Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-25 / 39. szám
E VA N G É LIK US ' H E T I L A P XLVIII. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1983. szeptember 25. Ara: 4,50 Ft Háromezer embert befogadó, óriás istentiszteleti sátor és vál- lainkon az ökuménikus hajó- szimbólummal ellátott vászontarisznya, amelyben a világgyűlés iratait és tolmácskészülékét hordoztuk — két jelképe a közös, háromhetes vándorútnak, amelyre a háromszáz egyházat és négy- százötven millió keresztyént képviselő 835 delegátus és több mint 3000 más résztvevő vállakozott ezen a nyáron, a Csendes-óceán partján, Vancouverben. „Jézus Krisztus — a világ élete” — ennek a központi témának a jegyében gyülekezett össze az Egyházak Világtanácsa hatodik nagygyűlése. És a háromhetes, izgalmas és fárasztó tanácskozás valóban igazolta: ennél időszerűbb témát aligha lehetett volna találni ma, amikor az emberi élet szerte a világon soha nem látott külső és belső veszedelmeknek van kitéve. A következő beszámolóban arra a csaknem lehetetlen , feladatra vállalkozom, hogy próbálok számot adni a három vancouveri hét mérhetetlenül szerteágazó, bonyolult és nagyjelentőségű munkájáról. Olyan ez, mint egy vízcsepp a tengerből. De talán egy vízcseppben is ott lehet a tenger íze! A világgyűlés központi témája Az első hét nagyrésze a főtémára és a négy altémára vonatkozó előadások és kísérő programok meghallgatásával, megvitatásával telt el. A címben közölt központi témáról négy rövid bevezető előadás hangzott el. A nagygyűlés egyik fő eseményévé lett közülük Alan Boesak fekete, dél-afrikai teológus, a Református Világszövetség elnöke, megrázó felszólalása, aki a világ egyházait az atombomba halálos veszedelme mellett az éhség és elnyomás áldozatainak millióira figyelmeztette. „Falumban sokan nem értik ezt a szót nukleáris, de mindent tudnak az éhezésről és szegénységről” — mondotta. A békéhez az éhség és szenvedés, elnyomatás elleni küzdelem is hozzátartozik. Nincs béke igazságosság nélkül — előadása nyomán ez lett a világgyűlés egyik jelmondatává. Boesak lelkész ezzel kifejezte a világkeresztyénség mai legfontosabb feladatát: úgy hirdetni és élni Jézus Krisztus evangéliumát a mai világban, hogy abból hit és élet, szeretet és béke legyen ne csak az egyházakban, hanem egész meggyötört és szenvedő világunknak! A négy altéma A központi témát négy altéma bontotta részekre. Az első így hangzott: „Az élet Isten ajándéka”. Filmbemutató és kilenc rövid előadás vezette be a vitát. Az előadók: egy dél-amerikai teológiai professzor, Vikström finn evangélikus érsek, egy skót atomkutató tudós, egy fiatal fekete édesanya Zimbabwéből, aki kisgyermekével a karján beszélt a nagygyűléshez, egy indián törzsfőnök, a New York-i zsidó főrabbi, s egy mohamedán, hindu és buddhista hittudós. Ez volt az első alkalom, hogy más vallások képviselői is hivatalos előadói voltak az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének. Vikström érsek Isten élet-teremtő munkájáról és a keresztyén teremtéshit mai értelméről szólt. J.M. Francis atomkutató arra hívta fel az . egyházakat,. segítsék korunk tudósainak etikai küzdelmét a tudomány és technika csodáinak az élet és nem a halál szolgálatába állításában; máskülönben a tudomány rosszul felhasznált házi életben, a gyülekezetekben, a társadalomban és modern világunkban. Fórumok, bizottságok, kulturális programok Az előző beszámolóban már szó esett arról, hogy