Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-03 / 27. szám
Európa egyházai a leszerelésért és a béliéért A moszkvai találkozó eredményei Európa kormányaihoz és egyházaihoz intézett, részletes javaslatokat tartalmazó béke-felhívással ért véget az Európai Egyházak Konferenciája ötnapos nemzetközi tanácskozása május végén, a Szovjetunió fővárosában. Az Orosz Ortodox Egyház meghívására tizenöt európai országból hetven hivatalos egyházi delegátus gyűlt össze a Moszkva folyó partján épült, modern gazdasági konferencia-központban. Közöttük voltak Mikko Juva, ny. finn evangélikus érsek, Janis Matulis lett evangélikus érsek, Alexij tallinni ortodox metropolita, Irénéi és Vladimír ortodox érsekek, Aspey portugál, Fisher angol, Kalpakian örmény püspökök, Goor belga kanonok, Bolado spanyol, Geensé holland, Komarov moszkvai, Jörns nyugat-berlini, Ott svájci, Sorokin leningrádi, Ward angliai teológiai professzorok és sokan mások. Jelen voltak az Egyházak Világtanácsa, a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Római Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsa, a Keresztyén Diákvilágszövetség, az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács, az Észak-emerikai Egyházak Nemzeti Tanácsa, a Pax Christi és más nemzetközi egyházi szervezetek képviselői. Két ázsiai buddhista — egy szerzetes és egy laikus vezető — is részt vett a munkában. Hazánk egyházait Kovách Attila református püspökkel ketten képviseltük. A tanácskozás eseményei Alexij metropolita, az Európai Egyházak Konferenciája helyettes elnöke, vezette a megnyitó istentiszteletet, amelyen az ortodox liturgia keretében a többi egyházak képviselői is szolgáltak. Utána felolvasta Pimen pátriárka üzenetét; ebben az Orosz Ortodox Egyház feje a békéért való imádkozásra és szolgálatra hívta az európai egyházakat. Ezután a konferencia vezetőségét választották meg; a konferencia elnöke Mikko Juva finn érsek, elnökhelyettese e sórok írója, a szerkesztőbizottság elnöke pedig Kovách Attila püspök lett. A tanácskozások négy nyelven — angolul, oroszul, németül és franciául — folytak. Május 27-én félnapos látogatást tettünk a csodálatosan szép za- gorski kolostorban és Teológiai Akadémián, az Orosz Ortodox Egyház kék és arany tornyú templomairól híres, középkori eredetű lelki központjában. Május 29-én, vasárnap délelőtt, ortodox ünnepi istentiszteleten vettünk részt a Rizopolozsenyija-templomban, és délután a központi baptista imaházban végeztek igehirdetési szolgálatokat az egyházak küldöttei. A konferencia végeztével az Orosz Ortodox Egyház adott ünnepi fogadást a külföldi vendégek tiszteletére. Gazdag tartalmú és felejthetetlen vendégszeretettől áthatott találkozás volt ez a konferencia az egyházak között — mondta az egyik angol delegátus, aki első alkalommal járt Kelet- Európában. A konferencia témái A európai egyházi találkozó központi témája ez volt: „A reménység dinamikája — bizalom, leszerelés, béke”. Glen G. Williams főtitkár megnyitója után négy főelőadás hangzott el a központi téma teológiai, egyházi, politikai, gazdasági és szociális vonatkozásairól. Előadók voltak: Vladimir kubáni ortodox érsek (Szovjetunió), Inga Thorsson asz- szony, svéd államtitkár, Kutsen- kov akadémikus, ökonómus (Szovjetunió) és Wolfgang Huber teológiai professzor (Nyugat-Né- metország). Előadást tartott a konferencián dr. Jan Martenson, az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i főtitkárhelyettese is, aki a Leszerelési Osztály munkáját irányítja. Ezután három munkacsoportban a következő témaköröket vitatta meg a konferencia: 1. Bizalomépítés és leszerelés mint mai politikai feladatok Európában. 2. Az egyházak mint a bizalomépités és leszerelés segítői. 3. Nevelés a békére. Mindhárom munkacsoport jelentést és javaslatokat készített. Ezeket az utolsó két napon a konferencia teljes ülése megvitatta, elfogadta és az Európai Egyházak Konferenciája 117 tagegyháza elé terjesztette, további megvitatásra és állásfoglalásra. A nemzetközi egyházi találkozó eredményei A három munkacsoport által kidolgozott és elfogadott, legfontosabb javaslatok a következők: Első munkacsoport: felhívás a nyugati kormányokhoz a középhatósugarú, új rakéták telepítéséről való lemondásra és az erre vonatkozó genfi tárgyalások határidejének meghosszabbítására a tárgyalások sikeres befejezéséig — minden európai egyház támogassa az európai atomfegyver- mentes övezetek létesítésére vonatkozó javaslatokat — a nyugáti hatalmak a Szovjetunióhoz hasonlóan tegyenek kötelező nyilatkozatot arról, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert; ugyanakkor terjesszék ki kölcsönösért ezt a nyilatkozatot a hagyományos fegyverekre is — valameny- nyi európai egyház erőteljesen támogassa az atomfegyverzet „befagyasztása” javaslatát a jelenlegi szinten, ne készítsenek és ne telepítsenek több atomfegyvert — induljanak meg a tárgyalások Kelet és Nyugat között az atomfegyverzet ellenőrzött, kölcsönös csökkentésére e borzalmas fegyverek teljes megsemmisítésének végső céljával —, az egyházak segítsék az európai békemozgalmakat és támogassák az Egyesült Nemzetek Szervezete javaslatait a bizalom építése és a leszerelés érdekében. Második munkacsoport: az egyházak és a keresztyének segítsék mindenütt az „ellenség-képzetek” és a bizalmatlanság megszüntetését és szálljanak szembe minden egyoldalú, hazug propagandával — az egyházak egyértelműen utasítsanak el minden katonai — háborús megoldást; az atomfegyverekkel való elrettentés bizonytaL lan és rendkívül veszélyes „egyensúlya” helyett támogassák a másik fél érdekeit és biztonságát is figyelembevevő, kölcsönös biztonsági rendszer kialakítását az egész világon — az egyházak a maguk eszközeivel állhatatosan fáradozzanak a népek és fajok közti bizalom és jó kapcsolatok kiépítéséért és támogassák az egyoldalú bizalomépítő lépések politikáját a nemzetközi életben. Harmadik munkacsoport: az egyházak dolgozzanak ki részletes programot és megfelelő módszereket a békére nevelésre az élet minden területén — mivel az egyházak saját múltbeli, fájdalmas tapasztalataikból jól tudják, hogy egyházi közösségek is letérhetnek a szeretet és béke útjáról, azért kölcsönösen is segítsék egymást a békére nevelés szolgálatában. Reménységgel a közöny és fatalizmus ellen Hadd idézzük végül a moszkvai egyházi tanácskozás zárónyilatkozatának befejező mondatait: „Tagegyházainkhoz és gyülekezeteinkhez fordulunk. Kérjük őket, hogy istentiszteleteiken és a hétköznapokban is hirdessék Isten békéjét, állhatatosan imádkozzanak és dolgozzanak a békéért; segítsék a politikusok fáradozásait a békéért és leszerelésért; szemben az erőszak naponkénti megjelenítésével és népszerűsítésével a tömegkommunikációs eszközökön keresztül, lépjenek föl megalkuvás nélkül a békeszeretet mellett; küzdjenek az ellenségképzetek ellen és neveljenek a békére! A világ, amint ma megjelenik szemünk előtt, kevés okot ad a népek közötti béke reménységére. Minket azonban olyan reménység éltet, amelyen széttörnek a pusztítás erői: Istenhez fordulunk, aki egyedül segíthet. Kegyelme és hosszútűrése még időt ad a bűnbánatra és az értelem visszatérésére. Jézus Krisztusba, az ég és föld Urába, vetett hitünk megszabadít minket minden fatalizmustól, kishitűségtől és csüggedéstől s arra indít, hogy minden reménytelenséggel szemben megmaradjunk a reménységben.” Nagy Gyula Fiaiul lelkészek konferenciája AT. ORSZÁGOS LELKÉSZKONFERENCIÁK három évenkénti megrendezése egyházunk gyakorlatává vált. Az idei nyáron is elkezdődött ezek összehívása, de most mégis másként, mint eddig. Az idei lelkészkorferenciák összetétele „funkcionális” volt, s ez azt jelenti, hogy legalábbis az eddigiekre azokat hívták egy-egy konferenciára, akik funkciójukban, szolgálatukban közel állnak egymáshoz így került sor az elsőre, amelyen evangélikus egyházunk legfiatalabb lelkészei voltak együtt, ötven fiatal lelkész és lelkészi munkatárs, még bátran nevezhetjük őket így is: fiú és leány volt együtt öt napig igehallgatásban és éneklésben, az előadások csendjében és a szünetek vidám beszélgetéseiben. MEDRESlTÉSNEK' NEVEZTE dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a konferencia munkáját. Első hallásra furcsa, de nagyon is találó ez a kifejezés. Egyházunk élete mederben folyt eddig is, az utolsó évtizedekben a diakóniai teológia, a mindenki felé elkötelezett szolgálat széles medrében. „Ezt a medret lehet mélyíteni és szélesíteni, lehet abban itt vagy ott elhelyezkedni, de csak ebben a mederben folyhat egyházunk élete és szolgálata” — mondotta a konferenciát vezető püspök. Az elhangzott előadások és a hozzászólások legtöbbje is valóban ennek a medernek mélyítése és szélesítése volt. Lényegében három főtémánk volt. Luther születésének ötszázadik évfordulóján hangsúlyosan halottunk tanításáról. Itt azonban soha nem álltunk meg, Luther teológiáját, a reformáció szolgálatát mindig konfron- táltuk a (nagunk életével, s kerestük, mire tanít bennünket ma reformátorunk a huszadik században és a szocialista társadalomban. Együttgondolkodásunk egy másik része „szolgálatunk” címmel egyházunk mai életét és szolgálatát járta végig, szem előtt tartva a Lutheránus Világszövetség jövő évi budapesti nagygyűlését. Ezek egyrészt azt mutatták meg, „hol szorít a cipő”, másrészt sok pozitívumot hoztak ki egyházunk mai társadalmi diakóniá- jával kapcsolatban. 1984-ben nem „retusált”, hanem hiteles képet szeretnénk adni és mutatni magunkról. A harmadik nagy témakör a papi élet és szolgálat kérdéseit vetette fel, itt különösen a fiatal lelkészek kérdései, sőt kísértései kerültek elő. KEMÉNY MUNKA VOLT a három és fél nap mindenkinek. Elsősorban persze az előadóknak jelentett a készülés és előadás komoly munkát. De a színvonalas előadások követése, azok végiggondolása, jegyzése és a témák elmélyítése a hozzászólásokban is komoly munkát igényeltek. Voltaképpen kilenc előadás illetve témakör feldolgozása hangzott el, olykor két-két referátum alapján. S nagyon kevesen voltak, akik passzívak maradtak ezek hallatán. Általában csak úgy záporoztak a kérdések, hozzzászólások, néha a vitatkozás mondatai is. A konferencia napjait természetesen áhítatok keretezték be. Reggelenként az 1 Kor. 13. fejezetében megírt „szeretet himnusza” alapján csendesedtünk el. Egyre nyilvánvalóbb lett ázonban, hogy itt nem egyszerűen a szeretet „dicséretéről” van szó, hanem Isten mérhetetlen szeretetéről, amely útmutatás azoknak, akik ebből a szerétéiből élnek. A többi áhítatokat szabad választás alapján maguk a fiatalok végezték. Egy-egy nap lefolyását tekintve is kemény munkáról kell szólnunk. Reggel kilenc órakor kezdődött az áhítat, rögtön utána a körülbelül egyórás előadás. Kis szünet után naponta másfélórás megbeszélés következett ezután. A délutáni munka általában háromkor kezdődött és este hatig tartott. Vacsora után pedig este fél nyolctól tízig megint együtt voltunk és dolgoztunk. Közben persze sokat énekeltünk szép, új énekeskönyvünkből. A balatoni fürdésre alig került sor, nemcsak azért, mert nemigen jutott rá idő, hanem azon a héten hűvösre és esősre fordult az időjárás is. Az éjszakai beszélgetésekre már nemigen futotta az energiából, így aztán fáradtan, de belsőleg felfrissülve indultak haza a résztvevők. A TALÁLKOZÁSOK ALKALMÁVÁ is lett a konferencia. Az érkezés estéje a „testvéri ölelések” estéje is lett. Találkoztak itt észak-magyarországiak nyugatdunántúlival, találkoztak régi évfolyamtársak, de olyanok is, akik nem, vagy csak névről ismerték egymást. Találkoztak a Teológiai Akadémia professzorai régi hallgatóikkal, ötéves kapcsolat elevenedett fel újra. A délelőtti, Lutherral kapcsolatos előadásokat ugyanis dr. Fabiny Tibor, dr. Muntag Andor és dr. Pröhle Károly professzorok tartották sorrendben. De találkozott itt egyházunk vezetősége a lelkészi kar legfiatalabb nemzedékével. Kiderült, hogy püspök-elnökünk jól ismeri a fiatalokat, de azok gondjait és kérdéseit is. Fiatalos lendülettel és fáradhatatlanul vezette a konferenciát, nemcsak kézben tartotta és „medresítette” a témákat mindig, hanem a szünetekben is mindig rendelkezésre állt a fiatal lelkészek tanácsolásában, gondjaik meghallgatásában. A legkiemelkedőbb ilyen találkozás Straub Istvánnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnök- helyettesének és Lóránt Vilmos tanácsosnak látogatása volt a konferencián. Az elnökhelyettes is azzal kezdte, hogy találkozni, beszélgetni jött. Rövid bevezetője után a fiatal lelkészek meg is ragadták az alkalmat és egyik kérdés jött a másik után. Szóbakerült szinte minden, ami mai egyházi életünkkel kapcsolatos: az ökumenikus kapcsolatok, az állam és egyház viszonya, a marxista-keresztyén dialógus folytatása, de még a pacifizmus kisértése is. A találkozó a terv szerint1 körülbelül másfél óráig tartott volna, de igazából három óra elteltével lehetett csak végét szabni a beszélgetésnek és igazán hasznosnak bizonyult. Államunk képviselője jó munkára biztatta a jelenlevőket, így fogalmazta: „a meglévő kereteket tisztességes munkával kitölteni” nagy feladat. Ámi pedig az együttműködés területét illeti, derűlátóan ezt mondta: „ha szilárdak vagyunk mindkét oldalon az elvi meggyőződésben, még szélesebb lehet az együttműködés.” MINDENT ÖSSZEGEZVE: valóban a medresítés munkája volt ez a konferencia. Luther tanítása mély és széles meder egyházunk mai szolgálatához, az előttünk álló feladatok megvalósításához. A rendezett papi élet is „meder”, az evangélium medre gyülekezeteinkben. Személyes életünk és teológiai gondolkozásunk együtt lehet egyházunk diakóniájának medre. Mindez pedig együtt Isten világunkat átfogó szereteté- nek medrében, folyamában, abból erősödve lehet igazzá és erősödhet, mélyülhet, szélesedhet állandóan. Az idei első lelkészkonferencia ezt a célt tűzte ki, el is érte és bizonyára szolgálta is. Keveházi László Dr. Nagy Gyula püspök látogatása Szombathelyen és Vas megyében Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke, Fehér Károly esperes kíséretében június 13-án látogatást tett Szombathelyen a Vas megyei Tanácsnál. Csonka György, a Tanács általános elnök- helyettese, Gyergyák Ferenc megyei egyházügyi titkár társaságában fogadta a püspököt. A beszélgetés során az elnökhelyettes tájékoztatást adott a megye fejlődéséről, az egyházak részvételéről Szombathely és Vas megye életében, majd beszélgetést folytattak az egyházak társadalmi és nemzetközi szolgálatáról. A püspök köszönetét fejezte ki a megye vezetőinek az evangélikus gyülekezeteknek nyújtott, megértő támogatásért. Ugyanezen a napon dr. Nagy Gyula püspök úrvacsorái istentiszteleti szolgálatot végzett és előadást tartott a Vas megyei evangélikus Lelkészi munkaközösségben. Dr. Fábián Árpád római katolikus megyéspüspök az Északi Egyházkerület püspökét feleségével és Fehér Károly esperessel együtt ebéden látta vendégül. A délután folyamán a püspök istentiszteleti szolgálatot végzett Körmenden és rövid látogatást tett Nádasdon, a templomát megújító evangélikus gyülekezetben is.
