Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-02 / 1. szám

I „Szebb, mint gondoltam” L j imahás Farmoson Dr. Káldy Zoltán püspök ajká­tól hangzott el a farmost imahás szentelésén ez a sokak vélemé­nyét kifejező mondat. „Szebb, mint gondoltam. Jó bejönni. A gyülekezet maga akarta. Szüksé­ges is volt. Akkor is, ha sokakat sok emlék fűzött a régihez.” FARMOS mintegy 4000 lakosú község Cegléd és Jászberény kö­zött a Tápió völgyében. Tápió- szelével alkot társegyházközséget szelei lelkészi központtal. A íar- mosi evangéikusok kis csoportja 1945-től 50 esztendőn keresztül használta az imaházként azt az épület, amely a háború előtt kul- túrházként működött. Ez az épü­let „megöregedett”, tetőszerkeze­tének megcsúszása miatt életve­szélyessé vált. Ekkor fogalmazódott meg az egyház vezetőinek körében az a kérdés, hogy érdemes-e áldozni ennek az épületnek a felújításá­ra. A farmosi gyülekezet is úgy gondolta, hogy az ott élő mintegy 300 léleknek egy kisebb létesít­mény is megfelelne, amely kor­szerű, modern és családias lég­kört biztosít. Mivel a farmosiak vágya templomépítés volt, egy templomi légkört teremtő ima­ház terve készült el Deme Károly segédlelkész elgondolása alapján Makai Béla mérnök és Biderán Imre műszaki előadó munkája­ként. A munkálatok 1981 júliusában kezdődtek el Németh Mihály gyülekezeti felügyelő, Csákó Gyula gondnok és Deme Károly s. lelkész irányításával és felügye­letével. Az ő lankadatlan buz­galmuknak es fáradozásuknak nagy része van abban, hogy a munka megfelelő ütemben ha­ladt mindvégig. 1981 szeptembe­rében a már emelkedő falak kö­zött került elhelyezésre az alap- kö-letételi okirat Keveházi László esperes szolgálatával.. Még ebben az évben elkészült a tetőszerke­zet. és 1982. október 30-án a dél­utáni órákban imaház szentelés­re gyülekezhettek a farmosiak és a velük együtt örvendező vendé­gek. Amint a fénykép is jól mutat­ja. a korunk stílusában épült manzard-tetös épület bárkához hasonlít. Különleges megoldás az ablakoknak a tetőszerkezetben való elhelyezése. A lambériás „templomtér” mögött egy kisebb leiem szolgál bibliaórák és egyeb gyülekezeti alkalmak szamára. Modern „bárkát” adott a farmo- siaknak az Üristen. Bárkát, nem a világtól való elzárkózás értel­mében, hanem helyet, ahol Isten oltalmazza, megtartja népét, és ahol erőforrást találhat mindenki élete, szolgálata szamara. ..AZ ŰRÉ EZ A KAPU: igazak járhatnak be rajta” — hangzott az imaház ajtaja előtt az ősi zsol­tár. A kulcsátadás után az „Erős vár a mi Istenünk” ének­lése közben vonult be a gyüleke­zet. az imaterembe. Káldy Zoltán püspök igehir­detése a 84. zsoltár 5—8. verse alapján szólította meg az örven­dező szívű jelenlevőket: Igen nagy nap a farmosi gyülekezet életében ez a mai. A szombat va­sárnappá lesz, hiszen hosszú fára­dozás után megépült ez az imaház. Szebb, mint gondoltam ... Aki a zsoltárt írta, nagyon sze­rethette a templomot. Abban az időben, amikor egy templom volt Izraelben, a „sátoros ünne­pek” alkalmával sokan zarándo­koltak oda messziről. Mi nem kényszerülünk messze menni! — A zsoltáros boldog embernek mondja azt, aki a templomban lakik. Ma ezt úgy kell érteni, hogy boldog ember az, aki láto­gatja a templomot, aki részt vesz az alkalmakon. Az imaház nem a falakért, a székért épült. Nem azért, hogy mutogassuk külföl­dieknek. Hanem azért, hogy együtt hallgassuk itt Isten igé­jét, együtt énekeljünk, együtt imádkozzunk, együtt vegyünk úr­vacsorát. Mert ez az, ami Isten­nek tetsző, és ami az embert bol­doggá teszi. A zsoltáros azt mondja továb­bá, hogy azok is boldogok, akik­nek Isten az erejük. Azt hisszük sokszor, hogy az erőnk végtelen. Aztán kiderül, hogy az élet és sa­ját nagy problémáink megoldásá­ra is kevés. Jön az öregség és rá­szorulunk valakire. S nemcsak házastársra, gyermekre, hanem sokkal nagyobb valakire, az Úr­istenre. Nem árt, ha az ember már fiatal korában tudja ezt az igét. Jó megtapasztalni, hogy az Isten az erő az én erőtlenségem­ben. A következő kérdés: milyenek azok, akik szeretik a templomot? A zsoltár szerint: „ha siralom völgyen mennek is át, források völgyévé teszik azt". Olyan em­berek tehát, akik dolgoznak, fá­radnak a másik emberért. Olyan körülményeket hoznak létre, hogy a másik ember is boldogul­hasson. A magyar evangélikus egyház történelmében sok olyan hitben élt példaképünk van, akik tevékeny dolgos emberek voltak, szerették hazájukat, gyermeke­ket neveltek, megbecsülték az öregeket. A végső kérdés: mi lesz azok­kal, akik látogatják a templo­mot, akik erősek az Istenben, akik forrássá teszik a földet? Mi a vég? Mi a cél? A halál, az elte­mettetés, sir? Nem! Megjelennek Isten elölt a Sionon. Megállnak Isten előtt a színről színre látás­ban. „Azt kívánom e szép ima­házban a farmosi gyülekezetnek, legyen boldog; hogy temploma van, legyen az Isten az ereje, te­gyék forrássá ezt a szép magyar földet, és érkezzenek meg erőről erőre jutva Isten elé a Sionra” — fejezte be igehirdetését a püs­pök. AZ ISTENTISZTELETET KÖ­VETŐ KÖZGYŰLÉST Keveházi László esperes vezette, aki az építkezés és az egész ünnepség gazdája volt. A vendégek között üdvözöhette államunk és a falu képviseletében megjelent Bencze Az Észt Evangélikus Egyház Teológiai Intézete tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki dr. Martti Simojoki nyugalma­zott finn érseket. Ez az első alka­lom, hogy ez a lelkészképző inté­zet valakinek tiszteletbeli dokto­ri címet adományozott. Az okle­vélátadó ünnepi alkalmat 1982. november 17-én tartották meg Józsefet, Farmos Tanácsa V. B. elnökét, Volák Józsefet, Farmos Tanácsa V. B. titkárát és Körösi Gyulát, a HNF területi elnökét. Alkalomhoz illő, kedves jelenet volt. amint egy kislány virággal köszöntötte a felszentelést végző püspököt, majd egy fiú az új énekeskönyv egyik templomszen­telési énekét szavalta el. Németh Mihály felügyelő jelen­tésében beszámolt az imaház építésének történetéről.' Az épít­kezés összege kulcsátadásig ke­rek számban 687 000 forintot tett ki. Az elvégzett társadalmi mun­ka értéke 300 000 Ft. A munkához jelentős anyagi támogatást ka­pott a gyülekezet külföldi segély­ből. Köszönetét mondott mind­azoknak, akik az imaházon dol­goztak és egyházunk vezetőinek megértő segítségükért. A gyülekezetét köszöntők sorá­nak élén Lorencz Grönvig finn teológiai tanszékvezető — aki fe­leségével együtt egyházunk ven­dégeként tartózkodott hazánk­ban —, meleghangú beszéde hangzott el. Szávait Ko/eti'BmlL' püspökhelyettes tolmácsolta. Rózsik Mihály, az egyházmegye lelkészei nevében szólott. Az ad­ventista gyülekezet imaháza szomszédos az evangélikusoké­val. Az ő áldáskivánságukat Ko- roknai József lelkész adta át. A tápiószeleiek testvéri köszöntését pedig Szabó Sándor presbiter hozta el. Káldy Zoltán püspök zárósza­vában köszönetét mondott a köz­ség vezetőinek megértő támoga­tásáért. Friss élményeiből me­rítve időszerű kérdésekről adott tájékoztatót. Végül a farmosi hí­vek ismételt biztatást kaptak püspöküktől: szeressék szép templomukat és legyenek jó köz­ségépítők! Bárdossy Tibor Tallinnban. Az észt egyház Simo­joki érseknek azt a tevékenysé­gét méltányolta, amellyel hozzá­járult a két testvér pgyház kap­csolatainak ápolásához és kibőví­téséhez. Ennek a jó kapcsolatnak a keretében került sor a leningrá- di és a petrosvadovszki finn anyanyelvű gyülekezetek újjá­szervezésére. (Finn Egyházi Saj­tószolgálat) Dódás János: TÉL A réten hó a sarjú. Most a fa lombja: varjú. A hegyeken a részeg, vad szelek fütyürésznek. Szakálla nő a háznak, hideg termi a lázat, vad szel marja a testet, sok szív is fázik, reszket. Adj Uram, — ahol fáznak — sok tüzelőt a háznak. De Lelkedet is töltsd ki: belül se fázzon senki. (Megjelent a költő VIRÁG A SZIKLÁN cimű kötetében 1982-ben) DR. SIMOJOKI VOLT FINN ÉRSEK AZ ÉSZT EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIAI INTÉZETÉNEK TISZTELETBELI DOKTORA Egyházi vezetők a Hazafias Népfrontban Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően 1982. december 6-án a Hazafias Népfront székházában baráti beszélgetésre került sor az egyházak vezetői, illetve Sarlós István, a Minisztertanács , elnökhe­lyettese és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára között. A ta­lálkozón résztvétt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A beszélgetés során egyházunk részéről dr. Káldy Zoltás püspök szólalt fel. Boldog új esztendőt! A Szerkesztő Bizottság — megköszönve Kedves Olvasóinknak la­punk szolgálata iránti figyelmét és segítségét — kívánjuk, hogy az 1983. évben is kísérje Isten gazdag áldása életüket. Családjukban, munkahelyükön, a gyülekezetben és társadalmunkban végzett mun­kájuk teremjen gazdag gyümölcsöket egyházunk, népünk és minden embertársunk javára. Óév igéje „Kész a leltár99 2 Tim 4,5—8 AZ ESZTENDŐ VÉGE A LELTÁRKÉSZÍTÉS IDEJE. Üzemek, bel- és külkereskedelmi vállalatok egész évi munkája kerül ezekben a napokban mérlegre. De gyülekezeteink is számvetést készítenek: kihasználták-e a lehetőségeket, éltek-e a kínálkozó alkalmakkal? Mérlegre kerülhet azonban nemcsak egy esztendő teljesítménye, hanem egy-egy élet la maga teljességében is. József Attila így ad számot életerői keserűen, csalódottan: „Magamban bíztam eleitől fogva, ha semmije sincs, nem is kerül sokba az embernek..; Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte .,. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogy is lesz, kész a leltár. Éltem — és ebbe más is belehalt már.” (Kész a leltár) AZ_ ESZTENDŐ VÉGÉN ISTEN IGÉJE IS EGY ÉLET SZÁMVE­TÉSÉT adja elénk. S amikor az év utolsó estéjén az elmúlt eszten­dőre, és éveink múlására gondolunk, figyeljünk erre a számvetésre! „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Or!” Az idős Pál életújtja végén, szolgálatára visszatekintve írja eze­ket a sorokat szolgatársának Timoteusnak. Szavai segíthetnek ben­nünket a „leltárkészítésben”. ELVÉGEZTEM! Így hangzik a számvetés első megállapítása. Ki tudná felsorolni mindazt a munkát, feladatot, szolgálatot, amit ki- nek-kinek el kellett végeznie az elmúlt esztendőben. Emlékezhetünk ezen az estén a jól végzett munka örömére, sikerekre és kudarcok­ra, vagy éppen olyan feladatokra, melyekkel valakinek adósok ma­radtunk. Pál életútjára úgy tekinthet vissza, hogy az a Krisztus ál­tal kijelölt szolgálat engedelmes végrehajtása volt. Küzdelem volt, nemes harc, melyet teljes erőbedobással végzett. A győztes vissza­tekintése ez a küzdőtérre! Felismertük e munkánk végzése közben Isten útmutatástá, elvé­geztük e azokat a szolgálatokat, melyeket ő személy szerint tőlünk várt családban, gyülekezetben, vagy nagyobb közösségben? Kudar­caink és mulasztásaink őszinte felismerésére van szükségünk ma este. MEGTARTOTTAM! A számvetés során a veszteségekre Is gon­dolnunk kell. Anyagi veszteség ért bennünket, vagy körülményeink­ben állt be változás, amibe csak nehezen tudunk beletörődni. A leg­fájdalmasabb, ha emberektől kellett megválni, akik közel álltai hoz­zánk, mert a halál szólította el mellőlünk. Az apostolt is érték fájdalmas veszteségek élete során: hűséges munkatársak váltak hűtlenekké, barátok maradtak el mellőle. Sok­szor a legszükségesebb sem állt rendelkezésére. Testét betegség gyö­törte, élete halálos veszedelemnek volt kitével napról napra. S a mérleg mégis pozitív: a hitet megtartottam! Gyakran mondjuk, hogy az életünk harc! Valóban: harc a nagyobb kenyérért, harc az elismerésért, harc az igazunkért. De harcoltuk-e hit nemes harcát, harcoltuk-e, hogy megálljunk a hitben, sőt segít­ségére tudtunk-e lenni másoknak, hogy a hitet megtartsák? Ezen az estén a tanítványokkal együtt kell könyörögnünk: „Tarts meg Urunk, mert elveszünk!” ELTÉTETETT nekem az igazság koronája! — a számvetés harma­dik megálápítása már a jövőt látja. S a ml feladatunk sem egysze­rűen a múltba tekintés. Isten népe bizalommal tekinthet a jövőbe. Reménységünk, hogy az 1983-as esztendő nem a háború borzalmait, hanem a békét hozza a jóakaraté embereknek. De a számvetés akkor lesz őszinte, ha úgy, mint Pál az „elköltözésünk” idejére is merünk gondolni. Hogyan? Ügy mint József Attila: „Kész a leltár, éltem, ebbe más is belehalt már”? Vagy, ahogy Illyés Gyula biztat: „Ne fogadd el a halált. A megtestesült képtelenség!” Hanem azzal a biz­tos reménységgel élhetünk, hogy életünk nem a semmibe, a meg­semmisülésbe hull, hanem Jézushoz érkezünk, aki számunkra az életet, az üdvösséget készítette el. Őév estéjén kétféle „leltárról” mérlegről hallottunk. Isten segít­sen bennünket, hogy az év, vagy életünk „leltára” ezel legyen kész: szolgálatunkat elvégeztük, hitünket megtartottuk, és vár bennünket Keveháziné Czégényi Klára Imádkozzunk! Istenünk! Hálát adunk neked, hogy a múló év utolsó estéjén igéd fényében vizsgálhatjuk életünket. Köszönjük gondoskodó szeretete- det, mellyel megőriztél és vezettél bennünket. Bocsásd meg mulasz­tásainkat, hitetlenségünket, engedetlenségünket. Segits, hogy vissza ne éljünk türelmeddel, hanem adj erőt és hűséget, hogy így végez­zük szolgálatunkat, míg tart életünk. Adj élő reménységet, hogy ha eljön országod, nálad lehessünk mindörökké! Amen. egyesült Államok Norma Knütson, az Amerikai gye volt annak a dr. Kent Knut- Lutheránus Egyház központjának sort püspöknek, aki 1973-ban 48 vezető munkatársa 1982 szeptem- éves korában halt meg. (lwi) herében elhunyt. Az elhunyt özve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents