Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-18 / 51. szám

V GYERMEKEKNEK. A kősziklára épített ház Mt 7, 24—27 Házépítésnél igen fontos a fel- dás pedig elkezdi mosni a ház építendő ház helyének a kikere- alapjait. A kősziklára épített ház sése. Nem mindegy, hogy az em- dacol a viharral és az áradással, berek hová építik házaikat. Ez falai szilárdan megállnak, mert az különösen Palesztinában volt igaz, alapja kősziklára épült. A homok- ahol a téli időszakban olyan ha- ra épített ház azonban nem tud talmas esőzések szoktak lenni, megállni a viharban. A víz ki- hogy ilyenkor a rossz helyre és mossa a homokot a ház alapja rosszul épített házakat igen gyak- alól, a falak elvesztik egyensúlyu- ran elsodorták az esőzések nyo- kát és az egész ház öszeomlik. mán keletkezett áradások/ Jézus egyszer egy példázatban beszélt MINDNYÁJAN HÁZÉPÍTŐK az előrelátó, okos emberről, aki VAGYUNK. Jézus a házépítés rossz helyen építkezett. ' példázatát ugyanis arra vonatkoz­tatja, hogy ki hogyan rendezi be AKI HALLGATJA AZ ÉN BE- az életét. Ha Jézus azt mondja, SZÉDEIMET ÉS MEGCSELEK- hogy bolond ember az, aki meg- SZI AZOKAT, az hasonló az okos hallgatja beszédeit és nem asze- emberhez, aki kősziklára építi a rint rendezi be az életét, meny­házát — kezdte Jézus a példáza- nyivel balgább az az ember, aki tot. Tehát az a fontos, hogv a ház meg sem hallgatja Jézus szavait! alapját szilárd talajra, legjobb, ha Miért olyan fontos, hogy hallgas- kősziklára építjük. Sokszor ez a sunk Jézus tanítására és ennek kőszikla a talaj felszínétől néhány megfelelően rendezzük be az éle- centiméterre található, más he- tünket? Jézus tanításában arról lyen viszont mélyre kell ásni, beszél, hogy Isten szeret bennün- hogy a kősziklát megtaláljuk, két. Azt akarja, hogy boldog, meg- Ezért szoktak a házak építésénél elégedett legyen az életünk. Ezért az alapnak mély árkokat ásni, mondja el azt is, hogy a boldog hogy a ház szilárd talajra, kőszik- élet alapja a szeretet. Csak annak Iára épüljön. Minél magasabb a az embernek boldog az élete, aki ház, annál fontosabb, hogy az alap hisz Isten szeretettben és maga építésénél leássanak egészen a kő- is tudja szeretni a körülötte élő szikláig. New Yorkban azért tud- embereket. nak az emberek hatalmas felhő- A mi életünkben is jöhetnek vi- karcolókat építeni, mert az egész haros esztendők, amikor meg kell városnak az alapja egy hatalmas állnunk az élet megpróbáltatása- kőszikla. iban és viharaiban. Az ilyen idő­szakokban csak akkor tudunk AKI PEDIG HALLGATJA AZ megállni, ha meg vagyunk győ- ÉN BESZÉDEIMET ÉS NEM ződve arról, hogy Isten szedet CSELEKSZI AZOKAT, az hason- bennünket és tőle minden meg­lő a bolond emberhez, aki homo- próbáltatás elhordozására erőt ka- kos talajra, fövenyre építi a há- punk. Sok ember élete azért ron- zát — folytatja Jézus a példáza- pan ősze. mert hiányzik szívéből tot. Egy ideig nem látszik meg a ez a szilárd hit és meggvőződés. különbség a két ház, a kősziklára Keressük hát az alkalmat, ahol épített és a homokra épített ház Isten igéjét hallgathatjuk! En- között. A különbség csak akkor gedjiik. hogy igéje által Jézus tűnik ki, amikor eljön az esős év- megtöltse a szívünket hittel és szak. így beszél eijről az időszak- szeretettel, hogy hit és szeré­rt: ömlik a zápor, Ion az áradás tét gyakorlásával életünk háza és feltámadnak & Szélek! X'áié- kősziklára épüljön! lek beleütköznek a házba, az ára- Selmeczi János A NYUGATNÉMET EGYHÁZAK DIAKÓNIAJANAK ÜJ VEZETŐJE rß „Írók nektek, ifjak..." Akik elhatározták, hogy végeznek Jézussal Mt 12,9—13 (E heti igénkben Jézus meg­gyógyít egy sorvadt kezű embert. A szakasz utolsó mondata a tör­ténet csúcspontja. De Máté evan­gélista talán azért vezeti olva­sóit ilyen magasra, hogy aztán, a történetet továbbolvasva, an­nál mélyebb legyen a zuhanás. A 14. versben ugyanis a gyógyu­lás diadalmas beszámolóját vá­ratlanul ez a vészjósló mondat követi: „A farizeusok elhatároz­ták, hogy végeznek Jézussal”. Eddig a tények — amelyeket in­nen már a képzelet gondol to­vább. Nemrég egy kopott-szaka- dozott irattekercs került elő évezT redes rejtekhelyéről. Arám nyel­vű szövegének fordítását az aláb­biakban közöljük.) Titkos terv József fia, Jézus elhallgattatására. Hithű farizeusok belső haszná­latára! Szigorúan bizalmas! Felhíáborító események zajla­nak körülöttünk! Már hónapok óta itt cselleng városunk kör­nyékén' egy veszedelmes nép­ámító, bizonyos József fia, Jé­zus. Kifelé alázatosságot és sze­lídséget mutat, de belül annál romlottabb és elvetemültebb. Már az is elgondolkodtató, hogy ki­ket gyűjtött maga köré: csupa kétes elemet, csalóktól kezdve mindenfajta börtöntölteléket. A bűnözőket azzal édesgeti magá­hoz, hogy bűnbocsánatot ígér ne­kik — mintha bizony ő volna a Magasságos! Üj életről és újjá­születésről fecseg, azt akarja el­hitetni még a vénségekkel is, hogy valaki újra megszülethet. A szegényeket, sírókat és üldö­zötteket azzal ámítja, hogy ők az igazán boldogok. Rendkívül saj­nálatos, hogy tömeghatása — nyilvánvaló tévtanításai ellenére — igen nagy. Sajnos népünk még nem elég érett az igaz és a ha­mis közötti önálló mérlegelésre. Ezért különösen a szülőket int­jük, hogy óvják fiaikat, leánya­ikat e káros befolyástól, az if­júság amúgyis hajlamos zavaros eszmék felelőtlen követésére. Ez a tanítás erkölcsileg zülleszt. Ha ez így megy tovább, .ez a názá­reti fattyú az államrend ellen is fel fog lépni, s ebbe a kaland­ba beíerángathatja a még éret­len nemzedéket. József fia. Jézus már többször tett homályos célzást a Magas- ságossal való kapcsolatára. Azt akarja elhitetni a néppel, hogy különleges küldetést kapott Tő­le, s közelebb áll Hozzá, mint bárki halandó. Megbízható em­bereink bizalmas jelentései sze­rint még arra az istengyalázás- ra is vetemedett, hogy ő egy a Magasságossal. Rendkívüli veszélyessége ör­döngösségében rejlik: kitanulta a szélhámosság mesterfogásait, így elhiteti a néppel, hogy látványos csodatételekre képes. Az ostoba csőcselék nem veszi észre, hogy ezek valójában ügyesen előkészí­tett trükkök. De hát sok szem­fényvesztő meg cirkuszos jár-kel „Hídépítő” ének Nehéz lenne két eltérőbb jel­legű gyülekezetei találni egyhá­zunkban, mint a soproni és a nagytarcsai gyülekezet. Sopron patinás, nagymúltú, többezer lel­kes, igazi városi gyülekezet bi­zonyos német gyökerekkel. Nagy- tarcsa viszont hamisítatlan, tra­dicionális falusi gyülekezet, ahol a szlovák kegyesség jegyeit le­het felfedezni. A földrajzi tá­volság is elég nagy a két gyüle­kezet között, mégis ezen az őszön, némi túlzással azt lehet monda­ni, hogy „felfedeztük” egymást. Mi volt az összekötő kapocs, a híd a két merőben különböző gyülekezet között? Az a kincsük, hogy mindkét gyülekezetben a felnőtt gyülekezeti énekkar mel­lett szolgál ifjúsági kórus is. Ez a kapcsolópont adta a lehetősé­get, hogy kölcsönösen megláto­gassuk egymást, és szolgáljunk egymás gyülekezetében. Először a soproniak látogattak Nagytar- csára Krámer György lelkész és Laborczi Erzsébet karvezető kí­séretében, majd két hét múlva a tarcsaiak viszonozhatták a sop­roniak látogatását és szolgálatát Bálint József karvezető és Gáncs Péter lelkész vezetésével. Mind szakmailag, mind pedig a közösségépítés szempontjából hasznos volt ez az „egymásra ta­lálás”. A gyülekezeti szolgálatok mellett mindkét kórus készül már a jövő évi LVSZ—Nagy­gyűlésre is, erre nézve is tanul­hattunk egymástól. Különös él­mény volt, hogy mindkét, helyen az egyházzenei áhítatot közös számokkal zárta az „egyesített Sopron—nagytarcsai ifjúsági énekkar”. G. P. közöttünk, emiatt még nem kel­lene tartanunk tőle. Sokkal súlyosabb vádunk elle­ne az, hogy vakmerő módon túl­teszi magát szent és sérthetetlen törvényeinken. A szombat pél­dául mniden hithű zsidó számá­ra szent nap, betartják ezért a munkaszünetet, emlékezve arra, hogy a Teremtő is megpihent a hetedik napon. Ám ő a közel­múltban tanítványai védelmére kelt, akik szombat napon, fel­háborító módon, kalásztépéssel foglalkoztak. Erre emlékezve gondoltuk, most próbára tesszük. Tudtuk, hogy szombaton a zsi­nagógában lesz, odavittünk hát egy nyomorékot, vajon mit tesz vele. Mi csak a háttérből figyel­tük. Fondorlatosán arról kezdett beszélni, hogy jót tenni szabad szombaton, mert ez méltóbb meg­emlékezés a Magasságosról, mint a munkaszünet. Azzal az érve­léssel próbálta tettét igazolni és környezetét léprecsalni, hogy ve­rembe esett juhát minden gaz­da kihúzza, még szombaton is. Ez után ördögi módon rendbe­hozta a beteg kezét, ismét sok követőt szerezve ezzel magának. Mindenesetre eljárást kezdemé­nyezünk a sorvadtkezű ellen is, bűnrészesség címén. József fia, Jézus pedig annyi vétket egymásra halmozott, hogy nemcsak az emberi együttélés ősi szabályait szegte meg, de jó bevált, égi eredetű törvényeinket is, magát a Magasságost pedig megszentségtelenítette. Félő, hogy veszedelmes tanait a tömegek még nagyobb méretekben veszik majd át, ez pedig végzetes rom­lást hozna egész nemzetünkre. Vele szemben a meggyőzés­sel már nem élhetünk, türelem­nek sincs többé helye. Addig kell intézkednünk, amíg nem késő! Ügy határoztunk ezért, s erre esküvel köteleztük magunkat, hogy József fia, Jézussal vég­zünk. Ha a hatóságok tétovázná­nak is az eljárással, mi ma­gunk semmilyen eszköztől nem riadunk vissza. Halála legyen el­rettentő példa mindenki számá­ra, s szűnjön meg a tévtanítás általa terjesztett kovásza. (Eddig tart a levél, képzele­tünk szüleménye. Vagy talán nem is a képzeleté? Mert „József fia, Jézus” sorsa valóban ez lett: ár­tatlan létére megölték. Halála azonban ne elrettentésül szolgál­jon, hanem éppen ellenkezőleg: mutassa meg az erőszakkal da­coló alázat útját, és azt, hogy a szeretetnek nincs határa. Az ir­galom cselekedeteit sem előírni, sem tiltani nem lehet — ezek abból a felismerésből fakadnak, hogy mennyei Atyánk is végte­lenül irgalmas hozzánk. Ami pe­dig a „József fia, Jézus” által terjesztett kovászt illeti: az csak terjedjen, s járja át ezt a vilá­got. Általunk is.) Fabiny Tamás SZLOVÁKIÁI TANULMÁNYÚT A LUTHERI REFORMÁCIÓIG VISSZANYÚLÓ hagyományokat ápoló gyülekezetei látogatott meg dr. Nagy Gyula püspök szeptem­ber végén: a nagy börzsönyi evan­Gyülekezet a reformáció korából Templomszentelési ünnep Nagybörzsönyben gélikus egyházközséget. A gyüle­kezet presbiterei a helyi lelkész, Dedinszky Gyula vezetésével ün­nepélyesen, meleg szavakkal és virággal köszöntötték a parókiá­ra érkező püspököt és feleségét. Közel húsz év óta szolgál a je­lenlegi lelkész Nagybörzsönyben és gyülekezettörténeti tanulmá­nyához fölkutatta az egyházköz­ség históriájának hozzáférhető dokumentumait. Aki ezt elolvas­sa, megérti, miért is évenkénti, nagy gyülekezeti ünnepnap Nagy- börzsönyben a templomszente­lési emlékünnep. Ez a gyüleke­zet sokat szenvedett evangélikus hitéért, és nagy áldozatokat ho­zott szép templomáért. Hadd il­lusztrálja a tanulmányból vett néhány gondolattöredék ezt a hi­tet és áldozatkészséget. MÁR 1521-BEN HITET TET­TEK Nagybörzsönyben a luthe­ri reformáció mellett. 1700-tól csendesen, majd egyre erőszako­sabban próbálták visszatéríteni a római hitre az esztergomi her­cegprímás! birtokon élő evangé­likusokat. 1702-ben fegyveres ka­tonák segítségét vették igénybe, hogy a vissza nem térőkre ki­mondott „jószágvesztés és község­ből elűzetés” ítéletét végrehajt­hassák, az evangélikus parókiát és templomot a római egyház birtokába adják. A rekatolizálási nyilatkozatot 315 evangélikustól vették ki „kényszer nélkül, sza­badon”. A megmaradt 563 evan­gélikus csak erdőben, magánhá­zaknál, erdei tisztásokon tudott igehallgatásra összegyülekezni, halottaikat csak a temetőárok­ban temethették el. A RÁKÓCZI-FÉLE SZABAD­SÁGHARC UTÁN (1705-től fog­va) jobbra fordult az evangéli­kusok helyzete, de beárnyékolta életüket az áldatlan felekezeti harc. A gyülekezet tagjai éven­ként egyszer elzarándokoltak Sel­mecbányára, hogy családostól együtt lehessenek az istentiszte­leten és úrvacsorái alkalmon. EZ ÍGY TARTOTT 1781-IG, a Türelmi Rendelet kiadásáig. A gyülekezet kérésére, hogy temp­lomot építhessen, II. József adott engedélyt. A hagyomány szerint saját „felséges lábával” mérte ki a templom helyét. 1785. február 2-án szentelik fel az elkészült templomot, mely 1844. június 7- én tűzvész áldozatává lett. A gyülekezet új templom építésébe fogott és 1852. szeptember 26-án már a templomszentelési ünnepi istentiszteletre gyülekezhettek össze. A FELSZABADULÁS UTÁN A háború pusztítását is kijavít­ja a kitelepítés miatt megcsap­pant lélekszámú gyülekezet, ame­lyet az elvándorlás is morzsol. Az Úristen megtartotta az ide­gen vallási tengerben élő börzsö­nyi evangélikus egyházközséget, amely él és megfogyatkozva is élni akar Isten igéjével, hitét megőrizve, áldozatkészségét meg­tartva. A MOSTANI ÜNNEPRE .ÖT­VENHÁROM HELYSÉGBŐL hív­ták össze a volt gyülekezeti ta­gokat és a helyben maradiakat. A templomot megtöltő gyüleke­zetnek dr. Nagy Gyula püspök a délelőtti istentiszteleten Lukács evangéliuma 14,1—11 alapján prédikált. Mi úgy ünnepelünk, — mondta az igehirdető, — hogy Is­ten szavára figyelünk, melyben most Jézus példázatát a hamis farizeusi vallásosságról és az igazi keresztyénségről hallhatjuk. A farizeusok a saját dicsőségü­ket keresték, az első helyet a templomban, az elsőbbséget az üdvösségben. Pedig egyedül Is­tené a dicsőség, és a másik em­ber kárára előbbre jutni nem a keresztyének útja. Ügy adjuk meg Istennek a dicsőséget, ha szeret­jük embertársainkat és szolgál­juk őket, saját kényelmünkkel nem törődve, önzetlen szívvel, naponként új odaszánással. Temp­lomszentelési ünneplésünk foly­tatódjék a hétköznapokban is, Isten iránti hálával élve és mun­kálkodva másokért, népünkért, az emberiség javáért. A DÉLUTÁNI ÜNNEPÉLYEN a' püspök előadást tartott és tá­jékoztatást adott a Lutheránus Világszövetségről, munkájáról, szervezetéről, célkitűzéseiről, kü­lönös tekintettel az 1984 nyarán Budapesten tartandó világgyű­lésre. Havasi Kálmán tői január végéig a pozsonyi (Bratislava) teológiai akadémián folytat tanulmányokat. Fabulya Hilda IV. éves hallga­tó a Szlovákiai Evangélikus Egy- láz ösztöndíjával október közepé­a jövő év tavaszán veszi át. The­odor Schober, az eddigi vezető, aki 1963 óta látta el ezt a szol­gálatot, nyugalomba vonul. Az NSZK protenstáns egyházainak 2100 kisebb-nagyobb diakóniai in­tézménye van, 250 ezer főállású dolgozóval. A nyugat-németországi evangé­likus egyházak diakóniai szerve­zetének (Diakonisches Werk der EKD) közelmúlban tartott konfe­renciáján Kari Heinz Neukamm lelkészt választották a szervezet elnökévé. Neukamm a rummels- bergi (Bajorország) diakóniai in­tézmények vezetője, új hivatalát OSZTOZZUNK A REMÉNYSÉGBEN tartanak Genfben. Egyházunkat Keveháziné Czégényi Klára pilisi lelkész képviseli. Ez a témája a Lutheránus Vi­lágszövetség női konferenciájá­nak, amelyet január 2—10. között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents