Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-06 / 45. szám
Visszatekintés és előrelépés Egyházmegyei Közgyűlés és Lulher-ünnep Nyíregyházán Ügy gondolofn, hogy akik részesei voltunk a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye nyíregyházi — ez év szeptember 18-i — ünnepi eseményeinek, ilyen emlékeket érzünk ennek a délutánnak a hangulatáról: visszatekintés és előrelépés. Az egyházmegyei közgyűlésen etikája a lelke.” Ezt a teológiát és ezt az életformát hitben vállalva, végezte egyházmegyénk minden szolgálattevője a maga munkáját a legutóbbi három esztendőben is. „A történelemben ez nem nagy idő” — mégis mennyi szolgálat belefér „bölcsőtől a koporsóig”! Csak hálaadásA gyülekezet dr. Nagy Gyula egyházkerületünk püspöke megerősítette tisztségében az egyházmegye újra megválasztott elnökségét: Szabó Gyula esperest és Karádi Pál egyházmegyei felügyelőt. — Elnöklő esperes „esperesi jelentésében” három év munkájára tekintett vissza, de ugyanakkor kereste szolgálatunk jövőt formáló útjait is. Bevezetőjében azt a teológiai alapállásunkat tisztázta fogalmilag és tartalmilag, amin állt és a jövőben is állni fog gyülekezeti szolgálatunk, amit így nevezünk: diakóniai teológia. Ennek a teológiának „egyetlen, senki és semmi mással nem pótolható fundamentuma Jézus Krisztus személye és, szolgálata” — állapította meg az esperes. Majd így folytatta: „A diakóniai teológiának nemcsak az alapját vesszük nagyon komolyan, hanem elfogadjuk azt a maga egészében életünket meghtározó életformának. Ennek a teológiának ugyanis Krisztus szeretete és szeretetaz ünnepségen sál emlékezhetünk meg róla, hogy szolgálatunkkal elsősorban hazánk, de a nemzetközi összefüggéseket is figyelembe véve, az egész emberiség békéjét és jövőjét is szolgálhattuk. Az esperesi jelentés befejező része pedig további feladatainkat vázolta a közgyűlés előtt, különös tekintettel a sürgető békemunkánkra, hazai társadalmi feladatainkra és a jövő esztendei budapesti LVSZ nagygyűlésre. — A tisztében megerősített esperest és felügyelőt meleg szavakkal köszöntötte dr. Nagy Gyula püspök, örömét fejezve ki, hogy a szolgálatban kipróbált, hűséges munkatársak irányítják a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye' élétét. A szolgálatban megerősített esperest és felügyelőt köszöntötte még Magyart Béla megyei egyházügyi titkár, dr. Fekete Károly református esperes és Csépány Ferenc római katolikus prépost, főesperes. — Az ünnepség végén Szabó Gyula esperes megnyitotta az egyház- megyei „Luther-emlékkiállítást”, ahol az egyházmegye három gyülekezetének tárgyi és írásos emlékei dokumentálták a múlt eredményeit és inspiráltak jövő feladatainak jó megoldására. Még aznap este a nyíregyházi Nagytemplomban Egyházmegyei Luther-emlékünnepélyt tartottunk. Szép műsor adott keretet az ünnepi megemlékezésnek: a gyülekezeti énekkar kórusszámokkal, Sallay Józsefné és Fenyvesi Zsolt pedig szavalattal szolgált. Dr. Nagy Gyula püspök ünnepi előadásában nem „történeti visz- szapillantást” adott csupán, — bár bevezetőjében éreztette az összefüggést, a kontinuitást a lutheri reformáció és a nyírségi evangélikusság múltja és jelene között. Valós kérdésre, minket érintő kérdésre, kereste a választ: Mit jelent számunkra ma Luther és a reformáció? „Mi a maradandó igazsága ma, 1983-ban a Luther által hirdetett evangéliumnak?” A reformátor gondolatmenetéből kiindulva bontotta ki az előadás e kérdésekre a választ, öt „tételben”: 1. Luther azt az Istent hirdette, aki kegyelem, aki a szeretet. 2. Mi ezt a kegyelmes Istent egyedül Jézus Krisztusban ismerhetjük fel. 3. Egyedül a hit az az eszköz, amivel Isten szeretetét Jézus Krisztusban megragadhatjuk. 4. Az emberekhez való viszonyunkban hitünk gyümölcse, a szeretet igazít el. — És végül a befejező rész erre a kérdésre adott választ: Honnan vette Luther mindazt? Egyedül a Szentírásból! Egyházkerületünk püspökének előadása hálaadásra késztetett mindnyájunkat azért, hogy „lutheri örökségünket” megőrizve, ökumenikus perspektívában”, tág öleléssel végezhetjük ma a szolgálatunkat. Az ünnepi megemlékezésen talán legmélyebb benyomását tette ránk, szinte az újrafelfedezés varázsát adva, hogy maivá,: a mienkké lett' a „régi” lutheri felismerés: „Az egyház egyetlen, igazi kincse az Isten üdvözítő evangéliuma”. Ebben a felfedezésben „halhatatlan”, ebben „élő. mai”, az ötszáz éve született reformátor: dr. Luther Márton. Csizmazia Sándor Luther — történelmünk alkotórésze A Lutherische Monatshefte interjúja Erich Honeckerrel A Német Demokratikus Köztársaságában, ahol a Luther-emlék- helyek többsége található, mind egyházi, mind pedig állami részről széles körben megemlékeznek a reformátor születésének 500 éves jubileumáról. Marxista tudósok is nagy energiával kutatják, és egyre inkább elismerik Luther történelmi szerepét, jelentőségét. A Lutherische Monatshefte munkatársai ennek kapcsán interjút készítettek Erich Honeckerrel, a Német Szocialista Egységpárt főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnökével, aki az állami Luther-bizottság elnöke is. Az interjú a Lutherische Monatshefte októberi számában jelent meg. Az NDK Vezetője bevezetésül hangsúlyozza, hogy őrzik és ápolják mindazok emlékét, örökségét. akik a haladáshoz és az emberiség kulturális fejlődéséhez hozzájárultak. Annak idején a reformáció 450 éves évfordulójáról is megemlékeztek, hasonlóképpen Melanchthon halálának 400, Dürer és Cranach születéséegyhAzzenei Áhítat lesz november 6-án, vasárnap »5 te 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 20.) Műsor: J. S. Bach és Mendelssohn művei Orgonái: Thiering Etelka Igét hirdet: [FJ. HAFENSCHER KAROLY nek 500. évfordulójáról. Luther forradalmi indításokat adott, amelyek messze túlterjedtek Németország határain. Sok nép életében hatással volt a nyelv, a kultúra és az etika fejlődésére, világméretű szerepe fél évezred múltán is érvényesül. Arra a kérdésre, hogy sok feladata mellett miért vállalta a Luther-bizottság elnöki tisztét is, az NDK államfője ezt válaszolta: „Luther tiszteletét az emberiességért, a népek közötti megértésért és a békéért tett közös erőfeszítések megnyilvánulásának tekintjük: ez az NDK egész népének szándéka, világnézetre és vallásra való tekintet nélkül. A Luther-bizottság összetételének és elnökségének is ezt kell tükröznie.” — Ami pedig Luther és Thomas Müntzer viszonyát illeti: Luther volt a reformáció központi személyisége. Elindított egy mozgalmat, amely Müntzert szükségszerűvé és lehetővé tette. Marx és Engels óta a Lutherről alkotott kép árnyaltabbá vált. A korábbi elítélő nyilatkozatok gyakran nem személyének, művének tudományos vizsgálatából, hanem a politikailag konzervatív luthe- ranizmussal kapcsolatos tapasztalatokból származtak. Luthert teológiája nélkül nem lehet megérteni. Kérdés viszont; az állam szempontjából ennek nincs-e olyan hatása, hogy Luthert idegenné teszi? — A válasz: „Semmiképpen sem. Éppen a Lutherrel és Müntzerrel való alaposabb foglalkozás eredménye, hogy világosabban látják a teológia szerepét a korabeli forradalmakban. Mivel Luther úgymond forradalmat hajtott végre a teológiában, ezzel olyan mozgalmat indított el, amely korának körülményei között, forradalmi hatásokat készített elő a társadalomban. Itt nem a teológia értékéről, vagy értéktelenségéről van szó, hanem szerepének, hatásának korhoz kötöttségére kell figyelni. Olyan korban, amikor a teológia az egész ember életét uralta, és a társadalmi rendszer teológiailag volt megalapozva, a hivatalos szemlélettől való minden alapvető eltérésnek társadalmilag hatásosnak, minden társadalmi változás iránti törekvésnek pedig teológiailag megalapozottnak kellett lennie.” Luther hatását a művészetekre, a zenére és az oktatásügyre igen magasra értékelik az NDK-ban. Luther az oktatás-nevelés anyagát. céljait a reformáció korának szükségletei szerint határozta meg, és ezzel nagyon sokat tett a jövő érdekében. Ma. ha mások is a körülmények, valamiben mégis közvetlen indíttatást kaphatunk tőle az NDK vezetője szerint: ez pedig annak művészete, hogy a lényeget egyszerűen és mindenki ‘számára érthetően fejezzük ki. Az egyházi és az állami Luther-bizottság együttműködése jó hatással van az állam és az egyházak viszonyára. * A Luther-év- fordulóval kapcsolatos rendezvényeikért az egyházak maguk felelősek. de minden szükséges állami támogatást megkapnak. „Luthernek, mint történelmi személyiségnek jelentősége országunk minden polgárára vonatkozik, mert történelmünk alkotórésze volt. akkor is, ha a róla alkotott teológiai kép a marxista-leninistától különbözik.” — mondotta Erich Honecker i. Sz. F. A A ü VÁSÁRIM P IGÉJE Fii 3, 17—21 Pál apostolnak a filippi gyülekezethez küldött írását az „öröm levelének” nevezik, mert soraiban újra meg újra megszólal a Krisz- í.u?.k?n való öröm: „örüljetek az Ürban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (4, 4.) Ám furcsa ellentétként mégis ez Pálnak az egyetlen levele, amelynek betűire apostoli könnyek hullottak: pásztori szeretettel siratja azokat, akik az öröm forrásától elszakadva Krisztus keresztjének ellenségeivé lettek, és így saját vesztükbe rohantak. , AZ ÖRÖM ABBÓL A REMÉNYSÉGBŐL SZÜLETIK, amely előre nézve az Űr Jézus Krisztust várja, aki helyet készített, polgárjogot szerzett számunkra Isten országában, aki üdvözíti a keresztjében bizakodókat. A megkegyelmezett bűnösök öröme ez, akik tudják, hogy nem tehetik jóvá bűneiket, hogy semmivel sem érdemelhetik ki üdvösségüket, de akik abban is bizonyosak, hogy Krisztusért kegyelemben részesültek. — S bizony csak sírni lehet azokon, akik „másképpen járnak”, akik önmagukban, saját vallásos vagy erkölcsi teljesítményükben bizakodnak, és azzal áltatják magukat, hogy megszerezték a belépőt az üdvösségre. AZ ÖRÖM ABBÓL A REMÉNYSÉGBŐL SZÜLETIK, amely múlandóságunk sok fájdalma, erőtlensége és gyarlósága közepette, megalázottságban és megvetettségben várja emberségünk teljes szabadulását, a célba érkezés nagy metamorfózisát, amikor Isten gyermekei maguk mögött hagyva a földi lét minden részszerintvalósá- gát, a Krisztussal való közösség teljességében részesülnek. Ez az öröm azoké, akik tudják, hogy úton vannak, de még qem érkeztek a célba. Így csak azok tudnak örülni, akiknek van bátorságuk bevallani. hogy együtt, szenvednek a hiábavalóság és romlandóság szolgaságába vetett teremtettséggel. és tudják nincs módjuk ezen változtatni (Rm 8,19—24). — S bizony csak sírni lehet azokon, akik ..másképpen járnak”, akik önön dicsfényükben tündökölve úgy vélik, hogy Isten országába már „befutott emberek”. Az ilyenek abban a szánnivaló hamis pózban tetszelegnek, hogy már eljutottak a csúcsra, ahonnan fölényesen néznek le azokra, akik „szuper produkciójukat” teljesíteni nem tudják. AZ ÖRÖM ABBÓL A REMÉNYSÉGBŐL SZÜLETIK, hogy végül Jézus ereje diadalmaskodik mindenek felett. Ebben az örömben beismerjük a magunk erőtlenségét és elfogadjuk, hogy Isten népének is a szolgálat útján és nem a dicsőség útján kell járnia. De valljuk azt is, hogy erőtlenségünkben és megalázottságunkban a keresztről szóló beszéd ..bolondságában” rejtetten mégis megtapasztalhatjuk Krisztus hatalmát. — S bizony csak sírni lehet azokon, akik „másképpen járnak”, akik jeleket követelnek és jeleket mutogatnak, akik „erő-demonstrációval” akarnak híveket toborozni maguknak. Bizony vesztükbe rohannak, mert akik nem vállalják a közösséget a kereszt Krisztusával, „akik nem részesednek Jézus szenvedéseiben, hasonlóvá lévén az ő halálához” (3, 10), azok nem részesülhetnek feltámadásának dicsőségében sem. ! vgeJ .jíbu.yoy'-lém PÄL EZEKBEN a SOROKBAN NEMCSAK A KERESZTYÉN ÉLET ÖRÖM-FORRÁSAIRÓL szól és nem csupán tájékoztat a „másképpen járók” veszedelmes magatartásáról, hanem azoknak a közösségébe hív, akik vele együtt Krisztus nyomában járnak, akiknek életében példamutatóan kitűnik, hogy nincs „saját igazságuk” (3. 9), hanem kegyelemből élnek. Jézus régi és mai tanítványainak példái nyomán ezen az úton induljunk célegyenest előre (3, 14), azzal a lelkülettel, ami Jézus Krisztusban volt. aki nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, megalázta magát és engedelmessé lett mindhaláláig, mégpedig a kereszthalálig (2, 4—8). Madocsai Miklós Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük neked Jézus Krisztus keresztjét, üdvösségünknek zálogát. Köszönjük azoknak bizonyságtevő életét is, akiknek szolgálata nyomán megismerhettük kegyelmedet. Kérünk, ajándékozz meg bennünket reménységgel, hogy örömmel várjuk üdvözítő Urunkat, aki majd gyarló testünket dicsőséges testéhez hasonlóvá teszi és életünket céljához juttatja örök országában. Ámen. Apostoli könnyek — Szentháromság ünnepe után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 15—22; az igehirdetés alapigéje: Fii 3, 17—21 — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN November 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR egyházzenei áhítatot rendez november 6-án, vasárnap, este 6 órakor a Deák téri templomban. Bach-kantáták és -korálelőjátékok Luther énekeire Vezényel: Wcltlcr Jenő Orgonái: Trajtler Gábor Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY — AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET LELKÉSZKÉPESfTÖ BIZOTTSÁGA előtt október 11- én Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: Fábián Ferenc sömjénmi- hálvfai. Havasi Kálmán budapesti, Kiss Péter komáromi, ifj. Magassy Sándor csornai, Nagyné Ferenczy Erzsébet bobai és Zo- veczki József segédlelkészek. — BUDAFOK. November 7-13- ig minden este 6 órakor evan- gélizáció lesz a gyülekezeti teremben (XXII. Játék u. 14.). Ezen a héten csütörtökön a gyülekezeti és a gyermekbibliaóra alkalmait nem tartjuk meg. Igét hirdet Galáth György ny. lelkész Minden hittestvért szeretettel hívnak és várnak. — Wunderlich Sándor, a gyülekezet évtizedek óta hűséges felügyelője október 2-án töltötte be életének 70. életévét. Ebből az alkalomból életére Isten gazdag áldását kérték és sok erőt kívántak további szolgálatához. — MEZŐTŰR. Kovács Anna, a gyülekezet harminc éven át volt pénztárosa tisztségéről lemondott. A gyülekezet közgyűlése helyette Kormos Gyulánét választotta meg pénztárosnak. A szolgálattól megválónak Fodor Ottmár esperes mondott köszönetét, és az új tisztségviselőt szolgálatába beiktatta. 4.
