Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-11 / 37. szám
1 készülünk a nagygyűlésre Közös felelősség Akik figyelmesen olvasták lapunk legutóbbi számait, vagy meghallgatták az utóbbi időben egyházi vezetőink tájékoztatóit különböző egyházi események alkalmával, tudják, hogy elérkeztünk egyházunk legújabb történelme, de egyáltalán magyarországi evangélikus egyházunk története egyik legnagyobb eseménye, a Lutheránus Világszövetség 1984 nyarán Budapesten megrendezésre kerülő VII. nagygyűlése konkrét, mostmár minden részletre kiterjedő előkészítő szakaszához. AZ ELŐKÉSZÍTŐ MUNKA nagy felelősséget rp a vendéglátó egyházra, annak vezetőire', lelkészeire, de lényegében véve minden egyes tagjára. Ügy látjuk, hogy amiijt az előkészületek előrehaladnak és a feladatok sűrűsödnek, egyre inkább erősödik gyülekezeteinkben és lelkészeink között a felelősségtudat, növekszik a tanulásra, munkára, az áldozatvállalásra való készség. Az egyházi szolgálattevőknek egy szűkebb csapata pedig, emberileg nézve, szinte erejét és lehetőségeit felülhaladó mértékben kész részt vállalni e nagy jelentőségű esemény célrajutása érdekében. A NAGYGYŰLÉS TERMÉSZETESEN nem egyszerűen a magyarországi evangélikusok ügye. Családi ügy. A világ legkülönbözőbb részein, különböző társadalmi rendben, különböző életkörülmények között élő. mintegy 70 millió tagot számláló lutheránus család közös ügye. Istentől kapott nagy lehetőség a testvéri találkozásra, a hitbeli felismerések átadására, egymás gazdagítására különböző lelki ajándékokkal és a közös bizonyságtevésre Isten életmentő szeretetérpj vívódó vi- lúgunkban. ÁTtökÖs ffelélöáség tudatának egyre több jelével találkozunk határainkon túl élő evangélikus testvéreinknél. Egyre több híradást találunk a nemzetközi egyházi sajtóban a vendéglátó egyházról, annak múltjáról, jelenéről', eseményeiről. Konkrét felajánlások is történtek és szaporodnak, amelyekben az őszinte, tiszta szívű testvéri segítőkészség nyilvánul meg: nyelvtanulásra, továbbképzésre, tájékoztató előadásokra stb. felkínált lehetőségek. Külön is meg kell említenünk a világszövetség vezetői és a nagygyűlést előkészítő nemzetközi bizottság tagjainak felelősség- vállalását, amiről tanúskodnak majd a lapunk hasábjain megjelenő, velük készített interjúk, beszélgetések. AZ IS TERMÉSZETES, hogy a különböző időkben, különböző ökok miatt külföldre települt magyar evangélikus testvéreink figyelme különösen is felénk fordul a mostani időben. Érthető, ha ők is képesek a közös múlt, az anyanyelven folyó gyorsabb érintkezés és pontosabb megértés alapján leginkább felfogni ennek a felvállalt szolgálatnak a nagyságát, a mögötte rejlő hit mélységét és az áldozatvállalás mértékét. Örömmel és köszönettel vesz- szük, hogy legtöbben közülük nemcsak, hogy örülnek ennek a nagy lehetőségnek, hanem készek velünk osztozni a közös felelősségben. Jó néhányan azzal sem elégszenek meg, hogy külső szemlélőként drukkoljanak nekünk, hanem a konkrét segítőkészség egyértelmű felajánlásával jelentkezzenek. Országos egyházunk elnöksége, név szerint dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a magyar előkészítő munka irányítója, de szerkesztőségünk is tanúsíthatja, hogy a nagygyűlés közéledtével az őszinte testvéri segítőkészségnek ezek a jelei egyre szaporodnak. Lapunk olvasói például a világ evangélikus egyházait bemutató sorozatban több ismertető cikket olvastak, különösen is a dél-amerikai egyházak életéről a genfi központban dolgozó Pósfay György lelkésztestvérünktől és örülünk annak, hogy ezek a cikkek egyértelmű tetszésre találtak gyülekezeteinkben, ahogy ezt szerkesztőségünknek jelezték, LEGFRISEBB POSTÁNKBAN, a nevemre küldött és családomnak is szóló levélben Hefty László, Buenos Airesben szolgáló lelkésztestvérünk közli, hogy ők is, családostól itt szeretnének lenni a nagygyűlésen és nyelvtudásukkal és az adott területről való ismereteik birtokában készek a szolgálatra is. Üti jegyzeteket is küld legutóbbi Paraguay-i lelkigondozói útjáról. Személy szerint is köszönöm az USA-beli Cleve- landban szolgáló Bernhardt Béla lelkésztestvérem kiegészítését a tagegyházakat bemutató sorozatunk Ausztráliáról szóló cikkéhez. amelyet az alábbiakban közlünk is. A nyár folyamán többen is megfordutak Sajtóosztályunkon külföldön élő hittestvéreink, lelkésztársaink közül. E sorok írója örül annak, hogy határainkon tűi élő testvéreinknek szolgálhatunk kiadványainkkal, ők viszont készek á kapocs alázatos szolgálatát vállalni a világ nagy evangélikus családja és közöttünk. Csak példaként említem a svéd evangélikus egyház missziói szolgálatában álló dr. Leskó Bélát, és a finn testvéregyház nyugdíjas lelkészét, dr. Molnár Rudolfot. Azt gondolom, hiszem és remélem, hogy a közös felelősségvállalás megérleli jó gyümölcseit Budapesten 1984 nyarán. Mezősi György Az Evangélikus élet — Készülünk a nagygyűlésre sorozatának az ausztráliai evangélikusok életét bemutató cikkéhez. — Idézet Bernhardt Béla clevelandi lelkész Szerkesztőségünkhöz küldött leveléből: „Az ottani evangélikus egyházban mind a mai napig is úgy 8—10 európai nyelven tartanak istentiszteleteket országszerte, közöttük magyarul is. Sydneyben, Melbournben, Adelaideben, Perth- ben rendszeresen szól az ige magyarul (ha nem is minden vasárnap. de rendszeresen). Valószínű az, hogy az első magyar nyelvű igehirdetést, mármint evangélikus részről én tartottam Ausztráliában. — Sydneyben és Melbourne- ben egyházjogilag elismert magyar evangélikus gyülekezetek működnek, míg Adelaideben és Perthben ún. protestáns (református és evangélikus közös) magyar gyülekezetek élnek. A reformátusoknak Sydneyben és Melbourneben gyülekezeteik vannak.”. (Említtett sorozatunkban elsősorban is a Lutheránus Világszövetség hivatalos kiadványai anyagára támaszkodunk, amely az tagegyházak életére nézve inkább átfogó ismertetést ad mellőzve a részleteket. Másrészt különösen is a hidegháborús időszakban alig volt kapcsolat Magyarországi Evangélikus Egyházunk és a nyu gáti világ külnöbözö részeiben élő magyar evangélikus gyülekezetek között. Ezek a kapcsolatok az elmúlt évek során jelentős mértékben javultak, de nem váltak hivatalos jellegüekké, mivel ezek a közösségek egyházjogilag az egyes országok helyi evangélikus egyház testületéihez tartozóan, vagy a Lutheránus Világszövetség missziói munkája keretében végzik szolgláatokat. — Szerk) »'samí Luther énekei énekeskönyvünkben A mélységből... „Lelki énekeket énekelni jó dolog, és Istennek kellmes, figyelnem kell tenat ana, hogy egy keresztyén előtt se maradjanak elrejtve” — ezeket a sorokat Luther első saját összeállítású énekeskönyvének előszavában írta. Az énekeskönyv, amely 1524-ben jelent meg „Lelki énekeskönyvecske,” cím alatt, tartalmazza ezt a szép éneket is, amit Luther a 130. zsoltár felhasználásával írt. Az énekesköriyv külön érdekessége, hogy ez az első ötszólamú német evangélikus énekeskönyv. Luther a dallamok feldolgozását a torgaui kántorra. Johans Walt- herre bízta. De a dallamokat maga is ízlelgette, kis fuvoláján eljátszotta. Sőt, néhány dallamot maga írt, valószínűleg ennek az éneknek a dallama is az ő nevéhez fűződik. OLYAN VALAKINEK AZ ÉNEKE EZ. aki megjárta azt a mélységet, ahova a bűn juttatja az embert. Mert való igaz, minden egyes bűnünkkel növekszik a távolság köztünk és Isten közt. Nem Isten az, aki elhagy bennünket, hanem mi fordítunk Neki hátat. Isten gyűlöli a bűnt, mert az lényével alapjában ellenkezik. Ezért jut a bűnös ember egyre mélyebbre és mélyebbre. Saját magát juttatja ebbe az állapotba. Amikor ezt az éneket énekeljük, erre nekünk is gondolni keli. Tudjuk-e úgy énekelni, hogy ez a mélyből feltörő segélykérő kiáltás a mi szívünkből is fakadjon? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy minden baj és rossz, amely életünket beárnyékolja, s oly gyakran tönkreteszi, a bűnösségünk miatt van? Látjuk-e, hogy elrontott életünkről csakis mi tehetünk? Nem Isten hűtlen, hanem mi keresünk az Ö útja helyett más utakat, mi megyünk a saját fejünk után. ISTEN ELÉ CSAK ALÁZATOSAN, LEHAJTOTT FEJJEL LEHET ODAÁLLNI. Beismerve engedetlenségünket. Ott nem hivatkozhatunk érdemeinkre. Nem mentegethetjük magunkat a körülményekkel, amelyek a tönk szélére juttattak bennünket. Nem háríthatjuk másra a felelősséget. Egy földi bíróság még talán figyelembe veszi, mint enyhítő körülményt, . a rossz társaságot, a megromlott családi viszonyokat. De Isten erre nem néz, előtte mindenki maga felel tetteiért. S aki eljutott ide, aki föladta minden önigazságát, az már valóban csak Isten kegyelmében reménykedhet. Abban, hogy szere- tete nagyobb, mint haragja. Abban, hogy Jézus Krisztust éppen azért küldte a világba, hogy a bűnösöket megmentse a Benne való hit által. Bár megérdemelnénk Isten büntetését, Ö mégis inkább megmenteni akarja az embert. Nem leli örömét a büntetésben. Ilyen Urunk van, aki még magát is föláldozta azért, hogy a bűn hatalmából kimenthessen bennünket. NINCS ANNYI BŰN, AMIT MEG NE BOCSÁTANA. Tévedés azt gondolni, hogy súlyos bűneinket még Isten sem bocsátja meg! A hinni nem tudó, vagy nem is akaró ember jut néha ilyen gondolatra. Aki már reménykedni sem tud. Isten kegyelme minden bűnnél nagyobb! Isten kegyelmébe a világ összes bűne belefér. A bűnbánónak mindent megbocsát, a porba hullottat fölemeli. De nemcsak megbocsát, hanem el is felejt! Ha néha nehezen is, de megbocsátani mi is tudunk. De milyen nehéz elfelejteni azt, amit mások követtek el ellenünk, istennel ez is lehetséges, amire ,»ti gyakran képtelenek vagyunk, azt Ő megteszi. A megbocsátott bűnöket nem rója fel többé. Ha van újrakezdés, az Istennél lehetséges. Akit ö fölemel a porból, az Am VASARNAP IGEJE Hittel a jövő felé Mt 6, 24—34 A hegyi beszédnek ezt a szakaszát olvasva azonnal felvetődik a mai emberben a gondolat, hogy mi másképp látjuk a világot. Az égi madaraik és a mezei lilomok szép példái Istén tökéletes természetberendezésének, de az emberek világában mások a tapasztalataink. Számunkra az élet a holnapért és a holnaputánért vívott kemény küzdelmet jelenti. Mindig előttünk kell állnia valamiféle célnak, amit el kell érnünk azért, hogy bizonyos vágányokat fektethessünk a holnap felé. Vajon beszélhetünk-e a technikai fejlettségnek mai magas fokán arról, hogy „a holnap majd aggódik önmagáért: minden napnak, elég a maga baja”? Vajon hiábavalóság lenne a futurológusok munkája, akik évtizedekkel, sőt évszázadokkal előre gondolkoznak és megpróbálják felvázolni a jövő társadalmának ésszerű tervezését és berendezését? Ezekre a kérdésekre és kétségekre választ kapunk akkor, ha megértjük ebből az igéből, hogy Jézus nem a jövőnkkel való törődés elítéléséről és feleslegességéről beszél, hanem egy józan és hivő jövőszemlélet kadákitásáxól. Jézus szavai szorosan összefüggenek az első parancsolattad: „NE LEGYEN MÁS ISTENED!” Isten gondviselésének kifejezése igénkben hitünk alapjait teszi mérlegre: merjük-e feltétel nélkül Űrá bízni jelenünket és jövőnket. Merünk-e bizalommal lenni ahhoz az Istenhez, aki teremtette és megváltotta ezt a világot? Az evés, ivás, lakás, autó, nyaraló nem egyenlő Istennel,, de belső énünk, gondolataink számára ezek is felvehetnek olyan jelentést, ami egyedül Istennel kapcsolat ban igaz: hatalmat gyakorolhatnak felettünk. Jézus a mammont, az anyagi javaikat „úrhoz” hasonlítja: „senki sem szolgálhat két úrnak”. Luther pedig ezt mondja: „Amire szívedet hagyod és bízod, valójában az a te istened”. Az ember legnagyobb kísértései köze tartozik az, hogy a kétkezi (vagy szellemi) munkájával elért javait kizárólag önmaga eredményeinek tulajdonítsa. Továbblépve: ezek a javaik egy idő után meghatározzák életét, tartalommal töltik meg a hétköznapok küzdelmét, sőt olyan fokot érhetnek el, hogy szinte már uralkodnak az emberen, áki már szabadulni sem képes az élet javainak e rabságából. Rabságba esnek a gondolatok, rabságba esnek a cselekedetek, feleslegessé válik a gondviselő Isten az emberi számítások között. Ez a mammon uralma. JÉZUS NEM ÍTÉLI EL AZ ANYAGI JAVAK ÉSSZERŰ HASZNÁLATÁT, csak felszólít, hogy ne javainkban keressük az élet teljes biztonságát. Mert az élet több a tápláléknál és a ruházatnál, de több a most épülő családi háznál, nyaralónál, vagy az autónál is. Jézus szavai nem vonnak ki a világ jövőjéért hordozott felelősség alól sem, csak megfelelő hozzáállást követel. A mező liliomai és az ég madarai megkapják Istentől az élet ajándékát és élvezői, díszei-a természet csodálatos rendjének. Mennyivel inkább részt kell vennie az embernek Isten rendjének őrzésében, hiszen mi megkaptuk a természet és a történelem formálásának szabadságát. Isten feladatot bízott ránk munkánkban és döntéseinkben. A gondviselő Atya nem akarja tehát elvágni emberi lehetőségeinket, törekvéseinket, hanem azt kívánja, hogy nyugodt, békés, harmonikus életünk legyen. Ne akarjuk túllépni lehetőségeink határait, hanem terveinkben, jövőépítésünkben figyeljünk Istenre, akinek gondja van a teremtett világ rendjére. Minél jobban kinyílik .előttünk a világTadeéhrtilpr és a tudomány segítségével, annál inkább meg kell lóWmMtttteK&ratalTOt is! Elérhetünk ugyan szép eredményeket, de ebben a küzdeldmben nem mehet tönkre az élet. A boldogságért folytatott harcban nem áldozhatjuk fel aiz együttélés és a jövő boldogságát! Az élet Istennel együtt tervezve azt jelenti, hogy figyelembe vesszük az öröklét tlrvényeit, amelyek Jézus halála által meghatározhatják földi létünket. „Ne aggódjatok!”.— ez nem parancs, hanem lehetőség, felszabadítás. Olyan egészséges emberi állapotokra céloz Jézus, amelyben nem kell bizonytalansággal, idegeden, nyugtalanul kapaszkodnunk a pénzhez, mely biztosítani látszik a jövőt. A jövőt hosszú távon egyedül a mennyei Atya biztosíthatja — ez a keresztyén hit és erkölcs egyik legdöntőbb felismerése. Minél fontosabb számunkra Isten, aki tudja, mire van szükségünk, annál nyugodtabban léphetünk előre a hétköznapok sodrásában is — egymás felé, és együtt a jövőnk felé. A holnap felé vezető vágányfektetés küzdelmes munkájában maradjon időnk ma is egymásra! Ziign Tamás Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Neked tartozunk hálával mindazért, amink van, amivel életünket berendezhetjük. Hálát adunk azért is, hogy kezedben tartod életünket és gondod van mindarra, ami nekünk gondot okoz. Ismered szükségünket is, ezért kérünk, légy segítségünkre úgy alakítani életünket és úgy tervezni utódaink világát, hogy betöltsük a Te akaratodat és békés, igazságos, félelmektől mentes emberi környezet szülessék munkánk nyomán. Hadd érjük cl egykor az örök élet ajándékát Jézusért, a mi Urunkért. Ámen. A SVÉD EGYHÁZ TAGJAINAK POLITIKAI FELELŐSSÉGE A Svéd (evangélikus) Egyház tudatos tagjai aktívabban és pozitívan vesznek részt a maguk társadalmának politikai életében, mint azok, akik csak névlegesen tartoznak az egyházhoz. Ezt állapította meg Hans L. Zetterberg professzor az egyik nemrégiben megtartott előadásában. (Svéd Egyházi Sajtószolgálat) SVÉDORSZÁG — ZIMBABWE A Svéd (Evangélikus) Egyház és a Zimbabwei Evangélikus Egyház képviselői közös megállapodást írtak alá. A megállapodás hangsúlyozza, hogy mindkét egyház önálló és egynejogú és így a kilátásba helyezett együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző lehet. . Amióta Zimbabwe önálló állammá lett, az itteni evangélikus egyház is az önállóan felelősségteljes szolgálati életformát vállalta magára. A Svéd (Evangélikus) Egyház ezt a szolgálatot kívánja segíteni, elsősorban az oktatás területén, (lwi) újra kezdheti életét, tiszta lappal, emelt fővel indulhat, tovább. Nincs nagyobb, mint az Űr szere- tete! Azonban mindez nem automatikusan történik. Isten Krisztusért bocsát meg nekünk. Fiának értünk kiöntött véréért, értünk hozott áldozatáért. A kereszt a mélységből való szabadulás útja! Aki ebben bízik és ehhez ragaszkodik, az már elindult ezen az úton. S akkor tudjuk Lutherrel együtt énekelni: „ö a mi szabadítónk.” Lupták György
