Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-11 / 37. szám

GYERMEKEKNEK. Mi a legfontosabb? Lk 12, KÜLÖNÖS KÉRÉSSEL fordult egyszer Jézushoz valaki: „Mes­ter, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az öröksé­get!” Jézus így válaszolt: „Vajon az az én dolgom, hogy bíró. le­gyek köztetek? Ezért küldött en­gem Isten?” Majd így szólt a kö­rülötte állókhoz: „Vigyázzatok, nehogy kapzsik legyetek! Ne a gazdagságban bízzatok! Ha sok mindenetek van is, attól még nem lesz életetek boldog.” Pél­daként elmondott nekik egy tör­ténetet: Volt egy gazdag ember, akinek bőven termett a földje. Nagy gondban volt: „Hova te­szek ennyi gabonát?” Végül tá­madt egy ötlete: „Tudom már, mit csinálok. Lebontom a raktá­raimat és nagyobbakat építek he­lyettük. Ott őrzöm majd az összes gabonát és mindent, amim van. Akkor legalább biztoságban le­szek. Nem lesz többé gondom. Eszem, iszom, úgy élek, ahogy akarok. Jó dolgom lesz, hiszen meglesz mindenem.” Vajon nem ugyanígy gondolko­dunk mi is? ..Jó annak, aki gaz­dag. Az megvehet magának min­dent, amit szeretne. Annak meg­van mindene.” De Jézus egészen másképp gondolkodik. Folytató­dik a történet, amit elmondott. „Bolond vagy” — mondta Isten a gazdag embernek — „bolond vagy, mert azt hiszed, hogy min­dened megvan. Ma éjjel meg fogsz halni. Néhány óra múlva vége lesz az életednek. Kié lesz akkor az összes vagyonod? A tiéd nem, az biztos!” „így jár az — folytatta Jézus, aki mindig csak szerezni akar, szerezni és szerez­ni. és közben elfeledkezik Isten­ről, elfeledkezik arról, hogy Isten gondoskodik róla.” JÉZUS TUDTA AZT, hogy az élethez szükség van pénzre. De 15—21 azt is tudta, hogy a gazdagság nagy veszélyekkel jár. Akinek sok pénze van, az azt gondolja, hogy biztonságban van az élete. Azért volt ostoba ez a gazdag ember, akiről Jézus beszélt, mert elfeledkezett valamiről. Elfeled­kezett arról, hogy mindent, amink van Istentől kaptunk, és minde­nért köszönettel tartoztunk neki. Elfelejtett Istennek hálát adni azért, hogy ő gondot visel róla. De elfeledkezett arról is, hogy éle­tünk Isten kezében van. Ö szabja még életünk idejét, ő irányítja sorsunkat. Végül elfelejtette ez a gazdag ember, hogyha megha­lunk, semmit sem vihetünk ma­gunkkal, egyetlen fillért sem. Ak­kor nem segít rajtunk a gazdag­ság. Azért volt ostoba ez a gazdag ember, mert elfeledkezett Valaki­ről, elfeledkezett Istenről. Sem­mibe vette Isten akaratát, hogy javait sáfárságra kapta, hogy szolgálja vele embertársai meg- elégítését, enyhítse a nélkülözők nyomorúságát, engedelmes eszköz legyen Istennek az egész világ­ról gondoskodó szeretet továbbí­tásában. Kizárólag saját tulajdo­nának tekintette javait, amely fö­lött maga rendelkezik s amely­ről nem tartozik számadással sem Istennek, sem embernek. Nem gondolt arra, hogy nem beszélget­het csak saját magával, Isten is beleszól az ő terveibe. Az az Is­ten, akitől az életet kapjuk, aki az életet fenntartja, és aki az életet visszaveszi. „Jó annak, aki gazdag, akinek sok pénze van” — szoktuk gon­dolni. Akkor leszünk igazán gaz­dagok, ha megtanuljuk, amit Lut­her mond: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és Benne bízunk.” Nagyné Ferenczy Erzsébet A LUTHER-ÉV KOLOZSVÁROTT is) c'/ityn »[ rtoci A kicsiny, harminckétezenrlel- ket számláló erdélyi, Romániai Zsinat-Presbiteriánus Evangéli­kus Egyház — dr. Szedressy Pál püspök vezetésével — méltókép­pen kíván megemlékezni Luther Márton születésének ötszázadik évfordulójáról. Ezekről a tervek­ről olvashatunk abban a nyilat­kozatban, amelyet a püspök a Budapesten megjelenő IDL-ben jelentetett meg. Az ünnepségek átfogják az egész egyházat, annak minden gyülekezetét és annak minden te­vékenységi területét. így már ed­dig is komoly tudományos mun­ka folyt a lelkészkonferenciákon és a különféle alkalmakon, ahol a reformátor különösen is idő­szerű iránymutatású teológiájá­val foglalkoztak, de ugyanilyen szorgalmatossággal foglalkoznak a reformátor életművével, annak egyes, iránymutató részletével az egyes gyülekezetek is. Az ünnep­ségsorozat legfőbb alkalmaira október harmincadika és novem­ber első tíz napja között kerül sor. (IDL) „írok nektek, ifjak.. ~ Eljött a Jordán mellé Jézushoz Az evangéliumok tudósítása szerint a megváltói munkásságát megkezdő Jézus és az emberek közötti első nagy találkozásra a Jordán partján került sor. Máté evangélista ezzel a mondattal ve­zeti be ezt a nagy találkozást: „Eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz.” Miért éppen Já­nost tartotta méltónak Jézus az első személyes találkozásra és mi történt ezen az üdvtörténetben olyan döntő találkozón? A rokon Mindenek előtt arra kell rámu­tatnunk, hogy Jézus rokonságban állt Jánossal. Lukács evangélista tudósítása szerint, amikor az an­gyal megjelent Máriának, hogy hírül adja Jézus születését, töb­bek között ezt mondta Jézus any­jának: „Íme, a te rokonod, Er­zsébet is fogant öregségére ...” (Lk 1. 36). Jézus anyja tehát ro­koni kapcsolatban állt Erzsébet­tel, Keresztelő János anyjával. Hogy pontosan milyen volt ez a rokoni kapcsolat, arról a Szent­írás nem tudósít. A rokoni kap­csolatnak sokszor döntő szerepe lehet a Jézussal való találkozás létrejöttében. Igaz, sokszor aka­dályozhat is abban, hogy Jézus­sal igazi kapcsolatba kerüljünk. Ilyenkor a lelki kapcsolat előbb­re való a vér szerinti, rokoni kancsolatnál. Amikor Jézust csa­ládja meg akarta akadályozni. hogy megváltói munkáját végez­ze, Jézus így szólt: „Aki teljesíti az én mennyei Atyánk akaratát, az az én testvérem és az én anyám” (Mt 12, 50). Jézus ennek ellenére gyermeki szeretettel gon­doskodott a kereszt tövében két­ségbeesetten zokogó édesanyjáról (Jn 19, 26—27). Igaz. hogy o hi­tet nem lehet a szülőktől, vagy a rokonoktól örökölni, a tapasztalat mégis arról beszél, hogy a szü­lői házban. vagy a rokoni közös- ségbep megtapasztalt légkör na­gyon sok keresztyént inidított el a hitnek az útján. Örüljünk, ha ilyen légkör vesz bennünket kö­rül és ne zárkózzunk el a szülői otthon ilyen áldó hatása elől! A kor társ A rokoni kapcsolatnál azonban sokkal döntőbb volt, hogy Jánost korának és népének ugyanazok a problémái izgatták, mint Jé­zust: Hogyan szabadulhat meg Iz­rael népe a rabságból és hogyan válhat ezáltal Isten alkalmas esz­közévé az egész emberiség sor­sának formálásában? Mindezt Iz­raelben ebben az időben sokan fegyveres felkeléssel akarták el­kezdeni és megvalósítani. János nem ezek közé tartozott. A sza­badulás útját ő nem a fegyveres felkelésben, hanem Izrael népé­nek teljes erkölcsi megújulásában látta. Ezért ment. ki a pusztába és ezért kezdett így prédikálni: „Térjetek meg, mert egészen kö­zel van már a mennyek országa!” (Mt 3, 2). Amikor Jézus kiment a pusztába, hogy találkozzon ro­konával, Jánossal, jelét adta an­nak, hogy a kör problémáinak megoldása tekintetében azonos nézeteket vall Jánossal. Jézus minden idők embere számára kor­társ. Számára nem idegenek azok a problémák, amelyek korunk emberét gyötrik és izgatják. Azonban a Jézussal való szemé­lyes találkozás ma is csak akkor jön létre, ha elfogadjuk az S megoldási módszerét. Szerinte a problémákat ma sem a külső té­nyezők megváltoztatásával, vagy erőszak és fegyverek alkalmazásá­val lehet megoldani, hanem a lelkiség, a gondolkodásmód, az egymáshoz való viszony megvál­toztatásával, vagyis a megtérés­sel. Mindez egyéni életünk prob­lémái és közösségi kapcsolatainak megoldására egyaránt érvényes. A szolgatárs János és Jézus nemcsak a meg­oldás módszerének tekintetében voltak közös nevezőn, de egyetér­tettek abban is, hogy Isten az emberiség egető kérdéseit úgy akarja megoldani, hogy embere­ket használ fel eszközül. Keresz­telő