Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-25 / 39. szám

„MA AZT TAPASZTALJUK, HOGY AZ EGYHÁZAK RÉSZVÉTELE A BÉKE KÉRDÉSEIBEN rendkívüli módon megnövekedett világszerte. Ez a részvétel három szinten történik. Az első szint a keresztyén emberek naponkénti foglalkozása ezekkel a kérdésekkel. Néha rezignáltan, de sok esetben igen elevenen és erőteljesen viszonyulnak napjaink nemzetközi feszültségeinek eseményeihez. A második szintet az egyházak békemozgalmai alkotják: elkötelezett keresztyének csoportjai, akik hatással kívánnak lenni a kormányzatok és egyházak döntéseire ezen a területen. Hadd utaljak itt elsősorban az erőteljes egyházi békemozgalmakra ma a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában és az Egyesült Államokban.

A harmadik szintet a hivatalos egyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek alkotják. Gondolok itt az Egyházak Világtanácsára, a maga háromszáznégy tagegyházával az egész világon, a Lutheránus, Református, Baptista és Metodista egyházi világszervezetekre,, a Vatikánra a világméretű római katolikus egyház részéről, a világméretű Keresztyén Békekonferenciára, ez Európai Egyházak Konferenciájára száztizennégy tagegyházával, és más hasonló szervezetekre a hat kontinensen.

A béke iránti elkötelezettség erőteljes megnövekedése az egyházak életének említett, mindhárom szintjén és ezek szerepe a közvélemény formálásában és a kormányzatok döntéseiben elengedhetetlen része a tudományos békekutatásnak napjainkban.

AZ IDŐ RÖVIDSÉGE MIATT ITT CSUPÁN ENNEK AZ 1983- AS ÉVNEK néhány jól ismert egyházi eseményére utalok. Először is a nagy békevitára az anglikán egyetemes zsinat februári, londoni ülésén „Az egyház és a bomba” témáról, amelyet a BBC televízió négy és fél órás színes, „élő” adásban közvetített. Hivatkozom az uppsalai egyházi békekonferenciára, melyet Olof Sundby svéd evangélikus érsek áprilisban hívott össze, 150 egyházi vezető részvételével, csaknem száz országból. Megemlítem az Egyesült Államok római katolikus püspöki konferenciájának sokat idézett állásfoglalását a fegyverkezési verseny ellen és a leszerelés ügyében. Utalok a Német Szövetségi Köztársaságban és Hollandiában tavasszal lezajlott nagy béketüntetésekre. Végül idézem a legújabb eseményt, a világ háromszáznál több egyháza hivatalos képviselőinek a kanadai Varcouverben tartott világgyűlését ezen a nyáron; ott igen erőteljes tapasztalatokat szerezhettünk a világ egyházainak és keresztyén hívőinek erős belső elkötelezettségéről, a béke és igazságosság kérdései iránt mai világunkban.

Elsősorban Nyugaton találkozik az ember nagyon primitív és egyoldalú „magyarázatokkal” erre a meglepő jelenségre. Magam is sokszor hallottam és olvastam ezt a „magyarázatot” a • világ más részeiben: mindez a „baloldali

propaganda” és a „szovjet befolyás” következménye teológusoknál, ismert egyházi személyiségeknél, hivatalos egyházi testületekben és világméretű egyházi nemzetközi szervezetekben. Nem

lenne-e sokkal tárgyszerűbb és igazabb analízis, ha figyelembe vennék mindenütt — az egyházakban is — milliók félelmét az emberi élet és kultúra teljes pusztulásától Földünkön? A kitörölhetetlen tapasztalatokat az én generációm, hazám és európai kontinensünk részéről a II. világhá- bprú alatt? A közös emberi „tiszteletet az élet iránt” (Ehrfurcht vor dem Leben — Albert Schweitzer). És a keresztyéneknél és más vallások hívőinél mindenekelőtt Isten, a „legfőbb autoritás”, akaratát: „Ne ölj!” Emlékeztetni szeretném Önöket á Názáreti Jézus szavaira: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9). És: „Tedd vissza helyére a kardodat; mert akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Mt 26,52). Nem jelentik-e mindezek együtt — elsősorban pedig Isten ötödik parancsolata és Jézus Krisztus szavai — a legerősebb belső motivációt napjaink keresztyén békemozgalmai számára?

SZERETNÉM RÖVIDEN ÖSZ- SZEFOGLALNI AZ EZ ÉVI LEGFONTOSABB EGYHÁZI ÁLLÁSFOGLALÁSOK LEGFŐBB IRÁNYVONALAIT, elsősorban fontos nemzetközi egyházi konferenciák határozataiból. Utalok itt az egyházi vezetők konferenciájára Uppsalában (április), az Egyesült Államok római katolikus püspöki konferenciája pásztorlevelére (május), a Keresztyén Békekonferencia moszkvai és budapesti üléseire (március és május); és végül az Egyházak Világtanácsa nyári világkonferenciája üzenetére (1983. július 24— augusztus 10.).

Az egyházak a háborúra, a fegyverkezési versenyre és a mai nemzetközi feszültségre vonatkozóan azt vallják:

— nincs többé „igazságos háború”; egy új háború, akár,hagyományos, akár nukleáris fegyverekkel, semmilyen nemzetközi kérdést sem oldana meg; ezért az egyházak és nemzetközi egyházi szervezetek elvetnek és elítélnek minden igazolási kísérletet a fegyverkezési verseny folytatására, s egyúttal minden teóriát is egy „korlátozott nukleáris háborúról”;

— az egyházak és egyházi békemozgalmak támogatják a kormányok és az Egyesült Nemzetek Szövetsége minden olyan javaslatét és törekvését, amelyek a nemzetközi kérdéseket egyedül a türelmes, békés tárgyalások útján kívánják megoldani;

— az egyházak szemben állnak az „első csapás” teóriájával, az egyre pu^ztítóbb és bonyolultabb fegyverek fokozódó versenyével; támogatnak ezzel szemben minden törekvést az általános és kölcsönös leszerelésre, akár a további nukleáris fegyverkezési verseny „befagyasztása”, akár a nukleáris fegyverek elsőként nem használása, akár az „atommentes zónák" útján és más, hasonló módokon;

— az egyházak elvetik a „tartós béke a kölcsönös elrettentés útján” elméletét; ezzel szemben a minden nép számára biztosított, általános és kölcsönös biztonságért fáradoznak;

— végül az egyházak a béke elengedhetetlen feltételének látják az igazságosság érvényesülését minden nép, faj és különösen az éhező, szenvedő milliók számára az ún. „harmadik” világban; ennek természetesen együtt kell járnia a béke-munkával; mert nincs biztos és reális béke igazságos gazdasági, társadalmi és politikai rend nélkül a világ minden részében; és nem valósulhatnak meg az igazságosságra irányuló törekvések az őrült és pusztító fegyverkezési verseny megállítása nélkül, amelv egyre drágább és öldöklőbb fegyverrendszereket produkál a földön és a világűrben.

Az egyházak, egyházi békemozgalmak és keresztyén hívők mai feladataira vonatkozóan:

— az egyházaknak és a keresztyéneknek a népek és ..fajok közti bizalom építésén kell fáradozniuk mindenütt a világon;

— az egyházaknak szembe kell szállniuk minden „ellenség-képpel” és a hazug propaganda minden fajtájával;

— az egyházaknak békére nevelési programokat kell kidolgozniuk életük minden szintjén és nemzetközi együttműködés útján; támogatniuk kell minden mozgalmat, intézményt, csoportot vagy egyént — hívőket és nem-hívőket egyaránt —, akik a béke-kutatásban dolgoznak és békés módszerekkel a békét erősítik;

— az egyházaknak és keresztyéneknek a „reménység hírnökeinek” kell lenniük; mert a háborúk emberi döntések következményei; ezért meg lehet akadályozni őket helyes emberi döntésekkel, erkölcsi felelősséggel és jóakaratú emberek millióinak közös erőfeszítésével!

Isten áldja meg az Önök szolgálatát azért, hogy győzhessünk a rossz és a halál hatalmán, és segíthessünk az igazságosság, a béke és az élet győzelmét világunkban !”

Káldi János:

VIDD ŐT, KÖLTEMÉNY

(Fohász K. Balázskáért)

Dér ne érje, fagy ne koszorúzza.

Vidd őt, költemény, virággyújtó, nagy tavaszokba, más jövőbe.

Vidd az útját az értelmes jószó kertjébe, a fények lugasába, harmatos réten át.

Vidd az énekét, az égszínűt,

— elkerülve jégsíkot és kősűrűt — veszélytelen nappalokba, veszélytelen éjszakákba.

Vidd őt, költemény, ahol lehet maid önmagáé, s ekként a világé.

Dér ne érje, fagy ne koszorúzza.

Ámen.

(Megjelent a költő A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében,

1983-ban)

Vancouver előtt — Budapest1984-re készülve

BESZÉLGETÉS BODIL SOLLI NAGYGYŰLÉSÉT ELŐKÉSZÍTŐ NŐKÉVEL.

(A beszélgetőpartnerek: dr. Gottfried Mierau, az IDL — az Európai Kisebbségi Lutheránus Egyházak információs szolgálata főszerkesztője és az Evangélikus Élet részéről Mezősi György.)

Lapunkban hírt adtunk arról, hogy július 4—6. között együttes ülést tartott Budapesten a Stadion Hotelben (ahol 1984-ben szállást kapnak a Nagygyűlés hivatalos küldöttei) a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottsága által megválasztott és a nagygyűlés előkészítésére megbízott nemzetközi bizottság és a magyar előkészítő bizottság tagjainak egy csoportja. Az ülés egyik szünetében keresték fel a beszélgetőpartnerek Bodil Sol- linget, hogy megbízatása céljáról és az eddig elért eredményekről kérjenek tőle rövid összefoglalást.

Bodil Solling dán papné. Hosszú ideje végez különböző szolgálatokat egyháza megbízásából Európában az egyházak közötti kapcsolatok építése érdekében. Jelenleg főtitkárhelyettese a dán népegyház (országos egyház) egyházközi segélyszervének, ahol 38 éve dolgozik. Társelnöke az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája közös bizottságának, amelynek feladata az európai egyházak, különösen is a szocialista országokban élő kisebbségi egyházak intézményei beruházásainak a segítése. Tagja a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó bizottságának. (Az LVSZ eviani és dares- salami nagygyűlése között a bizottság egyetlen nőtagjaként. — Szerk.) A vele folytatott beszélgetést közöljük a következőkben, magnófelvétel alapján.

KÉRDÉS Hogyan értékeli ön Budapestet, mint az LVSZ VII. nagygyűlésének helyét?

SOLLING: Tematikánkra és munkánkra igen nagy hatással van, hogy a Nagygyűlést Budapesten tartják, egy kisebbségi egyház területén és egyben egy szocialista országban. Főleg, ha a Nagygyűlés témájára gondolunk — „Krisztusban, reménység a világért” — és ebben az összefüggésben nézzük a Nagygyűlés számára kiválasztott országot.

KÉRDÉS: Hogyan hangzanak a főbb kérdések?

SOLLING: A mai világban

annyi a kérdés és a probléma, például, ha a Nagygyűlés témájára gondolunk, és fel szeretnénk mérni, mit jelent az, hogy — Krisztusban, reménység a világért! — Feltétlenül beszélnünk kell a békéről, különböző ökonomikus és szociális fejlődésről. Természetesen az evangélizáció és a misszió kérdéseivel is foglalkozni fogunk, olyan kérdésekkel, amelyek a mai keresztyénséget fogllakoztaták, valamint az LVSZ utolsó Nagygyűlése óta (Daressalam) felmerült kérdésekkel.

KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint azok a lehetőségek, amelyeket Magyarország kínál, ideális helyet biztosítanak-e ilyen tanácskozásra?

SOLLING: Igen, erről meg vagyok győződve. Itt minden kérdésről nyíltan tudunk beszélni.

KÉRDÉS: Mit jelent konkrétan, hogy az LVSZ Európának egy olyan részébe jön, ahol kisebbségi egyház él?

SOLLING: Ez rengeteget jelent számunkra. Reméljük, hogy a résztvevőknek lehetőségük nyílik, más kelet-európai egyházak megismerésére és meglátogatására is, és ilyen módon egyfajta területi konferencia is jön létre. Űj vagy régi, de elmélyített kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek igen nagy hatást gyakorolhatnak kitűzött témánkra.

KÉRDÉS: Hány résztvevővel számol ön, és honnan jönnek?

SOLLING: Az LVSZ mind a 98 tagegyházának megvan a helye és hangja. Végrehajtó bizottságunk egy kulcsot dolgozott ki erre a

NGGEL, AZ LVSZ BUDAPESTI NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG EÉcélra, hogy a tagegyházak küldöttei milyen létszámmal lehetnek jelen. Körülbelül 316 küldöttei számolunk, ehhez jönnek még megfigyelők, különleges vendégek, mintegy 200-an, természetesen az LVSZ tagjai, a hazai és nemzetközi sajtó, rádió, televízió munkatársai. Végül, de nem utolsósorban látogatók a magyar gyülekezetekből. Reméljük, hogy Sok egyháztag eljön, talán más európai kisebbségi egyházakból is. Remélhetőleg úgy, hogy már a megnyitó istentiszteleten találkozhatunk.

KÉRDÉS: Megfelelő módon és létszámban reprezentálják a küldöttek országaikat és egyházaikat?

SOLLING: Igen, szervezeti szabályaink értelmében. A tagegyházak maguk — és nem a végrehajtó bizottság vagy az LVSZ

— választják meg küldötteiket.

KÉRDÉS: A kis egyházak vagy

a korábbi misszió-egyházak — ma már önálló egyházak, főleg a „harmadik világ”-ban — elegendő számban lesznek-e jelen?

SOLLING: Ezek az egyházak tagjaik létszámának megfelelően vesznek részt.

KÉRDÉS: Nem játszhatna-e néha a minőség nagyobb szerepet, mint a létszám?

SOLLING: ' De igen, ilyen szempont szerint szeretnénk eljárni az ifjúsági konferenciánál, amely közvetlenül a nagygyűlés előtt lesz. A nagygyűlés előtti utolsó végrehajtó bizottsági ülésen —, mely 1984 januárjában lesz

— már tudni fogjuk, hogyan alakultak a számok. Lehetséges, hogy a kis egyházak Afrikából vagy «Atáiébóí egy különküldött- re is lehetőséget kapnak. Ez az utolsó pillanatban dől el, és ezután a tagegvházak döntenek:

KÉRDÉS: Elegendő létszámban vesznek-e részt nők?

SOLLING: Remélem, hogy igen. Én nagyon szeretném, mivel sok éven át én voltam az egyetlen nő a végrehajtó bizottságban. Ahogy látom, körülbelül 30%- ban lesznek női küldöttek.

KÉRDÉS: Milyen mértékben lehetséges a gyülekezetek befolyása a nagygyűlés munkájára?

SOLLING: Talán soha nem volt még ilyen nagy ez a lehetőség, mint megfigyelésünk szerint itt, Magyarországon. Rengeteg előkészítés történt már a gyülekezetekben. Azt hiszem, hogy .igen nagv hatással lesz majd a résztvevőkre, ha tapasztalják a magyar lutheránus egyház és vezető püspökének, a gyülekezetek részt- vételét és hozzáállását az előkészítéshez.

KÉRDÉS: Az ökumenikus kapcsolatokra talán több idő kellene, vagy ezt a területet az Egyházak Világtanácsa fenntartja magának?

SOLLING: 1948 óta ez így van, először vagy az Egyházak Világtanácsa vagy az LVSZ tartott nagygyűlést. A szervezetek kétoldalú kapcsolatban vannak, mely azt mutatja, hogy az évek folyamán, és különösen az utóbbi években sokkal szorosabban tudnak együtt dolgozni, és ezért Vancouver is rányomja bélyegét Budapestre.

KÉRDÉS: Van-e különleges ökumenikus téma Budapestre?

SOLLING: Például az inter- konfesszionális párbeszéd, mely évek óta tart és világszerte öku- ménikus jelentőséggel bír.

KÉRDÉS: Ha nem is mindenki megelégedésére. Ebben az esetben az Egyházak Világtanácsa és az LVSZ különböző koncepcióira (konciliáris közösség, a kiengesztelt sokféleség) gondolok. Most egy másik kérdésre térnénk át: a nagygyűlés anyagilag biztosítva van-e?

SOLLING: Sajnos, még vannak anyagi jellegű problémáink, elég sok pénz hiányzik még. A kis egyházak nem tudnak mindent

(Folytatás a 4. oldalon)

A NEMZETKÖZI BÉKEKUTATÓ TÁRSASÁG — az IPRA — augusztus 29. és szeptember 2. között hazánkban, Győrött tartotta X. kongresszusát. A társaság célja az, hogy nemzetközi kutatómunkát végezzen a háborúk és nemzetközi konfliktusok okairól, a béke mai nemzetközi feltételeiről és a békére nevelés kérdéseiről. A nyugati országokból és ás kontinensekről, a világ negyven országából kétszázötven ismert szaktudós és nevelési szakember érkezett a kongresszusra. Hazánkból és Kelet-Európából ötven szaktudós vett részt a tanácskozásokban. Tizenkét év óta ez volt az IPRA első tanácskozása Kelet-Európábán.

A megnyitóünnepségen dr. Sakamoto japán főtitkár bevezetője után a kongresszust dr. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, dr. Páll Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és dr. Simái Mihály akadémikus, a kongresszus hazai szervezője, köszöntötték.

DR. NAGY GYULA, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, a vezetőség felkérésére az első plenáris ülésen angol nyelvű előadást tartott a következő témáról: „Az egyházak és egyházi békemozgalmak szerepe a mai nemzetközi feszültségben”. Előadása főbb részeit az alábbiakban közöljük:

Az egyházak részvétele megnövekedett a békemunkában

Dr. Nagy Gyula püspök felszólalása a Nemzetközi Békekutató Társaság győri kongresszusán