Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-11 / 37. szám
ORSZÁGO S EVA XL vili. Évfolyam 37. SZÁM 1983. szeptember 1L Ara: 4,50 Ft ' ■ • Arra teszek kísérletet, hogy „jelzéseket” adjak az Egyházak Világtanácsa július 24 és augusztus 10. között a kanadai Vancouverben tartott VI. nagygyűlésének munkájáról és határozatairól. Nem merek „értékelésről”, hanem csak „jelzésekről” beszélni. Nagyon nehéz ugyanis egy 18 napos világgyűlésről hiteles képet rajzolni. Noha én magam jelen voltam a legtöbb alkalmon, hallgattam szinte minden előadást, részt vettem a vitákban, a szünetekben beszélgettem igen sok emberrel, figyeltem megjegyzéseiket és kritikájukat, mégsem merek vállalkozni a végső értékelésre. Itthon újra kezdtem olvasni — e cikk megírása céljából — a sokszáz oldalra terjedő, sokszorosított előadásokat —, amelyeket már Vancouverben az előadások hallgatása közben is olvastam és úgy látom, hogy még idői távolság is szükséges a hiteles értékeléshez. Mégsem várhatunk. Legalább „jelzéseket” szeretnénk adni gyülekezeteinknek. Én elkezdem. Két küldött társam, dr. Nagy Gyula püspök és Fabiny Tamás segédlelkész majd folytatni fogja. A méretek Közismert, hogy az Egyházak Világtanácsának 300 tagegyháza van (ortodox, evangélikus, református, anglikán, baptista, metodista, mennonita, pünkösdi, ókatolikus stb.). A tagegyházakban több mint 400 millió hivő él. Nem tagja a világszervezetnek a római katolikus egyház, amely csak „megfigyelőkön” keresztül van jelen a nagygyűléseken. Vannak olyan protestáns egyházak is, amelyek még nem tagjai az Egyházak Világtanácsának. A nagygyűléseket hét évenként tartják (Amsterdam, Evanston, Üj-Delhi, Uppsala, Nairobi). A Vancouverben tartott VI. nagygyűlésen 835 hivatalos — tehát a tagegyházak által delegált — küldött volt jelen. Ezen kívül sok megfigyelő, tanácsadó, hivatalos vendég, látogató, steward. Általában 3000—4000 ember „mozgott” a British Columbia Egyetem parkjában („campus”), és annak épületeiben. Az istentiszteleteket reggel és este egy óriási sátorban tartottuk, jelezvén, hogy Isten népe „vándorló nép” (mint Izrael népe a pusztában). De a sátor utalt Isten jelenlétére is. A július 24-én tartott ünnepélyes megnyitó istentiszteleten több mint 3000 ember vett részt. Aznap délután Vancouver város amfiteátrumában rendezett ünnepi műsort 12 000 személy nézte végig. A hirosimai bombázás évfordulóján a sátorban tartott istentiszteleten és virrasztáson (vigil) közel 3500-an vettek részt. Így a vancouveri nagygyűlés a „nagy számok” világ- gyűlése volt Eltolódás a világrészek képviseletében Nem régen vált ismertté az a statisztikai adat, miszerint az emberiség történetében először a „színes”’ (afrikai, ázsiai stb) keresztyének száma meghaladta a „fehér”’ keresztyénekét. Tehát ma már nem a fehér, hanem a színes keresztyének vannak többségben. Vancouverben ez az eltolódás még nem volt ilyen nagy méretű, de a „jelek” már szembetűnően mutatkoztak. A 835 szavazati joggal bíró delegátusok aránya a következő volt: Afrikai 131, Ázsia 113, Karib-tengeri terület 19, Latin-Amerika 28, Közel-Kelet 52, Csendes-óceáni szigetek (Pacific) 22. Az ún. „harmadik világ” tehát összesen 365 képviselőt küldött. Ezzel szemben Nyugat- Európa 152, Észak-Amerika 151, Ausztrália (Üj Zelanddal) 22. Isten imáim, béke, i$mágossá$ Az Egyházak Világtanácsa VI. nagygyűlése Vancouverben Összesen 329 (!). Kelet-Európának 141 delegátusa volt. Az „öreg” földrész, Európa tehát összesen 293 delegátussal volt jelen. Egy másik csoportosítással: A „harmadik világ” és Kelet-Európa együtt 506 delegátust küldött. A mennyiségi tényezőkön túlmenően minőségi vonatkozásban is előjött a „harmadik világ”. Kitűnő előmegnyitó istentisztelet igehirdetési szolgálat is egy nő végezte, Pauline Webb, angliai metodista „laikus” személyében. Egy alkalommal pedig a gyermekek tartották a sátorban a reggeli istentiszteletet a 3000 jelenlevőnek. Az ífjsúág pedig igen jó munkát végzett a steward-szolgálatban. Arra is fel kell figyelnünk, hogy Edward Scott kanadai anglikán érsek, Philip Poller, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és Pauline Webb, a Központi Bizottság tagja a megnyitó istentiszteleten adókat adtak. Igen aktívak voltak a megbeszéléseken. Üj oldalról közelítették meg a kérdéseket. Talán a legjobb előadást is ők tartották (Allan Boesak Dél-Afrikából). Színes és eleven zenéjükkel, énekeikkel igen nagy hatást gyakoroltak a jelenlevőkre. Teológiájukat éppen nem jellemzi a „szó-rágás” és az elvontság. Náluk Jézus Krisztusban való hitükhöz magától értődőén és elválaszthatatlanul tartozik hozzá népük igazságáért, szociális felemelkedéséért, a kenyérért, az emberi méltóságért, a faji egyenlőségért való szó és beszéd. Van mit tanulni tőlük. „Laikusok”, nők és fiatalok előnyben A nagygyűlés előtt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága arra szólította fel a 300 tagegyházat, hogy minden eddiginél jobban segítsék minél több laikus, nő és fiatal kiküldését Van- couverba. Az egyes delegációk összetételét is meghatározták. (Eredetileg a Magyarországi Evangélikus Egyháznak két helye volt a vancouveari nagygyűlésen, tehát két delegátust küldhetett, de előírták, hogy az. egyiknek nőnek vagy fiatalnak kell lennie. Későbbi tárgyalások eredményeképpen küldhettünk 3 delegátust.) Az egyházak nem minden ‘ esetben tettek eleget a kérésnek, de többségükben az igénynek megfelelően állították össze delegációjukat. Ennek következtében a 835 delegátus közül 393 (!) laikus volt, tehát 47,07 százalék. A lelkész-jellegű (tehát felavatott) férfiak és nők száma 442 volt, tehát alig több mint a fele a delegátusoknak. A férfiak- nők aránya is változott a nők javára. A 835 delegátusból 247 (!) volt nő és 588 férfi. Ez az eltolódás látható a fiatalok javára, ugyanis a 835 küldöttből 116 (!) volt ifjú. Tudva azt, hogy szerte a világon az egyházak életében a nők az aktívabbak és az egyház jövője szempontjából a fiatalok aktivizálása nagyon fontos, reálisnak mondható ez az eltolódás. A női előadók igen. jól szolgáltak. Dorothe Solle nyugatnémet delegátus, igen nagy hatást váltott ki előadásával. A az új választás során 3 nőt választottak meg az Egyházak Világtanácsa 7 elnöke sorába. Mozgássérültek, fogyatékosok a nagygyűlésen A nagygyűlésen sok mozgássérült ember volt jelen. Legtöbbször maguk-haj tóttá tolókocsin közlekedtek. Voltak süket-némák is. Külön helyük volt a plenáris üléseken. Sokan segítették őket. „Tolmácsolták” nekik az előadásokat, igehirdetéseket. Talán egyik legdrámaibb eseménye volt a. nagygyűlésnek, hogy az egyik reggeli istentiszteletet mozgássérültek tartották, jelezvén,, hogy ' Isten ilyen szolgálatra is fel tudja .használni őket.. Mindenesetre , a nagygyűlés résztvevői vizsgáztak, hogy a „felszólalások”, mellett tudnak-e '„felszolgálók” (dia- kónos) is lenni, türelmet, szere- .tetet-és- megértést gyakorolni. Isten imádása A nagygyűlés résztvevőire talán a legnagyobb hatást az istentiszteletek gyakoroltak. Mint hallottuk, az Egyházak Világtanácsa elnöksége által megbízott munkaközösség 2—3 évig készítette elő ezeket az istentiszteleteket. A sátorban minden reggel és minden este istentisztelet volt egy „ökumenikus rend” szerint. Ez azt jelentette, hogy a tagegyházak liturgikus rendjeiből, azoknak az egyes részeit felhasználva „állítottak össze” egy istentiszteleti rendet, amelyben volt bűnvallás, kegyelemért könyörgés (kyrie), hálaadás, dicsőítés stb. Szebbnél- szebb énekeket énekeltünk a világ keresztyénségének nagyon gazdag énekkincseiből. Ezeket az énekeket külön énekfüzetben kaptuk kézhez. Mivel közöttük igen sok volt a számunkra- ismeretién szöveg és dallam, az istentiszteletek előtt félórával egy ének- és zenekar kiváló muzsikusok segítségével „betanította” a dallamokat. Amikor megkezdődtek az istentiszteletek. .. már mindenki tudta a dallamot és a több ezer emher egyetlen énekkarban énekelt. Nem hiányzott az orgona, a zongora, a gitár, a dob, a kürt és a Csendes-óceáni szigetvilág számunkra gyakran ismeretlen „zene-szerszáma” sem. Minden reggel imádkoztak a résztvevők a békéért, az igazságosságért, a népek megértéséért, a mindennapi kenyérért minden ember számára, a háborús konfliktusokban élő népek életéért, a szegényekért és elnyomottakért. Történt mindez a legkülönbözőbb nyelveken: angolul, németül, franciául, spanyolul, görögül, oroszul, csehül, magyarul, portugálul, afrikai és ázsiai nyelveken. A Miatyánk együttimádkozása pedig mindenki számára minden reggel és este egyik legnagyobb élmény marad. Mindenesetre akik azzal vádolták az Egyházak Világtanácsát, hogy „csak politizál” és nem a „lelki dolgokkal” törődik, azok tapasztalatot szerezhettek Vancouverben ennek ellenkezőjéről. Az Isten igéjében való elmélyedés, az Isten imádása és „Jézus Krisztusnak — a világ életének” dicsőítése és neki. való. énekmondás jellemezte ezt a nagygyűlést. Ez volt a középpontban. Ilyen értelemben valóban „spirituális jellege” volt a vancouveri nagygyűlésnek. Voltak, akik kifogásolták a sok ,.rock-os zenét”, amit néha az óriási gyülekezet tapso- lással kísért, de a többség az öröm és a hála nagyszerű kifejezés-módjának talált. Külön is kell szólni a megnyitó istentiszteletről. A több mint 3000 résztvevőnek — mint már említettük — Pauline Webb metodista laikus-igehirdető szolgált ennek az igének az alapián: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1 Jn 1). Bár igehirdetését különböző nyelveken papíron is megkaptuk^ Webb asszony szabadon mondta azt el. Nagyhatású, jó igehirdetés volt, mely a nagygyűlés főtémáját ragadta meg: „Jézus Krisztus — a viilág élete”. Bár a bibliai alapvetésre pontosan vigyázott, de „nem maradt benne” a textusban, hanem kilépett azzal azokba az összefüggésekbe, amelyekben a mai emberiség él. Hangsúlyozta, hogy Isten az ő népének kijelentette az ő akaratát a világra vonatkozólag. Nekünk tudnunk és tennünk kell Isten akaratát. Ez a munka pedig mindig a szeretet munkája. Az Isten iránti szeretet „test”-jé (vizsgálja) mindig a mások iránti szeretet. A szeretetet nemcsak azzal mutatjuk meg mások iránt, hogy életünket adjuk értük, hanem úgy is, hogy részt veszünk a „jó ügyek” mun- kálásában, a világ szegényeiről való gondoskodásban. De megemlítette azokat a keresztyéneket, akik az utóbbi időben életüket adták a szegényekért, az elnyomottakért, az igazságért való harcban és a megbékélés szolgálatában: Luwum érsek Ugandában, Romero érsek Salvadorban, Sámuel püspök Egyiptomban és még sokan mások, akiknek nevei fel vannak jegyezve „az élet' könyvében”. Úrvacsora ezen az istentiszteleten nem volt. De pár nappal később egyik este volt úrvacsorái előkészítő, majd másnap nagyon gazdag istentiszteleti renddel úrvacsora. A 3000 ember 10 perc alatt vehette az úrvacsorát Megragadó volt, mégis maradt egy nagy hiányérzetem: nem tudott mindenki úrvacsorázni, mert még nem minden keresztyén egyház vállalja a másik egyházzal való úrvacsorái közösséget. (Folytatjuk) Káldy Zoltán Meghívó Az Evangélikus Teológiai Akadémia szeptember 12-én, hétfőn délután 4 órai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában (XIV, Lőcsei út 32.) tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT. Az igehirdetés szolgálatát Dr. NAGY GYULA püspök végzi. Ezt követően 1/2 5 órai kezdettel a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Dicsérjük Istent 51. ének 1—4. v. 2. Tanévnyitó előadás: dr. Fabiny Tibor dékán. 3. Teológusok karéneke. 4. Az Akadémia új hallgatóinak fogadalomtétele és felvétele. 5. Teológusok karéneke. 6. Zárszó. 7. Himnusz. A Teológiai Akadémia tanári kara nevében minden érdeklődőt mindkét alkalomra szeretettel hívunk. / HERMANN DIETZFELBINGER NY. PÜSPÖK HETVENÖT ÉVES Július közepén töltötte be életének 75. évét a Bajor Tartományi Egyház nyugalmazott püspöke, D. Hermann Dietzfelbinger. A maga egyházában, a saját országában és az LVSZ-ben jelntős szolgálatot végzett, a püspök egyike volt azoknak, akik keresték a közeledést a szocialista országokban élő evangélikus egyházakkal. így, ő volt az egyike azoknak a nyugat-európai evangélikus egyházi vezetőknek, akik az 1956-os ellenforradalom után meelátoeatta egyházunkat. NÉMET NYELVI TANULMÁNYÚT augusztus 31. és október 25. között Murnauban (Felső-Bajoror- szág) a Goethe Intézet nyelvtan-" folyamán vesz részt. Dr. Nagy István, a Fejér-komáromi Egyházmegye esperese, a Lelkipásztor szerkesztője és felesége az LY.SZ NSZK-beli Nemzeti Bizottságának ösztöndíiával Egyházunk képviseletében Sulyok Imre zeneszerző, budapest-kelén- földi orgonista karnagy vesz részt a konferencián. Az NDK-beli Egyházszövetség szeptember 19—22 között konferenciát rendez Görlitzben az egyházi zene időszerű kérdéseiről. EGYHÁZZENEI KONFERENCIA
