Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-14 / 33. szám

Az Ő forrása kiapadhatatlan OROSHÁZÁN az egymást kö­vető három lelkésziktatás ritka és felemelő sorozatát élhette át 9 gyülekezet az elmúlt másfél év leforgása alatt. Sokak óhaja és imádsága nyert szép beteljesü­lést, amikor a nyugalomba vonult közel azonos korú pásztorainak helyére újakat kapott a gyüleke­zet. Harmadízben a választás Pintér János eddig zalaegerszegi lelkészre esett. Június 5-én 14 órai kezdettel jött el az ideje, hogy Kis János és Gyarmati Ist­ván mellé őt is beiktassák hiva­talába. Ezrek ajkán zengett és szárnyalt ekkor a gyülekezet fel­álló éneke: „Uram Isten szentelj meg és hallgass meg minket. Té­ged szolgálni a Mi Urunk Jézus Krisztus nevében most összegyűl­tünk”. IKTATÁSI IGEHIRDETÉSÉ­BEN Berakó István mb. esperes. Jn 1, 41—42 alapján a lelkész szolgálati elkötelezettségére, 2 Kor 2, 12 alapján pedig az Isten megtartó erejére mutatott rá. „Az orosházi gyülekezetnek dunántúli gyökerei vannak. Sokak büszkék erre, és ez az, amit eleven hittel kellene megtölteni. Ha a gyüleke­zet 239 éves történelmére gon­dolunk. megelevenedik előttünk a lelkészek arcképcsarnoka. Mind­egyikük beleilleszkedett korába' s úgy hordozta azt a sajátos ve­retét. amelyet Krisztus ügye és az evangélium hirdetése jelent. Megbecsülés övezi ma is az ének­költő és műfordító Győry Vilmos, az ország papjává lett Székács Jó­zsef, Kossuth Lajos temető pap­Félévenként lelkésziktatás jának. Veres Józsefnek a nevét. Sokan mások is szolgáltak még itt, vagy innen elkerülve lettek egyház és templomépítőkké. Őrizzük egy lelkészünk 1848-ban elmondott beszédét. A levéltári anyag a tanúsítója annak is, hogy az iskola ügy mennyire előtérben állt a gyülekezet életében. Mind­ennek pedig az evangélium volt a tartó pillére. Orosházán ma minden mozgásban van. A lakos­ság mozgása nagyfokú feltáró munkát kíván, hogy aki testvér­nek vallja magát azt megkeresve Krisztushoz kell vezetni. Oda­vinni őket minnd Jézushoz, és odaállítanni midenkit, ahol a tár­sadalmunknak építő tagjai lehet­nek. Amikor ezt a megbízatást nyerjük, nem a magunk nevében járunk el, hanem az Ür nevében. Ünnepi alkalom volt amikor Pál apostol Európába indulva azt érezte, hogy az Isten kaput nyi­tott neki Troászba. Az apostol jó érzését kívánom most számod­ra indulásod pillanataiban. Ennek a gyülekezetnek máris kitárult a szíve.” Isten igéjének hallgatása után a gyülekezet imádságával és húsz lelkipásztor áldásával beiktatást nyert az új lelkész. PINTÉR JÁNOS beköszöntő igehirdetését Fii 4, 13 alapján mondta. „Ehhez a szolgálathoz, amelyet az Isten itt rám bízott, nincs elég erőm! Kérdezhetnétek miért áll akkor itt? Mégis azt mondom, bennem nincs elég erő. Mert Istennek tetszőén csak vele együtt lehet élni. Ezért folytatom. hogy mégis van erőm! Aki eddig is erőt adott a szórványban, őbenne van most is az erőm, hogy elinduljak itt a szolgálatba. Val­lom, hogy ebből az erőforrásból mindenkor meríthetek. Felétek fordítva, hiszem, hogy nemcsak engem fog segíteni, hanem mind- annyiótokat is, mert az Ő forrása kiapadhatatlan. Az ő segítségével haladhatunk együtt a közös szol­gálat, a közös szeretet útján. Ne­künk mindenre ad erőt itt is, hogy az Örökkévalóság kapuja is kitá­ruljon majd”. Az igehirdetést kö­vetően a gyülekezet ifjúsági ének­kara ugyanerről a reménységről adott elő két énekszámot. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS sok áldást kívánó köszöntés hangzott el. Torda Molnár Sándor egyház- megyei felügyelő és Benkő István mb. esperes az egyházmegye ne­vében szóltak, majd dr. Káldy Zoltán püspök levelét olvasták fel. Czédula Imre a HNF orosházi bi­zottságának elnöke Békés megye tanácsa, a jelenlevő Gregor György megyei egyházügyi tit­kár és Orosháza város Tanácsa nevében adta át köszöntését, ki­fejezve a testületek együttmun- kálkodási készségét. Kiss Sándor református lelkész, Bagi Alajos apát-plébános. Juhász István orosházi felügyelő, dr. Blázy Ár­pád zalaegerszegi felügyelő Tá- borszky László esperes, a Kelet- Békési dr. Cserháti Sándor pedig a Csongrád-Szolnoki Egyházme­gye, valamint a Teológiai akadé­mia nevében kívánt áldást. Aradi András az LMK szeretetét tolmá­csolta. Gyarmati István Néhány éve beszélgetést közöl­tünk Horváth Györggyel, az acsá- di gyülekezet presbiterével és iratterjesztőjével. Most arról ér­tesültünk, hogy Horváth György betöltötte életének 60. évét, és nyugalomba vonult. Munkahelyén a vállalat vezetői és dolgozói ün­nepélyes keretek között gazdag ajándékkal búcsúztatták munka­társukat július 6-án. Ezt követően, július 10-én, va­sárnap az istentisztelet után a gyülekezet lelkésze és felügyelője köszöntötte Horváth Györgyöt és további életére Isten gazdag ál­dását kérte. Egyben kérték őt ar­ra, hogy továbbra is vegyen részt a gyülekezeti szolgálatban, hi­szen fontos munkát végez. Horváth György a zsol táros szavaival válaszolt és adott hálát Istennek: Áldjad én lelkem az Urat! Szólj, boldog hálaének... Testvérek között Finnországban „Utazik a nép’ Nagyon találóan, jellemezte a nagytarcsai gyülekezet Finnor­szágba utazó csoportját tolmá­csunk, Sebők István nyugdíjas pé- celi tanár. Valóban megkapó lát­vány volt a több, mint negyven tagú, többnyire népviseletes cso­port indulása a Ferihegyi repü­lőtérről. Valaki meg is kérdezte: ,Ez valami népitáncos csoport?” Az első nagy „kaland” maga a repülőút volt. A legtöbben elő­ször ültek repülőgépen, sokan el­ső ízben járnak külföldön. A cso­port nemcsak a szép népviselet miatt sokszínű, hanem valóban a gyülekezet keresztmetszetét ad­ja: az életkor 19 és 70 év között mozog, van itt mindenféle fog­lalkozás, de többségük egyszerű munkásember, TSZ-dolgozó. Va­lóban nagy ügy: végre „utazik a nép!” Helsinki Kellemes repülőút után Kop­penhágát is érintve kicsit boron­gásán fogad minket a finn fővá­ros. De a meleg fogadtatás feled­teti az egyelőre barátságtalan idő­járást. Helsinkiben, volt ösztöndí­jasunk, Heikki Ahonnen, az alpi- lai gyülekezet lelkésze a kalau­zunk. Ismerkedünk a főbb látni­valókkal: dóm, sziklatemplom. Nemzeti Múzeum... Nagy él­mény, amikor dómban egy-két koráit énekelhetünk, van, amit finnül is megtanulunk. Néhányan akik a Finlandia palota közelében lakunk, körbejárjuk a történelmi jelentőségű épületet. Itt írták alá 1975-ben a Helsinki Egyezményt. Nélküle talán most mi sem le­hetnénk itt... Falusi élmények A fővárosból egy hamisítatlan finn kis falubá vezet tovább az utunk. Kosiéiból a tavaszon járt nálunk egy csoport, most ezt a látogatást viszonozzuk. A gyüle­kezet lelkésze, Pertti Hentinen re­mek programot szervez számunk­ra. Kicsit megismerkedünk a finn mezőgazdaság életével. Nagy él­mény, hogy családok vendégei le­hetünk. Ügy látszik tényleg roko­nok lehetünk, mert a legendás „magyar vendégszeretetnek” ta­lán csak a finn vendégbarátság lehetne a párja. Az esti program­ból természetesen a szaunázás sem maradhat ki. Többen közü­lünk annyira „belelkesedtek”, hogy már az otthoni szaunaépítés lehetőségeit tervezik ... ,Jumalan edessá” ■ Koskiból végre megérkezünk tulajdonképpeni úticélunkhoz, Haminába. Ebben a szép kikötő­városban él testvérgyülekezetünk. Lelkészük, Mikko Lahti ugyan­csak volt ösztöndíjasunk, gyönyö­rű kirándulást szervez számunk­ra a tavak világába: Lappeenran- ta, Savonlinna, víz, erdő, kék ég... Kezdjük megérteni, hogy miért olyan nyugodtak finn ba­rátaink. Ilyen környezetben nem lehet „idegeskedni”, mindent ural a kék és a zöld szín, a termé­szet csodálatos harmóniája. A hét végén bekapcsolódunk a Országos Evangéliumi Ünnep­ségek rendezvénysorozatába, melynek ebben az évben egyik házigazdája éppen a mi testvér­gyülekezetünk. Mintegy tízezren fordulnak meg a nagyszabású, részben szabadtéri találkozón. A főtéma a L uther-év jegyében: „Jumalan edess'á” — „Isten előtt” (Coram Deo). Vanak vendégek itt Kenyából és Japánból is. De a leghálásabb téma a fotósoknak itt is a tárcsái népviselet. Még az újságba is bekerülünk. Óriási élmény a záró istentisz­telet úrvacsora osztása, összesen 22 kollégával osztjuk az úrvacso­rát mintegy négyezer embernek. Igazi testvéri közösség ez Isten előtt. A felejthetetlenül gazdag, egy hetes program után már a hel­sinki repülőtér felé robog bu­szunk, s szinte spontán tör föl a csoportból finnországi utunk „indulója”, a szép Sibélius dal­lam „Szólj, boldog hála ének ...” Näkeiin Unkarissa! Viszont lá­tásra Magyarországon! Gáncs Péter — Szentháromság ünnepe után a 11. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 15, 1—10: az igehirdetés alap­igéje: Lk 18, 9—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN - TISZTELET A RÁDIÓBAN. Au­gusztus 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá- rió. Igét hirdet BARANYAI TA­MÁS domonyi lelkész. — HIBAIGAZÍTÁS. Az augusz­tus 7-i szám 2. oldalán megjelent „Az irgalmatlan szolga” című cik­ket helyesen Tekusné Szabó Iza­bella írta. — HÁZASSÁG. Ifj. Mekis Ádám segédlelkész és Marton Andrea üzemi mérnök július 16- án a békéscsabai kistemplomban tartották esküvőjüket. A szertar-1 tást id. Mekis Ádám ny. lelkész, a vőlegény édesapja végezte. „Le­gyen Uram a te kegyelmed raj­tunk, hiszen benned bízunk.” — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Barabás Imre, a somlószőlősi gyü­lekezet presbitere és felesége, sz. Vida Zsófia május 15-én istentisz­telet keretében ünnepelték házas­ságkötésük 50. évfordulóját. Örömünnepük alkalmából sze­retteikkel együtt szép áldozatot hoztak gyülekezetük . javára. „Mindeddig megsegített minket az Űr.” Ali VASÁRNAP IGÉJE Ketten a templomban Lk 18, 9—14 KÉT EMBER IMÁDKOZIK. Betéve tudjuk, hogy a másodikra kell hasonlítanunk, aki bűnbocsánatért könyörög: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Ezt ne tudnánk? Hiszen ismerjük a Bibliát, számos igehelyét. Ezek arra tanítanak, hogy „nincs ember, aki ne vétkeznék”, sőt már „bűn­ben születtem” is. Ezért halt meg Krisztus „a mi bűneinkért az írá­sok szerint”. Isten igéjének közismert tanítása tehát, hogy mi csak a bűnös ember alaphelyzetéből szólíthatjuk meg öt. A bűnvalló imád­ságnak is ezért kell elhangzania minden istentiszteleten, s ennek lé­nyege mindig ez: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Két ember a templomban... A második önmagára néz, és fájni kezd neki az élete. Hogy azokkal emlegetik együtt, akik „rablók, go­noszok, paráznák”. Hogy nem állnak vele szóba a jó ízlésű emberek. Lám, ez a tisztességes farizeus is megvetően méri végig. Tehet-e mást, mint hogy imádságában azt kéri: legalább Isten nézzen rá szá­nalommal, rontott életét fogadja megbocsátó szeretettel? Jézus ezt a vámost azért odaállítja elénk, példának. Ezzel arra biztat, amire a Miatyánk megtanításánál is: „Ti tehát így imádkozzatok: ...és bo­csásd meg a mi vétkeinket.. A VÁMSZEDÖ AZONBAN NEM ÖNMAGÁBAN PÉLDAKÉP. Jé­zus nem az életét akarja hitelesíteni. Életfolytatása valóban jogosan váltotta ki az emberek megvetését. Bűnei Jézus mértéke alatt még kirívóbbakká váltak. Hogyan is lehetne vonzó önmagában? Vonzóbb élete valójában a farizeusnak van. Imádkozó ember, sőt hálát adó. Böjtjével népe bűneiért is önként vezeklő, aki az anyagia­kat sem sajnálja Isten céljaira. Vigyáz a tisztességre és becsületes életet él. „Nemde csodélnivaló, gyönyörű élet?!” — kérdezi Luther is egyik prédikációjában. S összehasonlítva magát vele, megállapítja: „Én fele olyan kegyes sem vagyok.” De most ez az ember Isten előtt áll. Mégsem Istenre figyel, hanem a másikra, aki ott áll hátul úgy, hogy még a szemét sem meri az ég felé emelni. És „a többi ember” jár a fejében, akikkel szintén ösz- szehasonlítja magát, s akik szerinte mind rosszabbak nála. Imádsága ezért az imádság torzképeként egyetlen kérkedés, öntelt fennhéjázás. Imádkozik, de tulajdonképpen nincs szüksége Istenre. Mit is adhatna még neki, amikor így is elég önmagában. Pedig ő rászorul Isten bűnbocsánatára, már csak a szeretetlensége miatt is. Az a „másik”, akit megvető gőggel lenéz, arra kötelezné, hogy imádságában Isten elé vigye. El veszettségét látva a bűnösöket mentő szeretettel kellene mellé lépnie. De benne nincsen szánalom, kárhozatból menteni akaró szeretet, csak öröm azon, hogy ő „nem olyan”. EZÉRT A PÉLDÁZAT VÉGÜL IS NEM EMBEREKET ÁLLÍT ELÉNK, hanem Istent. Egyedül Ö fogadhat el igaznak. Engem, akinek — hasonlóan a vámszedőhöz — sok takargatni valóm van az életem­ben. Engem, aki sokszor megtalálom magamban a farizeus gőgjét is. Engem, akinek a bűnvalló imádsága gyákrkn már csak szólam, s elé­gedett vagyok önmagámmal, hiszen találok nálamnál rosz­szabbakat. A különbségek ember és ember között tagadhatatlanok. A példá­zatban is óriásiak. De Jézus magasabb mércét ad, mint amit a má­sikban találunk. Mércéje így szól: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” Ez elveszi az elbizakodottságot. Ez alap­ján nincs jogunk lenézni senkit. Másokra nézve észrevehetem, hogy én „nem vagyok olyan”. Jézus mércéjét látva elmegy a kedvem az összehasonlítástól s kicsúszik a talaj dicsekedésem alól. S csak azt mondhatom: Tökéletességet vársz tőlem?! Légy irgalmas nekem, bűnösnek. S egyetlen reményem marad, hogy Isten bűneim ellenére Jézusért igaznak fogad el, megigazít. Zászkaliczky Péter Imádkozzunk! Uram, Te jobban ismered szívemet, mint magam. Tudod, mennyi benne az önmagámmal való elégedettség, a másokat lenéző gőg. Min­dig jobbnak akarok látszani, mint amelyen valójában vagyok. Má­sokat megvetek, lenézem őket sokmindenért, pedig azok a vonások bennem is megtalálhatók. Sokszor előtted is alakoskodom. Valóban nem tudok mást mondani: Légy irgalmas nekem, bűnösnek. Ámen. Egy hűséges gyülekezeti munkásról A megtérés követelésének és az Amikor semmid sincsen, akkor erre való igyekezetnek sohasem hinni kezdheted, hogy Isten kez- szabad megszűnnie az egyházban, deni akar veled valamit. (Luther)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents