Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-19 / 25. szám

Jézus Krisztus a világ élete Az élet vize Jel 22, 1—5 ÉLET ÉS VlZ, VÍZ ÉS ÉLET: ősidők óta összekapcsolódó fo­galmak az emberi gondolkodás­ban. Nemcsak abban a modern természettudományos értelemben, hogy az élet valamiképpen a vízből született itt a Földön, hogy a tenger az élet bölcsője. Hanem abban az egészen hétköznapi ér­telemben is, hogy víz nélkül nin­csen vegetáció, nem élhet meg az állat és az ember sem. Éhezve sokkal tovább életben lehet ma­radni, mint szomjan. A víz való­ban az életet jelenti., A Szentírás utolsó könyvének utolsó fejezete ószövetségi erede­tű képekkel hirdeti az élet végső nagy titkát. Az élet forrása Isten maga, s az a Jézus Krisztus, aki a kereszten Isten Bárányaként a világ életéért adta halálra magát. A szó végső és legmélyebb értel­mében egyedül Benne, Nála és Általa van életünk nekünk mind­nyájunknak, s az egész világnak. Istennek ez a Krisztusban adott, s az örökkévalóságban ki­teljesedő ajándéka nem valami kiváltságos körhöz tartozó kévé­seké csupán. Erre mutat a Biblia első lapjaira, az Éden kerti élet fájára utaló kép, s hogy „levelei a népek gyógyítására valók”. Minden nép, minden ember szá­mára készített ajándék ez. Átok­kal terhelt földi világunkban. Is­tentől és egymástól való elszakí- tottságunkban kimondhatatlanul sokan érzik és tapasztalják: ki vagyok rekesztve az életből, az élet értékeiből, ajándékaiból. So­kan látják úgy vagy élik át meg­gyötört szívvel naponta: sorsom személye, emberek irgalmatlansá­Több, mint egy évtizede foglal­kozunk a Gyönk és környékén élő sváb evangélikusság tárgyi és hagyománybeli anyagának az ösz- szegyűjtésével. Meglehetősen szép anyagunk van együtt. Ez magá- banfoglalja a lakberendezési, használati tárgyi és mezőgazda- sági eszközök mellett a népvise­leti anyagot is. Ennek a gyűjtés­nek nincs vége, állandóan folyik, csak az a nagy probléma, hogy egyébként is sok elfoglaltságom mellett, erre a munkára nem tu­dok sok idő.t áldozni. Még keszőhidegkúti lelkész ko­romban kezdtem meg a gyűjtö­getést. Először csak néhány tárgy­ra korlátozódott. Később azonban barátaim bíztatására és a ren­delkezésre álló idő korlátozottsá­ga miatt, mindent elfogadtam, aminek valami kapcsolata is volt e népcsoport életével, kultúrájá­val. Kezdetben innen-onnan eléggé neheztelően néztek a munkámra. Pap is voltam, sváb anyagot gyűjtögettem, ez nem volt sok ember számára szimpa­tikus, és néha elég kemény véle­ményeket kellett kivédenem. Most azonban már sokkal na­gyobbak a lehetőségek, legalább is a külsőek. Nem kell már szűk- látókörű emberek miatt ezen a fronton sem kínlódni. Maga a lakberendezési anyag elég arra, hogy egy házravalót kiállítsunk. A népviseleti anyag pedig való­ban nagyon gazdag. Ennek a vi­déknek nagyon színes, szinte tobzodóan színes, tarka volt a vi­seleté. Ez kivált a többi sváb fa­lu viseletéből, mert azok inkább tompább, sötétebb színeket hasz­náltak. Ezekből a ruhákból már nagyon sokszor volt bemutatónk. Ha a megyében a népviseletek­kel vagy a nemzetiségekkel kapcsolatban valahol valami ren­dezvényre kerül sor, úgy a mi anyagunk mindig képviselve van. Szüreti napok, népművészeti na­pok, kulturális seregszemlék és egyebeken már sokszor szerepelt az anyagunk. A maga teljességé­ben azonban nem adódott lehető­ség a bemutatásra. Volt egy na­ga, magam vétke kitaszítottá tett, megfosztott az igazi élettől, éppen attól, ami számomra az életet je­lenthetné. ISTEN ÜJ VILÁGÁNAK, AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK DRÁ­GA ÍGÉRETE, hogy együtt lehe­tünk Istennel és a Báránnyal, magával az élet forrásával és tel­jességével. Ott megszűnik min­den kivetettség, mellőzöttség, diszkrimináció, mert az emberen és világán nem lesz többé Isten átka, s ennek semmiféle követ­kezménye sem. Ott az Istentől el­taszított és megítélt, s ezért halál martalékává lett, de a Bárány vé­re árán megváltott ember vissza­kerül egészen és maradéktalanul Isten szeretetébe, s ezért magába az életbe. Ilyen ígéret örököseként hogy­ne kellene hát Krisztus népének már itt és most a halál helyett az életet munkálva élnie, s Krisz­tusnak szolgálva — Krisztussal, az élet forrásával és teljességével — szolgálnia világunkban! * Ezzel a most véget ért igema- gyarázat-sorozattal az EVT Van­couvert nagygyűlésének fő témá­jához kapcsolódtunk. Ezeknek a rövid kis meditációknak talán sikerült valamit érzékeltetni ab­ból, hogy a fő téma üzenete nem­csak örömhír világunknak, s benne a mi számunkra is, hanem mozgósítani is akar, hogy Krisz­tussal valóban a világ életét szolgáljuk. Ittzés Gábor gyón szép kiállításunk a szekszár­di Babits Művelődési Ház rende­zésében, itt helyben a Kultúrház- ban, Törökszentmiklóson, majd Keszthelyen volt az anyag egy ré­sze. Mindig nagy sikere volt ennek a szinte unikumnak számító anyagnak. Épp ezért volt mindig fájó pont a számomra, hogy olyan kevesen láthatják. A ke­szőhidegkúti üres parókia egy ré­szét használjuk fel az anyag tá­rolására. A kényesebb, kisebb és szemrevalóbb darabok pedig itt vannak a gyönki papiakon. Ha valaki meg akarta nézni az anya­got, rengeteg időt kellett arra fordítani, hogy az itt elcsomagol- takat kibontsuk, mutogassuk, az­tán újra visszarakjuk. Ha meg valaki a nagyobb darabokat is látni akarta, ki kellett mennünk Keszőhidegkútra és ott megmutat­ni. Nagyon szívesen tettük és tesszük ezt ma is, csak egyszerű­en nem jut mindig idő erre. Ezért jött most nagyon jól, hogy a Gyönki Nagyközségi Tanács vásárolt egy házat, amely majd otthont ad a gyűjteményünknek. Ez egy tipikus századeleji sváb kisparaszti ház. Sok helyiséggel rendelkezik, így az állandó jel­legű kiállítás mellett mindig le­het valami időszakost is megren­dezni. A ház most áll renoválás alatt. A terv az, hogy augusztusban be­rendezzük és szeptemberben meg­nyílik a látogatók számára. L. A. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz június 19-én, vasárnap este fél 8 órakor a keszthelyi temp­lomban (Deák Ferenc utca 18.j. Műsor: Händel: Orgonaversenyek Orgonái és a kamarazenekart vezényli: Nyirő Gábor Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KÁROLY Orgonáink Sopron nagy zenei múlttal ren­delkező város. Több híres zene­szerző, muzsikus nevelkedett itt. Nem csoda, ha a krónikák és a levéltárak is bőséggel őrzik az er­re vonatkozó adatokat. Tekint­sünk hát vissza először ár. Bár­Az egykori orgona a Szent György templomban dós Kornél kutatásai alapján egé­szen a XVI—XVIII. századba. A KRÓNIKA MÁR AZ 1500- AS ÉVEK ELEJÉN hírt ad né­hány templom orgonájának javí­tásáról, amely hangszereket felte­hetően még az előző évszázadban készítettek! Ilyen előzmények után vették használatba 1565-től 1583-ig a soproni evangélikusok a mai Szent Mihály és Szent György templomot a benne lévő hangszerekkel együtt. 1584—1605- ig a katolikusoké a két templom, 1606-tól azonban ismét evangéli­kus istentiszteletek színhelye. Nemsokára egy tehetséges orgo- . nista és zeneszerző, Rauch And­rás — aki 1626—1656-ig működött Sopronban — vette kezébe az ak­kori evangélikus templomok ze­nei- és hangszer ügyeit. Mindkét templomában új, nagyobb orgo­na építését szorgalmazta. 1633- ban a Szent György templomban — feltehetően a bécsi Johannes Woeckerl orgonaépítő — fel is állított egy tíz regiszteres orgo­nát, amelynek gótikus oltárokra emlékeztető, kinyitható festett szárnyai voltak. (Ez a hangszer kibővített formában ma is műkö­dik eredeti felállítási helyén, s egyben hazánk egyik legrégibb orgonája.) A SZENT MIHÁLY TEMPLOM 1651. ÉVI RENOVÁLÁSA UTÁN már novemberben sor kerülhet a felállított új orgona „ünnepélyes megáldására szép muzsika kere­tében”. 1674-ben mindkét templom visszakerült a katolikusokhoz. Az evangélikus gyülekezet ekkor fa­templomot épített, s már ez év júniusában Kőszegről be is sze­reztek egy kis orgonát. Sajnos ez a templom 1676-ban leégett, de a Sopron gyülekezet újabb erőfeszítéssel 1677-ben új fatemplomot emelt immár kő alapokon. Természete­sen az orgona most sem maradha­tott el: novemberben a bajor Ja­cob Preitensteiner orgonaépítőtől — valószínű használtan — egy kis pozitívot vettek. 1686-ban pedig a Regensburgban működő egykori soproni diákot, Wohlmuth Jánost hívták meg orgonistának, aki itt énekkart szervezett, éneket és ze­nét is tanított. Hamarosan meg­érett az idő egy másik orgona vá­sárlására. Ezt a 9 regiszteres, egy- paanuálos, pedálos hangszert ké­sőbb 1722-ben Koíb József sop­roni orgona- és hangszerkészítő felújította és új hangszínekkel bő­vítette. A század közepére azon­ban „már csak akadálya a szép éneknek és orgonálásnak”, ezért a gyülekezet egy újabb, nagyobb orgona építéséről döntött. Nagy gyűjtésbe kezdtek, s 1752-ben már egy, a bécsi Theodor Wilc- helm Weissmann orgonaépítő ál­tal épített 20 regiszteres orgona szólhatott a fatemplom kórusán. Az 52 regiszteres mai orgona A TÜRELMI RENDELET UTÁN 1782-ben új, a jelenlegi templom építését határozták el. Ekkor került sor az orgona to­vábbi bővítésére, amikor is — egy, a karzat mellvédjének vonalában álló szekrényben — hét új hang- színváltozattal gazdagodott Gott­fried Malik (Malleck) orgonaépí­tő kezei nyomán. Ez az impozáns, gazdagon aranyozott fafaragá­sokkal díszes két manuálos pedá­los, 27 regiszteres hangszer még száz évig állt a mai templom kar­zatán. 1882—83 között újabb orgona beszerzésére került sor. A. temp­lom akkori karnagya és orgonis­tája Altdörfer Keresztéig volt. (Mint zeneszerző, főleg férfikaro­kat írt, de korálkönyvet is szer­kesztett, sőt ő fedezte fel a fiatal Bartókot.) Altdörfer az akkor már több, mint 100 éve működő jóhí­rű német ludwigsburgi E. F. Walsker céggel vette fel a kap­csolatot orgonaépítés ügyében. 1884-ben már állott a két manu­álos, pedálos, 36 regiszteres, a kor Az 1752—1884 közötti orgona ízlésének megfelelő romantikus hangszer a Rupprecht család anyagi támogatásának jóvoltából. (Az előző orgonát a csurgói refor­mátus gyülekezet vette meg, ahol a második világháborúban bekö­vetkezett pusztulásig kifogástala­nul működött.) Az új orgonán több hangversenyt is tartottak, többek között az idős karnagy fia, Altdörfer Viktor orgonaművész is, aki apját követte az egyházi szolgálatban. 1924-ben Amminger (később Szentgyörgyi) Kálmán vette át a karigazgatói feladatokat. Az orgo- nareform elveit nagyon korán magáévá tette, s ezt a különböző orgonák tervezésénél, a regiszte­rek megválogatásában véghez is vitte. S mivel nem tudott bele­nyugodni a templom romantikus orgonájának korlátozott lehetősé­geibe, több orgonagyárral is fel­vette a kapcsolatot a hangszer át­építése és bővítése ügyében. A Rieger Orgonagyár pl. egy négy manuálos orgonára készített költ­ségvetést. Végül is a legkedvezőbb ajánlatot a pécsi Angster cég ad­ta, aki 1944—48 között az orgonát Szentgyörgyi tervei szerint az ere­deti sípok felhasználásával 46 re- gisztereesre bővítette. A hangszer egy új 3 manuálos elektromos, s egy egymanuálos pneumatikus játékasztalt kapott, 1884-ben épült szekrényét pedig megtartva hátra­felé bővítették. Így máig is ez a legnagyobb evangélikus templomi orgona hazánkban, melynek kü­lön érdekessége, hogy két játszó­asztallal is rendelkezik. Egy is­mételt bővítés után 52 regiszteré­vel, masszív hangzásával jelen­leg o Dunántúl egyik legnagyobb hangszere. A TEMPLOM AZ ISTENTISZ­TELETI FUNKCIÓN TÚLME­NŐEN néhány év óta ismét rend­szeres egyházzenei hangverse­nyek, orgonaestek színhelye is. A bő repertoárral rendelkező ifjú­sági énekkar hangversenyein rendszeres közreműködő az orgo­na. A májustól októberig havon­ként megtartott orgonaestek ke­retén belül elsősorban fiatal mű­vészek kapnak lehetőséget. Ezek a hangversenyek jelentős szere­pet játszanak Sopron zenei életé­ben, mert a „Soproni Ünnepi He­tek’’ eddig csak évi két alkal­mat jelentettek. Ezen kívül gya­koriak a turisták részére megtar­tott rövid, bemutató jellegű, vagy a városi, TIT, ill. egyéb rendezvé­nyek keretén belül szervezett or­gonahangversenyek is. Sajnos az átépítéstől eltelt évek alatt az orgona egyes, főként pne­umatikus elemei meglehetősen el­avultak, megbízhatatlanná váltak, gyakran szükség van a javításuk­ra. Megérett az idő egy teljes fel­újításra, hogy az orgona ezután is megőrizhesse méltó helyét mind egyházi funkciójában, mind pi- dig Sopron zenei életében annál is inkább, mivel jövőre ünnepel­jük felszentelésének 100. évfordu­lóját. Kormos Gyula EGYHÁZI NÉPRAJZI TANÁCSKOZÁS Háromnapos tanulmányi kon­ferencia volt április 25. és 27-e között Budapesten a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szak­osztálya Egyházi Néprajzi Szek­ciója számára. Molnár Ambrus esperes elnökletével negyvenen voltak jelen. Dr. Bartha Tibor püspök, dr. Makkai László és dr. Barcza József professzor meglá­togatta a tanácskozást. Államunk szakemberei közül megjelentek és előadást tartottak dr. Voigt Vil­mos tanszékvezető egyetemi ta­nár, dr. Katona Imre docens, dr. Erdélyi Zsuzsa, dr. Madar Ilona, dr. Tüskés Gábor és több múzeum munkatársa. A tanácskozás témája a láto­másirodalom, szentségekhez kap­csolódó szokások. Országos felmé­DÉL-AMERIKA A legutóbbi tizenöt évben több mint száz római katolikus lelkészt öltek meg szélsőjobboldali terro­rista csoportok Dél-Amerikában, ezt állapította meg egyházi cso­rés keretében előadást tartott Huley Alfréd gerendási lelkész: A Biblia hatása a Békés megyei evangélikus és református gyüle­kezetekben címen. Ebben a Biblia helye, olvasottsága, hatása a kü­lönböző korúakra és ismerete volt a téma. A konferencia jó alkalom volt, hogy lelkészek hivatásos szakem­berektől tanuljanak. A lelkészek viszont nagy helyismeretükkel az egyházak oldaláról közelítették meg a néprajzot. A konferencia zsúfolt programjára jellemző, hogy 96 felszólalás hangzott el. A magas beosztású személyek láto­gatása egyben bíztatást jelentett egy református néprajzi kötet ki­adására és a további munkára. H. A. port az NSZK-ban. A meggyil­kolt lelkészek mindegyike az or- szágukbeli szegényekért és elnyo­mottakért végezte elkötelezett szolgálatát, (epd) Útban egy álom valóraválása felé A készülőfélben levő gyönki táj házról

Next

/
Thumbnails
Contents