Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-01 / 49. szám

Szerelőiben szolgáljatok egymásnak

BIZONYÁRA SOKAN ÉLTÜK ÁT egy-egy elhangzott vagy olvasott mondat hallatán, hogy nem tudtunk szabadulni tőle. Él, mozog bennünk, gondolkodásra késztet és éppen ezért formál is. így jártam Illyés Gyula egy mondatával. Évekkel ezelőtt találkoztam vele, de nemcsak, hogy nem felejtem el, hanem megértet velem valamit. Valamit, ami teljesen természetes és a gyakorlatban mégsem bizonyul annak. A költő ifjúkori élményeire emlékezve jut el erre a következtetésre, ’„ez az ifjú én vagyok, én, és nem a korom.”

EZZEL A MONDATTAL ELJUTOTTAM korunk kérdéséhez. Ez pedig most nem szójáték, de valóban két értelemben is megáll. Korunk kérdése az életkorunk, az öregedés, és ezt követően az öreg emberrel való törődés gondolata, feladata.

Egyszer kísérletet tettem többeket megkérdezve, mi az egyház jeladata véleményük szerint? A válasz körülbelül így hangzott: igehirdetés, tanítás, lelkigondozás és a különböző kazuáliák. Vártam még valamit és örültem, mikor egyszer ez is elhangzott, munka a szeretetotthonban.

JÉZUS SZAVAI ÉS MAGATARTÁSA az ember életével kapcsolatban egyértelmű. Soha nem becsülte le az ember életének fájdalmát, betegségét, gyászát, szükségét. Isten országát mindenek elé helyezte, de hozzáfűzte, ezek mind ^ megadatnak nektek. Szánakozott, sírt a sírókkal, éhséget, betegséget oldozott és azt mondta „példát adtam nektek ..Együtt érzett az emberrel, mert szerette és testi, lelki helyzetében szolgálta. Nekünk is az ő személyválogatás nélküli szolgáló szere- tetére van szükségünk, biztatására, ami most, ilyen megfogalmazásban mond pékünk egyenként — te, te vagy és nem a korod. — „Drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek.”

Az örökkévaló Isten időtlen üzenete ez flénk, és ez több, mintha csak magunknak mondjuk —, én, én vagyok és nem a, korom. Ezt megértve fordulunk oda a másik ember felé — ő, ő és nem a kora.

EGY SZERETETOTTHON IDŐS LAKÓI, valamikor gyerekek, ifjak, erős, dolgos emberek voltak. Értékük a korukkal semmit sem változott. Isten szeretete nem változik az ember korával, csak mi, emberek teszünk annyi különbséget. A mi téves értékítéletünket jellemzi, hogy szép munkának látjuk a gyermekekkel, fiatalokkal való foglalkozást, de ott rejtőzik a háttérben a gondolat, van-e értelme dolgozni az öregekért? — Bizonyára ezért van munkáshiány a legtöbb intézményünkben.

Minden közösség közérzete az egyes tagokéból áll. Érvényes ez a családban és egyéb közösségekben. Mindenütt találkozunk megöregedett emberekkel. Az ő közérzetük is meghatározója a környezetünk légkörének. Hogyan érezheti magát az, aki útban van, feleslegessé vált, aki azt hallja, eleget élt már, nem érdekes a véleménye. Ha az apa, anya most is — ő, ő és nem a kora, akkor segítjük őket, hogy tartalmas maradjon az életük. Az életet tartalmasán megélő ember nem lesz terhére a másiknak, mert értéket tesz bele a közösségbe és így tevékeny tagja marad.

Egy szertetotthonba került ember se érezze soha, hogy megvetik, mert ide jutott. Nem szabad visszaélni kiszolgáltatottságukkal, de nekik sem szabad _ visszaélni a szolgálattal. Itt szólal meg Isten felénk, szeretetben szolgáljátok egymást.

SZERETETOTTHONUNK KIS KÖZÖSSÉGÉBEN, az otthonórákon keressük az élet örök értékeit, melyekből kiöregedni nem lehet. Talán egy idős ember szere- tetére nincs szükségünk és a minket hordozó imádságára? A ránk csillanó szemére és kedves mosolyára? „A mosoly kevesebbe kerül, mint a villanyáram és mégis mennyivel több fényt ad.” Lehet az öregember világosság, neki is szól Jézus szava „ti vagytok a világ világossága. Lehet só, ami nem keseríti, mérgezi, de ízesíti az életet maga körül.

FIATALNAK ÉS ÖREGNEK kölcsönösen kell megteremteniük a közösség jó hangulatú közérzetét. Saját élete értékes megélésére talál, akinek célja mások életének széppé tétele. Roszik Mihályné

A HOLLAND EGYHAZAK A BEKÉÉRT

A Holland Egyházak Tanácsa, amelynek minden hollandiai egyház tagja, a katolikusok is, a közelmúltban felhívással fordult a nyugat-európai egyházakhoz a béke és a leszerelés kérdésében. A Tanács elítéli az atomfegyverkezést, mert erkölcstelennek tartja, és követeli az ilyen fegyverek gyártásának, fejlesztésének és hadrendbe állításának megszüntetését. A fegyverkezési verseny nem járul hozzá a világ békéjéhez. Az egyházak az új rakéták telepítésével kapcsolatban is ezt az álláspontot képviselik a kormánnyal szemben. A Tanács kéri a nyugat-európai egyházakat, hogy mindannyian nyilvánosan foglaljanak állást ezekről a kérdésekről.

Iluszonö év a di kei i i fiiján

(Folytatás a 3. oldalról)

a Magyar Rádióban. Az Evangélikus Életet és a Diakóniát bárki megvásárolhatja az utcai hírlapárusoknál. Az Ünnepi Könyvhéten az utcán külön sátrat állítottak fel az egyházi könyvek árusítására. Semmi akadálya nem volt és nincs, hogy egyhazunk képviselői külföldi konferenciákon vegyenek részt, vagy külföldi egyházi vendégeket fogadhassanak.

Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából sok figyelmet és nyitottságot tapasztaltunk államunktól és társadalmunktól. A napilapok és folyóiratok gyakran közöltek tárgyilagos cikkeket Lutherről és munkájáról. Világi könyvkiadó jelentette meg Luther asztali beszélgetésit, és a Magyar Posta Luther emlékbélyeget adott ki. A Magyar Rádió és a Televízió többször foglalkozott Lutherrel és a reformációval. Külön is hálásak vagyunk a Magyar Televíziónak a Luther-szobor felszentelése és a Deák-téri jubileumi ünnepély több jelenetének közvetítéséért. De örültünk a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által Luther születésének 500. évfordulója alkalmából Sopronban tartott tudományos ülésének is, ahol marxista tudósok és protestáns teológusok folytattak párbeszédet „Luther Márton és a magyarországi reformáció” témájáról. Ez az ülésszak előbbre vitte a marxista-keresztyén dialógust. Örülünk, hogy ez év végén a SzépMint arról a napilapok is beszámoltak, Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke válaszolt a Lutheránus Világszövetség tisztségviselőnek a szovjet és amerikai vezetőkhöz intézett levelére. (A levelet lapunk szeptember 18-i számában közöltük.) A választ M. S. Szitenkó nagykövet, a Szovjetunió állandó genfi képviselője szeptember 19-én adta át Anza Lema főtitkárhelyettesnek.

Andropov elnök, főtitkár bevezetőül hangsúlyozza, hogy nagyra értékeli az egyházaknak a békéért és a népek közötti megértéséért végzett fáradozásait. A

művészeti Múzeumban a Luther jubileummal összefüggésben a Művelődésügyi Minisztérium kiállítást rendez.

Végül, államunk és egyházunk jó viszonyát államunk és társadalmunk nyitottságát, megértését és segítségét mutatja, hogy államunk hozzájárult a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének Budapesten való megtartásához, biztosította a delegátusok vízumát és a nagygyűlés megrendezéséhez szükséges épületeket. E helyen is szívből jövő köszöne- tünket fejezzük ki Kormányunknak, az Állami Egyházügyi Hivatalnak és Miklós Imre elnök úrnak. Hisszük, hogy a Nagygyűlés segíteni fogja a nemzetközi feszültségek közepette a mépek barátságát, egymás jobb megismerését és a béke szent ügyét.

Külön kell még hangsúlyoznom Zsinati Törvényünk Ünnepélyes Nyilatkozatából az imént már felolvasott, de most megismétlendő mondatot: „A Magyarországi

Evangélikus Egyház... a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbecsülésével ... szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért.”

Szeretnénk biztosítani ezen a mai jubileumon is államunkat és társadalmunkat, hogy ez a szolgáló szeretet népünk és társadalmunk iránt nem fogyott, hanem nőtt az elmúlt években. Meleg, igaz hazafisággal ragaszkodunk népünkhöz és társadalmunkhoz. Ez a mély érzés késztet bennünSzovjetunió rugalmasságot és építő hozzáállást kíván tanúsítani a genfi tárgyalásokon, de mindenfajta rugalmasságnak megvannak a maga határai. Ezt nemcsak a Szovjetuniónak és szövetségeseinek, hanem az egész világnak biztonsági érdekei határozzák meg. A szovjet népben még mindig megvan a reménység, hogy milliók kifejezett akarata keléten és nyugaton: mentsük meg Európát és a világot a nukleáris katasztrófától az amerikai vezetést is megbízható és tisztességes egyezmény megkötésére buzdítja — olvashatjuk az LVSZ tisztségviselőinek levelére küldött szovjet válaszban.

két arra, hogy ami csak rajtunk áll, megtegyük népünk és társadalmunk fejlődéséért, különösen most, a nemzetközi feszültségek és gazdasági nehézségek idején. Erősítjük híveinkben az áldozatos hazaszeretet érzését, és kérjük őket, hogy becsületes munkával, kemény erőfeszítésekkel, tudásuk és erejük teljes latbavetésé- vel dolgozzanak, és adjanak népünknek és kereskedelmi partnereinknek minőségi termékeket. Ugyanakkor szeretnénk tovább munkálkodni a családi' élet megbecsüléséért, a családi erkölcs tisztaságáért, a válások megelőzéséért, a testi-, lelki sérültek gyógyításáért, az alkoholizmus legyőzésért. Ma már nemcsak egymás mellett él az állam és az egyház, hanem közösen tudunk közös célokért dolgozni a világnézeti különbség ellenére is. Egyre több a közös cél és egyre inkább szükség van a közös erőfeszítésekre.

Én magam csak ebben az országban, ebben a hazában és ebben a társadalomban tudok élni: Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály. Petőfi Sándor, Arany János, Kossuth Lajos, Ady Endre, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, Váczi Mihály, Illyés Gyula, Bartók Béla és Kodály Zoltán országában. És boldog vagyok, hogy itt vagyok otthon. És szeretem ezt á társadalmat is, még akkor is, ha néha problémáink vannak, mert ez a társadalom miénk és rajtunk is áll, hogy még mivé formáljuk. Ehhez szükséges a „szolgáló szeretet.”

Ezekben a napokban együtt ünnepelünk népünkkel és más népekkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából. Ez a forradalom nagy változást indított el a világban és annak gyümölcsei népünk életében is nyilvánvalóak.

Jelentése további részében dr. Káldy Zoltán püoök-elnök elemezte a nemzetközi helyzetet, szólt a hazai ökumenéről, nemzetközi kapcsolatainkról, a Lutheránus Világszövetség Budapesten jövő nyáron megtartandó nagygyűléséről, a Luther jubileumról.

Majd a köszönet szavát mondotta el azok felé, akik szolgálatában segítették. Kiemelten köszönte meg Miklós Imre államtitkár és az általa vezetett Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai bizalmát és sokirányú segítségét. Megköszönte felesége áldozatos szeretetét, hűséges mellette állását nehéz szolgálatában.

A közgyűlés ezt követően meghallgatta a különböző egyházi intézmények, osztályok és munkaágak három évi tevékenységéről szóló jelentéseket.

SZOVJET VÄLASZ

AZ LVSZ TISZTSÉGVISELŐINEK LEVELÉRE

GANÍÍEZff

Vélnénk, ha egy anglikán lelkész és egy hindu ügyvéd vitázik az evangéliumi tanácsról: „Aki arcul üt. annak tartsd oda a másik arcodat is”, az előbbi fogja ezt szó szerint érteni, az utóbbi kevésbé veszi komolyan. Másképpen történik az eset az angol Richard Attenborough filmjében, a Gandhiban. Mennek, men- degélnek a dél-afrikai Pretoria egyik sikátorában, s három fehér huligán útját állja a színes bőrű kis embernek. Lelkes híve, a lelkész, kitérne, de Gandhi az eva'ngéliumra hivatkozik, s neki lesz igaza: a huligánok eltakarodnak.

Megtörtént-e ez az eset valóban, nem tudni, de az igen, hogy a film egészében véve történelmi hitelű: valóságos eseményeket elevenít meg. Mahatma Gandhi élettörténetét, az erőszakmentes nemzeti függetlenségi mozgalom győzelméig. Baklövését az anglikán lelkész később jóváte- szi, egy prédikációjában az indiaiak védelmére kel mire persze híveinek egy része kimegy a templomból. Később is fel-fel- tűnik ez a pap Gandhi környezetében, s más britek is melléállnak — vagy éppenséggel vele gyalogolnak — különös, történelmünkben csakugyan szokatlan küzdelmében.

Röstellnivaló, de igaz: az utóbbi két évezredben is. kisebb-nagyobb csetepatékban éppenúgy, mint országok között vagy akár az egész világon a „szemet szemért, fogat fogért” törvénye uralkodott, nem pedig a „tartsd oda másik arcodat is”. Kétségkívül Gandhié az érdem, hogy kipróbálta a gyakorlatban ezt a szép elvet, méghozzá olyan korban, amikor az erőszak mindegyre jobban elharapódzott

világszerte. Két világháborút -élt át Gandhi, és a „sem erőszak, sem együttműködés” polgárjogig mozgalma is. Végül is India elnyerte függetlenségét, amelyért Gandhi is küzdött a maga módján, vagyis erőszakmentesen, béketűrően. Fölébe tudott emelkedni a hindu vallás embert embertől elválasztó, megosztó voltának, és szövetségesévé tudta tenni az erőszakra sokkalta hajlamosabb moszlimokat, iszlámhitűeket. Nem véglegesen ugyan, hiszen a független India tüstént kettészakadt egy hindu és egy iszlám államra (s az utóbbi később maga is kettévált, Pakisztán keleti területén alakult meg Banglades, a világ egyik legszegényebb, ha ugyan nem a legszegényebb országa). Gandhi győzelmébe tehát pirruszi vonás is elegyedik: milliók váltak hontalanná és tízezrek haltak meg (sokan már korábban is. hiszen az erőszakmentesség elvének érvényesítéséért Gandhinak szinte naponta kellett síkra szállnia vagy böjtölnie, rhagvarul: éhségsztrájkot folytatnia), s végül erőszak áldozata lett ő maga is, egv fanatikus hindu lőtte le, amikor imádkozni indult otthonának nyilvános parkjába.

És követői lettek Gandhi elvének másutt is, azóta is. A film nemcsak a bri- - tek önbírálataként fogható föl, hanem bekefelhívásnak is egy erőfitogtató korszakban, amikor erőszakos cselekmények — terrorcselekmények — koránt sem ritkák, s amikor viszont a világ különféle tájain, sok országban önként vállalják

emberek az erőszak elleni küzdelmet erőszak nélkül, olykor együttműködés nélkül is. Olykor, mert nemcsak viráglengető hippik tettek hitet az erőszaknélküli polgári engedetlenség mellett, hanem olyanok is, akik ezzel a programmal parlamenti képviselővé lettek, soksok ember egyetértő szavazatával.

Magányos volt alighanem Gandhi, nemcsak eleinte, amikor egy kis délafrikai településen megkezdte polgárjogi küzdelmét, s még a feleségével is vitáznia kellett a kasztjogokról. Kitűnő munkatársai lettek az idők során mint Dzsa- vaharlal Nehru, India első miniszterelnöke, maga is az erőszakmentes világ h;ve — de az indiai hadsereg parancsnoka is.

* Milliók lettek tagjai Gandhi pártjának, a Nemzeti Kongresszus Pártnak — de vitatkoznia kellett napról napra, s bírálták mindenfelől, ki a puritánsága miatt, ki a felkeléstől való tartózkodása miatt. Nem vállalt tisztséget abban az indiai államban sem. amely létét nagymértékben őneki köszönhette, magaszőtte ruhácskákban járt akkor is, amikor világszerte ismert és tisztelt nemzeti hős lett. (Istenem, milyen furcsa is a nyelv: hősnek nevezzük azt, aki éppenséggel mindenféle hősködést elutasított...)

Mégsem lehet ma már elhallgatni az emberiség elől ezt a lelkiismeretre apelláló módszert, Gandhiét, s nem lehet elhallgatni azokat, akik tudva vagy tudatlanul, de az ő tanítása nyomán kínálják föl a maguk társadalmának a politikai küzdelemnek eleddig szokatlan, erőszakmentes, csöndes formáját, új alternatíváját, mozgalmát. Háborúk hírei között föl-fölhangzik egy-egy hír arról is, hogyan törekszenek békére és békés fejlődésre emberek és emberek (persze arról is, hogy néha azért éppen őellenük alkalmaznak erőszakot). Lehet, hogy egyszer az egész világon megvalósul Gandhi szén álma. Jézus szép tanítása a szerétéiről? Lehet, hogy egyszercsak megszűnik az erőszak az utcákon és a városokban és az országokban, lehet. hogy. egyszer az ágyúk helyét gépek foglalják el. a fegyverek helyét szerszámok, s béke lesz a világon?

Lehet, de addig, még sok a tennivaló. Ideje mégis,' hogy komolyan vegyük, amit mondunk, s embert emberhez sosem gyűlölet, mindig csak szeretet kapcsoljon. Lehet, hogy a filmen ez a szó: szeretet, el sem hangzik; de a film nagysága az. hogy erre lázit, szeretetre Nem a kétszázezer statiszta, nem a megannyi helyszín teszi naggyá ezt a sokszorosan kitüntetett filmet, hanem az a kicsi, mosolygós ember, aki csöndes szóval szelídített meg keveseket és sokakat, tűrt, ha kellett, böjtölt. ha kellett, nem akarta senki halálát, de bajban sem hagyott cserben senkit: aki emberi életet és szabadságot akart a maga népének, s példát mutatott a világnak, hogy az erőtlenség erősebb lehet minden hatalomnál, erőszaknál, rácáfolhat a történelemre és új korszakot nyithat, a békés fejlődés korát.

Megérdemelte a Mahatma nevet: Nagy Szellem volt csakugyan.

Zay László

MEGBESZÉLÉSEK A TESTVÉRGYÜLEKEZETEKRŐL

tast tesz finn testvergyulekeze- tekben. Előtte néhány napot Svédországban, Stockholmban töltött, az ottani finn gyülekezet meghívására. Útjára november 7—30. között került sor.

kész, a Budai Egyházmegye esperese a Finn Evangélikus Egyház meghívására megbeszéléseket folytat a magyar—finn testvérgyülekezeti kapcsolatokról, és látoga-