Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-30 / 5. szám

„Az angyal pedig ezt mondta nekik: »-Ne féljetek, mert íme hir­detek nektek nagy örömet, amely az égész nép öröme lesz:. Üdvözí­tő született ma nektek, az Ür Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: ta­láltok egy kisgyermeket, aki be- pólyálva fekszik a jászolban-«” (Lukács 2, 10—12). Karácsonyt ünneplő kedves Test­véreim! KARÁCSONYESTE KINYI­TOTTAM SZOBÁM ABLAKÁT, és hallgattam a budapesti csendet. Igen, a csendet hallgattam. Le­álltak a villamosok, az autóbu­szok, a trolibuszok. Ez a csend nem ugyanaz volt, mint amely a második világháború idején a szi­rénák elhallgatása után, a bombá­zó repülőgépek érkezése előtt ülte meg a várost. Ez a karácsonyesti csend a főváros ünnepi hódolata volt a szeretet és a béke előtt. Eb­ben az ünnepi csendben nem azt éreztem lényegesnek, hogy a hivő emberek erről a szeretetről és bé­kéről csak Jézus Krisztus szemé­lyéhez kötötten tudnak szólni, má­sok pedig más megközelítésben. Fontos az, hogy Budapest — és bizonnyal az egész ország — val­lásra és világnézetre való tekin­tettel a békét és a szeretetet az emberi élet és együttélés olyan kincseinek tartja, amelyek előtt ünnepi csendben előbb hódolni kell, azután mindkettőt élni kell. Ady Endre szívéből így horgad fel a megvalósítás utáni vágy: „Kará­csonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra”. Mi­vel mi hisszük, hogy a karácsonyi történet nem pusztán rege, hanem olyan valóságos történet, amely az emberiség történelmének kiszakít- hatatlan része, azt is valljuk, hogy az ihleti és formálja az emberi szí­veket, a népek és az emberiség éle­tét. KARÁCSONY AZONBAN NEMCSAK A BÉKE ÉS SZERE­TET, hanem az öröm ünnepe is. Az «első karácsonykor, a betle­hemi éjszaka csendjében az első angyal első szava nem a béke és nem a szeretet, hanem az öröm meghirdetése volt: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömöt”. Az eredeti görög szöveg­ben az euangeliázó szó van, ami jó, örvendetes hír közlését jelenti. A régi hellén világban akkor hasz­nálták a szót, amikor egy csatá­ból a futár hajón, lóháton vagy futva megérkezett és hírül hozta, hogy a győzelmet kivívták. A győ­zelmi hírt nevezték evangélium­nak. A karácsonyi történet sze­rint ez a hír most a mennyből jön az emberekhez és örömre hívja őket. Az örömhír pedig az, hogy karácsonykor az Isten Jézus Krisztusban a földre jött „mert úgy szerette a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta”. Győzött te­hát az Isten szeretete, haragja felett és nem bűnei szerint bánt az emberrel, hanem irgalma sze­rint. Ez a szeretet átöleli nemcsak az egyes embert, hanem az egész világot, a családokat, a népeket, nemzeteket és az egész emberisé­get. Ezért hirdeti az angyal, hogy ez az evangélium, ez az örömhír „az egész nép öröme lesz.” Az emberiség tehát nem pusztulásra, megsemmisítésre, vakvágányokra, zsákutcákra rendeltetett, hanem megoldásokra, utakra, fejlődés­re, életre és örömre hivatott. Hi­szen a karácsonyi evangélium a szabadulás és a megoldás öröm­híre. AZ ANGYALOK HÍRADÁSA AZONBAN nemcsak általánosság­ban szól Isten szeretetéről, ha­nem pontosan megmondja az örömhír tartalmát: „Üdvözítő született ma nektek, az Ür Krisz­tus, a Dávid városában.” A meg. született Jézusról azt az örömhírt mondja az angyal, hogy „Üdvözí­tő, Krisztus és Űr”. Az eredeti görög szöveg: szótér-t, Krisztus-t és kyrios-t említi. Ez a három szó Káldy Zoltán : Az örömszerzés programja. Igehirdetés a Magyar Rádióban Emberfia azért jött, hogy megke­resse és megmentse ami elveszett”. Azért jött, hogy az embert ki. szabadítsa a bűnnek és halálnak a hatalmából. Azért, hogy az em­bert szabaddá tegye. Az ember nem tudja magát kiszabadítani a bűn hatalmából, ezért cselekszi sokszor azt, amit nem akar és nem tudja azt cselekedni, amit akar. A bűn foglya. De Jézus Sza­badító. A golgotái kereszten ho­zott áldozata és feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált. Az életre, éspedig a felszabadult élet­re tud megmenteni és üdvözíteni. DE EZ A JÉZUS „Krisztos” is, ami azt jelenti: Felkent. Ez az ö hivatala, ö tehát a megígért Mes­siás, Ö a Király, aki régi királyi nemzetségből, Dávid házából szár­mazik, Ö az, aki által Isten orszá­ga betört a földre. Általa és Ben­ne ez az ország itt van. Ennek az országnak valójában egyetlen tör. vénye van, ez pedig a szeretet, mellyel maga Krisztus tölti meg azoknak a szívét, „akik az Ö or­szágában Ö alatta élnek és Neki szolgálnak”. Ez az ország nemcsak az emberi szívekbe tud behatol­ni, hanem a családi otthonokba és szépségével, tisztaságával és békéjével be tudja tölteni a házat és át tudja melegíteni a családi kapcsolatokat is. DE EZ A JÉZUS MÉG „kyrios” is, vagyis: Űr. Ez az Ö méltósá­ga. Ez a kifejezés mind az Ószö­vetségben, mind az Újszövetség­ben magára Istenre utal. Jézus­nak tehát isteni méltósága van. Képes arra, hogy a bűn 'bilincseit megoldja, a halálból életre hívjon. Nincsen olyan mélység, ahonnan ki ne tudna emelni és nem lehet olyan messze kerülni az atyai háztól, hogy keze ránk ne találjon, hiszen Ö kyrios; Űr! Van azonban egy óriási ellent­mondás a karácsonyi örömhírben. Azt mondja az angyal a pászto­roknak: „találtak egy kisgyerme­ket, aki bepólyálva fekszik a já­szolban”. A Messiás a jászolban! Ez azt hirdeti, hogy ez az Űr Krisztus „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja sokak­ért”. Szolgálni jött a bűnbocsánat, az új élet, a szeretet, a békesség, az öröm, az üdvösség ajándékai­val. Ezt Ö maga így mondta: „Az Űr Lelke van énraj tam, mert fel­kent engem, hogy evangélitimot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hir­dessem a foglyoknak és a vakok­nak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzot- takat és hirdessem az Űr ked­éjszakáján: „hirdetek nektek nagy örömöt, amely az egész nép öröme lesz”. FELSZABADULTUNK HÁT AZ IGAZ ÖRÖMRE IS. Az ember természeténél fogva hajlamos arra, hogy hagyja magán elural­kodni a szomorúságot, a bánatot. Jobban rajta felejti a szemét a szomorúság, mint az igaz öröm forrásain. Nem tud szabadulni egy-egy bűne lelkiismereti terhé­től, amellyel megbántott valakit, akit azóta eltemetett. Fáj az em­beri méltóságának egy adott eset­ben való megalázása, máskor mel- lőztetése. Reményik Sándor írja egyik költeményében: „Nincs enyhe szó, simogatás annyi, hogy elborítsa egy ütés nyomát.. . S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon Letépi mindig-újból a kö­tést”. Karácsony táján különösen is fájni tud az egyedüllét, a magá­nyosság, egy-egy sír a temetőben. Egyes pszichológusok „karácso­nyi depresszió”-ról beszélnek. So­kakat aggaszt most a világ sorsa, az emberiség jövője is. Semmiképpen sem becsülhetjük le ezeket az aggódásokat, szoron­gásokat és fájdalmakat. Mégis, elmondjuk éppen karácsonykor, hogy Jézus Krisztus felszabadí­tott bennünket az örömre. Szabad­dá tett az örömre. A bűnbocsánat öröme mellett örülhetünk annak, hogy Isten nem ejtette a kezéből a világot és a jóakaratú embere­ken keresztül fáradozik annak fenntartásáért, békéjéért, az igaz­ságosság érvényesüléséért a föl­dön. Munkálkodik az emberi élet megmaradásáért, anyagi és erköl­csi meggazdagításáért. Örülhe­tünk hazánknak, országunk fej­lődésének, annak, hogy béke van a Duna-Tisza táján. örülhetünk a munkának, a mun­ka gyümölcseinek, a mindennapi kenyérnek, otthonainknak. ÖRÜLJÜNK ANNAK, hogy Krisztus felszabadított bennünket a szeretette is. Szabaddá tett arra, hogy fajra, vallásra és világ­nézetre való tekintet nélkül sze­ressük az embert, a felebarátot. Szabaddá tett arra, hogy szerete­tet adjunk akkor is, ha megnem- értésben visszautasításban vagy éppen gyűlöletben van részünk. Nem felejtjük, hogy az emberek­nek éppen erre a szeretetre, és­pedig az áldozatos szeretetre van szükségük, nemcsak karácsonykor, hanem mindig és mindenütt. Az emberek kicsik és nagyok, fiata­lok és öregek, egészségesek és be­tegek, magányosak és közösségben élők, gúnyolódok és cinikusok, a szeretetet visszautasítok vagy azt naiv érzelgősségnek tartók, az ér­telmet és akaratot mindennél na­gyobbra értékelők, a magas állá­sokban levők és a beosztottak mind, mind éhesek a meleg szere­tetre. Ennek a szeretetnek gya­korlására és. élésére szabadított fel bennünket karácsonyi evan­gélium: „Megtartó született ma néktek”. örüljünk, hogy széret- hetünk! ÖRÜLJÜNK ANNAK IS, hogy a karácsonyi örömhír felszabadí­tott bennünket a szolgáló életre is. Akit Krisztus felszabadított az emberek szeretetére, az felszaba­dult az emberek szolgálatára is, mert megszabadult attól, hogy ön­zőén magának és magáért éljen. Karácsony földerengést hoz éle­tünkben és ledönti az „én”-bál- ványt, melyet szinte vallásos tisz­telettel veszünk körül. Beállít a másik emberért való szolgálatba. Ennek a szolgálatnak formája és tartalma végtelen: egy jó szó, egy meleg tekintet, melléállás nehéz helyzetekben, becsületének védel­me, ha abba belegázolnak, jó ta­nács, örömében és bánatában való osztozás, érte való imádko­zás, mindig mindenben való segí­tés. De itt nem állhatunk meg. Át kell lépnünk az egyén és az egyház határait. A karácsonyi örömhír arra is felszabadít ben­nünket, hogy örömmel végezzük szolgálatunkat népünk javáért és az egész emberiség békéjéért és boldogulásáért Hiszen Isten kará­csonykor az egész Föld számára hirdette meg békeakaratát. Ennek munkálására íeszülségekkel ter­hes világunkban különösen is ége­tő szükség van. Segítenünk kell, hogy fegyverkezés helyett a bi­zalom légköre erősödjék a népek között, enyhüljön a feszültség, nö­vekedjék a népek biztonsága és hathatós lépések történjenek a le­szerelésért. A KARÁCSONYI ÖRÖMÜZE­NET FELSZABADÍT az örömszer. zésre is. Aki megtapasztalja a ka­rácsonyi örömet, az elindul, hogy örömöt szerezzen másoknak. Az is öröm, hogy örömet szerezhetünk az embereknek. Hiszen, olyan so­kan vannak, akik megrontói má­sok örömének szeretetlenségük- kel, türelmetlenségükkel, hűtlen­ségükkel, durvaságukkal, össze- férhetelenségükkel,, sebző sza­vaikkal, gátlástalan életformájuk, kai, minden közösséget szétrom­boló magatartásukkal. Kará­csonykor, amikor Isten angyala örömhírt hoz, kérve-kérünk ben­neteket, ne vegyétek el egymástól A Lutheránus Világszövetség nagygyűlését megelőzően 1984. július 13—20 között ifjúsági gyű­lésre kerül sor Budapesten, ame­lyen az egész világból mintegy 250 fiatal vesz részt. Alf Idland (Norvégia) az LVSZ ifjúsági tit­kára január 9—12 között látogatást tett Budapesten a szervezési kér­dések megvitatása céljából. Fo­gadta őt dr. Káldy Zoltán püspök­elnök, és résztvett az előkészítő az örömöt! Kérünk benneteket házastársak, ne vegyétek el egy­mástól az örömöt. Kérünk benne­teket szülők, széthúzó élettel ne vegyétek el gyermekeitek örömét. Kérünk benneteket ifjak, ne ve­gyétek el az örgek örömét. Ha­nem legyetek a karácsonyi öröm. hír hordozói és élői. Jól látta ezt a feladatot Reményik Sándor, aki az örömszerzés programja című költeményében szinte párbeszédet folytat saját versével így: „Hiá­ba mondod magamért vagyok, Hiába mondod: magamnak va­gyok. Nem, nem versem, te, nem vagy szuverén. Te másokért* má­sok számára vagy, Örömszerző vagyok általad én. Te azért vagy, hogy elmenvén vigasztalj Szelle­met idézz, szépséget marasztalj S megtérve, megkönnyítsd az éh keresztem, Hogy olyan kevés örö­met szereztem”. Nemcsak a vers nincs önmagáért, de Krisztus fel­szabadítását elnyert ember sem, sőt egyetlen ember sem. Azért va­gyunk, hogy elmenvén vigasztal­junk, az Isten örömszerző prog­ramjába beálljunk. KARÁCSONY A CSALÁDNAK IS ÜNNEPE. A karácsonyi öröm­hír Krisztus szabadításáról és meg­újító hatalmáról, a családoknak is szól. Számukra is szabadítást hirdet az önzésből, a szeretétlett- ségből és arra hívja a család tag­jait, hogy örüljenek egymásnak és versenyezzenek egymással az örömszerzésben. Divat ma a csa­lád válságáról, megváltozott szere­péről, „idejétmúlt életformájá­ról” beszélni, sőt még arról is; hogy ma már a szülők funkciója is megváltozott. Nem feledve a társadalmi változásokat, elsősor­ban a nők új életkörülményeit, egyértelműen hitet teszünk kará­csonykor a család mellett, mely­nek kis közösségét semmivel sem lehet pótolni sem az egyházban, sem a társadalomban, sem a fér­fiak, sem a nők, sem a gyermekek életében. Azt valljuk, hogy a szü­lők funkciója lényegében sem­mit sem változott, mert most is arra hívattak, hogy gyerme­keiket neveljék tiszta, jellemes, becsületes, erkölcsös, lelkiisme­retes, szülőket tisztelő, munkát szerető és a haza boldogulásáért ál­dozatokat hozó emberekké. Édes­apák, édesanyák, gyermekek, nagy örömöt hirdetek néktek: lehet így a családban élni és lehet egy­másnak igaz örömöket szerezni. Karácsonykor örüljünk a család­nak és kezdjük ott az örömszer­zés programját. ÉS MOST ISMÉTELJÜK MEG a karácsonyi angyal üzenetét: „íme, hirdetek nektek nagy örö­met, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nek­tek, az Űr Krisztus, a Dávid vá­rosában. Ámen. bizottság első ülésén. A bizottság tagjai: Fabinyi Tamás siófoki se­gédlelkész, Gáncs Péter nagytar- csai lelkész, Koczor Tamás V. éves teológiai hallgató, Reuss András külügyi titkár, ifj. Szabó Lajos pécsi másodlelkész, ifj. Szentpétery Péter segédlelkész, a Külügyi Szolgálat előadója, Szir­mai Zoltán budapest-fasori lel­kész és dr. Tóth András egyetemi adjunktus. DR. NAGY GYULA PÜSPÖK LÁTOGATÁSA A FŐVÁROSI TANÁCSNÁL Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke, január 11-én látogatást tett Kelemen Lajos, Budapest Főváros Tanácsa általános elnökhelyettese, hivatalában, Fűzfa Imre fővárosi egyházügyi titkár kíséretében. A látogatás során a főváros és a fővárosi evangélikus gyülekezetek életének néhány időszerű kérdése került megbeszélésre. A lutheránus világszövetség budapesti IFJÚSÁGI GYŰLÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE vés esztendejét.” Mindent össze­véve azért jött, hogy felszabadít­son az igaz emberségre, a szere- tetre, az örömre, a béke szerzé­sére, a reménységre. Ezért hirdet­ték az angyalok az első karácsony Jézus hivatásáról, hivataláról be­szél. Jézus tehát szótér, vagyis megmentő, megtartó, szabadító, megváltó, üdvözítő. Ez a foglalko­zása. Megmenteni jött az embe­reket. Ö maga mondta, „mert az

Next

/
Thumbnails
Contents