Jánost abban, hogy a Meg­váltó útegyengetője legyen, egy­szülött Fiát. Jézust meg arra, hogy megváltói áldozatával pél­dakép és erőforrás legyen az em­berek számára. Ezért állt be Jé­zus egy sorba az emberekkel és keresztelkedett meg a Jordán vi­zében, ezért vállalta az önfeláldo­zó szeretet útját. Először János nem értette mindezt, de Jézus szava — ..ez iillik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazsá­got” — megnyitotta látását. A megtérés, a problémák megoldása csak úgy valósulhat meg, ha a megváltás nagy művében enge­delmeskedünk Isten akaratának, azaz szolgatársaivá leszünk meg­váltó Urunknak. A Jézussal való igazi találkozásnak ez a látásmód a titka: Elfogadni, hogy Jézus vállalja velünk a szolidaritást, de ugyanakkor engedni; hogy Jézus munkatársaivá tegyen bennünket az önfeláldozó szeretet gyakor­lásában. Az ilyen találkozásnak az a gyümölcse, hogy meglátjuk a megnyílt eget, azaz feltárul előttünk Isten csodálatos világá­nak a titka. A megnyílt épből kiáradó Szentiélektől pedig erőt kapunk arra is. hogv mint Ke­resztelő János més életünk koc­káztatásával és feláldozásával is örömmel járjunk az önfeláldozó szeretet és szolgálat útját. Selmeczi János Meghívó ccrcnrnxccccc ccrcrzcccíxccic ZUXtZÜXEZZZ Icccccfcfcfcrfflf c fi j&fifc |c cccccüxmxrc] 1933-1983 Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola — a volt Evangélikus Gimnázium — fennállásának 50. évfordulóját szeptember 10-én tartjuk. Program: fél 9-kor az iskola elhunyt dolgozói sírjának koszorúzása 10 órakor a kiállítások megnyitása 11 órakor ünnepi megemlékezés Iskolánk volt diákjait és minden érdeklődőt szeretettel várunk az ünnepélyre. A részvételi szándékról értesítést kérünk. Táncsics Mihály Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre Orosháza, Táncsics u. 2. Szeptemberi krónika JEAN BAPTISTE COLBERT 1683. szeptember 6-án halt meg. Neves francia államférfi volt, XIV. Lajos befolyásos pénzügy- minisztere, a francia abszolút monarchia gazdasági megalapo­zója. A francia mercantilizmust colbertizmusnak is nevezik, melynek lényege: az állami be­vételek növelése és pozitív keres­kedelmi mérleg állandósítása. A kivitel növelésére államilag tá­mogatott manufaktúrákat hozott létre. Nevéhez fűződik még a francia katonai és kereskedelmi flotta kiépítése, valamint a fran­cia gyarmatosítás kezdete. CHRISTOPH, MARTIN ‘WIE- LAND 1733. szeptember 9-én született. A német regényiroda­lom és felvilágosodás kiváló mű­velője. Protestáns papi családból származott, művészetét vallásos szemlélet jellemezte. Előbb Zü­richben, majd Bernben nevelős- ködött, később Erfurtban filozó­fiát tanított. 1772-től a weimari udvarnál vállalt nevelői állást, s egyben a weimari költői körnek is tiszteletbeli tagja. Műveiben a felvilágosodás eszméit hirdeti, nevéhez fűződik Shakespeare drámáinak fordítása s antik szer­zők műveinek német tolmácsolá­sa. Irodalmi munkásságával je­lentős szerepet vállalt a német irodalmi nyelv és stílus kiműve­lésében. I. I. ERZSÉBET ANGOL KI­RÁLYNŐ 1533. szeptember 7-én született. VIII. Henrik és Boleyn Anna leánya fiatalon, alig 25 éves korában kezdte meg uralko­dását. Uralma alatt az anglikán egyház megerősödött. Támogatta az ipart, a kereskedelmi társasá­gokat és a tengerészetet. Nagy riválisát, a feudális arisztokrácia és a katolikus egyház által támo­gatott Stuart Máriát bebörtönöz- tette, majd kivégeztette. Uralko­dása idején virágzott fel az angol drámairodalom, ólt és alkotott W. Shakespeare. Uralkodása az angol abszolutizmus fénykora' volt. OLIVER CROMWELL, az an­gol polgári forradalom vezetője, anglia lordprotektora, 1658. szep­tember 9-én halt meg. Vidéki földbirtokosként 1628-tól vett részt a parlament munkájában. A polgárháborúban kitűnt had- vezéri és szervező tehetségével. Az átszervezett parlamenti had­sereg döntő győzelmet aratott a királyi hadsereg ellen. Győztes seregével Cromwell bevonult Londonba, 1649-ben pedig, mi­után kivégzetette a királyt, kiki­áltották a köztársaságot. 1653- ban feloszlatta az ún. Hosszú Parlamentet és megteremtette a protektorátust, mely lényegében katonai diktatúra volt. Sikerrel harcolt Hollandia, Spanyolor­szág és Portugália ellen, megala­pozva ezzel Anglia politikai és gazdasági hatalmát. WALLENSTEIN ALBRECHT herceg és császári hadvezér 1583. szeptember 15-én született. Fia­tal tisztként Magyarországon is harcolt Basta seregében. A fehér­hegyi csata (1620) után, melyben Csehország elvesztette önállósá­gát. a vagyonuktól megfosztott cseh protestánsok birtokaiból meggazdagodott és Csehország legvagyonosabb főura lett. 1625- ben, mint a császári csapatok fővezére győzelmet aratott IV. Keresztély dán uralkodó felett, 1627-ben pedig legyőzte a német protestáns fejedelmeket. Később kegyvesztett lett, de a svédektől elszenvedett vereség után, a csá­szár kénytelen volt visszahívni csapatai élére. 1634-ben hazaáru­lás vádjával illették, és császári tisztek meggyilkolták. CYPRIÁN VÉRTANÚ 258. szeptember 16-án halt vértanú- halált Valérián császár uralma idején. Jómódú pogány családból született 200 körül Karthágóban. Ő maga is pogány nevelésben ré­szesült és csak felnőtt korban ke­resztelkedett meg. Teológiai ta­nulmányai után hamarosan pap­pá szentelik, sőt Karthago püs­pöke lesz. A Decius-féle keresz­tyénüldözés idején még elmene­kül a városból, de ezt nem gyá­vaságból teszi, hanem azokért, akiknek gondját magára vette. Az üldözés után pestisjárvány szedte áldozatait, s a városban Cyprián püspök szervezte meg a betegek gondozását. Híveinek kötelességévé tette, hogy pogány felebarátaikon is segítsenek. Az újabb keresztyénüldözés idején először Kurubinba száműzték, majd halálra ítélték. Bátran és férfias elszántsággal fogadta az ítéletet. Szent Ágoston öt prédi­kációjában állít emléket nagy elődjének. LEONARD EULER svájci ma­tematikus, a pétervári akadémia tanára 1783. szeptember 18-án halt meg. Rendkívül termékeny és sokoldalú tudós, aki a matema­tika majd minden területén ki­magasló eredményességgel dol­gozott, de foglalkozott fizikával és csillagászattal is. Több mint 500 tanulmányt jelentetett meg. Élete utolsó másfél évtizedében teljesen vakon dolgozott. V. KAROLY NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁR a Habsburg dinasztiá­ból származott és 1519—56-ig uralkodott. Hatalmas birodalmá­hoz tartoztak: a Habsburg bir­tokok, Németalföld, Dél-Itália sőt a nemrég felfedezett ameri­kai spanyol gyarmatok is. Hatal­mas birodalmában sohasem nyu­godott le a Nap. Az abszolút ha­talom megerősítésére tett kísér­letei komoly ellenállásba ütköz­tek. Főleg a német protestáns rendek akadályozták ebben. Har­colt a reformáció ellen, Luther pedig a wormsi birodalmi gyűlé­sen V. Károly előtt mondotta el híres bizonyságtételét: „Itt állok, másképp nem tehetek ..Világ­uralmi törekvései miatt összeüt­közésbe került I. Ferenc francia királlyal is. A schmalkaldeni há­borúban kudarcot vallott és 1555- ben az ausburgi vallásbéke meg­kötésére kényszerült. 1556-ban le­mondott trónjáról, birodalmán öccse, I. Ferdinand és fia, II. Fü- löp osztozott. 1558. szeptember 21- én halt meg. A LIPCSEI PER 1933-ban Go­ring irányításával a fasiszták fel­gyújtották a Rechstag épületét. Ennek ürügyén provokációs pert indítottak a kommunisták ellen. A per fővádlottja Georgi Dimit­rov bolgár kommunista volt. A lipcseivel párhuzamosan London­ban lefolytatott „ellenper”, és a világszerte kibontakozó tiltakozás hatására Dimitrovot felmentet­ték. A II. világháború után meg­talált dokumentumok is bizonyí­tották Dimitrovék ártatlanságát. A Lipcsei-per 1933. szeptember 21-töl december 23-ig tartott. Veceán Pál

Next

/
Thumbnails
Contents