Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-26 / 26. szám

A szeretet visszatér Részlet Mezei S tudod-e, hogy az élő szeretet megváltoztatja körülötted az em­bereket is. Mert az is a szeretet törvénye: akinek egyszer szere- tetet adtál, az előbb vagy utóbb kénytelen azt továbbadni — de vigyázz —, nem neked adja visz- sza, hanem valaki másnak:. Hi­szen éppen az a szép, hogy egy kevés' élő szeretet végtelen lánco­latát indítja el a szeretet átadá­sának, és egyszer valahonnan, valakitől — amikor a legnagyobb szükséged van rá — megnöveké- dett formában szépen visszakerül hozzád. Ugye, ti fénylő hívők ti, akik­ben már megszületett a szeretet, ugye, ti tudjátok, hogy ez az igazság'! Óh. te kedves-édes Hepmann Boriska, kicsi parasztasszony ágyszomszédom a kassai kórház­ban, akit hajnalban már felvert az aggodalom s beteg szívét meg­hajszolta a félelem, hogy mi van az ő három kis pályájává ott­hon, s mi lesz a negyedikkel, akit beteg szíve alatt hordott. — Ugye, te tudod, Boriska, hogy milyen „jó üzletet” csináltam én veled, amikor neked adtam a piros ka­bátom? A piros kabátot, ami olyan vonzóan és csábítóan piros volt, hogy egész nap le nem tud­tad a szemed venni róla. Dehogy­is kérted te azt — dehogyis mer­ted volna kérni. Csak vágyódva nézted, csodáltad és — sírva fa­kadtál, mikor a kezedbe nyom­tam. De utánam jöttél, napok múl­va megkerestél s édes kis kék ka­rikás arcocskádban, puha kis csókodban elhoztad nekem az én soha nem látott édesanyám csók­ját — s meleg, hívó szavadban, hogy jöjjek hozzád falura, feküd­jek ott nálad — elhoztad az én régen elsüllyedt igazi otthonom melegét. Óh, te kedves-édes há­lás kicsi lélek, aki férjed helyett szántottál-v etettél, magad he­lyeit főztél, mostál, gyereket dajkáltál s beteg szívvel gyere­keket vártál — még engem is vállalni akartál, csakhogy meg­háláld a piros kabát örömét. Boriska, szívem, üzenem neked, hogy a tartozásod ki van egyen­lítve. Mert befogadott engem, mikor a legnagyobb szükségem volt rá — egy kicsi testvéred, a Kababik Rozika, akinek az arca éppen olyan kedves, mint a tied, a szeme éppen olyan tiszta, s aki­ben ugyanaz a szeretet él, ami benned, Boriska. Ugye, te törött tekintetű, resz­kető kezű, repedezett körmű fur­csa kicsi ember, aki a poprádi ut­casarkon megfogtad a kezem s nem kérdeztél semmit, csak fel­segítettél az idegen gépkocsira — aki takargattál, enni adtál, pedig te is rongyos, te is éhes voltál, hiszen nagyon messziről egy ha­láltáborból jöttél vissza — ugye, tudod, hogy a te jóságod vala­hol, valaki azóta már visszaadta a te anyádnak, a te nővérednek, a te gyermekednek. Es te, kedves Tatár, aki őrünk voltál, aki mindig nevettél, és mindig énekeltél. Raktad a tüzet egesz éjjel, hogy mi szegény fog­lyok, jaj, csak meg ne fázzunk — aki enni hoztál, cigarettát hoz­tál s ,cserébe semmit se vártai —, talán te nem is tudod, hogy a szeretet énekelt benned. Te csak élsz és dalolsz, mint a madarak biztos ösztönével vegzed felada­todat a világban. Ahol kell — énekelsz, és ahol kell — bün- tetsz. Bs te, idegen lány az idegen vá­rosban. aki kézén fogtál, lefektet­tél, simogattál, az egyetlen meg­maradt cipődben az én dolgaim után szaladgáltál — ugye tudod, hogy a sok megaláztatás és buj­kálás alatt lopakodott beléd a szeretet, amit aztán ram pazarol­tál. Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát — erőt, életet. Pénzt, ruhát es kenyeret. — Könnyet, mosolyt, simogatast. Jó szándé­kot, jó akarást. — Imádságot, egészséget. — Melegséget, élő hi­tet. — Odaadni akárkinek — d legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. — Szeretetet ad- ni-adni — s érte semmit sem kí­vánni. Így kell élni. S ha valóságban így fogsz élni, Mária: „Vallomástöredékek” akkor, de csakis akkor mindent vissza fogsz kapni. Amiről ál­modtál — valósággá válik. Ami­re vágyódtál — elébed hozzák. Akit elvesztettél — újra megtalá­lod. Mert megtalálhatod anyád simogatását egy idegen asszony kezében, elhozhatja neked eltűnt kedvesed csókját egy idegen csókja, s megvigasztalódhatsz egy idegen gyermek mosolyától is. De csak akkor, ha adtál valaha valakinek valamit olyan szeretet­tel, mintha valóságos anyád, va­lóságos fiad, valóságos kedvesed lenne. Mert ne felejtsd el soha, hogy mindnyájan egyek vagyunk — mindnyájan testvérek vagyunk, és testvéreink a fák, a füvek, a kutyák, a kövek, a hüllők, a boga­rak, a csillagok s a madarak, — Mindnyájan testvérek vagyunk mert mindnyájan a Szeretet te­remtményei vagyunk. S tudjátok-e, hogy aki a szele­teiben él, annak többet soha sem. mitől sem kell már félnie. Nem kell töprengenie, hogy jól csinál-e valamit vagy sem, mert nem ö cselekszik már, hanem a szeretet cselekszik őbenne. Annak a lábát puha kezek fogják s szépen igazít­ják: ne ide lépj —, nézd csak — inkább ide, így jobb. S ha elho­mályosodik előtte az Üt, kis jelek és csodák gyúlnak ki a sötétben s világítanak a léptei előtt.. Elmesélek most egy ilyen „kis csodát”, amit akkor kaptam, mi­kor egyszer nagyon elfáradtam. Olyan fáradt voltam, hogy ■ úgy éreztem, mégis legjobb lenne le­feküdni az út mellett s hagyni, hogy az élet menjen szépen to­vább — nélkülem. Kórházban feküdtem akkor. Egy reggel valami furcsa kis nyugtalanságtól hajtva bújtam ki az ágyból s minden cél nélkül kisiettem a folyosóra. Mintha. . . igen, mintha hivott volna valaki. — Egy kis szőke, rongyos, angyal- szemű fiú sirt az egyik sarokban. Egyik kezecskéjét elvitte az alma és az anyja szidta, szidta, hogy milyen rossz fiú, neki ilyen nagy bajt okozott. Behívtam őket magamhoz. Az asszony sze­gény — favágó felesége. Férjét elvitték, még négy lánya van, s ez az egy fia most ilyen költséges bajba sodorta, hiszen nincsen pénz még vonatra se, hogy kötö­zésre tudjanak bejárni. Szerényen mondta — hát adtam neki. Sirni kezdett. Hihetetlen, mennyire el­szoktak az emberek egy szemer­nyi jóságtól. Tiltakozott s a vé­gén erővel a kezembe nyomott egy kis csomag maradék vajat, amit kopott kiskosarából kapart elő. Elmentek, s ahogy kibontom a piszkos hártyapapírt — az egyik oldalán szépséges arany iniciálé­val, égszínkék betűkkel ráírva ezt olvasom: „Az odafclvalókkal tö­rődjelek, nem a földiekkel.” (Kol 3, 2) Óh, hát elfárádhat-e az, félhet-e az valamitől, akinek — levelet irt az Úristen? És most végezetül nagyon halkan szeretnék még va­lamit mondani. Meg kell tanul­nunk imádkozni. Hihetetlen erő az ima. Még egy. halk sóhajtás is felmérhetetlen erőket hív életre. Ne szégyttjük magunkat, sóhajtsunk fel néha: „Édes jó Istenem, segíts meg ben­nünket.” És az Isten odahajol hozzád és segíteni fog rajtad — mint ahogy segített azon a kicsi fiún is, akit agy ejjel szcjjelroncsolt hassal hoztak be a műtőbe, akiről le­mondott1 az apja, de lemondott az orvosa is, s akinek a műtőasztalon súgtam a fülebe: „Meglásd, meg­segít az Isten.” S 6 kékiilő ajak­kal, ketsegbeesett, jajongo hivas­sál kiáltotta: „Istenem, Istenem, Istenem, Istenem!” Es az Isten odahajolt a műtő­asztal fölé, megfogta a sebész el­csüggedt kezet, vezette, megsimo­gatta az irtózatos sebet, rálehel­te az ö titokzatos melegét erre a szegény kihűlő kis testre. S a ki­csi Tatárka György tíz nap mul­va jókedvűen szaladt a kertben, cseresznyét majszolt, s mikor megkérdeztem, mit gondol, vajon ki segített rajta — lesütött sze­mekkel, a zavartól pirosán, hal­kan azt felelte: „Az Isten.” Igen. ö segített rajtad, kicsi Ta­tárka György, s Ő segít, csak Ó se­gíthet rajtunk is, mindnyájunkon. című köteléből Ezen a fölsebzett országon, ezen az egész irtózatosan beteg világon. Hívjuk hát, hogy jöjjön — jöj­jön ide hozzánk, Hajoljon ide hozzánk, simogassa le rólunk a kö­zönyt, a gőgöt. Nyissa ki a szívünk rozsdás ajtaját, lépjen be és ma­radjon bennünk. Hogy építhes­sünk egy új országot, aminek az alapja a szeretet, s tartalma a sze­retet, a koronája a szeretet legyen. Mert nincsen nagyobb hatalom és nincsen nagyobb erő, mint a Sze­retet — mert a szeretet Isten. Jöjj hát hozzánk, Szeretet, hogy legyen a mi lelkünk a te templo­mod, s ha sírunk, ha nevetünk — ha imádkozunk vagy bukfencet hányunk, mindig a Te törvénye­det szolgáljuk: melegséget árasz- szunk, örömet osztogassunk, sze­retetet kínáljunk. Én édes Istenem — segíts hoz­zá minket! Istentiszteleti rend Budapesten 1983. június 2ö-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de 11, (úrv.) Takácsné Kovács­házi Zelma, du. 6. Takácsné Kovács­házi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Ala­dár. üllői lit 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57; b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter u. :>3. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Szeverényi János. Fran- gepán u. ce. 8. Szeverényi János. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet ele. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyái Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. id. Harmati Béla. Rákos­palota MÁV-telep ele. 8. id. Harmati Béla. Rákospalota-Ivistempiom de 10. Boll a Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Klstarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de, 9. Ko­sa Pál. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.), du. 6.. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10, Gö­rög Tibor. XII., Tarsay Vilmos u. u: de. 9. Ruttkay Elemér, de. ll. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Bu­dakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegküt de. fél 11. Modor! u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Im­re, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Rpzse István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — MIHÁLYHÁZÁN pünkösd 2. napján az istentisztelet után közgyűlésen emlékezett meg a gyülekezet három, a közelmúlt­ban elhunyt presbiteréről: Németh Jenőről, Pulay Kálmánról és Csapó Károlyról. Mindhárman templom-szerető, áldozattal szol­gáló, példás életű elöljárók voltak a gyülekezet és a falu közösségé­ben. Helyükre választotta a gyü­lekezet Benecz Sándort, Mészáros Istvánt, Horváth Lajost, volt gondnokot, továbbá Somogyi Jenőt es Szalúky Zsigmondot. Úrvacso- ravétellel iktatta be őket Szabó Kálmán új gondnokkal a gyüleke­zet lelkésze Tóth Sándor. „Intsé­tek egymást zsoltárokkal, dicsére­tekkel, lelki énekekkel és énekel­jetek hálaadással Istennek'” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi EvanaeiiKus tnynaz SajtúusziaiyanaK lapja Szerkeszti; a szerkesztő Bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőse« es kiadonivatal: loss Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—vm Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 S3.1513 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Szlávit András vezérigazgató „Egymás terhét hordozzatok: így teljesititek a Krisztus törvé­nyét” (Gál 6, 2). VASÁRNAP: „Jézus ezt a ren­delkezést adta nekik: Menjetek el, -s hirdessétekegész közel van már a mennyek országa” (Mt 10, 7 — 2MÓZ 7, 1—2 — Lk 6, 30—42 — Zsolt 79). Egykor Jézus szava, cselekedete, a kereszten értünk hozott áldozata által jött el a mennyek országa. Később Jézus a tanítványaira bízta annak az üzenetnek a továbbadását, hogy eljött a mennyek országa. Ma mi vagyunk felelősek azért, hogy az emberek észrevegyék az Isten jó­ságának jelenlétét e világban. „Terjeszd e földön, Jézus, orszá­godat. Mindenek lássák á te jósá­godat, A földön élők mind meg­ismerjenek, És tiszteljenek!” (267. ének l.j. HÉTFŐ. — „Jézus mondja a példázatban: „Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolga­társadon, amint én is megkönyö­rültem rajtad?” (Mt 18, 33 — Zsolt 103, 4 — Jn 8, 3—11 — Péld. 1, 8—19). Ha Isten szeretete ne­kem megbocsát, szabad-e akkor nekem haragot tartanom, ellensé­geskednem? Isten gyermeke Jé­zust követi a szeretet útján, tőle tanulja a megbocsátást. „Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szíved­ben Égjen igaz szeretet! Nézd Jé­zusod példáját, Kínzóinak megbo­csát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress!” (439. ének 2.) KEDD. — „A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelv ük kiszárad a szomjú­ságtól. De én, az Ür, meghallga­tom. öltét”. (Ézs 41, 17 — Mt 11. '5 — 2Kor 2, 5—11 — Péld. 1, 20—33). A tanácstalanul vergődő, problémájában megoldást nem ta­láló ember olyan mint a sivatag­ban eltévedt vándor, aki szomjú­ságában eleped, akin az erőtlen­ség lesz úrrá. Jézus hívja a szom- jazókat: Ha valaki szomjazik, jöj­jön hozzám, és igyék. „Mint a szép hűvös patakra A szarvas kí­vánkozik. Lelkem Istent úgy óhajtja, És hozzá fohászkodik. Te- hozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Is­ten, Vajon mikor jutok innen? (76. ének 1.) SZERDA. — „Ne álljatok bosz- szút magatokért, hanein adjatok helyet az ő haragjának” (Rom 12, 19 — Jer 11, 20 — Kol 3, 12—17 — Péld. 2, 1—9). Emberi mértek­kel mérve erősebbnek látszik az, aki képes megtorolni a rajta esett sérelmet. Nagyobb erő azonban inkább ahhoz szükséges, hogy va­laki legyőzze magában a bosszú­vágyat, s a sértésre szeretettel vá­laszoljon. Ehhez Istentől kapott erő kell. „A nagy napon ég s föld bírája Mond fölöttünk ítéletet, De kegyelmét hiába várja, Ki nem ismert szeretetet. Uram, adj lelki szent erőt Megszánni minden szenvedőt!” (447. ének 4.) CSÜTÖRTÖK. — „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztulja­tok” (Ez 36, 25 — Mt 9, 6 — lPt 3, 8—17 — Péld. 2, 10—22). A tisz­ta víz, amivel életünkben először tisztított meg bennünket Isten: a keresztség. Azóta is szüntelen tisztogat minket igéje által: Fi­gyelmeztet tévedéseinkre, bűnein­ket megbocsátja és új útra tanít az ő igéje. „És mint a hattyú el­merül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tolláit Lemosva hó­fehéren: A legsötétebb szivet is Ügy mossa hólehérre Éz élő, kris­tálytiszta víz, A kegj’elem igeje. (286. ének 6.) PÉNTEK. — „Amit tanultatok és átvettetek, azt tegyétek, és ve­letek lesz a békesség Istene!” (Fii 4. 9 — Mai 3, 18 — ApCsel 7, 54— 59 — Péld. 3. 1 —12). Isten igéje tanít a szeretet és a szolgálat út­ján való járásra. Ezen az úton járt előttünk megváltó Urunk is. Erre hív e napnak igéje is. „Ügy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jé­zus, hozzá terve. Hirdesd az Is­ten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy 'emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet — Ezt bíz­ta rád Megváltód.” (318. ének 6.). SZOMBAT. — „Az igenek oe csupán hallgatói, hanem megtar­tói is legyetek, hogy meg ne csal­játok magatokat” (Jak 1, 22 — Péld. 4, 13 — Ézs 30, 18—22 — Péld. 3, 13—18). Az igét hallgatni, de annak nem engedelmeskedni annyi, mint tükörbe nézni, de az észrevett hibát meg nem igazítani. Az ige hibáink kiigazítása érde­kében mutatja meg igazi arcun­kat. „Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk! Szólásra készíts nyelvet, Adj launlásra kedvet; Fülünk nyisd még hallásra. Szí­vünket megtartásra!” (233. ének Vető Béla — Szentháromság ünnepe után a 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Rm 8, IS—23; az ige­hirdetés alapigeje: Lk 6, 36—42. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 3-án, vasáran.ap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet PINTÉR JÁNOS orosházi lelkész. — HELYETTES LELKÉSZI MEGBÍZÁSOK. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke március 15-től a szécsényi gyüle­kezet gondozására Balicza Iván salgótarjáni, május 1 -1öl az urai- ujfalui gyülekezet gondozására Deme Dávid ostffyasszonyfai és május 1-től a kétbo'donyi gyüle­kezet gondozásara Lehoczky End­re galgagutai lelkésznek adott he­lyettes leikeszi megbízást. — FELMENTÉS MEGBÍZÁS. Nagy Ilona lelkész felmentését kerte a Balassagyarmati Szeretet­otthon vezetése alól április 1 -tol kezdődően. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke majus 15-töí a budavári gyüleke­zetben végzendő kisegítő lelkészi szolgálatok végzésével bízta meg. — KISKÖRÖS. — Május 15-én emlékeztek meg a gyülekezetben az anyák napjáról. Volák Ildikó a gyermekblbliakör tagjaival két jelenetet mutatott be. Sok vers es ének hangzott el, a zenekari számot Kecskeméti Pál vezényel­te. Ezen az alkalmon a követke­zők szolgáltak: Barkóczi László, Szabó István, Martinka Katalin, Jenei Edina, Breznyan István, Breznyán Gábor, Gubán Imre, Slajkó Ildikó, Suba Ildikó, Molnár Anita, Szentpáli Zsolt, Torgyik Marika, Torgyik Mihály, Sztra- ka Katalin, Torgyik Andrea, Opauszki Katalin, Sinkovicz Ág­nes, Ptfzdernyik Ildikó, Nagy Sán­dor. Szedmák János, Karcza Ta­más, Polereczki Ilona. — ZUGLÓ. Á gyülekezet a hí­vek önkéntes.adományaiból az el­múlt hónapokban — mintegy két­százezer forintos költséggel — felújította épületeinek lefolyó- és csatornarendszerét, kifestette és felújította gyülekezeti termét és irodahelyiségeit. — májusban megtartott konfirmációi ünnepély offertóriumát — 6 936 — Forintot — Isten iránti hálából a Luther szobor felállítására adományozta. — KISKÖRÖS. Május 29-én Luther Mártonra emlékezett a gyülekezet. A délelőtti istentisz­teleten Nagybocskai Vilmos igaz­gató-lelkész Luther Szenthárom­ság ünnepére írott igemagyaraza- tainak megszólaltatásával prédi­kált, a gyülekezet énekkara a nem régen huszonöt'éves kántori szol­galatét ünneplő Kiss Sándor kán­tor vezényletével Luther éheket énekelt. Az ünnepi közgyűlésén Nagybocskai Vilmos igazgatolel- kész méltatta a reformátor máig elevenen ható munkásságát. — Emlékezetes marad az este sorra- kerülő Luther rózsa című előadás, melyen huszonöt gyülekezeti tag váltakozva mondta el a Luther rózsa keletkezésének történetét és jelentését. Ez Utóbbi megvilá­gítására Luther idézetek szolgál­tak, amelyek a reformátornak a keresztre feszített Krisztust ma­gasztaló teológiai .meggyőződését is feltárták. A szöveges összeállí­tás, felkészítés, a rendezés mun­káját Csapó Margit végezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents