Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-01 / 49. szám

készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Amerikai Egyesült Államok Miihlenberg, az amerikai evangélikusság pátriátkája és utódai A 16. század végétől kezdve sok német evangélikus telepes ér­kezett Amerikába, de lelkészek nemigen jöttek velük, így — ott ahol nem volt evangélikus lel­kész — részben ki voltak szol­gáltatva magukat prédikátorok­nak mondó, de nem az evangéli­kus egyház tanítását hirdető em­berek befolyásának, részben tel­jesen lelkigondozás nélkül ma­radtak. 1734-ben egy nagyobb evangélikus csoport érkezett az akkor meg spanyol uralom alatt álló Florida nevű félszigettől északra fekvő és Georgia nevet viselő angol gyarmatra. Ezek a bevándorlók Salzburg környéké­ről származtak és az ottani ró­mai katolikus érsek protestánso­kat üldöző rendelkezései miatt fogtak vándorbotot a kezükbe. Az Amerikába került evangélikusok elesett helyzetére ekkor felfi­gyeltek Francke Ágost Hermann hallei professzor és a köréhez tartozó pietisták. Hat évvel ké­sőbb egy 31 éves fiatal lelkész­tanárt: Miihlenberg Henrik Melc- hiort (Menyhértet) megbízták, hogy menjen át Amerikába és szervezze meg az odakerült evan­gélikusok lelki gondozását. Öt nevezik mind a mai napig az amerikai evangélikusok pátriár­kájának, mert — nemcsak, hogy sok gyülekezetét alapított és hosszú éveken át (1742-től 1787- ig) szolgálta azokat, hanem — 1748-ban megszervezte az első evangélikus „egyházkerület”-et (később ezeket, a sok gyüleke­zetből álló egyházi közösségeket ,<zsinat”-oknak nevezték Ameri­kában), amely zsengéje lett an­nak a nagy amerikai evangéli­kus egyházi szervezetnek, amely ma a „Lutheránus Egyház Ame­rikában” nevet viseli. Mühlenberg messzelátó ember volt. Nemcsak maga vett részt az általa alapított gyülekezetek pásztorlásában, hanem azon is fá­radozott, hogy lelkészeket hív­jon meg Európából az egyre sza­porodó amerikai evangélikusok gondozására, sőt megtette az el­ső lépéseket abba az irányba is, hogy megkezdődjön Amerikában is az evangélikus lelkészek kikép­zése. Tisztában volt azzal is, hogy mint a svédeknél, úgy a német gyülekezetekben is, előbb vagy utóbb az angol nyelvű szolgála­tokra lesz szükség és megkezdte a fiatalabb lelkésznemzedék fel­készítését erre a változásra. Vé­gül azt is elmondhatjuk, hogy nagy megértést tanúsított az an­gol gyarmatok függetlenségi vá­gya irányában, aminek az lett a következménye, hogy családjá­nak tagjai közül többen nagy szerephez jutottak az amerikai függetlenség kivívásával kapcso­latos eseményekben: egyik fia, aki J,'nos PéUr Gáboi nevet' vi­selte, a függetlenség kikiáltását követő háborúban (1776—1783) dandártábornokként vett részt, a másik fia pedig az Egyesült Ál­lamok első parlamentjének az el­nöke volt. 17ü„ és 1830 között meghárom­szorozódott az új államszövetség, az Amerikai Egyesült Államok lakosainak a száma és ebben az időszakban az evangélikusok szá­mának az emelkedése is követte az országos átlagot. Viszont a kö­vetkező 40 esztendő során az evangélikusok száma háromszor olyan gyorsan emelkedett, mint az ország ugyancsak erősen emel­kedő lakóinak a száma. Különö­sen németek és skandináv orszá­gokból érkező bevándorlók duz­zasztották meg Amerika evangé­likusainak a számát 1830 és 1870 között. Ezen 40 esztendő alatt 57 evangélikus zsinat (egyházkerü­let) alakult, 1820-ban még csak 4 volt! Ekkor szervezték meg az evangélikusok az első főiskolai színvonalú lelkészképző intézetet, az új gyülekezetek megalakítását elősegítő hazai missziói társula­tot, a küimissziói munkát támo­gató szövetséget és állították fel Henry Mühlenberg első szeretetintézményeiket, ame­lyek érdekében Passavant A. Vil­mos pittsburghi lelkész különö­sen sokat munkálkodott. De ezek­ben az években sok, addig nem ismert probléma is felvetődött: az angol istentiszteleti nyelv ter­jedésével és az amerikai közvé­leményben erősödő nacionaliz­mus hatására csökkent az Ágos­tai Hitvallás és a hagyományos lutheri teológia iránti érdeklődés, sok evangélikus gyülekezet isten- tiszteleti rendje inkább a puritá­nok vagy kálvini jellegű egyhá­zak, esetleg methodisták, főleg a prédikációnak helyet engedő rendjéhez kezdett hasonlítani és nem az Európában élő hittestvé­rek többségének a liturgiájához. A Philadelphia környékén már 150 éve megtelepedett svéd evan­gélikusok minden gyülekezetük­kel, 1889-ben önként az episzko- pális (anglikán) egyházhoz csat­lakoztak és nem erősítették ezen év után tagjaikkal az amerikai evangélikusok számát. A 19. .század elején, a legtöbb már megszervezett zsinat (egy­házkerület) összefogása révén megalakult az „Egyetemes Zsi­nat”, amely azonban 1867-ben, éppen a lutheri hitvallások kü­lönböző értékelése miatt, két részre szakadt. A hitvalláshoz ragaszkodó egyházkerületekből megszervezett „Egyetemes Ta­nács” hamarosan jelentőségtelje- sebb lett, mint a régebbi szerve­zet. De még a lutheri hitvallá­sokhoz jobban ragaszkodó „Evan­gélikus Tanács” sem volt képes arra, hogy sok újonnan alapított — főleg középnyugati — evangé­likus gyülekezet számára közös­séggé váljon. 1839-ben egy kis német evan­gélikus csoport érkezett — New Orleanson keresetül — a Missi- sipi iolyó jobb partján elterülő Missouri államba. A porosz ura­lom alatt álló Szászországból ér­keztek, ahol a király rendeletére az evangélikusokat és a reformá­tusokat egyesült egyházba kény­szerítették. Ezek inkább kivándo­rollak Amerikába és St. Louis városába; valamint annak kör­nyékén szerveztek a lutheri tra­díciókhoz szigorúan ragaszkodó gyülekezeteket és egyházi isko­lákat. Az ott letelepült evangé- likusság vezetését hamarosan egy 28 éves fiatal lelkész, Walther Károly Ferdinánd Vilmos vette át, aki nagy lendülettel vetette be magát a szervező- és egyház­építő munkába. 1847-ben 12 egy­házközség megalkotta a Missouri, Ohio és más Államok Német Evangélikus-lutheránus zsinat”-át, amely a ma „Lutheránus Egyház —Missouri Zsinat” nevű nagy amerikai evangélikus egyház megalakulását jelentette. Amint azt már előbb olvashattuk a „Lutheránus Egyház—Missouri Zsinat" nem tagja sem a Lut­heránus Világszövetségnek, sem az Egyházak Világtanácsának. Hasonló okok miatt hagyták el más németek, a 19. század első felében szülőhazájukat, akik Buf­falo környékén (New York szö­vetségi állam nyugati részén) és lowa államban telepedtek meg. Ezek sem az Egyetemes Zsinat­hoz, sem a Missouri Zsinathoz nem csatlakoztak, hanem egy harmadik, német eredetű evan­gélikusokat magában foglaló kö­zösséget alakítottak ki, amelynek jövőjéért később Löhe Vilmos, az Észak-Bajorországban fekvő Neu- endettelsau lelkésze tett sokat. Ez az egyházi szervezet 1930-ban az „Amerikai Lutheránus Egyház” nevet vette fel, majd egyesült a főleg dán- és norvégeredetű evangélikusokat magában foglaló egyházi szervezetekkel és ezekkel együtt képezi a mai „Amerikai Lutheránus Egyház”-at. Norvégek egyébként 1825-től kezdve érkez­tek nagy számban Amerika kö­zépnyugati részébe, ahol külön­féle egyházi egyesületeket szer­veztek, amelyek részben az egyes norvég kegyességi irányok sze­rint tagozódtak. Egy részük 1860 és 1870 között áz 1840-es évek óta bevándorló svédekkel együtt, egy közös egyházi szervezetbe, az „Augüstana Zsinat”-ba tömörült, amely 1870 után csak a svédeket foglalta magában. Az „Augustana Zsinat” részt' vett az „Egyetemes Tanács” munkájában és amikor 1962-ben megalakult a „Lutherá­nus Egyház Amerikában”, akkor gyülekezetei ennek a szervezet­nek lettek tagjaivá. A svéd <*re- detű evangélikusok nagy tiszte­lettel gondolnak gyülekezeteik első nagy szervezőjére, Esbjörn Lőrinc (Lars) Pál lelkészre, aki 1849-ben a svédországi Gávleből települt át gyülekezetének egy részével, a Chicigotól nyugatra fekvő Illinois szövetségi államba., A század második részében ez­után a német és skandináv be­vándorlók számát és ezzel az evangélikus gyülekezetekét emel­ték az Amerikába érkezett fin­nek, szlovákok, baltiak és mások. A század végén érkező magyar evangélikusok vagy a magyar re­formátusok, vagy szlovák evangé­likusok gyülekezeteit gyarapítot­ták. Az első magyar evangélikus gyülekezet megalapítására csak a 20. században, 1905-ben, Rúzsa István munkája révén került sor. Pósfay György — Advent 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Rm 15, 4 —13; az igehirdetés alapigéje: Lk 13, 6—9. v- EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 11-én, vasárnap, reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOL­TÁN püspök. — NAGYSZÉNÁS—GÁDOROS. A gádorosi gyülekezet október 16-án szeretetvendégségen, a nagyszénási gyülekezet novem­ber 6-án a vasárnapi istentisz­teletet követő közgyűlés kereté­ben emlékezett meg Luther Már­ton születésének 500. évfordulójá­ról, mindkét helyen népes rész­vétellel. Gádoroson Pintér János esperes, Nagyszénáson dr. Selme- czi János, a Teológus Otthon igazgatója szolgált igehirdetéssel és ünnepi előadással. A megem­lékezéshez a gyülekezetek fiatal­jai is hozzájárultak versmondás­sal és énekléssel. A i VA ISA JAf J IGÉJE r I dt Lk 13 M G—9 I-< Napilapokban, folyóiratokban gyakran találkozunk ezzel a kér­déssel. Kényszerítő erővel hat ránk: végig kell olvasnunk azokat a mondatokat, amelyek kérdés formájában már a válaszokat is tar­talmazzák. Megtörténik, hogy elégedetten állapítjuk meg: igen, én ezt tudom. De az sem ritka jelenség, amikor a tudatlanságunkat, a járatlanságunkat kell beváltanunk. A mai ige, Jézus egyik példázata, — csak Lukácsnál olvasható — ilyen kérdéssorozat. Lehet, hogy szavakkal nem felelünk rá, de az életünk mindenképpen válaszadás Jesz. Az ige kérdései sohasem maradnak megválaszolatlanul! Tehát: TUDOD-E, HOGY „DRÁGA” AZ ÉLETED!? Jézus nagy árat fi­zetett érte. Nem természetes, nem magátólértetődő, hogy élünk. Tu­lajdonképpen megmagyarázhatalan. Csoda. Jézus szeretete, áldozata, imádsága van mögötte. Ránk is érvényes, amit Péternek mondott: .,. . . imádkoztam érted . . Kivágásra megjelölt fák vagyunk vala­mennyien, száradó levelőek és aszott gyümölcsűek. de értünk is el­hangzott a Szó: „Uram, hagyd meg még...” Lutherrel együtt kell vallanunk: „(Jézus)... minden bűntől, a haláltól, és az ördög ha­talmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal sem ezüst­tel. hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálá­val ...” TUDOD-E. HOGY KEVÉS NEM ROSSZAT TENNI, amikor a jót kell cselekedni? Sokszof megelégszünk' annak hangoztatásával, hogy tudatosan senkinek sem ártottunk, hogy nem voltunk ember­telenek. hogy nem nehezítettük embertársaink szívét és életét, ki­elégítheti Isten a „nero”-ek sora, amikor ö a szerinte való életfoly­tatás ,.igen”-jét várja? Az el nem végzett jó éppen olyan súlyos bűn, mint a megtett rossz. A talentumok példázatának harmadik szolgája sem csinált semmi rosszat, sértetlen tálentumot vitt vissza urához, mégis ezt kellett hallania: „Gonosz és rest szolga...” TUDOD-E, HOGY AZ A KERESZTYÉNSÉG CSELEKSZIK JÓT és terem Isten örömére gyümölcsöket, amely a ma feladatait vállal­ja, és a jelen problémáit segít megoldani? A jót, az Isten akarata sze­rintit ma másképpen kell megtenni, mint tegnap. Ki merné például vállalni, hogy korunkban az „alamizsnálkodás” a hit gvümölcse? Mee kellett tanulnunk, hogy az a keresztyénség, amelyik alamizsnál- kodik. nem Jézust követi, mert embertelen, önző és képmutató. A másik embernek nem emberségünk töredékére van szüksége, ha­nem az egész, a csorbítatlan emberségünkre! „Emberfeletti” csele­kedetekre van hát szükség? Egyáltalán nem! önmagunk teljes oda- szánása egyszerű, nem feltűnő, hétköznapi ééletforma”. Példája az az édesana. aki nemcsak pénzt ad a fiának, hanem világos, segítő, irányiadé és türelmes szavakkal is tud feléje fordulni. Az a férj éli, aki nemcsak a kolléganőivel udvarias, hanem hajszolt feleségé­hez is. Az a munkás valósítja meg, akinél az a természetes, hogy becsületes, megfelelő, jó munkát végezzen. Ebbe a sorba tartozik az az ember is, aki a vacsora jó ízével a szájában nemcsak azon sopánkodik a tv előtt, hogy mennyire csorittá soványodtak az éhező afrikai gyerekek, hanem aki azon fáradozik, hogy ne kelljen ilyen képeket mutatni! TUDOD-E. HOGY A MA TAPASZTALT KEGYELEM UTÁN hol­nap ítélet is következhet? Isten szeretete nem tehet elbizakodottá! Elgondolkoztató és elrettentő példa Jézus korátrsainak sorsa. Isten kiválasztó szeretete Isten népévé emelte őket. Ök pedig Isten szere- tetének birtokában megfeledkeztek arról, hogy minden kegyelem. Nem fenyeget minket is ez a „megfeledkezés”? Nem úgy gondolunk-e többször Istenre, mintha adósunk volna? A magabiztos, elbizakodott ember nem kegyelemből él, hanem ítélet alatt van. , TUDOD-E. HOGY MINDEZT NEM El,ÉG TUDNI? A tények sú­lya alatt össze kell törni, Isten bocsánatát kell kérni és meg kell változni. Énoen ezért: felismerted-e. hogy ez az ádventi időszak téged is Isten elé szólít és megtérésre hív?! Bohus Imre 1 nuidkozziinli! Istenünk! Hálát adunk kegyelmedért, türelmedért és életünkért. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusért naponként lehetőséget adsz éle­tünk megújulására. Köszönjük, hogy Lelkeddel segítesz minket, ami­kor gyengék, tehetetlenek és reménytelenek vagyunk/ Megváltjuk, hogy gyakran visszaéltünk irgalmasságoddal. Hosszútűrésedet gyen­geségnek, irgalmadat tehetetlenségnek tartottuk. Nem vettük komo­lyan akaratodat. Érzéketlenül elmentünk embertestvéreink bajai és kérései mellett. Kérünk, cselekedd meg, hogy kegyelmességed türe­lemre, szeretetre és szolgálatra indítson minket. Tedd életünket gyü­mölcstermő, a jót megvalósító életté. Ámen. Diakóniai vasárnap 'Advent 2. vasárnapjának offertóriuma egyházunk diakóniai szol­gálatát támogatja. Három egészségügyi gyermekotthonunkban. 12 öregotthonunkban több mint hatszáz gondozottat, tehetetlen, testi-szellemi fogyatékos gyermeket, magukra maradt árva, gazdátlan öreget ápol több mint kétszáz munkatársunk. Karácsonyvárás csendjében most ők állnak elénk, a gyengék, a se­gítségre, szeretetre, áldozatra és gondozásra szorulók. Hozzánk tar­toznak, a mieink. Nem csak nekik van szükségük ránk, hanem ne­künk is. Hiszen hol gyümölcsöztethetnénk azt a sok elmondhatatlan ajándékot, mellyel olyan bőségesen és gazdagon elhalmozott a mi Urunk. Ki szeressen, ki szolgáljon, ki segítsen ha nem az, aki Urától mindent megkapott. Isten áldása legyen minden adományon, minden áldozaton, minden munkán, mely életüket szebbé, gazdagabbá és boldogabbá teszi. — LUTHER MÁRTON ÉS KO- lítást dr. Fabiny Tibor, a Evan- RA címmel november 10-én kiál- gélikus Teológiai Akadémia dé- lítás nyílt meg a Debreceni Re- kánja nyitotta meg. formátus Kollégiumban. A kiál­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents