Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-11 / 37. szám

Luthertől tanultam Az örök életről - a mában Orgonáink Budapest — Fasor FURCSA TÉMA, KÜLÖNÖS FOGALMAZÁS. Hiszen, ha örök, életről hallunk vagy beszélünk, valami nagyon távolira gondo­lunk. Viszont a „ma” számunkra a mindennapi életünk ritmusa, rendje megszokott és ismétlődő dolgaival. Ezért feszültséget ér­zünk az örök élet és a ma között. Luther számára fordulatot je­lentett az „ősélménye”, amelynek során „megnyílt előtte a menny­ország ajtaja ... !” Az írott igén át szívéig hatolt a kinyilatkozta­tás. Tér és idő elveszítette kate- górikus hatalmát. Egyidejűvé vált Isten országa valóságával. Oly otthonosan mozgott most mára biblia világában, mintaki­nek számára kenyér és víz, vilá­gosság és erő az Isten könyvé. Professzori előadásaiban, prédi­kációiban is a bibliai eseménye­ket tanította és tanítását bibliai példákkal igazolta. Az ige foglya lett! AZ ÚJSZÖVETSÉGI GÖRÖG NYELVBEN két szóval beszélnek az időről. Az egyik nálunk is jól ismert: kronosz. Ki ne hallott volna kró­nikáról, kinek ne lett volna ke­zében kronométer? Ki ne tudna krónikus betegségekről? Ez az idő a számtalanul sok „ma” ösz- szefogása s mi ezt nevezzük élet­nek. Bölcsőtől a koporsóig. A másik szó alig ismert. Ez az Isten ideje (kairos). Amikor sze­mélyesen és szívünkbe hatolóán felcsendül igéje, amikor mint villámcsapás betör személyisé­günkbe kegyelmének ereje, ami­kor a nagy sötétben reánk ragyog drága arca, akkor éljük át Isten idejét, az örökkévalóságot. Lu­ther életében ez is apostoli örök­ség. Emlékezzünk Pálra, aki úgy hirdette az evangélium közepét, a kereszt titkát, „mintha sze­münk előtt feszíttetett volna meg” a Krisztus. Amikor én is megértettem ezt, akkor lett nyil­vánvaló szolgálatom értelme és célja: eljuttatni a reámbízotta- kat erre az „egyidejűség”-re. Tu-* dom, sokak számára kedvett** a néger spirituálé: „ott voltál, mi­kor megfeszítették Öt?” Pál nem tartozott a 12 szemtanú apostol közé, mégis „ott volt”. Luther is „ott volt.” Áldom az Urat, hogy én is vallhatom ugyanezt, — ugye veled együtt?! AZ „EGYIDEJŰSÉG” MEL­LETT JELLEMZŐ LUTHERRE az is, hogy amennyire háttérbe szorította számára az időlegest az örökkévaló, annyira nőtt meg előtte Isten dolgainak tökéletesen megbízható, valóságos volta. Ma­gam is Luthertől tanultam, hogy az „örök” jelzőt gyakran „valósá­gos, igazi" jelzővel helyettesítem. Tapasztalatom szerint nemzedé­künk számára érthetőbbé válik így egy-egy textus. Aki hisz Jé­zus Krisztusban, annak valóban van élete, olyan igazi, valóságos élete, amely fölött már nincsen hatalma az enyészetnek, a halál­nak! Hiszen Jézus Krisztus az élet páratlan módon és minden­kor érvényes értelemben. Tehát csak annak van élete, akinek van Krisztusa. Nem tévedés volt az a mondat, amellyel egy régi püspökünk haldokolva fordult ápolójához: aki hisz, annak örök élete van, érti nővérke? nem lesz, hanem van .. ! Mennyire lu­theri gondolkodás ez, hiszen re­formátorunknak nem hiábavaló- ; an volt kedves zsoltármondata: I „nem halok meg, hanem élek és hirdetem Isten nagyságos dol­gait! Az anyaszentegyház ajkán nemzedékről nemzedékre száll a páli himnusz a római levélből vagy az első korinthusi levélből j mint diadalének. Hiába riogat! pimaszul a halál, mintha nem I lenne már gerinctörött hatalom, méregfogát veszített kígyó, mi már tudjuk, hogy Krisztus győ­zött bűn, halál, ördög hatalmán, őhozzá tartozni azt jelenti, hogy átmentünk már az életre, az iga­zi,. ezért örökkévaló életre és ezt soha senki nem veheti el tőlünk. Szolgálatomhoz naponta ez a bi­zonyosság ad erőt. A te szívedet is töltse be ez a diadalmas élet! AZ ELŐBBIEK ELÉNK TÁR­TAK AZ EGYETLEN, MEGBÍZ­HATÓ BÁZIST, a Kősziklát! Lu­ther gyakran emlegette, hogy va­lójában csak kétféle ember van. Az egyik számára szilárd pont az önbizalom, ezért érzi oly távoli­nak és bizonytalannak Istent. A másik számára a Jézus Krisztus­ban fölénk hajló, irgalmas Isten az egyetlen bizonyosság. Ezért van erejük elviselni szívük csa­lárdságát, hitük ingadozását, két­ségeket és nyugtalanságokat. Hi­tünk és meggyőződésünk szerint csak annak az embernek van iga­zi élete, aki már megízlelte az örök élet vizét. Ugyan csak kós­tolót kaptunk még belőle, de tudjuk, hogy eljön a teljesség s akkor véglegesen és teljesen be­tölt bennünket az ajándékként visszakapott, igazi élet, a mi Krisztusunk! Abból, amit már megtapasztaltunk és abból, amire még várunk, bőven árad erő és szeretet, reménység és jókedvű szolgálat „tenni dolgunkat”, amit Isten bízott reánk. Akár drága kehelyként —. Pál, Luther mód­ján! — akár egyszerű, kis cse­répedényként, mint mi ... A levéltár sárguló iratait bön­gészem és próbálom felidézni a fasori orgona múltját. Keletkezé­se idején a Deák-téri és fasori gyülekezet még összetartozott, így „régi” orgonaként a Deák-téri, „új” orgonaként a fasorit emle­getik az egykorú iratok. Az 1904- es jegyzőkönyvek ilyen értelem­ben beszélnek az „új”, vagyis a fasori templomban építendő or­gonáról. Egy augusztus 30-i levél szerint Angster azt írja: vállalja az új templomban felállítandó Orgona karbantartását ingyen, ha rábízzák az orgona építését. ÉS 1906-BAN VALÓBAN Ang­ster József szállítja az orgonát, amely 2 manuálon és pedálon, összesen 18 regisztert tartalmaz. Ez Angster egyik legjobb „német romantikus” orgonája. Angster Cavallie Coltnál Párizsban ta­nult, aki viszont még sok mindent őrzött a barokk orgonaépítés tra­díciójából. (Silbermann) így or­gonái nemesen zengő, szép hang­szerek. Fasori orgonák is „foga­lom”, amelynek sajátos hángva- rázsa rabul ejti a hallgatót. A friss hangzás egyik oka talán az ún. „táskaláda” és az aránylag rövid traktura (összekötő szerke­zet). Fasori templomunk csodála­tos neogót világába az orgona szekrényzete, a levélfaragásokkal és keresztvirágokkal díszítve pompásan illeszkedik bele. Pros­pekt je 11 részre tagolódik. Kö­zében a Principál 8’, egyik oldalt a Pedál-oktáv 8’, másik oldalt a Fugara R’, sípjai szólnak. A kor ízlése szerint, bő és erőteljes, de frissen éneklő a Principálkar. Elég sok a vonós, de a masuk nemében szépen szólnak. Egvedi munka. Aki, mint fasori diák, vagy mint gyülekezeti tag sokat hallotta: észrevétlenül szerette meg egy-egy regiszter hangjait. Az orgona mögött a gótikában kötelező rózsaablak mély tüzű, színei ragyognak.;,. A JEGYZŐKÖNYVET TO­VÁBB LAPOZGATVA már 1906- ban aról olvasunk, hogy a kánto­ri állásra Morascher Hugó zene­tanárt választotta meg az egyház közgyűlése. Érdekes adatok szól­nak az orgona-motor üzembeállí­tásáról, és az orgonakarzaton levő huzat problémájáról, amit 203 koronáért . készített üvegfal be­állításával próbálnak 1907-ben az orgonista számára .kiküszöbölni. AZ ORGONA TÖRTÉNETÉ­Meghí wo A Nyugat-Békési Egyházmegye szeptember 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor az orosházi templomban istentiszteletet és egyházmegyei ünnepi közgyűlést tart, amelyen dr. Káldy Zoltán püspök ^ beiktatja tisztségébe az egyházmegye gyülekezetei által egyhangúlag esperessé választott Pintér János i , orosházi lelkészt és egyházmegyei felügyelővé megválasztott „ dr. Tömböly János orosházi másodfelügyelőt Az Egyházmegye Elnöksége és Presbitériuma a gyülekezetek elnöksé­geit, kiküldötteit és minden érdeklődőt szeretettel meghív. ÖRÖK ÉLET A MÁBAN?! Már nem furcsa cím, nem külö­nös fogalmazás. így igaz. Ha nincsen „ma” örök életünk, soha­sem lesz. Akinek van örök élete ma, arra vár a gyönyörű teljes­ség. Miért hiányoznánk mi mind­ebből, amikor oly megindító sze­retettel kínálja számunkra is az Isten?! Balikó Zoltán LITVÁN RÓMAI KATOLIKUS FŐPAPOK LÄTOGATÄSA HAZÁNKBAN BEN FÉNYKORT jelent Peskó Zoltánnak 1929-ben kezdődő mű­ködése. Ő tette ezt az orgonát a pesti egyházzenei élet egyik fó­kuszává. Istentiszteleti előjátékai, sajátos hangvételű romantikus felépítésű rögtönzései, orgónaest- jei máig is a fülünkben vannak, — akik évtizedeken át halgathat- tuk ... Olykor Kodály Zoltán is eljött, hogy Peskó Zoltán művé­szetében gyönyörködjék. Peskó Zoltán énekkart is vezetett mind a gyülekezetben, mind az akkori Evangélikus Főgimnáziumban. Az 1937-es egyházközségi jegyző­könyv köszönetét és meleg elis­merést fejez ki a négy budapesti protestáns gimnázium közös hangversenye alkalmával Peskó Zoltánnak. Ez a koncert az egy'-, házzenei konferenciával kapcso­latban került sorra. — Fontos mozzanatot örökít meg a jegyző­könyv 1938. október 14-én: „Peskó Zoltán énektanár külföldi tanul­mány útjára egy évi szabadságot kapott”. Sok évvel később lakásán be­szélgettem vele erről a külföldi útjáról. Itt ismerkedett meg a régi barokk orgonákkal. Helyszí­nen győződött meg a régi orgo­nák kiváló értékeiről. Fritz Heit­mann tanítványa volt — és pe­dig a Berlini-Charlottenburgi Schnittger-orgona mellett. (Ez a hangszer is egyik áldozata lett a második világháború szörnyű pusztításainak.) A Schnittger-og- gona hangját lemezről lejátszva idézte fel élményeit. Hazajövet a látottak-hallotta- kon fellelkesülve ismét a fasori orgona mellett találta magát. És ezt az orgonát továbbra is any- nyira szerette (bár hangja mesz- sze esik a barokk orgonák vilá­gától), hogy nem engedte átépíte­ni. És valóban igaz: a fasori or­gona, mint század eleji romanti­kus hangszer igen nagy érték. Egv esetleges átépítés csak elrontaná romantikus értékeit.. PESKÖ ZOLTÁN nagy hatást tett diákjaira. Életre szóló él­ményt jelentett, amikor egy-egy énekórán felvitte őket az orgoná­hoz és meglendítette Bach Esz- dúr Prelúdiumát és teológiai mélységeket járó korálelőjátékait. Érettségi találkozón ma is gyakran kérik az öreg diákok: szólaltassuk meg a fasori orgo­nát. A hangszer ma is gyakran szerepel zenés áhítatokon. — Csaknem 80 éves múltja — 200— 300 éves orgonákhoz képest — nem hosszú. De ennek az orgo­nának „tradíciója” van. Hangja, amely pompás akusztikával tölti ki a „legszebb evangélikus temp­lom” belsejét, él ma is. Él azok­ban is, akik egy-egy régi isten- tisztelet vagy orgona koncert em­lékét őrzik szívükben. Az orgona az állandóságot jel­képezi : orgonisták jönnek és mennek, — de a hangszer válto­zatlanul nemes, olykor érces, oly­kor lágy hangjával magasztalja Istent, segíti énekelni és imádkoz­ni a gyülekezetét. Gáncs Aladár „Az ember tragédiája” Szegeden TÖBBSZÖRÖS JUBILEUM indokol­ta, hogy Madách remekművével kezdőd­jenek az idei szegedi nyári szabadtéri előadások. Ebben az évben ünnepeljük a nagy költő és gondolkodó születésének 150-ik évfordulóját. Éppen száz éve an­nak, hogy a „Tragédia” először színre ke­rült. De jubilál a Szegedi Szabadtéri já­tékok is. Ötven éve fogadta be első ízben á Szeged jelképévé lett közel száz méter magas neoromán templomtorony pár alatt és előtt elterülő impozáns Dóm tér a kultúra a nyári holtszezonban is szom- jazókat, s mi más lehetett a megnyitó előadás, mint „Az ember tragédiája”. Vé­gül huszonöt éve annak is, hogy a pusztí­tó világégés után a nemes hagyomány folytatásaképpen a fanfárok hangja újra a nézőtérre szólította a sokezres közön­séget. * Természetesen mindez fokozott vára­kozással töltötte el a nézősereget. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, voltak, akik elégedetten, s voltak olyanok is, akik hiányérzettel indultak haza az előadás után. Az átütő siker elmaradása nemcsak a rendezésen, vagy az előadás színvona­lán múlott. A rendezőnek. Vámos László­nak a feladatát az a körülmény tette igazán nehézzé, hogy a nézők úgy ül­tek le székeikre, mint egykor a gö­rögök Szofoklész vagy Euripidész tragé­diáinak megtekintésére. Az előadás tör­téneti váza mindenki előtt ismerős volt. A figyelmet nem köthette le tehát a cse­lekmény fordulatossága, a végkifejlett is­meretlen voltából fakadó izgalom. Az eszmei mondanivaló, a nézőpont, vala­mint az előadás módjának újszerűségét méltányolta a néző. A Szabadtéri játé­kok nézőközönségének nagy része is leg­alább egyszer látta már itt a „Tragdiát”. Ha pedig nem látta, akkor iradalomórán kellett foglalkoznia vele. Így érthető, hogy az előadás, de még egy egészen más fel­fogásban színre vitt „Tragédia” sem fe­lelhetett meg minden várakozásnak. MADÁCH MINTHA a szegedi szabad­téri színpadra álmodta volna meg művét. Csak a dóm egész előterét betöltő szín­pad, a szinte beláthatatlan félköríves né­zőtér és a csillagokkal himes égboltnak az egészet beborító kupolája adhatott méltó keretet az egész emberiség sorsát feszegető, a földgolyó különböző pontja­in, sőt még a kozmoszban is játszódó cse­lekménynek. De élethűen még itt sem le­het eljátszani a „Tragédiát”. A nagymé­retű forgószínpad s a néhány stilizált díszlet csupán jelezhette a színhelyet, a történelmi korszakot. Az előadás ezért a reális és a szimbolikus megjelenítés kö­zött lebegett, ami kissé zavarólag hatott az értő nézőre. A helyszín még egy másik szempontból is befolyásolta a rendezést. A tág tér kedvezett a tömegjeleneteknek, de háttérbe szorította a szereplők arcjá­tékát, párbeszédét s ezzel együtt a gon­dolati mondanivalót. Talán a londoni szín utolsó jelenetében, a „haláltáncban” sikerült leginkább a tömegek mozgásá­nak az eszmei mondanivaló hordozójává válnia. A rendező ezúttal mellőzte az országos hírességeket, és fiatal színészeket, kért fel a kulcsszerepek eljátszására, ök be­csülettel igyekeztek is megfelelni a szí­nészt próbáló nagy feladatnak. Mégis az­által, hogy közülük is eppen a Mephisztó szerepét játszó emelkedett ki hangja szí­nével és szövegmondásának elevenségé­vel, a hangsúly a darab kétségeket tá­masztó borúlátó elemeire került, és a nagy Ellenlábas végső veresége kevésbé volt meggyőző, mint ahogy Madách gon­dolta. DE TALÁN EPPEN ÍGY lett időszerű a „Tragédia” legfrisebb előadása. Madách a szabadságharc bukása után, amikor nagy remények hulltak porba kereste a törté­nelem, az emberi lét végső kédéseire a feleletet, az emberibb jövő felé vezető út irányát. A mai nézőtéren sokan vannak olyanok, akikben nagyobb visszhangot ver a madáchi kétség, mint néhány évvel korábban. A gazdasági nehézségek foko­zódása, a fegyverkezési verseny nekiva- dulása, a- megoldásra váró problémák szívós makacssága sokunkat rádöbben­tett arra, hogy a háladás nem megállít­hatatlan diadalmenet. Éppen így lettünk fogékonyabbak a madáchi megoldásra. A „mondottam ember, küzdj, és bízva bíz­zál!” személyesen nekünk szóló üzenetté vált. Nem is annyira a keserű és kiábrán­dító tapasztalatok vagy sovány kilátások­kal szemben emberül vállalt küzdelem parancsa, hanem azok az indítékok, ame­lyek erre a dacos küzdelemre sarkallnak. Élni emberül, a világnak emberibb életet teremteni azért kell, mert az emberiség akaratunktól, beltátásunktól függetlenül, Éva gyermekében visszavonhatatlanul itt van e földtekén, és adottságaihoz méltóan élni akar. Nem tehet mást, mint küzdeni ezért tűnjék, ezerszer is ésszerűtlennek ez a küzdelem. S a szerzővel együtt a hivő ember ehhez hozzáteheti: ebben a küz­delemben, s csakis ebben, támaszra talál alkotójában, Istenben. Cserháti Sándor 9 4 likus egyház intézményeivel. Fo­gadta a küldöttséget Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, aki tájékoz­tatást adott az állam és a magyar római katolikus egyház kapcsola­tainak időszerű kérdéseiről. Lékai László bíboros, esztergo­mi érsek meghívására litván ró­mai katolikus egyházi delegáció járt hazánkban július 3- 10 között Liudas Povilonisz kaunaszi püs­pök vezetésével. A vendégek is­merkedtek a hazai római kato-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents