Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-14 / 33. szám

A korrektor vallomása Részlet a Miért reszketnek a csillagok •? című regényből Schneider úr nem tudta, mi történt velem. Ügy gyűrtem ma­gam alá a munkát, mint egy bir­kózó, aki minden áron leszámolni kíván ellenfelével „Mi történt magával, Bogár úr?” — „Semmi, Schneider úr!” A Boldog Magyar Család lapjait javítottam, a mar­gón gyűltek a jegyzetek, javítá­sok. „Feladhatnék egy hirdetést, Schneider úr?” — kérdeztem. — „Miért ne? Csak adjon!” Tiszta lapot helyezett eléírj s én játsza­doztam a gondolatokkal. „Huszonhat éves, magas, barna, diplomás fiatalember keresi an­nak a fiatal lánynak a barátsá­gát, aki kb. 158 cm magas, rö­vidre nyírt haja barna és göndör, szeme zöld, és aki hűséges ter­mészetű, komoly, művelt, s aki megosztaná vele örömét, bánatát. Félelem kizárva jeligével a ki­adóban.” Letettem Schneider úr elé az apróhirdetést. Gazdám elnevette magát: „Ejnye, Bogár úr, nem így kell szerelmet vallani” — és visszanyújtotta a papirost. „Meg­mondja őszintén annak a kócos kislánynak, hogy szereti és kész. Ez ennek a módja.” összemosolyodtunk s ezzel tu­domására is adtam Schneider úr­nak, hogy valakit kiszemeltem magamnak. Ettől kezdve három­szor annyit voltam képes dolgoz­ni, mint efldig. Sumonyi Jóskának azonnal le­velet küldtem. (Sumonyi Bogár Andris papja volt odahaza falu­jában, a szerz.) „Azt hiszem, megtaláltam az igazit — írtam lelkendezve — de vele még nem közöltem”. Apámnak főként nem számoltam be szerelmemről, fél­tem, hogy nem értené meg. Ha anyám élne, bizonyára őt avat­nám először szerelmem titkába. S tényleg! Anyámmal már mi­lyen régen beszélgettem. De azon az estén, amikor Kata könnyeit csillogni láttam, meg­szólítottam őt: „Megtaláltam a mezőben elrejtett kincsei”—- sut­togtam feléje —. „Ideje már, fi­am!" — válaszolta. „Pöttömnyi teremtés, olyan, mint egy ázott veréb.” „Ha neked tetszik, akkor úgy van rendben.” „Éppen ilyen­re vágytam — leheltem — gön­dör a haja, bársonyos a tekintete és mindig szomorú”. „Vigasztald meg és szeresd!” „Még alig isme­rem, mégis úgy érzem, az idők kezdete óta hozzám tartozik”. „Ez a szerelem, fiam, az idők kezdete óta mérni a múló perceket”. „Boldogok leszünk, anyám?” — „Kínok szülik a boldogságot” — zárta szavát. így peregtek a gondolatok, s szobám megtelt a telkemből kiá­ramló bársonyos fénnyel. Vártam a vasárnapot, hogy újra láthassam Katát. Már egy órával hamarabb ott topogtam a templom előtt, lestem az utat, amerről jönnie kellett. Jött is, de éppen csak beharangozás előtt, s szóváltás nélkül foglaltuk el he­lyünket. Eléje toltam énekes­könyvemet s kémleltem, énekli-e velünk a régi magyar éneket: „Térj magadhoz drága Sión, Van még netted Istened. Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled.” Kata még nem ismerte a gá­lyarabok ősi énekét. De amikor odaértünk, hogy „azt bünteti, kit szeret”, láttam, hogy párás lett a szeme. Sorsát beleszötték a so­rokba, s bizonyára úgy érezte, az ő kis életét is rémisztgetik a hul­lámok, s az, akinek a kezében piheg sorsunk, abban mutatja meg szeretetét, hogy erősen ver bennünket. Hányszor éreztem így magamat is! Elmondtam, hogy jő állásom van Schneider úr nyomdájában, a hetedik kerületben. A Tompa utcában lakom, szerény kis szo- ba-konyhás lakásban. írógépet vettem hitelbe, meg bútorokat és van már egy kis megtakarított pénzem. Pedig néha apámnak is küldök haza belőle. Anyám tíz éve meghalt, apám magányosan él és paraszt, mint minden ősöm. „Én is az vagyok.” Vártam, mit szól vallomásomra, megrendül-e tőle. De ő hálásat rámnézett. „Életem regénye ilyet rövid, néhány sorba belefér”. — „Ha rövidre fogják” — válaszol­ta. „Hát, igen, tudnám nyújtani, egy-két részlet bizonyára kima­radt belőle”. „Talán lesz időnk arra, hogy a részleteket is el­mondja”. Melegség járta át a szí­vemet ezeknél a szavaknál. Kata kiskaput nyitott, amelyen keresz­tül kéz a kézben mehetünk a jö­vendő felé. És akkor hirtelen nagy bizal­mat kezdtem érezni iránta és be­lefogtam örök rejtélyem feltárá­sába „Tudja, Kata, van nekem egy kérdésem. Segítsen magyará­zatot keresni rá. Kicsi gyermek­korom óta foglalkoztat: miért reszketnek a csillagok? Anyámat ostromoltam szüntelenül vele, de ő sírba vitte a választ. Azóta ma­gányosan viaskodom vele.” „Látszat az, Andris” — próbál­ta elejét venni Kata a magya­rázkodásnak. „Nem, nem! De­hogy is, én látom és megfigyel­tem, hogy néha kevésbé, néha meg úgy reszketnek, majd lees­nek az égről. Mert minálunk oda­haza az emberek azt tartják, hogy mindenkinek van ez égen egy csillaga. Nekem is választott anyám. S én is fogok választani magának. S azt is elmondom, hogy odahaza az én falum népe úgy véli, ha leszalad az égről egy csillag, megszakad a földön egy ember élete. Augusztusban, amikor csillaghullás van, különö­sen sok ember hagyja el az ár­nyékvilágot. Anyám is augusz­tusban hagyott itt bennünket. Akkor látta volna, hogy mennyi­re reszkettek a csillagok!” Kata szótlanul töprengett. A csillagok misztikája meglepte, és látszott rajta, hogy mélyen gon­dolkodik. „Majd egy este kiál­lunk a magas ég alá és látni fog­ja, hogy igazat mondtam.” Rábó­lintott. Én éreztem, hogy csillaga közeledik az enyémhez,, és vala­hol, egészen közel énhozzám le­horgonyzóit. Most rajta volt a sor. S míg a Lánchídon mentünk ismét át, amelyet a májusi fény majdnem az égig emelt, Kata arról beszélt, hogy apja ügyvéd és néhány napja nem gyakorolhatja hivatá­sát. Odahaza teng-leng. Őrjítő unalmában búskomor lett. „Anyám nem győz lelket önteni belé. Attól tartunk, hogy kárt tesz magában.” — „Mi lesz ennek a vége?” — nézett rám kétségbe­esetten. Én nem tudtam választ adni kérdésére. Hazáig kísértem, a kapualjban kezet fogtunk és Kata bánatával szívemben indultam a Tompa-ut­cába. Mi lesz ennek a vége? Fuldokolva rohantunk a hábo­rú felé. Ezen a végzetes úton nem volt már senki és semmi, ami feltartóztathatott volna bennün­ket. Szegény hazám, szegény né­pem! Sodorták ellenállhatatlanul a poklok mélységei felé. Nyáron m,eqjött Józsi bátyám családostól. Mary és Jóska szerel­me kiállta a próbát, a papírok rendbe kerültek s esküvőt tart­hattak. Megvendült falunk névé. Papi házasság! A Gaál-család idegenbe szakadt sarja hazajött. Magyar földön akart gyermeket szülni és maavar kenyeret akart szelni családjának. Ennek mind­annyian erősen örvendtiink. El­jött Mariska néném is. Józsi bá­tyám felesége, takaros asszony, meleg szívű, kedves rokon. Su- monvi Jóskával madarat lehetett fogatni. Tett-vett s lázban égett. Rokonsága. egyszerű emberek csapata szállta meg a paplakot, én odahaza húztam meg maga­mat. Jóska vám barátja tartotta az esküvőt. Mary tanúja én vol­tam.. „Szép pár" — állapítottuk meg az egész faluval egyetemben, amikor az oltár előtt álltak. Ke­rekes László harsány hangon, csak úgy zengett tőle a temvlom, adta rájuk az áldást. Főleg Mary- hez beszélt: „Mert ahová te mégy, odamegyek én is. és ahol te megszállsz, ott szállók meg én is, néped az én népem és Istened az én Istenem legyen” — olvasta fel a veretes szavakat a Bibliá­ból. Azután idézte Tompa Mi­hályit: „Neked két hazát adott a végzeted, Nekünk csak egy volt, az is elveszett!” Mary nem értette a nemzeti fájdalmat, de mi mindannyian tudtuk, mire céloz Kerekes Lász­ló. Réűey Pál — HALÁLOZÁS. Szalay Sán­dor ny. állami jószágigazgató, aranydiplomás agrármérnök, a Veszprémi Egyházmegye több cikluson át volt jegyzője, a som- lószőlősi gyülekezet harminc éven át volt jegyzője, lapunk hűséges olvasója, evangélikus papi család utolsó sarja július 2-án csendesen elhunyt. Nagyapja, Szalay Sándor, édesapja, Szalay László esperes a somlószőlősi gyülekezet lelkésze volt. A somlószőlősi temetőben helyezték az örök élet reménysé­gében Síkos Lajos esperes, Tóth Sándor mezőlaki és Boros Lajos somlószőlősi lelkész szolgálatával az egész község osztatlan részvéte mellett. „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet... nem választhat el minket az Isten sze- retetétől, amely megjelent a Jé­zus Krisztusban, a mi Urunkban.” — Schmidt Péter 42 éves korá­ban Rómában, Rózsa Andrásné sz. Elke Knoche tragikus baleset kö­vetkeztében 26 éves korában el­hunyt, A budafoki gyülekezet tag­jai voltak. A gyászoló hozzátarto­zók és a gyülekezet tagjai július 28-án kísérték őket utolsó földi útjukra. — Szlabey Gyula életének 84. évében, Pető Zoltán életének 80. évében elhunyt. A budafoki gyü­lekezet hűséges tagjait veszítette el bennük. .. Erősödjetek meg az Urban és az ő hatalmas erejé­ben — jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és meg­nyugvást adok nektek, Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám kedves, és az én terhem könnyű.” — az evangélikus országos KÖNYVTÁR — a Teológiai Akadémia Könyvtára nyári raktárrevíziót tart. Kéri Olvasóit, hogy az elolvasott könyveket szíveskedjenek postán vagy személyesen visszajuttatni: Bu­dapest. Üllői út 24. 1085. Az olvasó- szolgálat augusztus 1-től 31-ig szüne­tel. — ELSÖéves orvostanhallgató lehe­tőleg az egyetem környékén albérle­tet keres fürdőszoba-használattal ..Or­vostanhallgató” jeligére a kiadóhiva­talba. — ELTARTÖT-GONDOZÖT kere­sünk nyolcvankét éves bácsi részére idősebb nő személyében. ..Budai la­kás” jeligére a kiadóhivatalba. „Ugyanúgy, ti ifjabbak: enge­delmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Is­ten a gőgösöknek ellenáll, az alá­zatosaknak pedig kegyelmet ad” (IPt 5, 5). VASÁRNAP. — „Jön a seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát” (Ézs 2, 12 — Jak 4, 12 — Lk 18, 9—14 — Zsolt 119, 113—120). A két leg­fontosabb feladatunk: hinni és szeretni, szeretettel szolgálni em­bertársainkat, rajtuk keresztül pedig Urunkat. Sem hinni, sem szeretni nem tudunk igazán alá­zat nélkül. Nem könnyű alázatos­nak lenni, mégis elengedhetetlen. Erre figyelmeztet igénk. Csak az alázatosan szolgáló Jézusra te­kintve tudunk mi is alázatosak lenni. „Bűnbánatot, Alázatot Te kelts szívemben, kérlek! Hordozz engem, míg a mennyben Űj ének­kel dicsérlek” (335, ének 5.). HÉTFŐ. — „Jézus mondja: Ha valaki nekem szolgál, engem kö­vessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12, 26 — Józs 5, 14 — Mk 9, 33—37 — Mt 11, 20—30.). Jézus egészen vi­lágosan mondja meg, mit tegyen az, aki őt szolgálja. Nem lehet mellébeszélés, nem lehet kibúvó, kifogás: őt kell .követni. Azon az úton kell járnunk, amelyen Jé­zus járt és jár ma is. Nem köny- nyű ez az út, tudjuk. Mégis von­zó, hiszen itt teljesedik be mind­annyiunk vágya: Jézussal lehe­tünk. „Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz elsegít engem a célhoz, ö a győzelmes hű vezér, Ö a győ­zelmes hű vezér” (459. ének 1.). KEDD. — „Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy” (Ézs 38, 19 — Róm 10, 9 — lSám 17, 38—51 — Mt 12, 1—14). Mi­lyen jó beállni ebbe a sorba és életünkre, szeretteink életére te­kintve bizonyságot tenni az Is­ten hűségéről! Milyen nagyszerű szülői feladat és lehetőség a gyer­mekeinket erre tanítani! Bárcsak ránk tekintve is ilyen egyszerűen és természetesen elmondható len­ne: „Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy”! „Rád bí­zom sorsomat Uram mind halá­lig, Akárhogy intézed, Csak ja­vamra válik. Gond, bánat ha oly­kor El is szomorított, Te jóra for­dítod” (354. ének 1.). SZERDA. — „Alázzátok meg magatokat tehát Isten hatalmas keze alatt” (1 Pt 5, 6 — Ez 14, 23 — ApCsel 12, 18—25 — Mt 12, 15—21). Ez az ige a heti igénk folytatása. Tehát az engedelmes­ség az idősebbeknek, azok tiszte­lete, az egymás iránti alázatos­ság, a megpróbáltatás elszenve­dése, a felsőbbség iránti engedel­messég — Péter erről ír az előző­ekben —, egymás megbecsülése túlmutat önmagán, ugyanis mindez alázatosság, meghajlás Isten hatalmas keze alatt. Isten iránti alázatosságunk is embere­ken keresztül történik, mutatko­zik meg. „Megyek amerre utam kijelölted. Ügy hív, úgy vár a szent atyai ház. Igen Atyám, mert így kedves előtted. A lelkem bé­kén, csendben rád vigyáz” (356. ének 5.). CSÜTÖRTÖK. — „Akik meg­haltunk a bűnnek, hogyan élhet­nénk még benne?” (Róm 6, 2 — JSir 3, 40 — Gál 2, 16—21 — Mt 12, 22—37). Nagyon jogos Pál apostol kérdése. Milyen ellent­mondás: a keresztségben Isten gyermekeivé lettünk, kiteljese­dett ránk Krisztus megváltó munkája, halála által bűnbocsá­natot kapunk, meghalunk mi is a bűnnek, mi mégis bűnben élünk, gyakran vétkezünk. Ezt a feszült­séget Krisztus keresztje oldja fel, ahol mindig megszabadulhatunk ó-emberünktől, hogy Krisztus kö­vetésében erősödjünk. „Ó töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úris­ten, Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam. Tebenned van bizal­mam” (412. ének 3.). PÉNTEK. — „Halleluja, az üd­vösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké” (Jel 19, 1 — 1 Móz 18, 14 — 2 Sám 16, 5—14 — Mt 12, 38—45). Mindennapi imádsá­gunk végén is ezt mondjuk: „Ti­ed az ország, a hatalom és a di­csőség.” Milyen jó! Nincs mitől félnünk, nem kell aggódnunk, az Urunk mindennél nagyobb. Min­dig rábízhatjuk magunkat, biza­lommal fordulhatunk Hozzá. Hal­leluja! „Tied ma és mindenkoron Az ország és a hatalom, Ami jót kérünk megadod, Imádságunk meghallgatod. Dicsőség itt és odafenn, Néked, jó Istenünk. Ámen” (72. ének 9.). SZOMBAT. — „Aki hisz ab­ban, aki megigazítja az istente­lent, annak hite számít igazság­nak” (Róm 4, 5 — Dán 9, 7 — Ez 17, 22^—24 — Mt 12, 46—50). Mi az igazság? — szokták kérdezni. Az igazság örökérvényű, megdönthe­tetlen. Melyik ez az igazság? Pál azt mondja: a hitünk. Ha hiszünk abban, aki megigazít bennünket. Az pedig Krisztus Jézus. így le­hetünk az igazság birtokosai. „Ha szívünket látogatod, Az igazság felragyog ott, A hiúság elpárolog, S a mélyben szeretet lobog” (360 ének 5.). Roszík Gábor EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évré 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 @ 81.1869 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató * 11 Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. augusztus 14-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Ta- kácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Ala­dár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá- kóczy út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10, Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10 Matúz Pál. Rákospalota MÁV te­lep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákos­liget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél U. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. 9. öbuda de. 10. Görög •Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Pest- hldegkút de. fél 11. Takács József. Modorl u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Széohey Béla. Nagytétény de. fél 9. (úrv.). Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. (úrv.). Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. A KISKÁTÉ GBAYA NYELVEN nálja, amely részben a Közép- Afirikai Köztársaságban, részben pedig Kamerumban él. A tízezer példányban megjelent könyvecs­ke a két nevezett országban le­vő evangélikus egyházban okta­tási célokat fog szolgálni (lwi) Az Alsoszaszorszagi Evangéli­kus Missziói Egylet (ELM) gbaya nyelven jelentette meg Luther Márton Kiskátéját, amelynek ki- nyomatásához előbb meg kellett tervezni a nyomdai betűket. A nyelvet a gbaya népcsopor hasz­OLASZ PROTESTÁNSOK EGY FALUT ÉPÍTETTEK FEL van házból es a kozpontbol allo falut a 19. század nagy olasz pro­testáns személyiségéről, Galeazzo Caracciolo-ról nevezték el. (lwj) A Olasz Protestáns Egyhazszo- vetség Nápoly mellett egy új fa­lut épített fel, amelyet az 1980- as földrengés elpusztított. A hat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents