Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-31 / 31. szám

Vox Einmaia — Kíméletlenül meg kell neki mondani, ha nem dolgozik teljes bedobással, nyugdíjba kell kül­deni — mondta fiatal kollegám. — De ha a szerencsétlen meg­betegedett és a felesége is olyan tehetetlen — próbálom szeretet­tel védeni. — Persze te megint elnéző és gyenge vagy. Ostobán mindig en­gedsz! Nem szóltam többet. Láttam, egyik öreg kollegám mélyen le­hajolt és megtörölte a szemét. Ostobán engedékeny — gondo­lom végig — nem, csak megértő. A megjegyzés nem is fájt, csak a hangsúly, amellyel mondta. Va­lamiféle rendreutasítás is volt benne. Gyenge vagy! Tehetetlen, nem bírsz már parancsolni. Biztos vagyok benne, hogy a másik nem akart bántani, de hangsúlyában mégis bántás volt. Ez az „ostobán” embert bántott, embertelen hangsúllyal. * — Aztán mivel töltőd kisfiam a szabad idődet ott fenn, Pesten? — kérdezte az édesanya. — Hagyjon békén, mama, mit kérdezősködik mindig! Az anya nem kérdezett többet, nem is tudott volna, annyira szí­ven ütötte az a „mit kérdezőskö­dik”. Nem szólt hát, mert ismer­te fiát, hirtelenharagú és egy dur­vább szó még jobban fájna. — Nem akarlak én bántani, kisfiam, csak nagyon aggódom érted — mondogatta, de csak be­felé, magának, gondosan vigyáz­va, hogy ki ne csorduljon a köny- nye, mert a hang, ahogyan a fia mondta nem hasonlított a szép emberi szóhoz, amellyel mondjuk az anyját szólítja meg az ember. * Az asszony ült a karosszékben, pulóvert kötött a férjének. Hetek óta, ha csak kicsinyke ideje is volt kapta elő a kötést és dolgoz­ni kezdett, mert születésnapi ajándéknak szánta. A férfi újságot olvasott. -Elnéz­te hófehér haját, az éieivéste sok kis ráncot... szerette ezt az em­bert. Hosszú évek öröme, bánata, gondja kapcsolta őket össze. Ne­héz és vidám napokat éltek át együtt, voltak idők, amikor viha­rok rázták életüket és nem tud­ták mit hoz majd a holnap. Iste­nem, köszönöm, hogy megmarad­tunk, fohászkodott az asszony és hirtelen úgy érezte oda kell mennie a másikhoz, hogy boldog örömében megölelje. Felállt, gyengéden átölelte és csak any- nyit mondott: — Én drága Józsikám! — Meg vagy te őrülve! — né­zett fel a férje. A hangjában bosz- szúság vibrált. Éppen a napi sportot olvasta teljes odaadással. Mintha valaki szíven ütötte volna, olyan nagyot koppant ez a „meg vagy te őrülve”, Megkese­redett lelkében az öröm Ülelő kar­ja a semmibe hullott. Visszaült a karosszékbe. Nagyon fájtak a hozzávágott szavak. Ember mond­ta és nem volt emberi szó, nem hasonlított ahhoz, amit vox hu- mananak szoktunk nevezni. Nem volt az sem mondanivalójában, sem hangsúlyában. * Futva igyekeztem hazafelé va­lamelyik nap. Tengernyi munka várt rám. Amikor Mariska néni ablaka alá értem, valami mégis megállított. A lelkiismeret. Már messziről láttam Mariska nénit, amint ül az ablak előtt és a vi­rágba borult világot nézi — bé­nán. Beugrottam hát hozzá. — Itt a tavasz, Mariska néni! Menyasszonyi fehérbe öltöztek a fák. Az ember legszívesebben da­lolva járná az utcát —, köszön­töttem. A tavaszról beszéltünk. Mariska néni a régi tavaszokról. — Amikor 12 éves voltam ... kezdi. És míg mesél nem gondol székhez kötöttségére. — Tudod, mondja, nem kell nekünk más, csak szeretet, emberi hang, halk, megnyugtató türelem-töltetű. Megsímogatom. Olyan lágyan, ahogy egy szép virág felett húz­nám át a kezemet. — Köszönöm — mondja meg­indultam Olyan halk ez az egy szó, mint amikor nyári éjszakán felsóhajt egy virág, vagy anyja szárnya alatt felcsipog álmában egy ma­dár. És hallom 100 éves nénémet, amint mondogatja: csak emberi hangon szóljanak hozzánk, már minden könnyebb! És sorolhatnám tovább. Orvos­nál jártam. Féltem a vizsgála­toktól. Az orvos megfogta a ke­zem. — Jöjjön velem, ne féljen semmitől! És így járt velem a kezemet fogva végig szobáról szobára. És én ettől a pár emberi szótól fé­lig már meg is gyógyultam, de legalább is reménységgel néztem az eredmények elé. Vox humana! Emberi hang! Hol vagy? Utcánkba tatarozás fo­lyik. Ordítás, trágár szavak — emberi hang helyett. Felügyelő­jük is ordít velük, nyílván nem értik az emberi hangot. Villamo­son, autóbuszon, az utcán ideges türelmetlen, goromba, sértő sza­vak, ittas, rekedt, hangos emberi hangnak nem mondható kiabálás Nyaralók kertjeiből... add már, ... a buta fejed, mit bámulsz, én gebedek helyetted ... és sorolhat­nám, de ki ne hallotta volna? Vox humana! Emberi hang, amely különbözik az állatok or­dításától, üvöltésétől, madarak rikácsolásától, cserregésétől, hu­hogásától, bégetésétől. Emberi hang, amely gyógyít és ápol, meg értést egyenget és türelmet hor­doz, öreget vigasztal, szívet nyug­tat, reményt ébreszt, embert for mái, Istenhez hív és testvéri sze­rétéről szól. Uram, erre az em­beri hangra taníts minket, hogy szelídebb legyen körülöttünk a világ. * A felmérők beléptek a lakás ba, számszerint nyolcán. Köszö­nésre a nagy többség nem sokat adott, egy köszönt hétjük helyett. A házigazda 76 körüli férfi volt, nemrégen ment nyugdíjba, a la­kásban rend és tisztaság honolt, minden csillogott, nemrégen min­dent felújítottak a lakásban ön­erőből, hogy mire nyugdíjba mennek, ne legyen gondjuk sem­mire, élvezhessék még egy kicsit az életet, mert a nyugdíjukból nem tellett volna felújításra. A felmérők végigjárták a la­kást. — Felújítandó — hangzott a döntés. — Kérem szépen — szólt a férfi — mi nyugdíjba menésünk előtt apránként mindent felújí­tottunk, pazarlás lenne most min­dent kidobni és újat venni, új­ra szerelni. Feleségem meg ma­gam is betegek vagyunk, nem bírnánk az izgalmakat. — Felújítandó! — hangzott a megfellebbezhetetlen döntés. — És mennyi időt vesz igény­be? — kérdezte a férfi. — Addigra már maga is fel­dobja a talpát! — mondta egyik a 7 közül. Ezzel megfordultak és elmentek. Mindezt sírva mesélte nekem az asszony. — Hát emberek ezek? Így be­szélni, ilyet mondani egy beteg, idős embernek? És hány ismerő­sünk ment rá az izgalmakra! A nyugalmukból kizökkent kis öre­gek, eltúlozva úgy érzik, hogy szinte halálukat siettetik a na­ponként megújuló izgalmakkal —, mondja. Nem tudom, hol az igazság? Talán valahol középen, de ma­gam is allergiás vagyok erre a „feldobja a tapát”-ra. A halál komoly dolog, nem le­het elhumorizálni. Egy édesapa vagy édesanya halálát úgy adni hírül, hogy feldobta a talpát, va­lami olyan bántó dolog, hogy minden jóérzésű embert meg­döbbent. Van úgyis elég ellentét, meg nem értés a generációk kö­zött, nem kell ilyen újsütetű ot­romba kifejezéssel a szakadékot elmélyíteni. Csendes szóval, megértő magyarázattal, segítő jó­akarattal olyan egyszerűvé válik még a valóban nehéz probléma is. Csak a hangnem, ahogy mond­ják,, a szavak amelyeket haszná­lunk legyenek az alkalomnak megfelelőek. A felújítások elrendelése bizo­nyára indokolt, jól megfontolt elgondolás, döntés következmé­nye. De túl az izgalmakon, ma­gam is naponként megyek el ép redőnyök, fürdőkádak, kályha­csempék és sok más felújítás mi­att kidobott, még jól használható tárgyak mellett. Eközben a laká­sokban helyükön lyukak tátong­nak hetekig. Egy ismerősöm szo­ba-főzőfülkés fürdőszobáján át vezet a ház szennyvíz-csöve, hetek óta vakolatlanul. Messze kerültem az inkriminált kifejezéstől de úgy érzem, a fi­zikai és lelki rombolók közös munkája valóban veszélyezteti amúgy is érzékeny öregeink nyu­galmát, életét. Mert mindnyájunknak csak egy élete van és az akkor is drá­ga, amikor már fájdalommal jár. Nem emberhez méltó ezt bármi­vel is fokozni. Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. július 31-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Takács­né Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafen­scher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György űt 7. de. fél 9. Muntag Andor- né. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57'b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Gerhát Sándor. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Vá­ci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonmyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld, de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.),, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.), du: 6. To rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de, 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Scholz László. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Scholz László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de 11. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Bé­la. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — SZÁK-SZEND. ifj. Deme Károly volt tápiószelei lelkész a Déli Egyházkerületből az Északi Egyházkerületbe távozott. Dr. Nagy Gyula püspök augúsztus 1-i hatállyal megbízta a két gyü­lekezet gondozásával. — HALÁLOZÁS. Dr. Széli Lászlóné sz. Orosz Margit június 24-én elhunyt. Benne Széli Bul csú lucfalvai lelkész édesanyját gyászolja. Jézus mondja „Elme­gyek, hogy helyet készítsek nek­tek”. — Gyulai István, a miskolci gyülekezet hűséges tagja, lapunk olvasója 76 éves korában hirte len elhunyt. Teemetése a gyüle kezet és ismerősei nagy részvéte mellett a miskolci Szentpéterika- pui temetőben volt. A vígasztalás igéit Szebik Imre esperes hirdet­te. Jézus mondja: „Aki hisz én- bennem, ha meghal is él”. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadő: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.1867 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Aki elvet engem, és nem fo­gadja el az én beszédeimet, annak van, aki elítélje: az az ige, ame­lyet szóltam, az ítéli el öt az utol­só napon” (Lk 12, 48). VASÁRNAP. — „Nektek pedig még a hajatok szálai is mind szá­mon vannak tartva. Ne féljetek tehát” Mt 10, 30—31 — Ézs 40, 26 — Mt 25, 14—30 — Zsolt 119, 97—104). Isten világot fenntartó, gondoskodó szeretete kiterjed az egyéni életünkre is. Semmi okunk sincs az aggodalmaskodásra és félelemre. „Teremtő Istenünk, Édes Á.tyánk nekünk, Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: ínségem­ben, szükségemben, Kérlek engem ne hagyj!” (315. ének 1.). HÉTFŐ. — „Erre megnyílt szemük, és felismerték Jézust, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hoz­zánk az úton, amikor feltárta előttünk az írásokat?” (Lk 24, 31—32 — Péld 20, 12 — 1 Kir 3, 16—28 — Mt 8, 18—22). Az élő Jézust mindig a róla hangzó bi­zonyságtevésben ismerhetjük fel. Ezért az Ige tiszta és igaz hir­detésének a hitre jutásban óriási jelentősége van. „Két tanítvány indul útnak. Mennek Emmaus felé. Viszik terhét, fájdalmuknak. Szemük még könnyel tele. Pana­szukat beszélik el. De az élő Jé­zus közel, Hogy a bánat fellegét Igéjével űzze szét” (221. ének 1.). KEDD. — „Jézus azt mondja: Bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok,' de nem hallották” (Mt 13, 17 — 2 Móz 33, 11 — Lk 16, 10—13 — Mt 8, 23—27). Jézus az ő tanítványát! beavatja Isten országa ttkaiba. és lehetőséget ad arra, hogy felismerjék benne, sze­mélyében az Űr. Szolgáját és a dicsőség Urát. Ez a tanítvány ki­váltsága és szolgálatra való köte­lezése.” Add, szeresselek buzgón légedet. Híven megtartsam szent beszédedet. Áldjalak, vallj alak igazán. Míg egykor nálad lesz di­cső hazám.” (324. ének 5.). SZERDA. — ..Aggódásával pe­dig ki tudná knzületek megnyúl­tam életét csak egv arasznyival is?" (Mt 6. 27 — 1 Krön 29. 12 — 1 Pét 3. 1—6 — Mt 8, 28—34). Jé­zus óvia tanítványait a hiábavaló aggodalmaskodástól. A Krisztusra hagyatkozó és benne bízó hit nem gyötri magát felesleges aggódás­sal, mert tudja, hogy először Is­ten országát kell keresünk és minden megadatik nékünk. „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! ö felruház és táplál, rád gon­dot ő visel. Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy an­nak is Ura!” (586. ének 1.). CSÜTÖRTÖK. — „Mert nem li vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10, 20 — Jer 1, 9 — Ez 3, 17—19 — Mt 9, 1—8). Amikor Jézus szol­gálatra küldi tanítványait, erővel is felruházza őket. A bizonyság- tételre az erőforrás a mennyei Atyának a Lelke. Nem kell töp­rengeni, szavakat keresni annak, aki a Lélek uralma alatt áll, ami­kor megkérdezik őt a Krisztusban való élő reménységéről, mert a Lélek megjelenti neki mit kell mondania. „Isten élő Lelke, jöjj, áidva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj. áldva szállj le rám!” (244. ének 1.). PÉNTEK. — „Ha egyesek hűt­lenné váltak, vajon az ő hűtlen­ségük megszünteti-e Isten hűsé­gét? Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten.” (Róm 3, 3—4 — Ez 37, 14 — Jer 1, 11— 19 — Mt 9. 9—17); Isten hűséges emberszeretetét nem befolyásolja az emberi hűtlenség bűne. Ha mi hitetlenkedürtk is, ő hű marad ön­magához és ahhoz a szeretethez, amelyet Jézus Krisztusban adott ennek a világnak. Istennél nincs változás, vagy a változás árnyé­ka. „Ne engedd, hogy szeretetünk Irántad meglankadjon, Sem hogy hitünk és életünk Valaha megta­gadjon! Szent igédet hadd szeres­sük! Lábad nyomát hadd köves­sük!” (187. ének 3.). SZOMBAT. — „A tanítványok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Űr pedig együtt­munkálkodott velük” (Mk 16, 20 — 1 Móz 24, 7 — Lk 12. 54—59 — Mt 9, 18—26). A feltámadott élő Ür a néki engedelmeskedő tanít­ványokat és szolgálatukat csodá­latosan megáldja. Munkatársaivá teszi az evangélium hirdetésében és nyilvánvalóvá teszi szolgái előtt, hogy az eredményesség és az áldás felülről, a mennyei Atyá­tól jön. ..Terjeszd e földön Jézus országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek!” (267. ének 1.). Garami Lajos LUTHER MARTON ÍRÁSAIBÓL Nem én, nem én, hanem Krisz­tus —/ ezt napról napra és újból meg kell tanulnunk, meg kell ta­pasztalnunk, be kell gyakorol­nunk. Több alkalmunk van az örömre, mint a bánatra, mert mi abban az Istenben reménykedünk, aki így szól: „Élek én és nektek is él­netek kell”. A teremtés legszebb ajándéka, legjobb adománya a vidám és boldog élet. A sátán a szomorúság lelke, és nem visel el semmiféle vidámsá­got: ezért mérföldkövekre tart­ja magát távol a zenétől. A grammatika és a muzsika a világ két tartóoszlopa. Nem azért imádkozunk, hogy ezzel kioktassuk Istent... Az imádság sokkal inkább engem ta­nít és megmutatja nékem azt, hogy mire van szükségem, és fi­gyelmeztet az Istenhez való kiál­tás szükségességére. Ezt tudnunk kell: egyedüli me­nedékünk és oltalmunk az imád­ság. Az egyházat Isten csodálatos módon kormányozza: ő ugyanis egyszerűen a „hiszek” oltalmába adja. Ahol Krisztus van, ott a Szent­lélek is. A bűnök nem szakítják el Krisztust azoktól a bűnösök­től, akik hisznek benne. Nem vagyok próféta, mert Is­ten nem adta meg nekem a pró- fétálás ajándékát; de igehirdető vagyok. A teológiának csak egy cikke­lye és egy szabálya van: az igaz hit és a Krisztusban való bizalom; aki ezt a cikkelyt és szabályt nem tartja be, az nem teológus. Senki másról, csak Krisztusról van megírva: semmi bűnt nem követett el és szájában semmi ha­misság nem találtatott. Inkább abban a pokolban sze­retnék lenni, ahol Isten jelen van, mintsem abban a mennyben ahonnan Isten távol marad. Ha halálra is gyötrőd magadat, az aranyaiddal semmit sem érsz el; semmivel sem többet, mint az, akinek öt aranya van... — Szentháromság ünnepe után a 9. vasárnapon az oltárte­rítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 16, 1—9; az igehirdetés alapigéje: I Kor 10, 1—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET a RÁDIÓBAN. Jú­lius 31-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet SZEBIK IMRE mis­kolci lelkész, a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese. — ÓBUDA. Ifj. Görög Zoltán volt kétbodonyi lelkész május 1-i hatállyal lemondott gyülekezeti lelkészi állásról. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke az óbudai gyülekezetbe osztotta be kisegítő szolgálatra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents