Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-18 / 38. szám

Luthertől tanultam

A szeretetszolgálatról

A SZEGÉNYEK GONDOZÁSÁRÓL LUTHER MÜVEIBEN — egyebek mellett — A német nemzet keresztyén nemességéhez intézett iratban olvashatunk. Ha tehát azt kérdezzük, mit tanulhatunk Luthertől a szeretetszolgálattal kapcsolatban, ezt az írást kell megvizsgálnunk.

Problémafelvetése nagyon speciális. A mai olvasó távolinak érzi a helyzetet. Ez természetes is, hiszen majd ötszáz évvel ezelőtt más formában jelentkezett a ma is megoldásra váró gond, a szegényekről, rászorultakról való gondoskodás. A forma más csupán, a gondot jól ismerjük. A megoldás pedig, amelyet Luther ajánl, meglepően modernek tűnik.

Luther a koldusok és kérege- tők .alig megszámlálható, tarka seregében találkozott a segítségre váró emberekkel. Valóban tarka ez a sereg. Vannak köztük nincstelen nyomorultak, akadnak jöttment kalandorok, előfordulnak lusták és ingyenélők, sőt, nem kis százalékban kolduló barátok is. Kéregetésükkel — állapítja meg Luther —, évente hat- vanszor sarcolják meg a városokat. Különbséget kell tehát tenni közöttük! Hogy kolduló barátok befolyt jövedelméből bővítsék az egyház amúgy is fényűző javait, az ablakon kidobott pénz volna. Hogy olyanok éljenek ;a közösség amúgy is csekély kenyerén, akik munkával tudnák előkeríteni a mindennapit, az igazságtalanság. Még így is szép számmal akadnának emberek, akik számára nincs más út, mint az egészségesek, erősek és rendezett életűek könyörülete. Vegyék számba tehát városonként az igazán rászorulókat, és minden város gondoskodjék a maga szegényeiről! Így minden nincstelen nyomorult tartozna valaho. va és biztosan számíthatna saját városa segítségére. Ugyanakkor minden közösség számontartaná, pontosan kik azók/'ákikért Ö'fé'-'1

lel, 'akikői gondéskbdbia^nftetí. Ilyen rendet kellene 1 teremteni - társadalomszerte a szegények ellátásának és támogatásának súlyos kérdésében.

AZ EDDIG OLVASOTTAKBÓL NYILVÁN FELTŰNT, hogy Luther rátekint a nyomorultakra, és nem a gyülekezet jut az eszébe. Helyesebben, nemcsak a gyülekezet, hanem az egész társadalom. Nagy hibája keresztyén gondolkodásunknak, hogy hajlamosak vagyunk mindenféle jócselekedetet keresztyén erénynek tekinteni. Jól tesszük hát, ha megtanuljuk vagy fölelevenítjük Luther egészséges tanítását.

Isten minden embernek valóban Atyja, aki gyermekeit azonos normákkal bocsátotta útjukra. Nem hitünkből, hanem puszt- tán emberségünkből fakad, hogy öregeket, betegeket, erőtleneket nem hagyunk sorsukra. Különböző helyzetű, eltérő világnézetű, másfajta gondolkodású, ám azonos társadalomban élő emberek, mindannyiunk közös feladata, hogy gondoskodjunk a közöttünk élő elesettekről, nehéz sorsú testvéreinkről.

Aki ilyen szempontból nézi társadalmunkat, az öregek és betegek részére fenntartott állami és egyházi otthonokat lát. Az egyház mint közösség részt vállal a nagyobb közösség terheiből, amikor saját maga hoz létre és tart fenn diakóniai intézményeket.

GYÜLEKEZETÜNKNEK IS VAN SZERETETOTTHONA. Lakói sorában többnyire a város és a megye evangélikusait találjuk ugyan, de kapunk köztudott módon nyitva áll bárki előtt. Laknak az otthonban más fele- kezethez tartozók, egyházon kívül állók, sőt, párttagok is. Senki sem érez megkülönböztetést. Gondjaik felvállalását sem rejtetten, sem. szelíden nem keverjük össze missziói célokkal. Istentiszteleti alkalmakra mindenkit várunk, de részvétel tekintetében teljes szabadságot élvez mindenki.

Szeretnénk, ha megbecsülnék munkánkat. Hónapokkal ezelőtt illetékes nyilatkozott a témáról a televízió riporterének. Hosz- szabb beszélgetés volt. Részleteket is feltáró. Sajnos, hiába vártuk, hogy említés essék az egyháznak ezen a területen végzett munkájáról. Ez a munka arányában talán nem döntő, de mindenképp megbecsülendő, mint ahogyan ezt államunk és társadalmunk sokféle formában meg is teszi.

Nem szeretnénk viszont idegenként tekinteni a hasonló jellegű állami erőfeszítésekre. Az iménti Luther-tanítás értelmében ezt nem is tehetjük. Városunkban három állami szociális otthon működik. Gyülekezetünk lelkészei is, tagjai is rendszeres látogatók itt. Számon tartunk születésnapokat és ünnepeket. Próbálunk örömet szerezni és segíteni.

Ez a néhány példa talán szemléltet és bátorít. A közöttünk élő elesettek terhét közösen vesszük fel. Minden szempontból gondjainkra vannak bízva egyházi otthonaink. A többiek pedig elfogadják és megköszönik szolgálatunkat és szeretetünket, mert a közösség egésze felel az öregekért, a betegekért és az elhagyottakért.

Szabóné Mátrai Marianna

Mire való az ősi hajlék?

Az abaújszántóiak örömünnepe

AZ ŐSI GYÜLEKEZET 183 ÉVES TEMPLOMA ez évben másodszor volt ünnepi istentisztelet színhelye. A Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezetei segítségével a villany bevezetése jelentette az első örömteli együttlétet, most pedig befejeződött a templom teljes külső renoválása.

Az alig 30 lelket számláló gyülekezet temploma a környék evangélikus gyülekezeteinek híveivel és a helyi református testvérek népes seregével megtelt. Közel 300 lélek ajkáról zengett a dicsérő hálaének a megszépült Isten-hajlékban.

Eljöttek az Abaújszántóról elszármazott hűséges evangélikusok képviselői is, akik példás felelősséggel vették ki részüket az áldozatkészség gyakorlásából.

A gyülekezetét Péter Jenő fancsali lelkész gondozza, aki rendszeresen tart istentiszteleteket. Ezen az augusztusi verőfényes vasárnapon a fancsali termelő- szövetkezet két autóbuszán jöttek el a nagy múltú egyházközség tagjai — akik egyúttal a mezőgazdasági üzem hűséges dolgozói, — hogy együtt örüljenek az abaújszántói testvéreké kel.

SZEBIK IMRE ESPERES a 26. Zsoltár 8. verse" alapján hirdette Isten igéiét: Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. Prédikációjában arra a kérdésre válaszolt, hogy miért hozunk ily nagy áldozatot a templomért, mire való az ősi hajlék? A templom az Istennel, a mi Urunkkal való találkozás helye. Bár a teremtett világ épp úgy hirdeti nagyságát, mint a minden ember szívébe belehelyezett lelkiismeret, Istennel mégis az írott és hirdetett élő igén keresztül találkozhatunk, aki feszültségteli világunkban biztat: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy! Hozzá tartozunk, egészen övéi vagyunk. — A templom az előttünk járt nemzedékkel való találkozás helye is. Sokan emlékeznek még, hol énekeltek szüleik, melyik padban hallgatták az igét. A nemzedékláncolatban egymást követő generációk váltják egymást, s legyenek áldottak, akik nagy áldozattal felépítették e templomot, nekünk ma élőknek pedig az a feladat jut, hogy példájuk biztatásával fenntartsuk és az istentiszteleteken megtöltsük. — A templom az örök élet előcsarnoka is. Itt vigasztal Isten. Itt mutatja meg dicsőségét, amely a halált győző Krisztus keresztjében ragyog a legfényesebben. Ezért szeretjük a templomot, az Űr házában való lakozást.

AZ IGEHIRDETÉST KŐVETŐEN Szebik Imréné szólóénekét. hallgatta meg a gyülekezet, melynek visszatérő refrénje: Zengjetek Istennek új éneket! — biztatás volt új énekeskönyvüpk szeretetére is.

Tarjáni Gvula sátoraljaújhelyi lelkész, aki több, mint 60 km távolságból irányítja a nagy kiterjedésű szórványgyülekezet életét. arról számolt be. hogy a templom külső megújítására hogyan sikerült anyagi fedezetet biztosítani. Helyi erőből 90 ezer fórint, külföldi testvérek segélye által 80 ezer, a bács-kiskuniak segítéseként 20 ezer, az AbaújBILLY GRAHAM TALÁLKOZÓJA A KELET-EURÓPAI EGYHAZAK KÉPVISELŐIVEL

Billy Graham azt mondta az

utazó. evangélisták nemzetközi konferenciájának kelet-európai résztvevői előtt, hogy teljesen bizonyos abban, hogy minden szovjet állampolgár őszintén akarja a békét.

Kelet-Európa szocialista országaiból az „AMSTERDAM ’83”- nak is nevezett konferenciára 36-an érkeztek, közöttük tizen a Szovjetunióból.

A kelet-európai gyűlés a terjedelmes RAI Nemzetközi Konferenciai Központ egyik különtermében zajlott le. Az ülés a tervezett 20 perc helyett mintegy negyven percig tartott. Amikor Graham megérkezett, személyesen köszöntötte a résztvevőket. Legtöbbjüket már ismerte, elsősorban a szocialista nép- köztársaságokban végzett prédi- kációs missziós kőrútjairól, amelyek 1977. évi magyarországi látogatásával kezdődtek.

Az evangélista röviden szólt a közelmúltban tett látogatásairól. A vallási vezetők 1983-ban tartott moszkvai konferenciájáról, a múlt őszi NDK-beli és csehszlovákiai utazásáról. Elmondta, hogy kelet-európai tapasztalatai a legmélyebb benyomásokként maradnak meg emlékezetében.

Vladimir, az Orosz Ortodox Egyház metropolitája az egész csoport nevében válaszolt. Kijelentette: „Mi szeretjük önt, nemcsak prédikálásának eredményeiért, hanem azért is, mert az mély bibliai igazságot tükröz.” A metropolita szerint Graham szolgálata két jelentős pontot köt össze, mégpedig az örök evangélium hirdetését, és a világbéke mai fontos kérdését. (EBPS)

szántóról elköltözőitek adományaként 34 ezer forint gyűlt egybe. Most még hátra van a templom belső felújítása. Illesse köszönet az adakozókat, és kísérje Isten gazdag áldása életüket.

Az ünnepi együttléten a terített oltár sokaknak jelentett feledhetetlen élményt az úrvacsora ökumenikus közösségében. Hálaadó alkalom volt ez az óra a templomért éppúgy, mint az új kenyérért, melyet ez évben újra asztalainkra helyezhetünk. Sokszor éppen ez a hála és megelégedettség öröme hiányzik életünkből — mondotta Péter Jenő lelkész igehirdetésében.

Abaffy Gyula egyházmegyei főjegyző, arnóti lelkész ezt követően Luther Mártonról tartott előadást a félévezredes jubileum alkalmából. Rámutatott a reformátor bátor hitére, szolgálatkészségére -az evangélium terjedése érdekében.

Isten tőlünk is hitből fakadó hűséges helytállást vár a hétköznapok során, de ragaszkodást és áldozatos életet embertársaink javára. Hit és szeretet elválaszthatatlan a keresztyén ember életében.

A község főutcáján ékes helyen található templom feledhetetlen nappal ajándékozta meg az ünnepélyen résztvevőket. Együtt örült az evangélikus gyülekezet ünnepén Kardos József helyi tanácselnök, Enghy Sándor református lelkipásztor és Telerakó Miklós görög katolikus esperes.

KEVESEN GONDOLTAK CSAK ARRA, hogy a szép esemény mögött két szórványlelkész: Tarjáni Gyula és Péter Jenő hűséges munkája, áldozatkész szolgálata rejtőzik. Hány kilométert kellett megtenni, míg megegyezés született a mesterekkel, hány családot meglátogatni, míg befolyt a szükséges adomány, hány kérvényt kellett imádkozó szívvel útnak indítani. Legyen e néhány sor őszinte elismerés szolgálatukért, köszönet ezért, amit önként és szívesen tettek, s amelyet semmiféle anyagi juttatás nem tud ellensúlyozni.

A templomi istentisztelet és ünnepély után Wajland László helyi gondnok otthona adott alkalmat baráti beszélgetésre és testvéri együttlétre a magyaros vendégszeretet jegyében.

Az abaúji tájon a lakosság 1%-a evangélikus. Ez a nap, augusztus 7-e, piros betűs ünnepként maradt meg a résztvevők emlékében, akik erősödtek az Isten-hitükben, egyház iránti hűségükben, és egész népünk iránti elkötelezett szolgálatban.

Szebik Imre

„Szeressétek a gyermekeimet!“

MILYEN KIVÉTELES HELYZETET jelent nagy költő gyermekének lenni? Milyen változást hoz a világ és az élet titkait kutató művészember számára gyermekei születése, velük való kapcsolata? Ezekre a kérdésekre próbál választ keresni Sándor Judit könyve, melynek címéül Szabó Lőrinc egyik verssorát választotta. Az elmúlt évben jelent meg a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál. Egy érdekes és különös szülő—gyermeki kapcsolatba enged bepillantást: Szabó Lőrinc és gyermekei kapcsolatába.

Két dolog készteti Sándor Juditot írásra, noha foglalkozása szerint nem író, hanem énekművész. Meleg barátság fűzte Szabó Lőrinc leányához, akit a családban Kisklára néven emlegettek. Mikor barátnője már súlyos beteg volt, jelent meg Tóth Eszter Apu című könyve, melyben Tóth Árpád leánya költő édesapjára emlékezik. Ezt a kis könyvet olvasgatva beszélt Kisklára arról, neki is meg kellene örökíteni édesapjával való kapcsolatát. Korai halála azonban megakadályozta ebben. Sándor Judit — a birtokába került levelek, naplók, családi dokumentumok alapján — egykori barátnője helyett próbálja elénk rajzolni a költő édesapját, s a kivételes képességű és tudású művész gyermekeivel való meghitt, bensőséges kapcsolatát.

De „kárpótlás”-nak is szána a szerző ezt a könyvet. Szabó Lőrinc említette egyszer, hogy családi költeményei a fiát, Lócit állították kicsit egyoldalúan a költészet reflektorfényébe, s ezért leányának másképp kell kárpótlást kapnia. Pontosan

hogyan értette a költő ezt a kárpótlást, nem tudjuk. Sándor Judit mégis úgy érzi, ez a könyv némi kárpótlást is jelent. Hiszen könyve elsősorban az édesapa és művészleánya, Gáborjáni Klára egymásközti szeretetteljes, mély emberi kapcsolatáról szól.

SZABÓ LÖRINCET, A KÖL TÖT ismerők és szeretők számára a ma jnár szinte klasszikusnak számító, kortárs költő új arcát mutatja be ez a könyv. Családi életébe enged bepillantást. Nem azzal a szándékkal, hogy a magánélet intimitásait az ilyen szenzációkra kíváncsiak előtt kiteregesse, hanem, hogy gyermekeivel — főleg leányával — Való kapcsolatának megismertetésével gazdagítsa, emberközelbe hozza a költőt.

Szabó Lőrinc fiatalon nősül, alig huszonegy évesen. Fiatal még, mikor első gyermeke születik. Saját bevallása szerint nem ért a gyermekekhez. Csodálkozva szemléli, hogy a nők szinte úgy születnek, hogy tudnak bánni a gyermekekkel. A költő akkor érez rá, hogy milyen jó és érdekes dolog szülőnek lenni, mikor gyermekei értelme elkezd nyiladozni. Egy ideig ismeretlen világ tárul fel a költő előtt gyermekeivel való kapcsolata nyomán, így vall maga erről: „Két gyermekem sok örömöt, sok meglepetést adott. Érzéseket, amelyek nélkül nem teljes az élet ismerete.” Szabó Lőrinc mindenben

az élet értelmét és titkait kutatta. A rá jellemző pontos, aprólékos megfigyelésekkel kíséri végig gyermekei életét, elsősorban szellemi fejlődésünket.

Még alig három éves Kisklára, mikor édesanyja megbetegszik, s hosszabb időre távol van otthonról. Az édesapa, nem sajnálva a fáradságot, hosszú levelekben tájékoztatja őt kislányuk hétköznapjainak apró eseményeiről. Költőről lévén szó, nem csoda, hogy különösen is felfigyel minden új szóra, amit a kislány elsajátít. Érdeklődéssel figyeli m*g és jegyzi fel a gyermek gondolkodásának új és új fordulatait, egyre jobban élvezi fantáziadús játékait.

TULAJDONKEPPEN MINDVÉGIG ez a

mesén, színházon, irodalmon és zenén alapuló kölcsönös érdeklődés jellemezte apa és leánya egyre mélyülő kapcsolatát. A későbbi közös utazások — Jugoszláviába és Erdélybe —, melyek emlékeit Kisklára naplói őrizték meg, a világ egy-egy darabjának közös felfedezései voltak. Naplóírásra apja biztatja, hogy ezzel is csiszolódjon, fejlődjön nyelvi készsége, s rögződjenek benne az átélt élmények. Az élmények gyűjtésére biztatja leányát, mikor egy alkalommal ezt írja neki: „Én úgy képzelem, hogy az emlék olyasmi, mint a befőtt: nem egészen olyan, mint a friss élmény, de nagyon hasonlít hozzá, s ha jól van éltévé, sokáig élvezhető.

Nagyon jó a befőtt gyümölcs télidőn, nagyon jó a nyaralásra visszagondolni az év többi részében.”

Később egy-egy utazásáról, azok alatt elvégzett irodalmi munkáiról számol be levelekben szorgalmasan leányának. Még később, a zene, főként Wagner muzsikájának szeretete fűzi össze őket. Kisklára énekesnőnek készül, a Zeneakadémián tanul. Később azonban átvált prózai szí- nészségre. A zene iránti szeretete azonban mindvégig elkíséri. Együtt hallgatnak zenét a rádióban, később lemezekről. A költő honoráriumának aránytalanul nagy részét költi lemezekre. Máskor pedig „élőben”, az operában vagy színházban hallgatják közösen a zenét.

A költő élete vége felé leánya többször szavalja édesapja verseit, temetése tele- víziós-filmfelvételének képei alá is d mondja el a költő Sírfelirat című versét.

Milyen kivételes helyzetet jelent nagy költő gyermekének lenni? Milyen változást hoz a világ és az élet titkait kutató művész számára gyermekeivel való kapcsolata? Nemcsak az ifjúság számára — tizennégy éven felülieknek ajánlják a könyvet —, hanem mindenki számára érdekes és hiteles módon ír Sándor Judit ebben a könyvben.

Mégsem csupán ezért érdemes elolvasni a könyvet! Minden szülőt és leendő szülőt ráébreszthet a szülő—gyermeki kapcsolat szépségére, örömére, sokszínűségére, melyben emberi életünk teljesedik ki, s átélhetjük a családi közösség semmivel nem pótolható összetartozásának ajándék kát. Sárkány Tiborné