Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-01 / 49. szám

GYERMEKEKNEK

Farkasok báránybőrben

,,írok nektek, ifjak...“

Maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost

MT 7,

KIS GYERMEKEK SZERETNEK SZÍNHÁZAT JÁTSZANI. Vannak gyermekek, akik igen gyakran oroszlán, farkas, vagy medve képében jelennek meg és ijesztgetik társaikat. Ez legtöbbször nem azért van, mert szeretnének olyan vérengző vadállatok lenni, mint az oroszlán, vagy a farkas.

Van azonban a színház-játszásnak egy sokkal veszedelmesebb formája. Vannak olyan alkalmak, amikor a szivünk tele van rossz szándékkal a másik ember iránt, de ezt nem mutatjuk ki. Sőt, úgy mutatkozunk a másik ember előtt, mintha a szívünk jószándékkal és szeretettel lenne tele, hogy annál könnyebben tőrbe csaljuk a másikat, vagy árthassunk neki. Ezekről az emberekről mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy olyanok, mint a báránybőrbe bújt farkasok. Jézus azt is hozzáfűzi, hogy az ilyen emberektől óvakodni kell, mert soha sem tudjuk, mikor csalnak tőrbe bennünket vagy sodornak a veszedelem útjára.

JÉZUS A FARIZEUSOKRA ÉS

az Írástudókra alkalmazta a báránybőrbe bújt farkas képét. Más kifejezéssel hamis prófétáknak is mondta őket. Miért voltak hamis próféták, báránybőrbe bújt farkasok a farizeusok és az írástudók? Mert nem ismerték fel Jézusban a Szabadítót, aki azért jött a világra, hogy az embereknek üdvösséget hozzon. A farizeusok és az írástudók mézes-mázas szavakkal magyarázták az embereknek, hogy Jézus nem lehet a megígért Messiás, mert ha az lenne, akkor hatalommal és dicsőséggel uralkodna az emberek felett. Pedig Jézusnak éppen az elesettekhez, a betegekhez és kicsinyekhez lehajló szeretete és mindig segíteni kész szolgálata mutatta meg,

15—20

hogy ő az Üdvözítő. A farizeusok és az írástudók magatartása éppen a fordítottja volt. Ök csak beszéltek a szeretetről, csak mutatták, milyen kedvesek az emberekhez, de valójában nagyon szeretetlenek és kegyetlenek voltak.

MERT HÁT MIRŐL IS LEHET FELISMERNI a báránybőrbe bújt farkasokat? Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseikről ismerhetitek meg őket. Mai nyelvünkön ez azt jelenti, hogy a tetteikből, a magatartásukból, a viselkedésükből. Mert^kinek a szíve tele van rossz- indulattal ós gonoszsággal, az nem tudja hosszú ideig a szelíd bárányt játszani. Előbb, vagy, utóbb „kilátszik a lóláb”, azaz elárulja gonoszságát, vagy rosszindulatát. Ezért soha ne higgyünk a mézesmázos szavaknak, hanem tetteik, viselkedésük alapján ítéljük meg az embereket.

JÉZUS AZONBAN EBBEN A PÉLDÁZATBAN nemcsak arra int minket, hogy őrizkedjünk a képmutató emberektől, hanem arra is, hogy mi magunk se legyünk soha ilyen báránybőrbe bújt farkasok. Viselkedjünk mindig nyíltan, őszintén. Persze ez nem azt jelenti, hogy farkasok legyünk, hanem azt, hogy legyünk valójában igazi szelíd bárányok. Olyanok, mint Jézus volt. 0 soha nem akart ártani senkinek, sőt mindenkin csak segített, aki csak rászorult szeretetére. Ö bennünket is meg tud ajándékozni ilyen szeretettel. Hiszen ő azért jött el erre a világra, hogy ezt a szeretetét mindenkinek felajánlja. Engedjük, hogy szeressen bennünket, fogadjuk el szeretetét, hogy soha ne kelljen képmutatóskodnunk, hanem mindig őszintén szeressük embertársainkat.

S. J.

KERÉKPÁR — A BÉKE JELKÉPE

Október 22-én, szombaton este a bécsi Stephansdomban ökumenikus istentisztelettel ért véget az ausztriai békemenet. Az Isten- tisztelet több, mint 7 ezer résztvevőjéhez dr. Helmut Krätzl bécsi segédpüspök és Werner Horn bécsi evangélikus szuperintendens szólt a keresztyének békével kapcsolatos feladatairól. Az ifjúság képviselői mindkettőjüknek egy-egy kerékpárt ajándékoztak, annak jeléül, hogy kinek-kinek saját magának kell megmozdulnia, és valamit tennie a béke ügyéért.

Kr'átzl püspök az imádság jelentőségét hangsúlyozta. Ha az imádság megváltoztatja az embereket, akkor a rakéták és bombák sem annyira veszélyesek. „Nem a rakétáktól kell félnünk,- hanem mindig az emberektől, akik elindítják őket.” Az imádság

ugyanakkor nem teszi szükségtelenné a felebarátainkkal való beszélgetést és nem lehet pusztán csak panasz és tiltakozás a világ gonoszsága miatt. Az imádkozásnak sokkal inkább segítenie kell az egyént abban, hogy megismerje önmagát, képes és kész legyen a békéltetés szolgálatára. Az imádság csendjében feltárulnak előttünk a gyűlölet és a békétlenség gyökerei, és erőt kapunk ahhoz, Jézus Krisztus akaratának megfelelően éljünk és cselekedjünk.

Horn szuperintendens azt hangsúlyozta, hogy a békéért való munkálkodás minden helyzetben a keresztyének feladatai közétartozik. A keresztyének éppen ezért mind jobban vegyenek részt a békemozgalomban, hiszen erre Jézus Krisztustól kaptak megbízatást.

Mt 17, 1—7

Mindnyájan ismeritek ezt a közmondást: „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Nem hiszem, hogy fiatalok számára ez szimpatikus mondat. Csak ha a nagy felfedezőket, tudósokat feltalálókat vesz- szük sorra, kiderül, hogy az emberiséget valami újhoz, jobbhoz juttassák, igencsalt le kellett térniük a már kitaposott ösvényről. Persze a kerékvágásból kitérni veszélyes és bizonytalan vállalkozás, de aki vállalta a kockázatot, gyakran olyan élményben részesülhetett, amilyenről addig még álmodni sem mert

A hívás

Mikor jézus a tanítványokat elhívta, furcsa módszerhez folyamodott: nem agitált, nem beszélt rá senkit követésére, propaganda- beszédet sem mondott, csak csendesen ennyit szólt: „Kövess engem!”. Azt, hogy Jézus felszólításának hányán nem engedelmeskedtek, nem tudjuk. Csak azoknak a nevét jegyezte föl az evangélium, akik egyetlen szó, egyetlen kérdés nélkül nyomába léptek. Nem egy közülük mesterségét, hivatását, családját cserélte föl a bizonytalan kimenetelű vállalkozással. Vajon megbánták-e?

Az egészséges fiatal gondolkodására jellemző a vállalkozókedv. Attól kezdve hogy „Lesz, ami lesz, fölmegyek egyedül a padlásra!” — egészen addig, hogy: „Lesz, ami lesz, egy szál hátizsákkal nekivágok Európának!”. Kimondatlanul is arra vágyunk, hogy valami újat, valami szépet, valami eddig még nem látottat sikerül megismernünk.

Jézus hívása ma is szól hozzánk és nem kevésbé kalandos vállalkozásra hív. Az, hogy Jézus most nem jár közöttünk, még nagyobbra növeli a kockázatot. Sok keresztyén fiatal nem is gondolja, hogy Jézus követésével milyen veszélyes területre került. Jézus útja ugyanis nem kitaposott út, bármennyien is jártak már előttünk rajta.

A követés

Térjünk vissza a tanítványokhoz. Arra a kérdésre, hogy megbánták-e azt, hogy Jézus nyomába szegődtek, nem lehet egyértelmű választ adni. Igaz, hogy beszédét hallgatni nagyon jó volt. Ilyenkor büszkék voltak rá, hogy vele járhatnak. Máskor viszont olyan keményen szólt rájuk, hogy szégyenükben a föld alá bújtak volna. Igaz, hogy néha bőséges vendéglátásban volt részük, máskor viPályázati felhívás

A Lutheránus Világszövetség Ifjúsági Titkársága pályázatot hirdet a Budapesten 1984. július 12-től július 20-ig összehívott evangélikus ifjúsági világgyűlés emblémájának megtervezésére.

Az ifjúsági világgyűlésre 250 evangélikus fiatalt és természetesen nagyszámú ökumenikus vendéget várnak a világ minden tájáról. A találkozó mottója: „Krisztusban — már itt a jövő”, „In Christ — The Future Is Now”. Nagy hangsúllyal kívánnak foglalkozni a szélesen értelmezett béke és igazságosság kérdésével, valamint a fiatalok helyzetével. Az emblémának szöveget nem kell tartalmaznia, elsősorban egyszerű vonalakból ^illó, jelvény- és jelképszerű, fekete-fehér, köríy- nyen másolható rajz legyen, melyet kis és nagy méretekben egyaránt alkalmazni lehet. Fontos feltétel, hogy ne legyen összetéveszthető a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlésének emblémájával.

A Lutheránus Világszövetség Ifjúsági Titkársága 5000, 3000, és 2000 forintos díjat ajánlott fel a legjobb munkák jutalmazására. A zsűrizést a magyar előkészítő bizottság szakemberek bevonásával végzi.

A jeligés pályázatokat, melyekhez a jeligével ellátott lezárt borítékban a pályázó nevét és lakcímét is mellékelni kell, 1984. január 15-ig lehet beküldeni a következő címre: Evangélikus Világgyűlés Irodája (Lutheran Assembly Office), H-1052 Budapest, Deák tér 4.

— MOSONMAGYARÓVÁR, s templomban két ünnepélyt is rendeztek a reformáció, illetve a Luther-jubileum jegyében. Az első október 23-án volt. Ezen beck, Buxtehude, Bach, C. Franck Bíró Lajos orgonaművész V. Lü- és M. Reger műveket adott elő, Bárány Gyula esperes pedig lelkész tartott előadást Lutherről, igehirdetéssel szolgált. November

6-án Sümeghy József vadasfai

igét hirdetett Zámolyi Gyula mosonmagyaróvári lelkész, Luther- énekeket mutatott be Zámolyi Gyuláné, verset mondott Pam- mer Teodóra és György Endré- né, vetített-képes előadást tartott a Luther-városokról Moll- ner András hegyeshalmi felügyelő. Mindkét alkalomra zsúfolt templomban került sor, a gyülekezet élénk érdeklődése mellett.

szont -még a faluból is kidobták őket. Nagyszerű érzés volt vele hozsannázás és virágeső közben bevonulni Jeruzsálembe, de a városból kifelé tartó tömegtől már sírva menekültek, mert a tömeg közepén ott rogyadozott vezérük szörnyű kivégzőészközzel a hátán, véresen, leköpködve. Amilyen örömmel indultak a tanítványok szétvinni az örömhírt az Isten országáról, olyan csüggedten bandukoltak hazafelé, mikor Jézus meghalt.

Volt tehát részük jóban és rosszban, és lassan meg kellett érteniük, hogy Jézus őket nemcsak a szép és nemcsak a jó élményekre hívta el. Rá kellett jönniük, hogy Jézus az ő teljes életét osztotta meg velük, annak a jó és rossz oldalával együtt. A tanítványok Jézus megdicsőülésekor éppen egy csodálatos eseménynek lehettek tanúi, és úgy gondolták, hogy most kellene megállítani az időt. Miért is nincsenek mindig ilyen események? Mért nem tart örökké egy emelkedett pillanat?

Az egyik evangéliumi ének szerint: „Csupa napsugár a szív, hol Jézus a király”. Ez így nem igaz. A keresztyén emberi nem „rózsákon járó”, állandóan mosolygó, lény, hanem olyan ember, akit Jézus elhívott egy teljes, nehéz, küzdelemmel teli életre. De arról se feledkezzünk meg, hogy vannak nagyszerű pillanatok is, és ez mindenért kárpótol.

A jutalom

Egy életünk van, és mindany- nyian érezzük, nem mindegy, hogyan töltjük el. Minden fiatal azzal az igénnyel' lép föl, hogy teljes életet szeretne élni. Olyat, ami igazán emberi, olyat, ami nem hiábavaló. A keresztyén élet nem hiábavaló. A keresztyén élet ilyen élet. A Jézus nyomában járó ember életének tartalmát ugyanis maga Jézus adja. nem az embernek kell erőlködni, hogy kitaláljon valami nagy, valami értelmes dolgot, mert a lehetőségeket, az eseményeket maga Jézus kínálja föl nekünk. És ez a mi jutalmunk is, mert az ő nyomában bár sokra és veszélyes dolgokra vállalkozunk, megmutatja követésének nagyszerűségét is. A legfontosabb eseményekben is partneréül választ.

Érdemes ma Jézus tanítványának szegődni? Érdemes a kerékvágásból kitérni? Érdemes a sokak által használt „biztonságos”, széles útról letérni? Érdemes. Sőt, ez az igazán fiatalos, lendületes vállalkozás. Jézus nyomában olyan élményekben lehet részünk, amelyekért érdemes élni. Az ő hívó szava ma is hallat- szik. „ezért ma, amikor az ő hívó szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!

ifj. Mekis Adám

Decemberi krónika

ÖTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1483. december 3-án született Nikolaus Amsdorf, Luther közvetlen munkatársainak egyike. Szülővárosa feltehetően Torgau volt. Egyházi pályafutásának első jelentős állomása Wittenberg, ahol 1511-től professzor, 1524-től mag- deburgi szuperintendens. 1541- ben Naumburg püspöke lett. 1519- ben a lipcsei hitvitára kísérte el Luthert. 1521-ben pedig a wormsi birodalmi gyűlésen megjelenő Luther kíséretének tagja volt. Önálló tevékenységet elsősorban Magdeburgban fejtett ki, amiért a „Magdeburg reformátora” címmel is szokták illetni. Luther halála után Flácius oldalán harcolt a lutheri tanítás tisztaságának megőrzéséért. Ellenzett minden kompromisszumos törekvést, mely arra i-.’ányult, hogy a reformáció lutheri és kálvini ága között az az úrvacsora értelmezésében mutatkozó ellentétet áthidalja. Nevét ott találjuk a jénai egyetem alapító oklevelének aláírói között.

1980-BAN, DECEMBER 4-ÉN SZÜLETETT Wuppertalban

(NSZ.K) Helmut Thielicke professzor. 1932-ben filozófiából 1934ben teológiából szerzett doktorátust. 1936-ban előbb Erlangenben docens, majd Heidelbergben professzora a szisztematikus teológiának. Ezt követően Stuttgartban, Tübingenben majd 1954-től Hamburgban folytatja teológiai tanári munkásságát. Első könyve 1936-ban jelent meg. Értelem és kinyilatkoztatás címmel. További művei: Halál és élet (1946). A keresztyénség kérdései a mai világhoz (1974). A keresztyénség hite: Világunk Jézus Krisztus előtt (1947). Keresztyén felelősség az atomkorban (1957). 1951 és 1964 között adták ki több kötetes teológiai etikáját.

1854. DECEMBER 8-ÁN MONDTA KI A PÁPA a „szeplőtelen fogantatás” dogmáját. Ez a dogma megállapítja, hogy Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz léte első pillanatától fogva mentes volt az eredendő bűntől, és későbbi élete során is minden bűntől mentes maradt. Ezt a dogmát az orthodox (más néven görög-keleti)

egyház és a protestáns egyházak egyaránt elutasítják.

1833. DECEMBER 16-ÁN SZÜLETETT Lotz Károly festőművész, a németországi Hessen-Hom- burgban. Szüleivel gyermekkorában került Magyarországra. A bécsi akadémián Rahl egyik jeles tanítványa, akinek oldalán a bécsi görög templom és Heinrichshof freskóinak festésében is közreműködött. Figyelmét később az Alföld és a tanyai élet romantikája kötötte le. Ebből az időből származnak híres ménesképei. Az 1860-as években a Vigadó, a Nemzeti Múzeum, majd a Tudományos Akadémia freskóinak megfestésére kap megbízást. Az Operaház mennyezetképe is az ő munkája. Később a Ferenciek templomában, a pécsi székesegyházban fest freskókat. A Műcsarnok és több középület falait is az ő festményei díszítik. Munkássága az egyházművészét ökumenikus jellegét példázza: evangélikus volt.

125 ÉVVEL EZELŐTT, december 24-én halt meg Pákh Mihály. 1848 nyarától végzett egyházunkban püspöki szolgálatot. Petőfi — akihez baráti szálak fűzték —, 1845-ben Iglón, három héten át élvezte Pákh Mihály vendégszeretetét. A márciusi forradalom híveként került a püspöki székbe, és élete végéig a 48-as eszmék elkötelezettje maradt. Érthető; hogy amikor Windischgrätz seregei bevonultak Iglóra, Vogel császári tábornok első dolga az volt, hogy Pákh Mihályt letartóztassa. A szabadságharc leverése után Pákh Mihály körül csoportosul az ellenállás a Habsburg önkény egyházunk autonómiájának felszámolására tett kísérleteivel szemben.

1883. DECEMBER 25-ÉN SZÜLETETT Maurice Utrillo francia festőm űvész. Posztimpresszionista stílusban, a szerkezet erős hangsúlyozásával festette ösztönös primitívségre törekvő, fehér-zöld árnyalatú városképeit.

1903-BAN, DECEMBER 28-ÁN SÚLYOS FÖLDRENGÉS sújtotta Olaszország egyik szicíliai tartományának székhelyét, Messinát. A város műemlékeinek nagy része a földrengés áldozata lett. Többek között súlyosan megrongálódott az 1098-ban épült Dom la Matrice templom, és Messina legrégibb normann temploma, ami Catalani Szent Annunziata nevét viseli.

1908. DECEMBER 29-ÉN SZÜLETETT Helmut Gollwitzer professzor, a bajorországi Pappen- heimben. 1938-ban szerzett teológiai doktori fokozatot. 1950-től Bonnban, majd 1957-től Berlinben professzor. Első munkája, egy Lukács evangéliumához írt bevezetés, 1940-ben jelent meg, Isten öröme címmel. Jelentősek szoci- áletikai témájú művei: A keresztyénség és az atomfegyverek (1958), Az irgalmas szamaritánus példázata (1962), A marxista val- láskritik a és a keresztyén hit (1962) stb. 1963-ban dogmatikai tárgyú művet jelentetett meg: Isten személye a Hit vallási Iratokban címmel.

Véghelyi Antal