Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-06 / 45. szám

Luthertől tanultam

A nép és nemzet szeretetét

„Szép csilag a honszeretet Gyönyörűségesen ragyog .. írja az evangélikus Petőfi Sándor „A hazáról” című versében.. Valóban igaz, amit Petőfi ír. Népünk életében sokszor lett ez „véres” valóság is, amikor népünk haladásáért, felemelkedéséért ontották legjobbjaink vérüket, áldozták életüket

LUTHER, MIKOR „ELINDÍTOTTA” A REFORMÁCIÓT elsősorban nem népi, s nemzeti ösz- szefüggésben tájékozódott. Nem azt nézte elsősorban, hogy neki mint „állampolgárnak mi a teendője, hanem arra figyelt, hogy mint Isten országának polgára hogyan lehet valóban az. Alapvető kérdése az volt, hogyan találkozhatok a kegyelmes Istennel. Első pillanatra valóban úgy tűnik, hogy Luther hitvallási iratában, megnyilatkozásaiban e körül a téma körül „forog.”

Sem hely, sem szükség nincs arra, hogy Luther minden megnyilatkozását ismertessük e cikkben nép és nemzet szeretete ösz- szefüggésében. Csak utalnék néhány iratára, megállapítására, amiből néhány mai következete- tést vonnék le.

LUTHER A KIS KÁTÉ ELŐSZAVÁBAN EZT ÍRJA: „Hogyan feleltek majd Krisztusnak azért, hogy a népet ilyen gyalázatosán elhanyagoltátok és egy pillanatig sem teljesítettétek hivatásotok?” S, hogy teljesítsék, írja meg kis Kátéját, melyben életre szóló tanítást ad mindenki számára.

Spalatinnak — Luther harcostársának az evangélium ügyében — a következő levélrészletben hívja fel a figyelmét a nép és a nemzet szolgálata összefüggésében : „A fő dolog azonban az, hogy meggondold, milyen helyre hívott el az Isten. A fejedelmi udvarba szolgálj a népnek, amelyet ebből az udvarból kormányoznak. Légy meggyőződve, hogy ez a .iegnshe- zebb és legveszedelmesebb, de első és legfőbb kötelességed és hasonlíthatatlanul előbbre való minden egyéb kötelességednél.”

S ITT ÉRTÜNK VISSZA PETŐFI GONDOLATÁHOZ. A Hop- szeretet „gyönyörűségesen ragyog”. A honszeretet etikai indítéka ma is kettősen motivált. Elsősorban hála mindazért a testi-szel- lemi-lelki javakért, amelyekkel

Isten gondoskodó szeretete ajándékoz meg népünkön és hazánkon keresztül. Ennek következménye a Krisztus-hitből fakadó önzetlen szolgálat. A felebaráti szeretetem „itt és most” elsősorban, legközvetlenebbül azok felé fordul, akiket Isten rám bízott, akik körülöttem, mellettem élnek. Népem, nemzetem tagjai felé.

Isten szeretetét, „kegyelmét” ma sem lehet máshol megélni, mint abban a körben, ahová Isten helyezett bennünket. Népünk és hazánk körében. Ma ez nem jelent kevesebbet, mit népünk, nemzetünk jó jrányú törekvéseit cselekvőén támogatni, fejlődését előmozdítani.

SOKÁIG ELÉG VOLT „SZÓNOKOLNI” ARRÓL, hogy népem, nemzetem fia, alkotó tagja vagyok, mert vérségileg ide tartozom. Ma már ez nemcsak hogy kevés, de nagyon átlátszó kibúvó a felelősség megélése alól. Luther idejében és ma is arra van szükség, hogy azt a szeretetet, „kegyelmet”, amellyel Isten elfogad gyermekének és munkatársának(!) azt meg is éljem. Ez nem jelent kevesebbet, mint a szeretet parancsának konkrét megélését a becsületes munkában — de sok probléma jelentkezik ezen a téren is (!) —, társadalmunk, népünk fejlődésében való cselekvő részvételben minden lehetséges módon és formában.

Felvetődik itt az a kérdés, amivel sem a Szentírás, sem Luther nem foglalkozhatott: Népünk, nemzetünk a szocializmust építi. S ehhez mi hogyan viszonyuljunk? A szocializmus építése előtérbe helyezi az ember szeretetét, segítését. Jelentős helyet szentel a nép és nemzet szeretetének, fejlődése munkálásának. Jézus szeretete parancsa és példát mutató diakóniai életvitele utat mutat és lehetőséget ad számunkra, hogy mi is résztvegyünk az ember javát szolgáló törekvésekben.

JÉZUSBA VETÉtT HITÜNK nem mondhat ma sem mást, mint amit Petőfi mondott:

„Szép csillag a honszeretet Gyönyörűségesen ragyog ...”

Ha Jézus követői, ha a reformáció gyermekei vagyunk valósággá, életté — gyakorlati életfolytafássá kell hogy válljék „honszeretetünk.’

ifj. Kendeh György

ANZA LEMA ÉS CHARLES DAY LÁTOGATÁSA

Anza Lema, a Lutheránus Világszövetség főtitkárhelyettese és Charles Day, a genfi Interconference szervezőiroda vezetője október 11—13. között látogatást tett Budapesten. Megbeszéléseket folytattak dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel és munkatársaival, továbbá a Sportcsarnok vezetőivel, a jövő évi nagygyűlésről.

Részletek Káldy Zoltán püspök székfoglaló beszédéből

Elhangzott 1958. november 4-én a Deák téri templomban

(Folytatás az 1. oldalról)

nem ott is vissza akarjuk állítani őket a világ folyamába, de úgy, hogy közben, kimondjuk számukra az Isten segítő szavát is.

Isten igéjét kell hirdetnünk a szocializmusban élő evangélikus emberek számára, ezt azonban konkrétan, a valóságos kérdésekre való tekintettel, hogy abból segítő erőt kapjanak azok, akik hivatásuk gyakorlásában ennek az országnak építői.

A Teológiai Akadémia istentisztelete

Azt tartom jónak, ha á Teológiai Akadémia a reformátori teológia vonalában végzi munkáját.

A Teológia professzorai minden munkájukkal tegyenek vallást itt, és most Arról, aki a történeti örökség lényege, magáról Jézus Krisztusról, aki a mi történeti helyzetünkben is út, igazság és élet.

A Teológia legfontosabb mai kérdéseinkre és feladatainkra nézve fáradhatatlanul keressen feleleteket és nyújtson olyan teológiát, amely nemzetünk és a világ kérdéseiben is helyes cselekvésre ösztönöz, tudván, hogy képmutatás minden teológia, amely nem azt eredményezi, hogy Isten színe előtt járva praktikusan is segítünk az embereken lelki és anyagi természetű ügyeikben.

Ha a Teológiai Akadémia jól végzi feladatát, akkor — meggyőződésem szerint — az egész világ — keresztyénség és azon belül a világ evangélikussága számára is előremutató munkát tud nyújtani, mert Isten igéjének egyik-másik szakaszát adott helyzetünkben — de nem abból kiindulva —, az egyház szolgálatára nézve, úgy értheti meg, hogy a világ más pontján élő teológusok ezt eddig még nem érthették meg.

Azon kell fáradoznunk, hogy olyan hívő lelkészek kerüljenek ki a Teológiáról, akik minden vonatkozásban jól felkészültek evangélikus egyházunknak a mi világunkban való szolgálatára, a hit felszabadultságával vállalva azt a munkát is, amely Jézus Krisztushoz való kötöttségünkben népünk gazdasági, társadalmi és politikai életében vár ránk szocializmust építő hazánkban.

A diakónia istentisztelele

A diakónia szolgálata nem valami elhagyható dolog az evangélium hirdetése mellett, hanem beletartozik az evangélium közepébe, hiszen Jézus azért jött, hogy szolgáljon. Ö maga is ,,Diakonos”-szá lett közöttünk. Krisztusban élni azért annyi, mint szeretetben élni. Ez. a szeretet pedig nem valami levegőben lebegő fogalom, hanem olyan amely a másik ember egész konkrét dolgaival törődik és nyújt neki testi-lelki, valóságos segítséget. Ez a szeretet kötelez egyfelől azokkal szemben, akikkel Krisztusban egy testté lettünk, de azokkal szemben is, akik kívül vannak az egyházon.

Püspöki szolgálatomban nagyon kérem gyülekezeteink hitből fakadó erőteljes szolgálatát, mert az előttünk álló, igen sok feladatot, csak úgy oldhatjuk meg, ha magunkat és javainkat rendszeresen és céltudatosan a gyülekezet és felebarátaink szolgálatába állítjuk.

A politikai istentisztelet

Politikai istentiszteleten az egyháznak és benne a gyülekezeti tagoknak a világ helyes rendjéért való síkraszállását és munkálkodását értem. — Lényegében ez a diakónia isten- tiszteletébe tartozik.

Az egyház és annak tagjai soha, semmiféle körülmények között nem mondhatnak le politikai felelősségük gyakorlásáról, mert ezzel megcsonkítanák a diakóniai szolgálatot, amelyre Isten őket elhívta.

A politikai felelősség gyakorlására a keresztyén embert a Jézus Kristzustól kapott szeretet kötelezi. Az a szeretet, amely önmagát adja a másik emberért. Ez a szeretet serkenti.a.keresz- tyén embert, hogy meleg szívvel dolgozzék a világ helyes rendjéért, békéjéért és jólétéért.

Egyházunknak és benne a gyülekezeti tagoknak az egész világért érzett felelősségükben mindent meg kell tenniök a világ békéjéért, a faji ellentétek megszüntetéséért, a gyarmati és félgyarmati népek szabadságáért.

Az egyházaknak minden rendelkezésükre álló eszközzel küzdeniük kell az Istentől kapott drága emberi élet megvédéséért. Ezt diktálja a józan értelmünk, de ezt kívánja Isten igéje is. Nem szabad az egyházaknak ebben a vonatkozásban bizonytalankodniuk, hanem egyértelműen bűnnek kell minősíteni az atomháborút és annak előkészítését.

Ezen felül az államférfiakat, akiknek emberileg kezükben van a döntés, fel kell szólítanunk és bátorítanunk őket, hogy döntsenek mindannyian az atomfegyverek megsemmisítése érdekében, az atomfegyverekkel való kísérletezések és az atomháború ellen. Kérnünk kell a kormányokat, hogy ebben és minden más vitás ügyben, újra és újra beszéljenek egymással, fékezzenek meg minden háborús méregkeverést és minden erővel dolgozzanak a bizalom megteremtéséért egymás kölcsönös megismerése és megbecsülése irányában.

Jézus Krisztus váltságműve is az egész teremtett világra érvényes és az Ö ereje felszabadítja a hívőket a nemhívőkkel való reményteljes együttműködésre a jó célokért. Az magától értetődő, hogy a materialista alapon álló állam viágnézetét az egyház nem vállalhatja, de vele a közéletben népünk javára együtt munkál- kodhatik és kell is, hogy együtt munkálkodjék.

Az Ökumené istentisztelete

A Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsánab munkája és szolgálata is isten- tiszteleti szolgálat, mert. végső sorban azt célozza, hogy a congregatio sanctorum ajándéka egyre jobban nyilvánvaló legyen. Ha ez a munka Isten akarata szerint folyik, nemcsak az egyházaknak, hanem az egész emberiségnek egységét is elősegítheti. De olyan vonatkozásban is van összefüggés az egyházak egysége és az emberiség kívánatos egysége között, hogy az egyházak minél jobban megvalósuld egysége jellé lehet az egész emberiség egysége felé.

Az egység munkálásának legjobb útja az Isten igéjének közös tanulmányozása. Az Isten igéjének ez az együttes tanulmányozása vihet bennünket olyan igazságok felismerésére, amely mindannyiunkat kötelez. Magyarországi evangélikus egyházunknak ebben a munkába! szívesen és örömmel kell részt* vennie és az egység megvalósulását a maga helyén elősegítenie. Mind a Lutheránus Világszövetség, mind az Egyházak Világtanácsa felé a közös munkára való készségünket most is kinyilvánítjuk.

Korátok Lüfter idejéből, hanglemezen

A fenti címmel újra megjelent és kapható lemez boltjainkban ez az igen értékes hanglemez, az 500 éves Luther- jubileum alkalmából. Az összeállítás ízelítőt ad a 16. század lutheránus egyházi zenéjéből. Közismert, hogy az énekeseknek mekkora jelentősége volt a reformáció terjedése szempontjából. Ahogy mondani szoktuk: Luther és munkatársai „a nép szívébe énekelték az evangéliumot”. Luthernak egészen konkrét ■célja is volt énekek írásával, nevezetesen, hogy az istentisztelet egyes részeit ezentúl ne a pap vagy kórus, hanem maga a gyülekezet énekelje, tgy alakult ki a máig is meglevő evangélikus gyakorlat, hogy a liturgia egyes pontjai gyülekezeti énekversek, feleletül a pap szavaira. Példakép említjük a lemezen is szereplő Glória-éneket: „Allein Gott in der Höh sei Ehr” (régi fordításban: „Dicsőség mennyben Istennek, új énekeskönyvünkben a 43. szám alatt „A menny Urának tisztelet...”). Hogy olvasóink a lemez hallgatása közben pontosan azonosíthassák a hallott éneket énekeskönyvünk anyagával, megemlítjük. hogy az A-oldalon szereplő Ein feste Burg . .. nem más, mint az „Erős vár a mi Istenünk” (254), továbbá Nun freut euch . . . magyar szövege „Jer örvendjünk keresztyének” (31$). A Wir glauben...: „Mi valljuk: hiszünk Istenben...” (247). A B-oldalon az Aus tiefer Not... új fordításunk szerint: „Mélységes mélyből kiáltunk” (402), a Mit Fried und Freud... azonos az 500. énekkel: „Már megyek békén örömmel”. A lemezen az utolsó korái: Verleich uns Frieden gnädiglich, a 291-es szám alatti: „Adj békét a mi időnkben..

LUTHER 37 ÉNEKET ÍRT. Énekeinek sokoldalúságát illusztrálja ez a lemezösszeállítás is. Az „Erős vár a mi Istenünk’ a lutheránus egyház legnépszerűbb éneke. Személyes hangvételével emelkedik ki a „Jer örvendjünk keresztyének ..Esti éneknek, temetési éneknek is egyaránt alkalmas a „Már megyek békén örömmel”, amelyet Luther eredetileg február 2-re (Gyertyaszentelő ünnepére) írt Lukács 2,29—32 alapján. Az „Adj békét a mi időnkben” kezdetű koráit sokat énekelték a lutheránus gyülekezetek hittel és imádsággal a 30 éves háború szörnyűségei közepette — de ma is igen időszerű ez az imádság, és szinte szimbolikus, hogy ez a befejező szám a lemezen: „Adj békét a mi időnkben . .

A korátok megszólaltatásában énekkar, harsonaegyüttes és orgona vegyesen szerepel. Mindez utal arra a korszakra, amelyben ezek az énekek megszülettek, mivel ez a korszak a kórus és hangszeres zene első nagy virágkora volt.

A ZENESZERZŐK RÉSZBEN KÉSŐBBI KORSZAKBÓL VALÖK. De a feldolgozott dallamok Luther korában keletkeztek. A 17—18. század nagy nevei mellett (Praetorius, Buxtehude, Bach) gyakran szerepel Luther zenei munkatársa a torgaui kántor, Johann Walthar is. így igen érdekes a B-oldal egyik ko- rálsorozata (Mit Fried und Freud, vagyis „Már megyek békén örömmel”), ahol

Buxtehude orgonafeldolgozásai és Wal- thar-kórus tételei váltogatják egymást. Többször szerepel Praetorius neve, aki nemcsak kiváló zeneszerző volt, de teológiát is végzett és valamennyi kompozícióját a lutheránus fő és mellék istentiszteletek liturgikus rendjébe illesztette. Elméleti írásaiban rendkívül érdekes képet fest a 17. századi hangszeres zenéről, s nem utolsósorban az orgonaépítészet kérdéseiről. Leírása alapján valami fogalmat alkothatunk olyan régi orgonákról is, melyek időközben már elpusztultak. A lutheránus zeneirodalom kiemelkedő mestere volt Samuel Scheidt is; ö is szerepel lemezünkön, sőt találkozunk oly ritka névvel is, mint Franz Tündér, aki nem más, mint Buxtehude apósa.

EZ A LEMEZ BEPILLANTÁST AD a 16. század fanyar szépségű, áhitatos, liturgikus zenéjébe, a Luther-énekek évszázadokat átívelő szépségébe. A legnagyobb evangélikus zeneszerzőt J. S. Bachot a „zenélő lutheránust” is megtaláljuk a lemezen, többek között a BWV 720-as „Erős vár a mi Istenünk” korálelöjátékkal. Ezt a művet Spitta szerint Bach a miihlhauseni orgonaszentelésre írta, hogy bemutassa vele az általa tervezett új orgona nagyszerű képességeit: a 32 lábas „Untersatz” gyors 'megszólalását és az új 16 lábas pedál nyelvjáték átható erejét.

A lemezt hallgatva, belemélyedve, a reformáció friss levegője, üdesége, az

evangélium öröme ragad meg bennünket. A harsonakar szelíd és érces fénye igen jól illik pl. az Allein Gott in der Höh sei Ehr” koráihoz (Schröter feldolgozása, A-oldal). Tudnunk kell, hogy az orgona mellett a harsona együttes mindig is a lutheri egyházi zene jellegzetessége volt.

Johann Walter kórustételeit hallgatva, figyeljük meg a szelíd és áttetsző szerkesztést. A korái dallamát szelíden fonják át a többi szólamok. Evangélikus énekkarosaink itthon is gyakran éneklik Walter kórusművét: War Gott nicht mit unr diese Zeit, („Már itt az óra ..

AZ A-OLDAL VÉGÉT HALLGATVA (Wir glauben all an einen Gott) a kórusok után jólesik hallani a rézfúvósok szelíd, de érces hangjait. A toronyzene virágkorában érezhetjük magunkat, amikor óránként fújták a koráit egy- egy templom tornyából... A rézfúvókat orgonaszám követi. A lemez egyik sajátossága és értéke éppen az, hogy rövid tételek követik egymást, a hangulat folyton változik, ez teszi érdekessé, nem fárasztóvá a lemezt. A kórus, harsona- és orgonafeldolgozások más és más oldalról és stílusban hozzák ki a reformáció koráljainak olykor sajátosan komor, olykor örvendező hangulatát. Az összeállítás a lutheránus egyházi zene gyökeréhez visz el minket. Jó, ha énekkaraink is meghallgatják, mert tanulmányozhatják a helyes stílust, ahogyan ezeket énekelni kell.

Gáncs Aladár