a vancouveri világkonferencia igazi középpontja az istentiszteleti élet volt, mérhetetlen gazdagságával és lelki erejével. Ez a beszámoló a világgyűlés munkájának teológiai gazdagságát próbálta érzékeltetni. Szólnunk kellene még az Egyházak Világtanácsa különböző bizottságainak éjszakákba nyúló munkájáról, ahol az egyházi világszervezet különböző munka- területeinek elmúlt nyolc évi munkásságát és a következő nyolc év várható feladatait vitattuk meg, készítettünk terveket a következő időszakra. Meg kell említenem a sokszínű, gazdag egyéb programokat is. Délelőtti és esti „fórumokon" találkozhattunk többek között a kanadai indiánok képviselőivel; ötezer nizsga törzsbeli indián él szegénységben Vancuover környékén; bemutatták mai életük gondjait, népművészetük és vallásos életük kincseit. Egyik délelőtt a csendes-óceáni szigetvilág (Óceánia) néptörzseinek fóruma gyümölcsei világunk pusztulását okozhatják. A második altéma ez volt: „Elet szemben a halállal". Ismét egy felkavaró filmbemutató a halál ezerféle arcáról ma, majd hat rövid előadás. Felejthetetlen marad egy tízgyermekes bolíviai bányászfeleség megrázó felszólalása arról, hogyan találkozott élete során a halál sokféle arcával, és Helen Caldicott ausztráliai orvosnő, az amerikai békemozgalom egyik vezetője, szenvedélyes előadása egy atomháború elképzelhetetlen szenvedéseiről. A harmadik altéma: „Az élet teljessége" — ismét hét előadót szólaltatott meg, köztük egy fiatal guayanai egyházi munkást, egy román ortodox kolostor apáca — főnöknőjét, eav rurguayi római katolikus professzornőt, akik a Krisztusban kapott új élet gazdagságáról szóltak. Ennek a napnak a főelőadását Dorothee Solle nyugatnémet teológiai professzornő hozta, aki a fegyverkezés, a munkanélküliség és az élvezetek hajszolása, a modern nyugati világ éles kritikáját szólaltatta meg. A negyedik altémát — „Elet az egységben” — ismét filmbemutató és három neves előadó vezette be. Borovoy orosz ortodox teológus az egyház kettős szolgálatáról szólt: elsősorban az Úrvacsorán keresztül az embervilág egységét kell, szimbolizálnia, ugyanakkor a hit és a szeretet erejével az élet védelmében és a halál ellen kell küzdenie. Jan Pronk, az ENSZ helyettes főtitkára, a „szegények egyháza” felelősségére emlékeztetett és egy igazságosabb világrend segítésére hívta a keresztyének millióit. Olof Sundby svéd evangélikus érsek a Krisztusban való egység mai ajándékaira és akadályaira figyelmeztetett az ökumenikus mozgalomban. Itt említjük meg, hogy a világgyűlésen szétosztásra került a magyar egyházak angol nyelvű tanulmányi irata is a főtémáról és altémákról; ez a dokumentum hazai egyházaink közös tanúságtételét tartalmazza — bűnbánatra és szolgáló életre hívja a keresztyéneket itthon és mindenütt a világban. A nyolc munkacsoport témái A nagygyűlés második hetében párhuzamosan nyolc nagy munkacsoport, szekció, egyenként 150- 200 taggal, 64 kiscsoport és az Egyházak Világtanácsa bizottságai tanácskoztak. Ez a hét volt a világgyűlés igazi „műhelye", ahol már mindenki szóhoz juthatott, aki részt akart venni a közős munkában. II. Karekian örmény pátriárka szerint ezek a csoportok kísérelték meg, hogy a főtéma mai egyházi és világi kérdéseire „kondenzált feleleteket” adjanak. Az egyhetes munka eredményeit jelentések foglalták össze, amelyeket a nagygyűlés is meg vitatott. „Tanúságtétel a megosztott világban" — az első szekció az igehirdetés, evangélizáció és misz- szió kérdéseit vitatta meg, és a speciális csoportoknak (gyermekek, öregek, sérültek, betegek) szóló igehirdetés, valamint a más vallásokkal és világnézetekkel folytatott dialógus volt a témája. „Lépések az egység felé” — ez volt a második szekcióból a nagygyűlés egyik legtöbbet vitatott és értékelt jelentése. Értékeli az egyházak egység-mozgalma eddigi eredeményeit és akadályait. Ismerteti a keresztség, úrvacsora „A teljes részvétel felé” — e: a munkacsoport a laikusok, i nők, a fiatalok, a gyermekek, a: öregek és a testi-lelki sérültei aktív részvételével — többek között a nők lelkészi szolgálata kér. désével is — foglalkozott, és részletes javaslatokat dolgozott ki i „teljes részvételre” vonatkozóan „Az egyház gyógyító és közössé get teremtő élete” — ez a székeit elsősorban a keresztyén diakónií legfontosabb mai területeivel fog lalkozott; szólt a lelki, anyagi é: szellemi javak megosztásáról í keresztyének között és az egyhá zak diakóniai szolgálatáról a betegek, a szellemi fogyatékosok, az erkölcsileg veszélyeztetettek, az alkohol és a kábítószerek rabjai stb. iránt. „Szemben a békét és életet fenyegető veszedelmekkel” — ez a nagylétszámú munkacsoport vitatta meg a nukleáris fegyverkezési verseny, a militarizmus, a háborús feszültségek és az ebből következő világméretű gazdasági krízis és emberi szenvedés összefüggéseit; másfelől foglalkozott a tudomány és a technika, természeti környezetünk pusztulása és az energiaéhség által előállt veszedelmekkel, keresve korunknak ezekre a súlyos kérdéseire az egyházak és a keresztyének válaszát. „Küzdelem az igazságosságért és az emberi méltóságért” — ez volt a hatodik nagy munkacsoport. Megvitatták a bibliai tanítást és az egyházak mai álláspontját a népek és fajok közötti diszkrimináció, a gazdasági és társadalmi igazságtalanságok, a nemek közötti igazságtalan különbségtevés, az emberi jogok és kötelességek kérdéseiben a világ különböző részein. Ez a munka- csoport is részletes ajánlásokat dolgozott ki a világ egyházai számára. „Közösség a tanulásban” — a hetedik szekció a lelkészek, a gyülekezeti munkások, a laikusok teológiai képzésével és nevelésével foglalkozott, és felhívta a figyelmet a társadalom, a népek és az emberek életével összefüggő nevelés fontosságára. Végül a nyolcadik munkacsoportban a „Hiteles kommunikáció” mai problémái kerültek megvitatásra: a mai egyházi sajtómunka, a rádió és a televízió szolgálata került elő az Ige és a szeretet eszközeként a világ egyházaiban. Braille-írásban eddig ötvenöt nyelven jelentettek meg Bibliát vagy bibliai részleteket, további tizennyolc nyelven most készítenek elő szentírási kiadásokat. A legnagyobb feladatot a szentírási szövegeknek az ujjal kitapintható Braille-írásba való átültetése jelenti és az, hogy azok a rövidí- tési jelek, amelyeket ez az írásmód alkalmaz, egyes nyelvenként nagyon eltérőek. Az egész német nyelvterületre szóló vak-biblia kiadását az NDK-beli Wernigerodai Keresztyén Vakszolgálat nyomdája végzi, amelynek a vezetője, Christa Beutel részt vett a nemzetközi tanácskozáson, és ott azt jelentette, hogy az NDK vak és nehezen látó hívei számára 1129 példányszámú bibliai iratot adtak ki. (ena) „Jézus Krisztus — a világ élete” Miről tanácskozott az Egyházak Világtanácsa Vancouverben? volt: bemutatták énekeiket, táncaikat, de szóltak gondjaikról, a francia atomkísérletek okozta szenvedésekről és a turizmus veszedelmeiről is. Egy másik fórumon a kanadai keresztyének múltjával és mai életével ismerkedhettünk. Egyik este Coretta King, a meggyilkolt Martin Luther King özvegye rázta föl a sokezres hallgatóságot és szólt az észak-amerikai feketék millióinak erőszaknélküli küzdelméről emberibb életükért. Egyházi kórusok szolgálata a világ minden részéből, az amerikai békemozgalom találkozásai, az indiánok jelenléte közöttünk, a világ népeinek egyházművészetét és egyházi témájú fényképeket bemutató kiállítások, hangversenyek, filmbemutatók — ki tudná felsorolni a teljességét annak, amit a világ egyházainak ezen a nagy találkozóján átélhettünk! Az új Központi Bizottság ülése A világgyűlés tizennyolc napját követte még az új Központi Bizottság kétnapos munkája. Megválasztottuk az Egyházak Világtanácsa új vezetőségét és a Végrehajtó Bizottságot, örömünkre a következő nyolcéves időszakban három evangélikus is fontos szolgálatot kapott az Egyházak Világtanácsában. Dr. Heinz-Joachim Held aki hosszú időn át az egyik argentínai evangélikus egyház elnöke volt és jelenleg a frankfurti Egyházi Külügyi Hivatal elnöke, lett az EVT Központi Bizottságának új elnöke Dr. Johannes Hempel drezdai evangélikus püspök (NDK) tagja a héttagú elnökségnek. Dr. Günter Gassmann professzor (NSZK) aki eddig a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályán dolgozott, veszi át az Egyházak Világtanácsa teológiai-ökumenikus osztályának igazgatói tisztségét. Foglalkozott a Központi Bizottság a következő évek programjainak fő irányvonalaival és az új munkabizottságok kérdéseivel. A következő nyáron Genfben találkozik majd az Egyházak Világtanácsának ez a vezető testületé, hogy — más feladatok mellett — megválassza a távozó dr. Philip Potter főtitkár utódát és részleteiben is megvitassa az új időszak legfontosabb feladatait. * Azzal zárom beszámolómat: Isten áldása legyen a Vancouverben végzett munkán a világ egyházaiban — Alaszkától Tahitiig és Finnországtól Dél-Afri- káig, hogy Krisztus egyháza egész életével, egész szolgálatával tanúsíthassa korunkban: Jézus Krisztus valóban a világ élete! Nagy Gyula Augusztus középén, az NSZK- beli Darmstadtban, tizenhét ország képviselői gyűltek össze azon az első nemzetközi tanácskozáson, amelyen a vakok számára készített Biblia kiadásának kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozást a Bibliatársulatok Világszövetsége és a Christoffel Vakmisszió hívta egybe azzal a céllal, hogy közös összefogással hathatósabbá tegyék egyrészt az evangélikus, a római katolikus és az ortodox egyházak ezirányú szolgálatát, másrészt, hogy közösen oldjanak meg bizonyos nyomdatechnikai problémákat. A statisztikai adatok szerint az egész világon 42 millió vak ember (a Föld lakosságának egy százaléka) él, akiknek tíz százaléka tud olvasni. A vakok speciális írásmódjában, az úgynevezett TANÁCSKOZTAK A VAKOK BIBLIÁJÁNAK KIADÖI Teljesen lehetetlen lenne leírni a nyolc nagy munkacsoport vitái- nak gazdag tartalmát. A mintegj 100 oldalnyi jelentésanyag azonban a következő évek során gazdag forrásanyag lesz majd a világ egyházainak arra nézve, hogyan látják ma a keresztyének legfontosabb feladataikat az egyés az egyházi hivatal (szolgálat) kérdéseiben elért megegyezéseket, és nagy reménységgel tekint az ezt tárgyaló „Lima-dokumentum” fogadtatása elé az egyházakban. Kifejezi: az egyházak egységének Isten akarata szerint a megosztott embervilág egységét kell szolgálnia. Vancouver látképe
