Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-19 / 25. szám
A még hatékonyabb együttműködésért a béke és igazságosság jegyében A Keresztyén Békekonferencia budapesti konzultációja Majd egy héten át tanácskozott a Református Zsinat székházában huszonnyolc ország egyházának mintegy kétszáz küldötte a következő főtémáról: „A fegyverkezés új szakasza — vagy első lépések a leszerelés felé? Mit tehetnének az egyházak a leszerelés érdekében?” Azt hiszem, ma már mindenki előtt egyértelműen világos, hogy korunk legnagyobb gondja a fegyverkezési verseny. Olyan gond ez, amely nemcsak országokat, nemcsak egyik vagy másik kontinenst, hanem a világ valamennyi népét érinti. Ma már az is világos mindenki előtt, hogy egy olyan veszélyhelyzet állott elő, a legrafináltabb nukleáris fegyverek gyártásával, sőt — már a szó maga is félelmetes —: hadrendbe állításával, amelynek megoldásában, de méginkább: feloldásában minden emberi erőnek össze kell fognia. Ebben az egyre sürgetőbb összefogásban másodlagos vagy még kisebb jelentőségű, hogy ki milyen világnézet alapján állva, mely társadalmi berendezkedésben élve keresi a többiekkel való határozott és hatékony fellépés lehetőségét a reá, gyermekére, unokájára — nem is csak képletesen — szegeződő tömegpusztító fegyverek megszüntetése és a további fegyverkezés azonnali leállítása, befagyasztása érdekében. Gondolom, lapunk olvasói előtt is, ma már mindezek olyan általános igazságok, amelyeknek a további elemzése pusztán csak szócséplés lenne. Ma már nem elégszik meg senki általánosságokban megfogalmazott javaslatokkal. Nyilván ismerős olvasóink előtt mindaz a sok fáradozás, amelyet a különböző keresztyén egyházak nemzetközi egyházi szervezetek, közöttük is elsőrendén a Keresztyén Békekonferencia tett meg annak érdekében, hogy kifejezésre juttassa a' keresztyén hit, pontosabban a Jézus Krisztus evangéliuma alapján azt egyes keresztyén hívőkben van az eredendően pusztulást magával hordozó fegyverkezési verseny ellen. Mindamellett, hogy ezek a tiltakozást tartalmazó erőfeszítések alapjaiban hűségesen fejezték ki a mi érzéseinket is, ma mór egyre inkább természetes kívánság az, hogy az általános keresztyén fo- gantatású erőfeszítések ne csak teológiailag, a keresztyén erkölcs általános értékeit figyelembe véve hangozzanak el, hanem — éppen a hatékonyság érdekében — konkrét, a gyakorlatban felhasználható elemeket is tartalmazzanak. ÜGY TONIK, HOGY A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA leszerelési konzultációjának — sok égyéb jelentős vonása mellett — éppen ez volt a legnagyobb érdeme. Az ugyanis, hogy a keresztyén teológia alapján álló érveink mellé felsorakoztatta azokat a megcáfolhatatlan tényeket is, amelyeket katonai és politikai szakértők tártak fel a tanácskozás résztvevői előtt. Ezért hangsúlyozta oly erősen megnyitó beszédében dr. Tóth Károly püspök. a KBK elnöke azt, hogy a konzultációnak a fő feladata éppen az, hogy tiszta képet alkosson a fegyverkezés miatti fenyegetett helyzetről. Más szavakkal: pontosabban körülhatárolja — a legújabb helyzetet alaposan elemezve —, hogy valójában milyen erőfeszítések és javaslatok szolgálják igazán a béke megteremtését, melyek azok, amelyek alapvetően fenyegetik azt és min denekelőtt: milyen egészen gyakorlati lépéseket kell megtenni minden késlekedés nélkül annak érdekében, hogy az ún. „világbé ke” valóság legyen a mi életünk ben. amelyet nemcsak katonai és politikai erők, hanem minden egves ember, így mi hivő emberek is, építhetünk lépésröl-lépésre. Ehhez azonban — amint cikkünk legelején idéztük az elnöki megnyitóból — tudatossá kell lennie bennünk annak, hogy hitünk valóban szabaddá tesz bennünket, sőt. mi több: felhatalmaz és köte le2 bennünket arra, hogy minden előítéletet félre tegyünk vélemé nyünk őszinte, leplezetlen kimondása, a valóságos együttműködés érdekében. Ezen a konzultáción az is világossá vált, hogy a pusztulással fenyegetett világ feletti közös gondban hagyományos elképzelések, friss impulzusok, továbbá: szovjet politikai szakértő, nyugat-német és görög nyugalmazott tábornok, afrikai és ázsiai közéleti és egyházi személyiségek, amerikai békemozgalmak képviselői olyan egységet tudnak alkotni, amely a reménység szerint magában hordozza az olyannyira óhajtott hatékony együttműködést, miközben a legfrissebb és a legmodernebb békemozgalom körvonalait rajzolja fel. KENDŐZETLENÜL, IGEN SZÓKIMONDÓ AN hangzottak el tehát a vélemények. Az NSZK- beli nyugalmazott tábornok, Gert Bastian, aki a szövetségi parlamentnek tagja, szakelőadásában arról beszélt, hogy a jelenlegi katonai, stratégiai, nukleáris fegyverkezési helyzetben mik a NATO szempontjai az európai középhatósugarú rakéták telepítésével kapcsolatban. Továbbá milyen befolyást gyakorolhat és hogyan az egyházi közvélemény a nemzetközi békemozgalomra. A nyugalmazott tábornok igen határozottan aláhúzta az elrettentési politika képtelenségét. Azt hangsúlyozta, hogy ez a fajta irányvonal, azaz a másik fél egyre újabb tömegpusztító nukleáris fegyverekkel való fenyegetése, a békének ilyen módon való garantálása nemcsak politikai, de immár katonai értelemben is teljes mértékben elvesztette értelmét. Mindezeken felül semmilyen vonatkozásban nem egyeztethető össze nemcsak a keresztyén erkölcs, de semmi más vallási és ideológiai morál alapjaival. Azt is elmondta, hogy nézete szerint az új középhatósugarú rakéták európai telepítése alapvetően új helyzetet teremt, mivel ezek mór nem védelmi célokat szolgálnak többé, hanem a támadás eszközei lehetnek. Georgios Koumanakos nyugalmazott görög tábornok arról rajzolt fel képet, hogy milyen katonai problémákkal kell szembenéznie a mediterán országoknak j és a Közel-Keletnek. Nem hagyott kétséget afelől, hogy rendkívül nagy jelentősége lenne egy Európára kiterjedő atommentes övezet megteremtésének. Drámai erővel szólt arról, hogy milyen fenyegetést jelent a világ jövőjére nézve annak a globális katonai stratégiának az erősítése, amelynek egyik következménye a szocialista országok katonai bekerítése, továbbá a földközi-tengeri országokban megszülető békemozgalmak elhallgattatása az egyesült Államok és a NATO által. És hogy a konzultáció résztvevői a leghitelesebben és legalaposabban legyenek tájékoztatva a legkülönfélébb leszerelési és az enyhülést szolgáló javaslatokról és tárgyalásokról, meghallgathatták a világ egyik legtekintélyesebb szakértőjét: Alexe j Arbatov professzort, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő, a világgazdasággal és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézet vezetőjét. A profesz- szor elemezte a Szovjetunió békejavaslatait, leszerelésre vonatkozó javaslatait, amelyek mind az egyenlő és kölcsönös biztonság elvén alapszanak. Ebben az összefüggésben kritikusan elemezte az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének javaslatait, különös tekintettel az ún. „nullamegoldásra”, amely végeredményben komolyan veszélyeztetné a meglevő egyensúlyt. Rendkívül jelentős 'Volt előadásában az a’rész. amikor (Folytatás a 6. oldalon) Káldi János: LATTAD-E? Az integető kéz szomorúságát láttad-e? Az anyát, aki egyedül maradt az állomáson? Aki ezután szüntelen a messzire futó vonatot látja, amint fölötte a füst hófehér sóhaja száll; aki ezután ködöket hordoz magában; csöndet, ami már fél halál; havas síkságok döbbenetét; magányt, amit őrjítővé tesz a félbeszakadt mondatok suhogó szele. Az integető kéz szomorúságát láttad-e? (Megjelent a költő A HOSSZÜ ESŐK IDEJE c. kötetében 1983-ban.) 1983-ban.) Beiratás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1983—1984. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 27-én, hétfőn délután 14—18 óráig és június 28-án, kedden délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat abban az iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beiratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — Írásban kérheti. Dr. Kamondy Zoltán em lékezetére Április 27-én, 84 éves korában elhunyt dr. Kamondy Zoltán ny. tanár. 1899. március 9-én Kiskamon- don született. Középiskoláit a felsőlövői evangélikus gimnáziumban végezte. Tanári oklevelét a budapesti egyetemen szerezte. Előbb a Luther Otthon majd az Eötvös kollégium tagja volt. 1923 óta tanított a soproni Evangélikus Lyceumban. Nyugdíjazása után a soproni idegenforgalmi hivatalban dolgozott és a Sopronban megforduló látogatóknak, turistáknak mutatta meg a város nevezetességeit. Ebben a szolgálatában idegenvezetései révén szinte az egész ország megismerte. Vezetései színes, remek történelemórák voltak az ódon városban. Kamondy Zoltán hűséges evangélikus volt, soproni gyülekezetünknek haláláig buzgó presbitere. 1983 április 27-én halt meg 84 éves korában. Temetése soproni temetőnkben hatalmas részvét mellett május 3-án volt dr. Kál- dy Zoltán egyházunk püspök-elnökének —, volt tanítványának — szolgálatával. Tanárkollégái nevében Csaba József ny. tanár emlékezett a melegszívű, jó barátra, tanártársra. Sírjánál az idén 50 éves érettségi találkozóra készülők nevében Böröcz Sándor mondott búcsúszavakat. Valamennyiünk nevében pedig Sü- meghy József vadosfai lelkész búcsúzott szeretett tanárunktól a következő gondolatokat: Hatalmas nagy család, Kamondy Zoltán tanár úr tanítványinak nagy serege nevében és megbízásából állok itt ennek a ravatalnak a lábánál. Ha ebben a hazában élő és a világba szétszóródott tanítványok csak egyetlen szál virágot hoznának most erre a temetésre, az egyre ritkább hála virágját —, akkor Kamondy tanár úr nyitott sírját és ezt a ravatalt megtöltenék, elborítanák a virágok. A volt Evangélikus Lyde- umban —, most Berzsenyi gimnázium — 27 évig, 1950-től-kezdve pedig a Széchenyi-gimnázium-í ban 9 évig tanított. Igen nagy diáksereg ült katedrája előtt, figyelt fel szálfamagas, akkor még nem meghajlott alakjára és világos, okos előadására. Iskolánkban gyorsírást, földrajzot és történelmet tanított. Gyorsírást, ezt a hasznos ismeretet, hogyan s mint kell szellemesen gyorsan tovaszálló szavakat és mondatokat megragadni és fehér papírra lerögzíteni. Földrajzórái szinte kirándulások voltak. Gondolatban színes előadásában országokat, hegyeket jártunk, vizeken vitorláztunk. Óráin bebarangoltuk ezt a szép. gyönyörű országot, ezt a csodálatos világot, az emberiség otthonát —, amely most egyre nagyobb veszélybe kerülhet. Fő tantárgya a történelem volt. Felejthetetlenek voltak az órái! Megszemélyesítve, drámaian előadva jelenítette meg a történelmet. Hangja betöltötte az osztályt. mi pedig lélegzetfojtva figyeltük a történelmi események életrekelését. Ott lehettünk Athénben, láthattuk a demokrácia kifejlődését —, vele voltunk Rómában, a Fórum Romanumon —, és Karthágóban ... Magyar nemzetünk történelmi útját pedig az őshazától vele tettük meg. Soviniszta, szélsőséges hang nem hagyta el száját. Mélyen szociális, emberszerető, a szegényekhez, elnyomottakhoz lehajló hangon és szívvel magyarázott. Tudatában volt Sopronban egy magyar történelemtanár óriási felelősségének. Történelmi időkben került az iskolánkba, 1923-ban. A hitleri Németország árnyékában akkor történelmet tanítani — prófétai szolgálat volt. Előadásaiból sugárzott a jövőbe tekintő hit és reménység. A Duna-medence népeinek testvéri összefogására tanított — emelkedett szellemben. Nagy történelmi tudás párosult benne tűzzel, lelkesedő lánggal. Köszönjük, hogy helyes, igaz történelmi tudást és látást kaptunk tőle és történelmi gondolkodásunkban kősziklára állított minket! Kamondy tanár urat minden tanítványa szerette. Ennek az volt a titka, hogy önmagát, a szívét adta nekünk — és nevelt bennünket! Tőle tanultunk „hazában gondolkodni” — de tanultunk fegyelmet, rendet is! Sokszor éreztük a tanár úr meleg, atyai szívét is, amint fölénk hajolt: „Mondd Kisfiam!...” Iskolában és iskolán kívül kapcsolatot tudott tartani növendékeivel, akik között soha semminemű kivételezést, különbséget nem gyakorolt. Tudom, nem véletlen, hogy éppen a napokban jutott el hozzám kézről kézre, tanítványtól tanítványig járó, már az olvasástól gyűrött 162 ívoldalas emlékirata. Vadosfai otthonom éjszakai csendjében olvastam „öreg tanár visz- szanéz” című emlékezését. Kis- kamond, Felsőlövő, Sopron, Bük — kedves felesége faluja — főbb állomásai életútjának. Ebben a visszatekintésben írja — ahol bly sok tanárkollégájáról és tanítványáról megemlékezik — hogy „igyekeztünk — (milyen szerényen fogalmaz!) — becsületes, szocialista gondolkodású nemzedéket nevelni.” A világtörténelem hatalmas Igazgató Ura, az örökkévaló Isten most csengetett néki. Dr. Kamondy Zoltán tanár úr órájának vége van. De néki nincs vége! Temetői sírja csak porráváló testre emlékeztet, ő maga —, mint Ady Endre — „ifjú szívekben”, tanítványai lelkében tovább él. Népe, hazája és az ember szeretete ott melegít szívünkben. Órája végén felálltunk, fegyelmezett néma csendben ránéztünk, ő meg végigjárta tekintetével az osztályt. Felállunk tanítványai most is, hálával és tisztelettel. Magunkon érezzük meleg, biztató, de tiszteletet elváró tekintetét, szeme csillogását és lelkűnkben visszhangzik hangja, Marczal-parti ízes, szép magyar beszéde. — Dr. Kamondy Zoltán tanár úr, köszönjük az órát! Köszönjük az életét! — Kedves Zoltán bátyánk —, áldjon meg az Isten! A Sajtóosztály értesíti a lelkész! hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az Irattérjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. DR. PHILIP POTTER FŐTITKÁR MOSZKVÁBAN Európai körútja során dr. Philip Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, május második felében, az Orosz Otodox Egyház vezetőinek meghívására, Moszkvában tartózkodott, hogy ott az EVT legközelebbi nagygyűléséről cseréljen eszmét. Az eset érdekességét az jelenti, hogy a vancouveri nagygyűlésen a legnagyobb ..egyházi tömböt” az ortodox egyházak képviselik majd (az összlétszám harminc százalékát). s ezen belül az Orosz Ortodox Egyház a maga több mint ötvenmillió tagjával, a világ legnagyobb „nemzeti egyházának” számít. így magától értetődően adódik az. hogy az ortodox egyházak — köztük az Orosz Ortodox Egyház —, az eddiginél nagyobb befolyást kívánnak gyakorolni az Egyházak Világtanácsa vezetésében és szolgálatában, (epd)
