Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-02 / 40. szám
Isten imúdása9 héhe9 ignssúgnssúg 3. Az Egyházak Yilágtanácsa VI. nagygyűlése Vancouverben A béke a középpontban Még nem voltam olyan egyházi világgyűlésen az utolsó két évtizedben, amelyen az emberiség békéjének az ügye oly annyira a középpontban lett volna, mint Vancouverben. Nem csupán egy előadás hangzott itt el a békéről — mint általában ez szokásos — nem is egyszerűen egy „békenyilatkozat” született, hanem lényegében minden előadást és valamennyi határozatot átszőtt a t békéért való felelősség és érte való tenni-akarás „vörös fonala”. Az is jellemző volt, hogy ezt a témát igen sok oldalról közelítette meg a nagygyűlés. Nem régi beidegződött mondatokat ismételgetett, hanem széles skálában elemezte a békét veszélyeztető okokat és adott új indításokat az egyháznak és a világi kormányzatoknak a cselekvésre. Alig volt előadás, amely ne hangsúlyozta volna a béke és igazságosság szoros összefüggését. Egyértelmű volt annak hangoztatása is, hogy az egyházak mind a múltban, mind a jelenben nem tettek eleget a békéért és nem használták ki azokat a lehetőségeket, amelyek pedig rendelkezésükre álltak. A 4 altéma közül kettő szorosan a béke problémát tárgyalta: Az élet Isten ajándéka; élet és halál: szembeszállás és legyőzés. A 8 „téma-csoport” közül 5 a béke, az igazságosság, a túlélés kérdését tárgyalta: bizonyságtétel egy megosztott világban, szembesülés a békét és túlélést fenyegető veszélyekkel; harc az igazságosságért és emberi méltóságért; mozgásban a részesedés felé: az emberiség megosztottságának legyőzése; gyógyító és résztvevő élet a közösségben. Külön határozatok születtek a békéről és igazságosságról, az emberi jogokról, az emberiség élelmezési válságáról. Az ünnepélyes Üzenet is részletesen foglalkozik a békével. A mai égető kérdésekkel kapcsolatban (Dél-Afrika, Kö- zép-Amerika, Ciprus stb.) világos állásfoglalás történt. Béke és igazságosság Arra nincs lehetőségünk, hogy lapunk hasábjain valamennyi békével foglalkozó határozatot ismertessünk, de elkerülhetetlen, hogy a legjelentősebbről ne szóljunk. Címe: „Állásfoglalás a béke és igazságosság ügyében”. A hosszú szöveget az alábbiakban ismertetem, gyakori idézésekkel: „Az emberiség az egyre gyorsuló fegyverkezés és egyre szélesedő igazságtalan rendszerek árnyékában él. Soha nem volt olyan közel az emberi nem az önmegsemmisítéshez, mint ma. Soha nem éltek annyian a kifosz- tottság és elnyomás szorító markában. mint ma” — kezdi a határozat. Ebben a helyzetben gyűlt össze az Egyházak Világtanácsa nagygyűlése Vancouverben — folytatja a nyilatkozat —, hogy meg valljuk abban a Jézus Krisztusban való hitünket, aki a „világ élete” és hirdessük a világnak: „ne féljen, mert Krisztus legyőzte a gonoszság erőit és Benne minden dolgok újjá teremtetnek; ne féljen, mert az Isten szeretete az igazságosságért és békéért „lép fel”; bízzon Krisztus hatalmában, aki mindenek felett uralkodik; tegyen bizonyságot róla szóban és tettben, bármibe kerül is.” A nyilatkozat ezt követően állítja: „Nincs béke igazságosság nélkül”. A világ népei nagyon szűkölködnek a békében és igazságosságban. Nem lehet a békét felépíteni az igazságtalanság alapjain. A béke megvalósításához az szükséges, hogy a nemzetközi életben olyan rend uralkodjék, amely az igazságosságon alapul az egyes nemzeteken belül is, de az is szükséges a békéhez, hogy mindenütt tartsák tiszteletben az Istentől kapott emberséget és az emberi személyiség méltóságát. A béke — Ézsaiás szerint is — az igazságosság következménye. „Az egyházak ma arra hivattak, hogy újból megvallják hitüket és megbánják bűneiket azokért az időkért, amikor a keresztyének némák maradtak az igazságtalanságokkal és a békét ért támadásokkal szemben” — folytatja a nyilatkozat. A bibliai látás szerint a béke egyben igazságosság a maga teljességében éspedig nemcsak a kivételezettek, Krisztus követői, hanem Isten minden népe számára. Az ökumenikus megközelítése — mondja a határozat — a békének és igazságosságnak azon a hiten alapul, hogy „sehol sem lehet béke igazságosság nélkül”. Ezért az igazsággal párosult béke a központi elgondolása az ökumenikus mozgalomnak. Ma sokkal inkább, mint bármikor, parancs a keresztyének és az egyház számára, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az igazságosságért és békéért. Felgyorsuló militarizmus A nyilatkozat élesen szembehelyezkedik a militarizmus szellemével és gyakorlatával. Megállapítja, hogy nő a militarista kormányok száma és ezzel erősítik a militarizmust világviszonylatban is. Ezek feláldozzák az igazságosságot, a szűk értelemben vett „nemzeti biztonság” oltárán. Faji, etnikai, kulturális, vallásos és ideológiai harcok súlyosbítják a helyzetet. A „félelem és gyanúsítás” szelleme hatja át a légkört. De az is rontja a népek viszonyát, hogy szokás lett a „másiknak ellenségként való beállítása”. Mind ezek további lökéseket adnak világunk széteséséhez, fokozzák az emberi szenvedést és fenyegetik a békét. Fel kell -számolni azt a célzatos törekvést, amely a gyűlölettől és előítélettől indíttatva a másik nemzetet és ideológiát mint ,.ellenség”-et ábrázolja. Segíteni kell a „nemzeti biztonság forgalomban levő tantételét” felszámolni és a nemzetek biztonságát az igazságosságra és az emberi jogok megvalósítására kell építeni. Nagy figyelmet kell fordítani a lelkiismereti jogokra. Meg kell vizsgálni a háború, a gazdasági igazságtalanság, az elnyomás és kizsákmányolás valódi okait. Igazságosság és biztonság „Otromba visszaélés a nemzeti biztonság gondolatával, ha azzal egyes kormányok igazolni akarják az elnyomást, az idegen beavatkozást és a fegyverkezési kiadások növelését. A biztonság csak a nemzetek közös vállalkozása lehet. A nemzetek közös biztonságát pedig a „népek biztonsága” erősíti meg. Ehhez pedig az szükséges, hogy biztosítsák a nemzeteken belül a társadalmi és gazdasági igazságosságot és pedig mindenki számára.” A nukleáris fegyverek és a leszerelés A legutolsó nagygyűlés óta — mondja a nyilatkozat — a világban megháromszorozódott a fegyverkezés. Az utóbbi években kiéleződött a szembenállás a NATO és a Varsói Szerződés államai között. Reális — a nyilatkozat szerint —, hogy ha a folyamatban levő genfi tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között azt nem akadályozza meg, a következő évtizedben drámai módon fog megnövekedni a világ nukleáris fegyverkészlete. A helyzet rendkívül veszélyes lesz. A fegyverek „új generációjának” belövési pontossága és mozgathatósága még csak fokozzák a veszélyhelyzetet. „Felhívjuk hát — szól az állás- foglalás — az egyházakat, különösen azokat, amelyek Európában és pedig keleten és nyugaton, továbbá Észak-Amerikában vannak, sokszorozzák meg erőfeszítéseiket kormányaik meggyőzése érdekében, hogy tárgyalások útján jussanak megállapodásra és hagyjanak fel — mielőtt nem késő — azokkal a tervekkel, melyek a nukleáris fegyverek további növelését és új nukleáris fegyverek Európába való telepítését célozzák. E helyett azonnal kezdjék el azok csökkentését és azután semmisítsék meg azokat. Ugyancsak sürgetjük az egyházakat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nukleáris fegyverek gyorsan növekvő fejlesztésével szemben .. .” Ezt követően hivatkozik a nyilatkozat az Egyházak Világtanácsa által Amsterdamban (1981) rendezett világkonferenciára, melyen a nukleáris fegyverekről és a leszerelésről volt szó. Erre figyelniük kell az egyházaknak. Az ott kiadott felhívás szerint, „a nukleáris háború semmi körülmények között, bármely területén a világnak és bármely társadalmi rendszer alkalmazná is azt, nem lehet jpgos és nem igazolható, mert a pusztulás nagyságához képest, minden „elgondolható előny” semmis; a nukleáris háború minden valószínűség szerint nem maradhatna „korlátozott” és ezért a nukleáris fegyverek „korlátozott” használatának még csak a gondolatát is el kell vetni”. Ügy szintén az „első ütés” képzete is hamis út. „Az elrettentés” koncepcióját, amelyet azzal akarnak igazolni, hogy a nukleáris fegyverek lehetséges használata „elrettent” a háború kezdeményezésétől, el kell utasítani, mint amit erkölcsileg nem lehet elfogadni és mint olyat, amely nem tudja biztosítani a békét és a biztonságot hosszú távon. A nukleáris fegyverek előállítása és rendszerbe állítása, éppen úgy, mint azok használata bűntény az emberiség ellen és ezért a nukleáris fegyverek előállítását teljesen le kell állítani, úgyszintén a fegyverkezési kutatásokat és azok fejlesztését valamennyi nemzetnél”. Az egyházakhoz szóló „kihívás” A nyilatkozat utolsó szakasza kifejezetten az egyházakat szólítja meg és arra hívja őket, hogy szóljanak sokkal határozottabban, mint eddig, a nukleáris fegyverkezés ellen és munkálkodjanak az igazságért az egész földön, tudva, hogy „igazságosság nélkül, soha sem lesz béke”. Aztán szól az állásfoglalás arról, hogy a „keresztyének nem nézhetik a jelenleg fennálló veszélyt úgy, mint ami a dolgok természetében rejlik. Nem adhatják magukat oda a kétségbeesésnek, mint akik hisznek az egy Istenben és Megváltóban: Jézus Krisztusban, a Béke Fejedelmében”. Mi Isten sáfárai vagyunk és mint ilyenek reménykedünk a teremtettség jövőjében. Ismerjük Isten szeretetét és valljuk, hogy Isten a teremtés Ura és Benne mienk az élet teljessége. Isten kegyelme örökkévaló és a Szentlélek munkálkodik közöttünk és lángra lobbantja a szeretetet, amely „kiűzi a félelmet’!, megújítja látomásunkat a békéről, megindítja képzeletünket, átvezet a pusztaságon, megszabadít minket és egyesít. „Felhívjuk az egyházakat, hogy erősítsék meg erőfeszítéseiket egy közös bizonyságtétel eléréséért a megosztott világban, tömörítsék megújult erejüket a békére és túlélésre és kötelezzék el magukat az igazságosságért és az emberi méltóságért való harcra. Legyenek a béke és igazságosság élő bizonyságtevői imádságban, istentiszteletben és a konkrét döntésekben. Tegyenek lépéseket az egység felé vezető úton, támogassák azokat az alkalmakat, amelyeken az egyházak tudnak egymástól tanulni, legyőzve minden kísértést, amely megoszt és elválaszt. Kezdeményezzenek többet a békére és igazságosságra való nevelésben”. „Mi hisszük, hogy el fog jönni az idő, amikor az egyházak egyértelműen kinyilvánítják, hogy a nukleáris fegyverek előállítása és rendszerbe állítása, valamint azok használata bűntény az emberiség ellen, és hogy az ilyen tevékenységeket el kell ítélni etikai és teológiai alapon. A nukleáris fegyverek „ügye”, annak az emberiséget fenyegető mivolta miatt, a keresztyén tanítás és az evangéliumhoz való hűség kérdése. Mi felismertük, hogy a nukleáris fegyverek nem fognak eltűnni, úgy, hogy az egyházak egyszerűen szemben állnak vele. Ellenben meg kell vizsgálni, hogy az egyházak és tagjai „implicit vagy explicit” (hallgatólagosan vagy teljesen nyíltan) nem támogatják-e azt a politikát, amely „implicit vagy explicit” ezeknek a fegyvereknek használatán és birtoklását nyugszik”. „Sürgetjük az egyházakat, hogy gyakoroljanak nyomást kormányaikra, különösen is azokra, amelyeknek nukleáris fegyverek vannak birtokában, hogy dolgozzanak ki és „szentesítsenek” egy olyan nemzetközi törvényes „eszközt”, amely törvényen kívül helyezi, — mint ami bűntény az emberiség ellen —. a nukleáris fegyverek birtoklását és használatát”. Végül így fejeződik be a van- couveri felhívás: Felhívjuk a keresztyéneket és egyházakat, hogy támogassák egymást szeretetben, éppen úgy azokon az utakon, amelyeken keressük a helyes állásfoglalást a mi közös elhívásunkban, hogy hirdessük és szolgáljuk a mi egyetlen Urunkat, Jézus Krisztust, a Béke Fejedelmét, a Világ Életét”. A nagygyűlés konkrét politikai, gazdasági kérdésekkel is foglalkozott. Nyilatkozatot fogadott el a dél-afrikai faji elnyomás, a közép-amerikai amerikai beavatkozás, Ciprus megosztottsága ellen. Afganisztánnal is foglalkozott és biztosította az ENSZ-fŐtitkárát, hogy támogatja a megoldásokra irányuló tevékenységét. A világ élelmezési válságában az egyházak és kormányok közreműködését kérte, hogy ne legyenek éhező emberek és osszák el igazságosan a „kenyeret”. Augusztus 5-én Hirosima-napi megemlékezés volt békemenettel és egész éjjel folyó istentiszteletekkel. A cikk írójának megjegyzései Néhány megjegyzést kell tennem cikkem végén: 1. Szerintem ezt az állásfoglalást minden evangélikus lelkésznek és gyülekezeti tagnak — ha csak hozzájut — el kell sorról-sorra olvasnia. 2. Ilyen átfogó „béke nyilatkozatot” még nem olvashattunk az Egyházak Világtanácsától. 3. A nyilatkozat éles vitában született. 4. Aki még ma is óvatoskodik és kényeskedik a béke ügyében, az keresztyén hitét tagadja meg. 5. A „béke ügye” — és nem csupán a bűnbocsánat békessége —, minden keresztyén igehirdetés nélkülözhetetlen része vagy pedig a prédikáció nem „keresztyén bizonyságtétel”. 6. Azoknak volt igaza, akik ezt évtizedek óta hangsúlyozták. 7. Maga a nyilatkozat az angol eredeti szövegben 7 sűrűn gépelt oldal. 8. Nem közölhettem a teljes szöveget, helyhiány miatt. 9. A nyilatkozat magyar szövege még nem áll rendelkezésünkre. Az angol szöveget magamnak kellett fordítanom. Azt hiszem hű fordítás az idézőjelekbe tett szöveg, de a többi is, amit tartalmában ismertettem. Az egyes kifejezések ebben az esetben is pontosak. 10. Bárcsak megelevenítené ez a nyilatkozat egyházunk békemunkáját. 11. Ha nem siet egyházunk ebben a munkában, mi maradunk le, akik előbb kezdtük ezt, mint a külföldi egyházak. Káldy Zoltán Hirosima-napi békenagygyűlés Vancouverben I I
