Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-07 / 32. szám

Jótévő, áldó, őriző ... Luther énekei énekeskönyvünkben

A 247-es számú énekünk az Atya, Fiú, Szentiélekről szódó vallástételként ismert az 1500-as évek eleje óta. Luther egy 1417 tájáról származó éneket dolgozott át és illesztette bele a német istentiszteleti rendbe. Az evangélium olvasása után a gyülekezet énekelte németül. Magától értetődő egyszerűséggel tanít és prédikál arról, hogy kicsoda a Szent- háromság Isten.

Isten, aki Ura ennek a világnak, mert Ö teremtette, Ö alkotta természeti törvényeivel, szépségében, gazdagságában és odaadta ezt a szép világot az embernek, hogy jól érezze benne magát, boldoguljon és boldogítson másokat is. Az élet szolgálatára rendelt mindent, ö maga is védelmünkre

kel. Oltalmat találunk nála, noha az engedetlenség miatt nem vagyunk méltók a gyermeki tisztre. Ö mégis Atyaként gondoskodik rólunk. Az énekben benne van a reformátor Isten iránti magas hőfokú szeretete és áldásaiért való hálája. Istennek sajátja a szeretet és az irgalmasság, ezért védi és őrzi gyermekeit.

Szeretetét igazában hozzánk küldött egyetlen Fiában ismerhetjük meg. Isten volt, Akit sokan csak az ács fiának tartottak, mert annyira ember lett Éhes és elfáradó, ünneplő és szomorú. ember lett tiszta és bűntelen, hogy átélje életünk minden mélységét. Közben tanácsoljon, vigasztaljon, gyógyítson, prédikáljon, visszaadja az elveszett erőt, az eltűnt reménységet, megújítsa a hitet. Életét pedig halálra adta mindany- nyiunkért, hogy megszabadulhassunk vétkeinktől. Ember, mert társa tudott lenni a tizenkettőnek, barátja a bűnösöknek és Isten, mert tiszta maradt minden kísértésben és engedelmes az Atya akaratának. A halál sem tarthatta fogva, húsvét hajnalán békességet hirdetett a vigasztalanul gyászolóknak.

Istent azonban senki sem mondhatja Urának csak a Szentlélek által, hirdeti Pál apostol. Luther is a Szentlélek cselekvő ereje által ismerte meg ^ gondviselő ^ tent és Jézus Krisztusban 'Megváltóját. Számtalan helyen beszél arről, hogy a Szentírást, Isten igéjét a magunk értelmére hagyatkozva nem fogadhatjuk fel. ’’Mert az isteni igének nincs más tanítómestere mint maga az ige szerzője. Ezért kell a Szentlélek erejében bíznod. Hidd ezt el nekem, mert ezt én megtapasztaltam.” (Luther) A Szentlélek Isten a gyülekezet közösségében a hirdetett igét használja, hogy Krisztus Urunk halálának és feltámadásának okát és célját megértsük. A gyülekezetei a megváltásból élő és bűneikkel állandóan küzdő közösséget választotta Isten, hogy Szentlelke által terjessze az igét, ébressze és erősítse a hitet. A gyülekezet szent nép, mert Krisztus szeretete tartja egybe, bocsánata oldozza fel és megbocsátásra ösztönzi a testvér iránt. A Szentlélek munkája nem szűnik meg a gyülekezetben és a gyüleHitvallás, keresztség, úrvacsora

kezet által. Isten hozzánk való jóságát Jézus Krisztusban ismerhetjük meg, Krisztusról pedig a Szentlélek által mondhatjuk, hogy Urunk és Megváltónk.

Rakéták és atomok, a kozmoszt meghódító technika korában is örömmel vallhatjuk, van Ura ennek a világnak. Isten, aki nem hagyta magára az embert, testvért adott egyszülött Fiában. Hitünk rácsodálkozik Isten gondoskodására és készséggel vállalja a küldetést, hogy ne legyenek akik úgy véik, hogy Isten magára hagyta a világot. A Szentlélek a hirdetett igén és a szentségeken keresztül alkalmassá tesz, hogy sze- retetének hordozói és a reménység hirdetőivé legyünk.

Ez a víz piros folyam ...

Mi, evangélikusok formálisan vagy tudatosan vállalva a Krisztus testéhez tartozást, hogyan vélekedünk a keresztségröl? Van keresztyén aki számára csupán Isten haragjának elhárítására való, van, aki a névadás alkalmának tartja vagy csak vallásos örökségnek. Luther Márton számára a keresztség erős széttéphetetlen lánc volt, amely Istenhez kötette. Sem kétkedése, sem kudarcélmények, jó vagy rossz kedélyállapot nem szakíthatta szét, mert a ke- reszitség nem emberi kezdeményezés, hanem Istennek az emberrel való szövetségkötése. Emlékeztetőül nehéz óráiban nagy betűkkel asztalára rótta „baptisatus sum” meg vagyok keresztelve. Védve vagyok Isten szeretetében, gyermekévé fogadott, nem hagy magamra. Mivelhogy a reformátor számára keresztsége ily erő§ kapaszkodót jelentett ezért is és a kereáztségről szóló téves tanításokkal vitába szállva sokszor ragadott tollat. Nem csak magyarázta e szentséget, hanem gyülekezeti használatra 1524-ben éneket is írt, mely még"ábban az évben megjelent. Jézusunk a Jordánhoz ment kezdetű énekéből három versszakot találtunk énekeskönyvünkben a 295-ös szám alatt.

Luther egyik prédikációjában így értelmezi Jézus megkeresztel- kedését: „Jézus azért fogadta el Keresztelő János keresztségét, hogy ezáltal a mi helyünkbe lépjen, értünk bűnössé váljék és magára vegye azt a bűnt, amelyet nem követett el, lemossa és meg- folytsa a szent keresztségben. Ezt Istennek, a mennyei Atyának akarata szerint cselekedte”.

Az útegyengető Keresztelő János megtérésre szólította fel a hozzá érkezőket. Bűnbánatuk jeléül a folyó vizében megkeresz- telkedtek. Ez a cselekedet a bocsánat, a megtisztulás ígéretét hordozta. A bűnös embernek szüksége van szabadulásra, de a bűntelen, tűzzel és Szentlélekkel keresztelő Jézus Krisztus miért állt be a János keresztségére várók sorába? Hogy minden bizonytalanság és kétség elmúljon János és az emberek szívéből, hogy aki itt ennyire megalázza magát az nem egyszerűen ember, hanem Isten Fia, aki nem csak azért jött, hogy csodáival elkápráztasson, hanem hogy bizalmat keltsen Isten iránt. Aki azért jött, hogy Isten országa örömét és tisztaságát kínálja, és vágyat ébresszen hallgatóiban, hogy Isten országát önmagukban hordozhassák. — Ezért- elhangzik a mennyei szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Öt hallgassátok.” Ez az Egyszülött Fiú adja tanítványainak a megbízást, hogy kereszteljenek az Atya Fiú Szentlélek nevében.

A keresztség egyezség, melyet Isten köt az emberrel, hogy bocsánatáról és az üdvösségről biztosítson. „Ügy határozott, hogy Krisztus által megsemmisíti azt, amit a gonosz Ádám által szerzett: bűnt és halált. így hozza Isten a halál halálát a bűn büntetését, a méreg mérgét, a fogság fogságát.” — mondja Luther. S ezt oly egyszerűen kínálja, hogy meglepődünk, ennyi csupán az egész? Néhány cseppp víz és á keresztség igéje. De Isten mással is meghökkentette a világot. Királyt küldött a mennyből, hogy istállóban szülessen, trónul pedig durván ácsolt keresztet juttatott neki. Isten ilyen meglepő módon készítette el és kínálja a vele való szövetséget.

A vízben tapintható módon ka- kapszkodót ad hitünk számára, hogy emlékeztessen Jézus Krisztus halálára, melynek ereje érvényesül a keresztségben. A szentségek Isten ígéretének jelei, melyeket csak hitünk tud kételkedés nélkül, bizalommal elfogadni.

Nem csak Luther számára, de nekünk is jelentsen biztonságérzetet, hogy Isten bennünket megelőzve szövetségről biztosított. Ígérte, hogy szeretete nem csak ideig-óráig tart, ezért nem kerülhetünk olyan mélységekbe, nehéz próbák közé, ahol Ö cserbenhagyna. Baptisatus sum! Meg vagyok keresztelve, övé vagyok, ö erősebb a kísérténél, hatalmasabb a bajoknál, elesettségemnél. Védelmét élvezem. Benne erős szövetségesem van. Életem nem céltalan mert ö célt szabott neki, szolgálatába fogadott. A látható jel, az egykor rámhullott víz és a személyesen nekem címzett ige bármilyen nehéz helyzetben fogódzót jelent. Istené vagyok. A Tőle kapott bocsánat, szeretetének élvezése, az új élet ajándéka követésére és hűséges szolgálatára kötelez.

„őbenne örvend szívem, öt hallgatva mindnyájan Öt kövessétek híven. Az örök élet útján.”

Halálos sebből gyógyítónk ...

Luther egy sajátos német isten- tiszteleti rend kialakítására törekedett, hogy az érthető legyen mindenki számára. Ebben fontosnak tartja a Szentírás olvasását, az éneklést, igehirdetést és a szentségek kiszolgáltatását. Az úrvacsorára előkészítő énekként ajánlja a cseh-reformátor vértanú Húsz János Jézus Krisztus üdvözítőnk kezdetű tíz versszakos énekét. 1524 nagyhetén ezt az éneket is átdolgozta Luther. Mi a Jézus Krisztus mi Megváltónk címmel ismerhetjük. (303)

Mindent magába hordoz ez az ének, amit röviden az úrvacsoráról lehet mondani. A fülbegyónás- hoz, bűnbocsántó cédulákhoz, az egy szín alatt való úrvacsorához szokott hívek számára tömör megfogalmazást adott. Luther tanításában jelentős szerepe van az úrvacsorának. Hite a római egyházban mindent megkérdőjelezett és felfüggesztett, ami nem a Szentírás alapján állt. Meggyőződéssel hirdeti, hogy ha Jézus elárulta tása estéjén úgy rendelkezett, hogy halálára emlékezve éljenek tanítványai ezzel a szentséggel, akkor minden lehetőséget meg kell ragadni, és amikor kínálják, bizalommal kell élni vele. Számunkra már nem kétséges, hogy kenyér és bor színében vegyük. Luthernek kemény harcába került, hogy a hívek is Krisztus rendelése szerint élhessenek az úrvacsorával. Hogy emlékezzenek arra a hűséges szeretetre, amely bűneik miatt Jézust a halálba vitte, és ezzel erősítsék magukat, hitüket a kísértésben.

Luther mindenekelőtt arról tesz bizonyságot, hogy az embert a bűnétől semmi más és senki más nem szabadíthatja meg, csak zus. A kereszten elhangzott utolsó szava a gonosszal vívott döntő ütközet sikeres kimenetelét hirdeti. Elvégeztetett! Győzött! Győzelme hit által mindinyájunké. Luther személyes vallomássá formálta a jánosi bizonyságtételt ilyen formán: Ügy szerette Isten Luther Mártont, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy ha hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezt ugyanígy névreszólóan válthatjuk mi s. Az úrvacsora nemcsak emlékeztető, hanem benne az életeiét elvesztő és nekünk örök élcte.t szerző Jézus Krisztussal találkozunk. A zsoltáríró így vall: „Az egek egei nem fogadhatnak be téged.” János evangélista azt mondja: „A világba jött és a világ nem fogadta be.” A kovásztalan kenyér és a bor színében pedig őt magát a szentet vehetjük.

Csoda! Ajándék. Az úrvacsorával való élés közelségéről biztosít. Az Istennel való jó viszonyunknak nem feltétele a bűn nélküli, tiszta élet, de feltétele, hogy örömmel és készséggel elfogadjuk azt a jót, amit pékünk készített. Higy- gyük, hogy bocsánatot, küldetéséhez való erőt és üdvösséget kapunk a szent vacsorában. „Ne szalasszuk el ezt a nagy kincset, azok, akik keresztyének akarnak lenni rendezkedjenek be arra, hogy gyakran vegyék a tisztelendő szentséget” — mondja Luther. Ha tartózkodunk tőle, napról napra, jobban elidegenedünk Istentől és a vele való személyes kapcsolatunk is meggyengül, formálissá válik. Ha megveti, lebecsüli, elhagyja valaki az úrvacsorát, megveti Jézus halálát is és semmibe veszi a halálba induló Jézus hagyatékát: értetek töretik meg, értetek ontatik ki bűnök bocsánatára.

Keresztyénnek lenni Krisztus nélkül nem lehet, Jézus pedig bizonytalanodó szívünk erősítésére önmagát adja, és mert Öt magát kapjuk, ezért a hittel fogadott úrvacsora minden élethelyzetben megújít. Benne rejtette el a bűnbocsánatot. Nem mehetünk foga-: dására vélt érdemeinkkel. Az úrvacsora a hálaadás és az öröm alkalma is. így vall a XV. század óta ismert 304-es számú énekünkben Luther is. Csendes, gyászos, könnyes legyen az úrvaesorázá- ; sunk, bűnösségünk miatt vagy a bocsánat, a megtisztulás, az Istentől kapott békesség miatt örvendező, újjongó? Mi késztet az oltárhoz? Emberéletünk nyomorúságai vagy Isten kegyelmének felfedezései Ha bűneink felett megszólal a kakas szabad nekünk is sírásra fakadni, ha a megtisztított élet öröme és ereje indít, akkor sugározzák ez a mennyei öröm.

Az úrvacsora megbecsülése, elfogadása, készséget teremt az egymással való közösségre. Akik élnek vele, sokfélségükben is legyenek Jézus Krisztus által a hitben, a szeretetben, a jóra való igyekezetben, a gyümölcsöző életben. Ugyanabból a kenyérből eszünk, ugyanabból a pohárból iszunk, ugyanaz a bőséges szeretet táplál bennünket és ugyanazt a küldetést kapjuk mindnyájan., szolgálatunkra az oltártól induiha- tunk el, ott erősödhetünk meg. Az úrvacsorái asztalnál életünk zártságából egymás szolgálatára sza- k badít fel bennünket Urtínk. „ö ennél többet nem kínálhat nékünk.” ; Éneikül pedig lehetetlen megbízatásunknak eleget tenni. „Életnek kútfejé”-vé váljék az úrvacsora számunkra.

________Báiintné, Varsányi Vilma

— SZÜLETÉS. Verasztó Sándor apostagi lelkésznek és feleségének, Mosoni Edit lelkészi munkatársnak május 21-én második gyermekük született. Neve: ZSOLT, ANDRAS. A keresztelést június 26-án Hernády Nándor ny. lelkész végezte.

— HALÁLOZÁS. Gál János, Prepelicza Anna férje, a pilisi gyülekezet 47 esztendős presbitere egyévi szenvedés után elhunyt. Temetése a gyülekezet, a község és a termelőszövetkezeti munkatársak nagy részvételével július 18-án volt. „Én terólad el nem feledkezem”.

Modern passiójától - iilmen

VÉGRE ELJUTOTT HOZZÁNK a Jézus Krisztus szupersztár eímű film, a XX. századbeli Amerika pasriójátéka. A régi passiójátékok hagyományát követi abban, hogy keretjátékában bemutatja a szereplőket, akik épp olyan egyszerű, szegényes külsejű fiatalok, mint voltak a régi városi polgárok, akik húsvét előtt eljátszották Jézus földi életének utolsó napjait, szenvedését és halálát. Az ének és a zene hangsúlyos szerepével e játék még a Csik- somlyói passióval is rokon, és miként az a dalokban, szólásokban kidomborítja a népi jelleget, úgy viseli magán ez a film a mai Észak-Amerika stílusjegyeit, harsány megnyilatkozásait (gondoljunk csak kufárok kiűzésére!), szólásait, jassz nyelvét és rock-zenéjét, melynek ebben a filmben — s ezt még a leghagyományosabb zenei ízlés sem tagadhatja le — szép, finom dallamai vannak, disszonanciái pedig a mondanivaló szolgálatában állanak.

CSUPA KÉRDÉS ez a modern, filmre vitt passiojáték. Olyan kor fiataljainak kérdéseit foglalja össze, amelyre a föld- hözragadtság, a transzcendenciához való emelkedés képtelensége jellemző.

