Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-07 / 32. szám

Kapernanm ötven éves Három úton kell elindulnom, hogy Kapernaum bölcsőjéhez ér­kezzem : Egy nyaraló Gyenesen. Tulaj­donosa dr. Bita Dezső budapesti bencés egyetemi tanár. 5.300 négy­szögöl területen elöregedett szőlő­ben volt a nyaralója. 6 kis szobá­ból állt. Volt egy gazdasági épü­let, amely hol 2, hol 4 lónak adott helyet s itt volt a vincellér „laká­sa” is. A két épület között, az ud­var közepén volt a nádfedeles fila- gória. A tulajdonos meghalt, rö­vid két év alatt több tulajdonosa is volt, akik vagy megvették, vagy bérelték. 1933. kora tavaszán ügy­véd kezére került, aki eladta. A táblát kitették, csak még a vevő volt ismeretlen. OFPEL-VILLA 1904-ben épült. 2 k. hold területen két nádfedeles ház volt. Az egyiket lebontották s a helyén felépült a Kató-lak, egy emeletes nyaraló. A család keszt­helyi volt, ahol az elődöknek ko- csi-„gyáruk” volt. A megmaradt nádfedeles épület a „Bodri-lak” címet kapta. Keszthelyen ebben az időben nem volt még temp­lom. Kővágóőrs szórványa volt, ahova a lelkész egy évben egyszer látogatott el, Péter-Pálkor, s ak­kor tartott istentiszteletet. Gye- nesdiás mondhatni római katoli­kus volt, 4—5 evangélikus lakta. Oppeí Ernő a soproni posta igazgatója volt. így került kap­csolatba dr. Fayr Sándor profesz- szorral, aki több nyáron lakója volt a villának. 1927-ben dr. Deák János professzor is lakott itt. Megszerette ezt a csendes és ro­mantikus helyet. Annyira, hogy 1930-ban az Oppel-villa szomszéd­ságában megépítette az Eperjes- villát. ÉBREDÉS. A húszas években egyre többen kerültek kapcsolat­ba az északi, főleg finn testvé­rekkel, ahol már több évtizedes múlttal rendelkezett az egyház ébredési mazgalma. Ezt a levegőt magukkal hozták. Az igényt egy komolyabb hitéletre. Ezek közül ki kell emelnem» Tű rócay Zoltán, akkori ózdi lelkészt, aki 192? ta­vaszán az első istentiszteletet tar­totta az Oppel-villa kertjében a nagy diófa alatt. Ettől kezdve egyre többen gyűltek össze ebben a villában. 1932. tavaszán, ami­kor ugyancsak Túróczy Zoltán tartotta az istentiszteletet (akkor már győri-lelkész volt) a prédiká­ció derekán, nyári zápor miatt megszakadt az istentisztelet. Be­menekültek a Bodri-villába és a másikba, de így sem fértek fedél alá. Ekkor az „ázott Verebekben” megfogant az elhatározás, hogy kell venni itt ebben a csendes fa­luban egy hajlékot, ami a miénk lesz. Isten tálcán kínálta fel a követ­kező tavaszon, 1933. júniusában dr. Bita Dezső házát. dr. Deák Já­nos, Túróczy Zoltán, D. Kapi Bé­la és Radvánszky Albert elfogad­ták, hogy a soproni Teológus Ott­hon tatarozásra félretett pénzéből 14.000 P-ért megveszik ezt a fun- dust. Meg is történt. Ebben az év­ben már birtokba vették a lelké­szek s mások is. 2 év múlva már szűknek bizo­nyult és Kalmár Zoltán kanizsai építész tervei alapján 1936-ban megépült az u alakú épület. Az ebédlő s egyben előadói terem, akkor még nyitott volt. Föléje kis torony épült, amibe a haran­got a híres Slezák cég ingyen ad­ta. 1936. JÜLIUS 5-ÉN D. Kapi Bé­la püspök szentelte fel az új szár­nyat és a harangot. Ekkor szólalt meg először a kisharang, mely­nek hangja évtizedeken át hívta és hívja most is a híveket az is­tentiszteletre és az áhítatra. A harang szólt s hívek egyre nagyobb létszámban jöttek. Szűk lett az épület. A környező pa­rasztházak szobái, sőt padlásai is megteltek. Érett egy nagyobb épü­let terve. Ezt azonban keresztül­húzta a második világháború. Csak 1948 őszén lehetett e terv megvalósításába belekezdeni. Ka­lákában ment a munka. Volt olyan zalai, somogyi gyülekezet, ahonnan a lelkész vezetésével 20 —25 gyülekezeti tag érkezett és nagy segítséget nyújtottak az épít­kezésnél. A tetőszerkezetet 4 bé­késcsabai ács készítette. Mind­ezek ingyen dolgoztak, sőt maguk gondoskodtak ellátásukról is. Gombamódra készült az épület. Tavasszal már tető alá került s bár nem voltak még ablakok, aj­tók, de már zizegő szalmán hálva birtokba vették a konferenciázók. Ez volt a munka fele. A másik része vontatottan ment, ahogy az adományok érkeztek. A cikk írója 1955. február 1-én vette át az intézmény vezetését. Ekkor az új épületben csak két helység volt használatban: a konyha és a mosogató. A többi helység s az egész épület kívülről vakolatlan volt. Nagy nyitott „előadó és ebédlője” volt. Szeles időben röpültek a tányérok, bög­rék, poharak, záporban a fele úszott a vízben ... Csak nagyon lassan évről évre kakaslépésekben haladt az épület előre. Először a nyitott terasz helyén megépült a konyha, a hozzátartozó egységek­kel s így nyertünk egy zárt ebéd­lőt. Utána jött az emelet, (padlás­tér) beépítése. 1953. tavaszán, mielőtt átmene­tileg tűzoltótanfolyamokat ren­deztek benne, a régi épület ny. lelkészek otthonává lett. Az új épület pedig megnyitotta kapuit a nyaralók előtt. Így vált ilyen kétarcúvá Kapernaum élete. HOGY NYERTE A NEVÉT? dr. Deák János a Karmel-hegyet ajánlotta. Túróczy Zoltán azonban nem helyeselte, mert ekkor épült Keszthelyen a karmelita temp­lom és kolostor, hogy annak léte keveredést fog okozni. Ö Kaper- naumot ajánlotta, a Genezáret tó­parti várost, melyet Jézus nagyon szeretett. Még egy utolsó kérdésre szeret­nék rátérni: kik voltak a szolgá­lattevők? Tekus Ottó 1942. július 5. — 1944. augusztus 31-ig La- borczy Zoltán 1948. március 1. — 1953. június 1-ig, utána Kovács Géza következett. 1953 június 1­től Mesterházy Ferenc keszthelyi lelkész és Görög Ernő ny. lelkész 1955. január 31-ig. A cikk írója 1955. február 1-én vette át az Ott­hon vezetését, és pontosan 20 évig szolgálta ezt a kedves házat. A dolgozók közül hadd emeljem ki a következőket: az első évek­ben úgy oldották meg a személy­zet kérdését, hogy a soproni teoló­gus otthon munkatársai a nyári 3 hónapra leköltöztek Gyenesre. Teréz nővér volt a konyha főnöke, majd utána Ilona nővér. A későb­bi időkből hadd emeljem ki De­zső Imre ny. jegyző és felesége (Irma néni) szoglálatát, akik Ka­pernaum „hőskorában” dicsérete­sen helytálltak. A KÖZELMÚLTBAN A KA­PERNAUM VEZETŐI gyakran váltották egymást. Majd 1978 őszétől Szabó Ferencné lett az Ott­hon vezetője. Ez az időpont egybe­esik az Otthon és az üdülő épület korszerűsítésének, átépítésének, kibővítésének a gondolatával. 1979-ben a Szeretetotthon belső felújítása történt meg, majd 1980 —1981-ben az épület külső tata­rozását, új gondnok lakás építését az ebédlő modernizálásának mun­kálatait végezték el. Ugyanekkor az üdülő teljes átalakítása is meg­történt. E közel 5 millió forintos beruházás dr. Karner Ágoston fő­titkár elképzelései és irányítása mellett történt. E nagy összegű beruházáshoz anyagi segítséget adott a Gustav Adolf Egyesület, a németországi Luther Márton Egyesület, a Ba­jor Diakóniai Egyesület és a Westfália-i Egyház. Aki ma keresi fel Kapernau- mot, alig ismer rá a régi épüle­tekre. Külsőleg, belsőleg meg­újult, s méltó helye lett mai kor­szerű egyházi életünknek. Hernád Tibor Imádkozzunk! Uram, szeretnélek egyre hűségesebben követni. De bocsáss meg, ha igédből kiválogatom, ami kedves nekem. Köszönöm azokat a sza­vaidat is, amelyek tájnak. Tudom, hogy javamat akarod. Igazgasd lábamat a békességre vezető útra, tartsd meg ezen az úton családo­mat, gyülekezetünket és a Föld minden népét. S tisztísd meg teljesen gyülekezetedet, hogy elkerülhessük méltó haragodat. Ámen. VASARNAP I6EJE A kevésbé ismert Jézus Lk. 19, 41—48. Alapigénk két jelenet Jézus életéből. Mindkettőben erős érzelmi felindulás hatja át. Vajon miért? AZ EGYIK HELYZETBEN KÖNNYES A SZEME. Pedig körülötte boldog és ujjongó emberek vannak, akik hozsannát kiáltva kísérik Jeruzsálembe. Jézus tudja, hogy a városba meghalni megy. Nagyon is természetes az, hogy valakinek a tudott halala előtt könnyek szöknek a szemébe. De Jézus nem magát siratja, hanem gyilkos városát, amelyik elutasítja őt. Tudja, hogy itt hamarosan semmi sem lesz, csak romok és pusztulás (Pedig Jézus megmutatná a megmaradás útját: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Is­ten fiainak neveztetnek” (Mt 5, 9). De népe között egyre erősödött egy fékeveszett gyűlölködés, amely lázadásba torkollt. A gyilkos vá­ros öngyilkossá lett, mert nem ismerte fel a békességre vezető utat. Jézus útja mindig a békességre vezető út. Istennel és egymással békéden embereknek hirdeti ma is: békességben éljetek (Mk 9, 50). Mondja a békéden szívűeknek és a zaklatott légkörű családoknak. A békesség hiányával megvert gyülekezeteknek és az egymásnak fe­szülő világnak. Elutasítása mindig az önpusztítás kockázata is. Meg­rendül Jézus felettünk is, mint akiken hiába akar segíteni?! A MÁSIK JELENETBEN HARAGOSAK ARCVONÁSAI. Nehezen illeszthető ez is a megszokott Jézus-képbe. Ha imádságban lehajtott fejjel rágondolunk, nem úgy jelenik meg előttünk, mint aki indula­tában asztalokat forgat fel, s mint aki elől hanyatthomlok menekül­nek az emberek. De az ostort suhogtató Jézus képe is hozzátartozik a gyermekeket simogató Jézus-képhez. Ne is oldjuk fel a jelenet erő­teljességét. Vegyük észre, hogy értünk haragszik ő. Szeretető védi a templomot, az istentisztelet helyét Az imádság házának nevezi, ahol Isten és ember egymásra talál. De rátalálunk-e, ha úgy gondoljuk: Istennek jó akárhogyan? Él­hetek, ahogyan akarok, dolgaimba még Isten se szóljon bele. A jeru- zsálemi templomban jól érezték magukat kapzsi kalmárszellemmel, nyerészkedő üzleteléssel, bűnösen. Isten elégedjék meg az áldozatok­kal, őt le lehet kötelezni a kultusszal. Cserébe pedig szemet huny bűneik felett. Ök így gondolhatták. Jézus azonban másként látta. Kiutasítja az imádság házából azokat, akiknek az imádsága hazug­ság, mert nem akarnak megváltozni. Szava keményen ostoroz ma is, ha azt hiszem, hogy neki minden mindegy életemben. Értünk haragszik, hogy a templom a megtisztu­lás, megújulás helye legyen. Jönni lehet akárhogyan. Nem is tudunk másként, mint bűnösen. De elmenni csak a megváltozás szándéká­val szabad. Sokszor hangoztatják emberek egy-egy elmarasztalás mellett: „pedig templomija jár”. A templomot látogatóktól a közvé­lemény is el várnál ‘ái c>?t. megtalált többletei, amjt JézjSs^s kíván. íté­letrajtunk, ha haragosan kell követelnie/*”, ‘' KÉT JELENET JÉZUS ÉLETÉBŐL. Bennük mi is felismerhetjük meglátogatásának idejét. o Zászkaliczky Péter Háromszáz éve született Gottfried Silbermann A barokk kor nemcsak az orgo­nazene, de az orgonaépítés virág­kora is. Ekkor igen sok kiváló mester működött. Köztük is ma­gasan kiemelkedik Gottfried Sil­bermann, akinek idén ünepeljük 300. születésnapját. 44 hangszeré­ből mintegy 30' maradt ránk és ezek csaknem kizárólag evangéli­kus templomokban szólnak. GOTTFRIED SILBERMANN 1683. január 14-én született a Frauenstein melletti Kleinbob- ritzschban, Michael Silbermann ácsmester fiaként. Két évvel volt idősebb mint Bach. Az orgona­építés előiskolája az asztalosság, amit otthon sajátított el. Majd Strassburgba vándorol András bátyjához, hogy orgonaépítést ta­nuljon nála. Andreas többek kö­zött Parisban is tanult, így Gott­fried rajta keresztül megismerhet­te a francia orgonaépítést is. Ket­ten közösen építik a strassburgi Szent Péter templom orgonáját. 1709-ben Gottfried és Andreas el­válnak : Gottfried elhagyja Strass- burgot. Az egykorú krónika sze­rint Gottfried egy kolostorban or­gonát építve beleszeretett egy fia­tal apácába, meg akarta szöktet­ni és a botrány elől menekülnie kellett. A kutatás szerint azon­ban az igazi ok amiért Strassbur- got el kellett hagynia: kötelezte magát, hogy nem vállal munkát ott, ahol bátyja dolgozik. Posta­kocsin utazott Stuttgarton, Bam­bergen, Gerán és Altenburgon keresztül Lipcsébe, ahonnan gya­log ment Frauensteinbe. Szülővá­rosa számára épített 1710-ben — ingyen — első orgonáját szász földön (a hangszer rövidesen tűz­vész áldozata lett, mire Silber­mann újat épített, de később az is elpusztult.) Az átvételnél Johann Kuhnau lipcsei kántor is közre­működött, aki lelkesen nyilatko­zott az új hangszerről, és akinek támogatása, elismerése, sokat je­lentett Silbermann számára. HÁROM SEGÉDJÉVEL EGYÜTT ÉPÍTI első nagy művét, a freibergi-dóm orgonáját. Ez egyben alkotásának csúcspontja is. Ekkor telepedik le Freibergben ahol műhelyt rendez be. Rend­kívül élénk tevékenységet folytat. Egymásután épülnek orgonái na­gyobb templomokban (Drezda, Freiberg, Glachau, Zittau) és szerény falusi templomokban egyaránt, melyeknek csodálatosan zengő hangja ma is bámulattal tölti el a hallgatót. 1718—20-ig épül Drezdában a Sophienkeirclie orgonája. Ezen adott hangver­senyt J. S. Bach zeneértő hallga­tók jelenlétében 1731. szeptember 13-án, délután 3 órakor. Sajnos ez a hangszer a II. világháború ál­dozata lett. Silbermann letehetségesebb ta­nítványa Zacharias Hildebrand, később gyakran működnek együtt orgonaépítésben, bár a megértés köztük nem a legjobb. — 1736-ban fejezi be 3 manuálos orgonáját a drezdai Frauenkircheben. Bach ezen is játszott. Sajnos 1945-ben ez a hangszer is a lángok marta­lékává lett. — Utolsó nagy orgo­nája a drezdai katolikus Hofkirc- he számára készült, de ennek be­fejezését ő maga már nem érte meg. A 3 nagy drezdai orgona kö­zül ez az egy maradt meg. A leg­jobb állapotban fennmaradt nagy orgonája azonban a már említett freibergi dóm orgonája, amely 1710—14-ig épült, 3 manuálon és pedálon 45 regisztere van. Silbermannt utolsó éveiben köszvény kínozta. A feljegyzések szerint „sorvadásában halt meg 1753. augusztus 4-én. SILBERMANN STRASSBURGI IDEJÉBEN szilárd és kiforrott egyéniséggé fejlődött. Teljesen feloldódott munkájában. Magával és másokkal szemben kíméletlen volt szakmai kérdésekben. ítélete helytálló volt és tárgyilagos még ellenfeleivel szemben is. De a kri­tikát nem tudta elviselni. Amikor 1733-ban Bachnak megmutatta egyik zongoráját —, Bach dicsérte ugyan a nemes hangzást, de a magas hangokat gyengének ta­lálta, és a hangszert nehezen játszhatónak mondta. Silbermann sokáig neheztelt Bachra ezen kri­tikája miatt. Az évek folyamán a végig nőtlenül maradt mester mo- rózus, szófukar különccé vált, fő­leg midőn öregkorában testi pa­naszok is kínozták. — Segédeitől —, akárcsak önmagától, a legtisz­tább és legmegbízhatóbb munkát kívánta meg. És bizony nem volt hiány a durva szidalmakban, ha elégedetlen volt munkájukkal. Egy ízben fejszével vert szét, egy csembalót, ami nem felelt meg elvárásainak. — Kortársai előtt — fejedelmek előtt is, nagy volt a tekintélye. Amikor 5—6 megpa­kolt szekerével, 12 segédből, házi­asszonyból álló kíséretével meg­érkezett valahová, ahol egy orgo­nát kellett felállítani: mindenki­nek az ő szolgálatára kellett áll­nia. Munkáját azzal kezdte, hogy a templom közepén megállva megkopogtatta a kövezetei: mi­lyen az akusztika, hova kell állí­tani az orgonát... Orgonáinak hangját teltség és érces élesség jellemzi. A korszak elvárásainak megfelelően telt, tömör, súlyos hangzásra törekszik. Orgonáinak szekrényzete rendszerint elefánt- csont színű, vagy alabástromfe- hér, míg a díszítések aranyozva vannak. A világos színek és az aranyozás kedvelése a kor Ízlésé­nek felel meg és ugyanezt fejezik ki Silbermann orgonáinak ezüs­tösen világos hangjai is. Sokszor hónapokig dolgozott egy templomban vagy kastély­ban, és ■ amikor a hangszer elké­szült felszentelésére az egész kör­nyékről összejöttek a papok kán­toraikkal, hogy lássanak és hall­janak ... A krónikák szerint egy ilyen napon nagy lakoma is volt hallal, szárnyassal, vaddal és volt bor és sör is nagy bőségben ... Dicsőítő versek tucatjai marad­tak ránk, melyek Silbermann or­gonáit magasztalják. 44 ORGONÁJÁBÓL eltűnt, há­ború és tűzvész áldozata lett kb. 13, de mai napig megvan jó, sőt igen jó állapotban mintegy 30 orgonája. 13 orgonájának hang­ját megismerhetjük a nálunk is kapható lemez sorozatból (Bachs Orgelwerke auf Silbermannor- geln”). Kép vagy festmény nem örkíti meg arcát, de az eltelt 300 év meg­őrizte hangszereit, amelyek ma is dicsőítik Istent, és hervadatlan frissességgel szólnak hozánk. Gáncs Aladár

Next

/
Thumbnails
Contents