentés jegyzőkönyvbe foglalását határozza el. 2. Az Országos Közgyűlés Istennek ad hálát dr. Káldy Zoltán püspök 25 éves püspöki szolgálatáért. A püspök Istennek engedelmeskedve vállalta a nehéz püspöki szolgálatot és Isten erejére támaszkodva végezte azt. Nagyon nehéz helyzetből indult és az Isten Szentlelkének vezetésével oldott meg súlyos problémákat egész egyházunk javára. Külön is megköszöni az Országos Közgyűlés a püspöknek a diakóniai teológia kidolgozását, tanítását és gazdagítását. A sok közül kiemeli az Országos Közgyűlés az új Teológiai Akadémia felépítését, az új országos Énekeskönyv kiadását, a Sajtóosztály kiadásában megjelent, mintegy félszáz könyvet, köztük az Ö- és Űjtestámentom számos könyvének magyarázatát. Nagyra értékeli a nyugdíjas lelkészek nyugdíjának rendezését, a DIAKÓNIA időközi kiadását, a levelező teológiai tanfolyam elindítását, a gye- nesdiási ifjúsági konferenciák megszervezését. Hálás az Országos Közgyűlés az egyházközi és nemzetközi kapcsolatok nagyméretű kiépítéséért, az egyházi világszervezetekkel való kapcsolat kimélyítéséért és számos külföldi egyházhoz való kapcsolatok szélesítéséért. 3. Mély hálával köszöni a püspöknek a Magyar Népköztársaság, államunk és egyházunk közötti kapcsolat rendezését és az őszinte, jó és gyümölcsöző együttműködés kialakítását. Köszöni, hogy államunkhoz és társadalmunkhoz fűződő kapcsolatainkat biztos alapra helyezte, teológiailag tisztázta és így egyházunk és annak tagjai felszabadultan és örömmel vehetnek részt a szocialista társadalom építésében. Köszöni a püspöknek, hogy aktívan vesz részt a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Magyarok Világszövetsége munkájában és hogy az országgyűlésen méltóan képviseli népünk és egyházunk érdekeit. Megköszöni a püspöknek, hogy negyedszázados püspöki munkájának gyümölcseként meghívta a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlését Budapestre és ezzel megbecsülést szerzett egyházunknak, de magyar népünknek is. 3. Megköszöni az Országos Közgyűlés az Országos Egyházi Elnökség minden tagjának, elsősorban dr. Fekete Zoltán országos felügyelőnek és dr. Nagy Gyula püspöknek szolgálatát. 4. Megköszöni az Országos Közgyűlés Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és az Állami Egyházügyi Hivatal minden tisztségviselőjének számos segítségét, jóakaratát és megértését. Dr. Nagy Gyula püspök előterjeszti jelentését (Balra Kari Károly egyházmegyei felügyelő, jobbra dr. Koren Emil esperes) (Folytatása a 3. oldalon)