Nem hitetlen a kérdezők alaphelyzete, de mindenképpen földi. A Szupersztár Jézusa ember, nem „egylényegű” az Atyával: olyannyira nem, mintha a rendező a János evangéliumot teljesen figyelmen kívül hagyná, de a többi evangéliumból

is mindazt, ami az isteni lényegre utal. Ember, aki belefárad a tanításba, a gyógyításba, és azért vállalja a halált, mert úgy érzi, ez az egyetlen eszköze, ez példa, amivel talán mégis a szívekbe írhatja, amit mondani akar. Titokzatos, isteni vonzást talán csak magdalai Mária érzi meg, a többiek mind mást várnak tőle, mint amit ő adni akar. Ez a másféle várakozás Júdás személyében csúcsosodik ki, mégpedig ambivalens módon: ő is nemzeti szabadsághőst vár, de fél is a korán jött forradalmártól, s még inkább a spontán felkeléstől: „Jobban tetted volna, ha megtervezed ...”

A MODERN PASSIÖJÁTÉKOK és a mai Jézus regények (Kodolányi, Rónai György, Eördögh Szilveszter) eltérő módon bár, de mind központi szerepet adnak Judásnak, kutatván az árulás lelki indítékait. De míg máshol a harcra kész Júdás csalódik, mert Jézus nem áll a felkelők élére, itt az aggódó Júdás jut szóhoz, aki népét félti Jézus gyújtó hatásától. És a kétkedő Júdás, a kérdező: „Hát érdemes volt? Mit értél el?” Mintha ez a Júdás tömörítené a mai kor fiataljainak valamennyi kételyét. Merthogy a tankok jönnek (és nem is hatnak anakronisztikusán!), és a repülőgépek szállnak, hogy aztán keselyűként ereszkedejnek alá: határtalan (a leprások jelenete jelképezi a segítő szándékok reménytelenségét!) — hol itt a megváltás?

És jön a jellegzetes amerikai kérdés: „miért jöttél akkor, amikor még nem volt tömegkommunikáció?”

CSAKHOGY TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ NÉLKÜL IS elterjedt Jézus tanítása. Térben és időben egyaránt. Olyannyira, hogy kétezer év múltán is születik passiójáték. Olyannyira, hogy ma is, aki kérdez, aki a lét értelmét, s az emberi testvériség lehetőségét keresi, Hozzá fordul. Ha kételkedve, ha tamáskodva is, ha realista földhözkötöttséggel is, de érezve, hogy Nála lehet válaszra lelni. És ha van emberi haladás — nem a termelő- és ölőeszközök technikájában, hanem az erkölcs finomodása terén — Neki köszönhető. Mert szépen szóltak ugyan a szere- tetről a keleti bölcsek is, de életet átformáló gyakorlattá az ő követőinél lett; s ha a századok során bármennyi bűnt és kegyetlenséget halmozott is rakásra a keresztyén Európa, de mindig akadtak kicsinyek, szürkék, egyszerűek, akik az ő nevében sebeket kötöztek, könnyeket töröltek.

Isten a halk, a kicsi, a jelentéktelennek látszó dolgokban szeret cselekedni. Ö tudja miért. Halkan jár, mint a szellő;

mint hópihék hullása, olyan a lépte. A betlehemi istálló a legszerényebb, a legjelentéktelenebb zúg lehetett a nagy római birodalomban. A názáreti vándorpróféta sem kelthetett világfeltűnést, s nem keltett volna akkor sem, ha már létezik rádió és televízió. Mégis diadalmas. Mégis mágnesként vonz magához minden jóra törő vágyat, tisztaság után sóvárgó szívet.

MINTHA A PASSIÓJÁTÉK SZEREPLŐI végül megsejtenének ebből valamit. Megilletődötten szállnak az autóbuszra, hogy elhagyják a helyszínül választott, csodálatos sivatagi tájat, mintha mások lennenek, mint mikor érkeztek.

Kérdéseik mindazonáltal nyitott kérdések maradnak. És a film nyomán feltehetően sokakban újrafogalmazódnak ezek a kérdések. Jó lenne, ha a választ a hívők a hozzájuk fordulók befogadóképességéhez mérten tudnák megadni. Nem a dogmák magasából leereszkedve, hanem emberhez szólóan, a kegyelem eszközeként. Hogy a Megváltó, akinek személye ma is foglalkoztatja az írókat, művészeket és az ezernyi testi-lelki gyötrelemben vergődő embereket, megérintse őket — akár egy filmre vitt rock-operán keresztül is, amely a maga nemében művészi, megrendítő alkotás, és kétségkívül a béke és a humanitás gondolatának szolgálatában áll.

Bozóky Éva