Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-25 / 39. szám
GYERMEKEKNEK. HÁTHA LK. 13,6—9 NÉHÁNY EMBER MENT JÉZUSHOZ EGYSZER ÉS AZT MONDTA: „Pilátus, a római helytartó lemészároltatok embereket, akik éppen Istennek mutattak be áldozatot.” Azon töprengtek, hogy hogyan engedhette ezt meg az Ür. Arra gondoltak, hogy biztosan Isten büntetése érte utol azokat az embereket, mert gonoszak voltak. Egy másik alkalommal arról adtak hírt Jézusnak, hogy Jeruzsálemben ösz- szedőlt egy torony, és maga alá temetett 18 embert. Ez a szerencsétlenség is Isten büntetése lehet — gondolták. De Jézus figyelmeztette őket arra, hogy mindenki bűnös és mindenki megérdemli Isten büntetését. „Ne gondoljátok — mondta Jézus —, hogy azok az emberek, akiket Pilátus megöletett, nagyobb bűnösök voltak, mint ti! Ne gondoljátok, hogy az a 18 ember, aki Jeruzsálemben meghalt, gonoszabb volt, mint ti! Ha meg nem javultok, ti is el fogtok pusztulni.” Hogy lehet az, hogy egyeseket utólér Isten büntetése, mások megmenekülnek? Mi semmivel sem vagyunk jobbak, mint azok, akiket Pilátus megöletett, vagy azok, akikre rádőlt a torony. Akkor hogy lehet, hogy mi még élünk? Hogy minket még nem ért utói a büntetés? JÉZUS EGY PÉLDÁZATOT MONDOTT EL, hogy erre a kérdésre válaszoljon. Volt egy gazda, aki fügefát ültetett szőlőjében. Három évig figyelte a fát, minden évben kereste rajta a gyümölcsöt, de egyetlen szemet sem talált. Végül megsokalta a dolgot és azt mondta a kertészének: „Fogd a fejszét, és vágd ki ezt a fát! Eleget bosszankodtam miatta. Ne foglalja itt hiába a földet, hiszen úgy sincs semmi haszna.” De a kertész szerette ezt a fát, hiszen ő gondozta a kertet, ezért azt kérte: „Uram, arra kérlek, kíméld meg ezt a fát még egy évig! Próbáljuk meg, hátha jövőre gyümölcsöt hoz! Én megteszek mindent ezért. Körülásom, megtrágyázom. Ha ez sem használ, akkor jövőre kivágjuk.” így könyörgött a kertész a fáért. Szeretnénk tudni, hogy vajon a következő évben hozott-e gyümölcsöt a fa? De Jézus ezt már nem mondta el. Nem egy szép történetet akart elmesélni, hanem azt akarta, hogy az emberek elgondolkozzanak ezen. A kertész szereti a fát, azért kéri a gazdát: „légy türelemmel még egy évig és én mindent megteszek érte.” Ügyanígy szeret Jézus is mindnyájunkat. Mindent megtesz értünk. Meg akarja mutatni, hogy hogyan élhetünk hasznos életet. Az ő kedvéért olyan türelmes velünk Isten. Hátha megváltozik az életünk. Hátha mégiscsak hoz gyümölcsöt a fa. Mert ha nem, akkor ki kell vágni. MELYIK AZ A FA, AMELYIK GYÜMÖLCSÖT TEREM? Melyik az az ember, akinek hasznos az élete? Az, aki Isten akarata szerint él. Aki hallgatja Isten igéjét, és nem felejt el imádkozni, aki nem beszél csúnyán, aki nem veszekszik, aki nem hazudik, aki ne mond másról rosszat. Ezt egyikünk sem mondhatja el magáról. Nem teremjük ezeket a gyümölcsöket. De Isten mégis türelemmel vár. Nem vágja ki a terméketlen fát. Nem hajtja még végre a büntetést. Azért vár, hogy megváltozzunk, hogy életünk végre gyümölcsöt teremjen. N. F. E. Eszperantó istentisztelet Július utolsó hetében Esztergom, Kertvárosban tartotta ösz- szejövetelét a Protestáns Eszpe- rantista Világszövetség (KELI: Kristana Esperantista Ligo In- ternacia). Ehhez csatlakozóan július 31-én, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA: Universal Esperanto—Asocio) budapesti világtalálkozója megnyitásakor a bazilikában sok ezer mindenféle felekezethez tartozó hívő és érdeklődő felekezeten kívüli jelenlétében ökumenikus istentisztelet volt. A külföldön tartózkodó római katolikus és református püspök megbízottjával képviseltette magát az egyházi eseményen. Az istentiszteletet Beethoven IX. szimfóniájának Örömódájával kezdték. A’ szöveget Adolf Burkhardt, bissingeni (NSZK) evangélikus lelkész, a KELI elnöke fordította eszperantóra. A külön erre az istentiszteletre nagy gonddal összeállított rendet, énekkel együtt kis nyomtatott füzetben osztották szét a gyülekezet tagjai között, így mindenki tevékenyen vehetett részt az emlékezetes istentiszteleten. Kóbor Lajos, csapodi római katolikus pap imádkozott. Lukács József szabadszállási református lelkész Jn 10,16-ot olvasta fel, majd Farkas József budapesti Református lelkész ennek alapján hirdette az igét. Az erre az alkalomra alakult ének- és zenekart Adolf Burkhardt vezényelte, utána az együttes áldásmondással ért véget az istentisztelet. Herényi Zsuzsanna Ágnes ORSZÁGOS DIAKÖNIAI KONFERENCIA „írok nektek, ifjak...” Bejárta egész Galileát Máté 4,23—25 Egyszerű, puszán leíró szakasza ez Máté evangéliumának. Nem izgalmas, mint a fejezet elején Jézus megkísértésének története. Nem érdekfeszítő, mint Jézus és a farizeusok vitatkozása. Nem is meghökkentő, mint a Hegyi Beszéd egy-egy részelete. Az evangélista általánosságban beszél, neveket nem említ, konkrét helyet nem jelöl meg, részletekben nem bocsátkozik. Biblia- olvasás közben könnyen átfutunk az ilyen szakaszokon. Pedig érdemes egy kicsit elidőzni e néhány sor mellett! Mi... Mi emberek általában egy bizonyos területen tudunk aktívan, eredményesen dolgozni. Mindenkinek van valamihez érzéke, tehetsége, mindenkinek megvan a maga szakterülete. Ha ebben szorgalmasan, kitartóan dolgozik, akkor előbb-utóbb meglátja munkájának gyümölcsét. Arra azonban képtelenek vagyunk, hogy egyszerre több területen is helytálljunk. Nem tudunk mindenben szakértők lenni. Aki szétszabdalja erejét szétszórja energiáját, az komoly eredményt sose fog elérni. Jézus... Jézus működése, szolgálata azonban nem volt sem egyoldalú, Dóka Mária gödöllői lelkészi munkatárs a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával 1983. szeptemberétől 1984 január végéFINNORSZAGI Koskai Erzsébet egyházaskozári lelkészi munkatárs a Finn Evangélikus Egyház ösztöndíjával sem korlátok közé szorított. Isten Fiaként jött, élt és cselekedett. Nem egy volt a legkiválóbbak és legtehetségesebbek közül. Tanított és hirdette Isten országának evangéliumát. Ügy, ahogy a legjobban képzett rabbi sem tudta. Még ellenfelei is kénytelenek voltak belátni, hogy ahogy Jézus beszél, az nem szokványos, hanem egyedülálló. Ügy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy mint az írástudók. Szólt számára kedves, ismerős helyeken, „hazai pályán” éppen úgy, mint idegenben, ahol talán furcsáivá mérték végig. Mindenkinek lehetőséget akart adni arra, hogy hallhassa a jó hírt. Az igehirdetés mellett azonban gyógyított is. Válogatás nélkül. Nem küldött el senkit, aki Vele akart találkozni, aki nála remélt gyógyulást. Megerősített mindenkit, aki erő híján menekült hozzá. Máté egy egész sor betegséget említ meg — s azután hozzáteszi : meggyógyította ezeket. Ma... Mindaz, amit Máté feljegyez nemcsak az akkori időre, s Ga- lilea, yagy Palesztina földjére érvényes. Igaz ma is. A feltámadt és élő Jézus Krisztus ugyanilyen gazdagon, hathatósan és korlátokat nem ismerve végzi sokszínű szolgálatát. Nem csupán egy nép között, hanem az egész világon. Nem csupán egy bízóig Svédországban tartózkodik. Előadásokat hallgat az uppsalai és a lundi egyetemen és gyülekezeteket látogat meg. TAULMÄNYÜT szeptember 10-től kezdődően egy tanéven át Helsinkiben, az egyetem teológiai karán folytat tanulmányokat. • • • nyos módon, hanem a legváltozatosabban. Hirdeti, hirdetteti szavát. Megszólít a Bibliában éppen úgy, mint emberek szavában. Gyógyít közvetlen módon és közvetve, embereket eszközül használva. Megerősí mnidenkit, aki bizalommal fordul hozzá. Mindenki... Ezért mindenki bátran fordulhat hozzá. Igaz az ma is, amit Jézus János evangéliuma feljegyzése szerint mondott: „...aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól!” (Jn 6, 37). Mindannyiunkat vár. Nem azt nézi, hogy mi volt korábban, nem érdekli az előéletünk. Nem is a körülményekre figyel, nem az eddig elért hitbeli eredményeket, vagy emberi teljesítményeket veszi számba. Csak azt nézi, hogy szükségünk van őrá. Nem tudunk nélküle teljes életet élni, nem tudunk saját erőnkből rossz szokásokat, helytelen beidegződéseket levetkőzni, nem tudunk kilátástalan helyzetekből kiutat találni. Nem tudunk életünk sok bajából, nyomorúságából, tehetetlenségéből kiszabadulni. Ö ezt jól tudja. Ezért áll mellénk, ezért akar velünk találkozni, ezért tudatosítja rászorultságunkat. A mi érdekünkben akarja, hogy létrejöjjön a Vele való találkozás. Mert aki Vele találkozik, annak új értelmet nyer az élete, az gyógyul sokféle betegségből, az erőt nyer munkájához, szolgálatához, mások szeretetéhez. Aki Vele van, s Tőle kap új életet, új célokat, az tudja értékelni múltját, jelenét, helyesen látni jövőjét, az meglátja mások gondját, s az megérti, mit kér Jézus mindazoktól, akik szavát meghallva, gyógyultan mennek tovább a Vele való találkozás után. Máté evangéliuma negyedik fejezetének e rövid szakasza egyszerű, pusztán leíró rész. De ha szánunk rá egy kis időt, ha elmélyedünk benne, meghalljuk Jézus hívását és biztatását: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ifj. Hafenscher Károly SVÉDORSZÁGI TANULMÁNYÚT A társadalom peremen Asszonyok az Ótestamentumban AZ ÓTESTAMENTUMBAN SZEREPLÓ ASSZONYOK kiszolgáltatott, alárendelt helyzetben éltek. A lány vagy a feleség az apának illetve a férjnek a „tulajdona" volt. Neki magának szinte semmi „joga” nem volt, az örökösök a férfiak voltak, a közügyeket a „kapuban” a férfiak intézték, a nő ügyét a bíróság előtt is ők képviselték. A leány apjának lefizetett pénzzel vált egy másik férfinek, a férjének tulajdonává, önálló élete, önálló döntése, elhatározása aligha lehetettt. Még olyan szép történetben is, mint amikor Izsák szolgája elmegy, hogy gazdája számára feleséget keressen és a szolga nagyon figyel az ŰR vezetésére, Rebekát csak akkor kérdezi meg, hogy elmegy-e a szolgával, mikor már a férfiak mindenben megegyeztek. A nő szexuális kiszolgáltatottságának egyik példája, hogy amikor Ábrahám Egyiptomba megy, engedi, hogy felesége a fáraó háremjébe kerüljön. „Mond, hogy húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad”. Ábrahám „felesége árán” igen meggazdagszik. A HÁZASSÁGON BELÜL A NÖ ÉRTÉKE attól függött szült-e gyermeket, elsősorban fiúkat férjének? Lea, amikor megszüli első fiát, Rubennek nevezi el. A név- választás a nő belső világát, gondolatait, érzéseit fejezte ki: „Meglátta az ŰR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem”. A gyermektelen asszonyok terhét, fájdalmát és szégyenét mutatják a féltékenységi jelenetek, egymás életét alig elviselhetővé tevő viták, mint Sára és Hágár, vagy Anna esetében látjuk. Csoda-e, hogy ezek a reményüket vesztett, „szégyenüket” hordozó asszonyok türelmetlenné váltak, vagy a korukban szokásos megoldást választották: szüljön rabszolganőjük férjüknek gyermeket, vagy elkeseredésükben csak sírtak, enni sem tudtak. Keservüket, bánatukat legalább Isten előtt kiönthették. Nem minden férj reagílt olyan szeretettel felesége elkeseredésére, mint Elkána: „Anna, miért sírsz, miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” — Amikor Ráhelnek, akit Jákob szívből szeretett, végre fia született, József, így kiáltott fel: „Elvette Isten a gyalázatomat!” Milyen lelki gyötrelem rejlik e vallomás mögött! Az asszonyoknak ilyen helyzetében, amikor természetes, magától értetődő volt, hogy a férfi uralkodik a nő fölött, az engedelmesség, a szolgálatkészség, a szelídség az asszonyok leginkább megkívánt jellemvonása. Eszter könyvében találkoztunk annak nyomával, hogy milyen fenyegető veszedelmet láttak abban, amikor Vasti perzsa királyné megtagadta a férjének való engedelmességet, és nem jelent meg előtte. Féltek, hogy tettének híre eljut majd a többi asszonyokhoz is, és ők is megvetik férjüket. „Hirdessék ki minden népnek nyelvén — kérlelték a királyt —, hogy mindenütt a férfi legyen az úr a házban”. Évszázadok folyamán változhatott valamit a nők helyzete, vagy voltak olyan nők is, akik megtalálták életük értelmét és célját, akiket a férfiak becsültek, ahol a férfi és nő viszonya kezdett egy kicsit megváltozni. A Példabeszédek könyvében olyan asszonyról olvasunk, aki gondoskodik a család ellátásáról, ruházatáról, aki kora reggeltől késő estig jókedvűen dolgozik, irányítja egész há- zanépét, akinek munkáját az önállóság, kezdeményezés és megbízhatóság jellemzi, akikből bölcsesség, istenfélelem, szeretet és reménység árad és akit megbecsülnek és szeretnek. AZ ÓTESTÁMENTÜM TÖRTÉNETEIBEN újra meg újra kiemelkedik egy-egy asszony élete és szolgálata. Nehéz sorsú, nem bűntelen asszonyok voltak ezek, vívták a hit harcát, de Istennek célja volt velük, különféle fontos szolgálatot bízott rájuk. Megtapasztalták ezek a sokat szenvedő, elnyomott helyzetben élő asszonyok, hogy az ÜR „látta megvetett voltukat”, segítségükre sietett, megkönyörült rajtuk. A bűneset története azt fejezi ki: valami, ami jó volt, ami jó lehetne elromlott az ember bűne következtében: amikor a férfi uralkodik a nőn (vagy tegyük hozzá: a nő uralkodik a férfin). De azt nem állíthatjuk, hogy ez, Isten rendje, akarata, szándéka lenne és azt sem, hogy ez így jól van. Isten akarata inkább ott valósul meg, amikor a férfit és a nőt az igazi szeretet, egymás megbecsülése, egymásra utaltság, a közös hit harca, és a bizalom köti össze. Amikor egymásnak igazi, egymáshoz illő, egymást kiegészítő segítőtársai tudnak lenni. Amikor életük értelme nem a hatalmi verseny, hanem a közös szolgálat. Muntagné Bartucz Judit GUSZTÁV ADOLF ÜNNEPSÉG ■ periben. Az ünnepségeken részt • vett dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a Gyülekezeti Segély Az osnabrücki (NSZK) Gusztáv Adolf-Egyesület szeptember 17—19-én ünnepelte fennállásának 125 éves évfordulóját MepEgyházunk minden esztendőben tart Országos Diakóniai Konferenciát az otthonok vezetőinek és munkatársainak, illetvp nz ppvházmegyék diakóniai előadóinak. Az idei Országos Diakóniai Konferencia szeptember 27—29. között Ipsz Ra 1 a RR.a eVfl rmatnn
