Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-19 / 25. szám

A nagy vacsora Lk 14, 16—24 Mindannyian átéltük már, hogy amiről mélyen hallgatunk az is­kolai szünetekben, de a délutáni szabadidőben is, azt könnyen el­mondjuk egy születésnapi zsúr vagy egy névnapi baráti együtt- lét oldottabb légkörében. Igaza van a régi bölcsességnek: fehér asztal mellett könnyebb barát­kozni és egymáshoz közelebb ke­rülni. Nagyon értékesek és fon­tosak az ilyen találkozások min­denkinek az életben. JÉZUS GYAKRAN BESZÉLT ISTEN ORSZÁGÁRÓL ÜGY, mint egy nagy ünnepi vacsoráról, amelynek vendégei Isten vendé­gei. Minden édesanya szeretné, ha gyermeke lakodalmán együtt látna sok jóbarátot és kedves is­merőst, és együtt örülhetne ve­lük. Istennek is az a célja, hogy vacsoráján minél több ember részt vegyen. Senki sem önmagá­nak rendezi meg a nagy találko­zást az ünnepi asztalnál, hanem azt akarja, hogy a résztvevők jól érezzék magukat és kellemesen töltsék együtt az időt. Annak, hogy egy ünnepi va­csora jól sikerüljön, fontos felté­tele, hogy a meghívás időben ér­kezzen a megfelelő személyekhez. JÉZUS A MAI PÉLDÁZATÁ­BAN OLYAN EMBERRŐL BE­SZÉL, aki nagyon sok vendéget hívott meg ünnepi vacsorájára. A meghívók megérkeztek, ám ami­kor elérkezett az ünnepi találko­zás ideje, a vendégek különböző okok miatt egytől egyig lemond­ták a meghívást. Hiába a nagy fáradozás, a terített asztal, ven­dég egy sem érkezik. Mit tehet a gazda? Űj meghívókat küld, sze­gényeknek, nyomorékoknak, sán­táknak és vakoknak. Egyetlen cél irányítja a gazdát: üres hely egy se maradjon az ünnepi asztalnál! Végül a leghatározottabb paran­csot adja szolgáinak: kényszere­setek mindenkit bejönni, hogy megteljék a házam! MI MINDENT MEGTETT MÁR EDDIG ISTEN a mi meg­hívásukért! Szüléink segítségével megtanított minket imádkozni. Lelkészek megismertették velünk a bibliai történeteket. Gyermek- bibliaórára, istentiszteletre szün­telenül hívogatnak minket. És el ne felejtsük, keresztségünk is meghívó a kezünkbe! Visszauta­sító feleletet mi is kimondtunk már. Ürügyet és elfoglaltságot is kerestünk épp úgy, mint azok a régiek Jézus példázatában. HARANGZÚGÁST MINDENKI HALLOTT MÁR. Talán meg is állt, hallgatta is, figyelte is csendben, mert nagyon szépen szól. A harang nemcsak a szép hangja miatt van templomaink tornyában, hanem azért, hogy na­gyon messziről is hallani lehes­sen: Isten hívogat, vár minket az ő ünnepi alkalmaira. Harangot is használ hívásul, mert a leghan­gosabb hangszer képes csak arra, hogy a mi elfoglaltságainkat, ki­fogásainkat és programbőségün­ket legyőzze. „Ünnepnap, vasárnap A harangok hangja Mind azt mondja: Kicsik, nagyok, gyertek Isten hajlékába, A templomba!” (ÉKV 529) w Szabó Lajos — LELKÉSZ AVATÁS. Június 18-án, szombaton délután 3 órakor a fasori templomban dr. Káldy x,Zoltán püspök lelkésszé avatja dr. .-i.Lnatay Lehelt. . EGYHÁZZENEI HANGVERSENY lesz június 18-án, szombaton este 7 órakor a soproni temp­lomban. Műsor: Eszterházy Pál: Zsoltárkantáta Christoph Stoltzenberg: 50. Zsoltár Liszt: B—A—C—H prelúdium és fúga Bach: „Jesu, meine Freude" - motetta Énekel: a sulzbach-rosenbergi Christuskirche kórusa Orgonái: Jürgen-Peter Schindler (Sulzbach-Rosenberg) NSZK A LUTHERÁNIA Ének- és zenekara június 19-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart. Műsor: Schütz: 98. zsoltár Clérambault: Suite Szokolay Sándor: LUTHER-KANTÁTA (ősbemutató) Igehirdetés Bach: f-moll prelúdium és fúga 2. sz. motetta Közreműködnek: Berczelly István — bariton Trajtler Gabor — orgona Vezényel: Welter Jenő és Szokolay Sándor Igét hirdet: DR. KÁLDY ZOLTÁN , püspök „írok nektek, ifjak...” Az élelet: munka? ELHANGZIK NÉHA OLYAN ÉRVELÉS IS, mely vélemény szerint a munka Isten büntetése lenne. S az így érvelők hivatkoz­nak a Bibliára, ahol Ádám és Éva bűnbeesése után Isten többek közt ezt mondja az első ember­párnak: „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!... Arcod verej­tékével eszed a kenyeret...” (1 Mózes 3, 17—19). Aki pedig így gondolkodik, egyoldalúan idézi a Szentírást, mert Isten eredeti rendelkezéséről így tudósít a Bib­lia: „És fogta az Úristen az em­bert, elhelyezte az Éden kertjé­ben, hogy azt művelje és őrizze.” (1 Mózes 2, 15). A munka megtalálható már a bűnbeesés előtt is. Ádám és Éva már kiűzetése előtt dolgozott, mű­velte és ápolta a kertet, amit Is­ten rá bízott. Isten feladataként adta az embernek ezt a világot. Hogy uralkodjon rajta, hogy meg­művelje, hogy gazdálkodjon kin­cseivel. Mint gondos édesapa, el­készítette nekünk ezt a csodála­tos világot, és nekünk adta annak minden gazdagságával együtt, — hogy most már mi törődjünk vele, mi gondozzuk. A MUNKA TEHAT VALÓBAN ISTENTŐL ERED. Isteni eredetű megbízatásunk. És hogy mitől lett fárasztó és verejtékes? A bűntől. A bűn az, ami Isten töké­letes rendjét megrontotta, a bűn által lett a tökéletes rendből ren­Fel vétel a Teológiai Akadémiára detlenség. S ezért büntette az em­bert Isten azzal, hogy az eddig örömmel végzett munka fáradsá­gos és verejtékes lett. Leszögez­hetjük tehát, hogy nem a munka önmagában a büntetés, hanem an­nak nehézsége, gyakori ered­ménytelensége, és fárasztó volta. Isten tehát ránk bízta a világot, Ő a „munkaadónk”. Luther erre hivatkozással nevezi a munkát szolgálatnak. Ennél a megfogal­mazásnál maradva látnunk kell azt is, hogy a szolgálat felelőssé­get is hordoz magában. Mégpedig két irányban is számadással tar­tozunk. Először istennek, mint „munkaadónknak”, Ö a gazda, a tulajionos, mi pedig a „bérlők”. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mit csinálunk a ránk bí­zott világgal. Emberi felelőssé­günk intő jelei az élettelen vizű, szennyesen hömpölygő folyók, az ihatatlan vizet adó kutak, a sa­vas esők miatt pusztuló erdők, a már teljesen kipusztult vagy ah­hoz közel álló állat- és növényfa­jok, a városi ember életét megke­serítő szmogok. De felelősségünk a munkában nyilvánvaló ember­társaink irányában is! Egyrészt mert hem egyedül dolgozunk, ha­nem munkatársaink is vannak, másrészt munkánk gyümölcsét vagy gyümölcstelenségét mások Is élvezik, vagy éppen szenvednek miatta. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hogyan végezzük a ránk bízott feladatokat. Hányszor szidjuk azokat, akik rossz, hibás, selejtes árut termelnek nekünk, akik munka címén átvágják a telefonkábelt, ami miatt napokig süket a telefonunk. De a saját munkánk miatt dicsérnek-e vala­hol? Nemrég, a Rádió „168 óra” cí­mű műsorában hallottam egy ri­portot. A riporter egy segédmun­kást faggatott munkájáról, az em­beri munka értelméről. Közben a segédmunkásról kiderült, hogy mindössze nyolc (! éves, de rend­szeresen vállal munkát építkezé­seken. Miután ezen a szomorú té­nyen kellően felháborodtam, meglepett a nyolc éves „segéd­munkás” érett felnőttes válasza: „Azért kell dolgozni, hogy eltart­suk magunkat.” KÜLÖNBÖZŐ MÖDON VI­SZONYULUNK A MUNKÁHOZ, a saját munkánkhoz. Van, aki reggelente rossz hangulatban in­dul sichtre, műszakra, a tsz-be, vagy a hivatalba: már megint dolgozni kell! S aztán benn a munkahelyén lazsál, kártyázik, valahogy elüti az időt. Van, aki viszont él-hal a munkájáért, sze­reti azt, örömét leli benne —, és el is végzi lelkiismeretesen a rá bízott feladatokat. És van, aki nyugdíjas korában sem tud ölbe tett kézzel, tétlenül üldögélni. Műveli a kertjét, vagy kisegítő munkát vállal valamelyik üzem­ben. Társaságban újabban divatos lett a munka rovására viccelőd­ni: sokan szívesen elmennének a munka temetésére. A jópofás- kodások refrénje mindig ugyan­az, a munka nyűg, nehéz iga, szenvedés, szükséges rossz. Iga­zuk lenne a humorizálóknak? Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvetek kér­vényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — áz Aka­démia Dékáni Hivatalának (Bu­dapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: I. születési bizonyít­vány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyít­vány, 3. helyhatósági vagy más bi­zonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szo­ciális viszonyait feltünteti, 4. or­vosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanul­mányokra és lelkészi pályára al­kalmas. 5. keresztelési bizonyít­vány, 6. konfirmációi bizonyít­vány, 7. részletes önéletrajz, mely feltarja a kérelmező családi és társadalmi Körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra jelent­kezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. — A felvételhez szükséges továb­bá az illetékes lelkésznek és eset­leg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, minden­esetre annak a lelkésznek a je­lentkezőt részletesen jellemző bi­zonyítványa, a lelkész! pályára való alkalmasságról, aki a folya­modónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellé­kelni. A másolatot „egyházi hasz­nálatra” megjelöléssel egyházköz­ségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esz­tendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Déká­ni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötele­zően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kap­nak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. Mivel felelősségünk nyilvánva­ló, fontos, hogy „Isten és ember előtt” lelkiismeretesen, képessé­geinknek és adottságainknak megfelelően dolgozzunk. Sokkal könnyebben megy minden, ha olyan foglalkozást választunk magunknak, ami hivatásunkká válhat. A gyakori kudarfcnak és örömtelenségnek éppen sok eset­ben az az oka. hogy nem a megfe­lelő ember dolgozik a megfelelő helyen. Egy életen át olyan mun­kát végezni, amiben nem látunk fantáziát, nagyon nehéz. Aki vi­szont megtalálta hivatását, és ab­ban tevékenykedik egy életen át, sokkal könnyebb a munkája, sok­kal lelkesítőbb. A JÓL VÉGZETT MUNKÁBAN PEDIG ÖRÖMÖT IS LEHET TA­LÁLNI. A látható cél már eleve sokat jelent. Munkánk eredménye pedig sikerélményt ad. Olyan lel­ki feltöltődési, amely továbblen­dít, abban, amit dolgozunk. Hogy tovább végezzük dolgunkat az életnek azon a kis területén, ame­lyet Isten bízott ránk. Lupták György Júniusi krónika EDVI ILLÉS ALADÁR festő­művész és grafikus, Munkácsy- díjas, érdemes művész 1958. jú­nius 1-én halt meg 88 éves korá­ban. Itthoni tanulmányain kívül Párizsban és Londonban végezte iskoláit. 1897-ben ösztöndíjas volt Olaszországban. 21 éves korától kezdték kiállítani a képeit a Mű­csarnokban. 1903-ban — 33 éve­sen — lett a Képzőművészeti Fő­iskola tanára. A következő évek­ben Erdélyben, Törökországban és Hollandiában festett. Számos bensőséges hangulatú, gondosan kidolgozott akvarellje megtalál­ható a Nemzeti Galériában, de vannak képei múzeumainkban és külföldön is. IV. HENRIK — NÉMET-RŐ- MAI CSÁSZÁR — 1084. június 2-án elfoglalta Rómát. A gyer­mekfejjel lett császár ötvenéves uralkodása alatt (1056—1106) sok­szor került szembe alattvalóival és a pápával. Hatalma megerősí­tésére tett kísérletei miatt a hű- bérurak nem engedelmekedtek neki. Az invesztitúra harcban pe­dig VII. Gergely pápával kérült szembe, aki őt kiközösítette, alatt­valóit pedig fölmentette a neki tett hűségeskü alól. IV. Henrik 1077-ben, Canossában, három na­pig megalázó módon vezekelt, s csak ez után mentette fel a pápa a büntetés alól. Hamarosan újra a pápa ellen fordult, s ekkor — 1084-ben — Rómát is elfoglalta. A belső pártharcok miatt azon­ban vissza kellett vonulnia Né­metországba. Halála előtt nem sokkal fia — V. Henrik — meg­fosztotta trónjától. AZ ELSŐ LÉGBALLON 1783. június 5-én emelkedett a levegő­be. Jacques—Etienne Montgofli- er (1745—99) francia feltaláló, tesvér-bátyjával, Joseph-Michael Montgoflier-vel a léghajózás út­törői voltak. 1777-ben kezdték meg kísérleteiket, amelyek hat év múlva meghozták az ered­ményt. Az első légballont meleg levegő emelte a magasba, alkal­mas volt emberek szállítására is. 1784-ben az ejtőernyőt is felta­lálták. Mindkét találmány kor­szakalkotó lett. Sajnos, nemcsak az emberiség boldogítása szem­pontjából. JOHN MAYNARD KEYNES an­gol közgazdász 1883. június 5-én született. (Megh. 1946.) A 20. szá­zadi polgári közgazdaságtan egyik legnevesebb képviselője, az állam­monopolista kapitalizmus főideo­lógusa. Legismertebb műve: Ge­neral theory of employement, in- terrest and money (A foglalkozta­tottság, kamat és pénz általános elmélete) — 1936. A tőkés gazda­ság válságait elszakítva a tulaj­donviszonyoktól, azt hirdette, hogy ezek a tőkés rendszer kere­tein belül is megoldhatók, ha az állam beavatkozik a gazdasági életbe. Az osztályok feletti állam hamis illúziójára építette a gaz­daságot serkentő elgondolásait. Sajnos, az ő elveit elfogadva tulaj­donítanak követői nagy szerepet a fegyverkezésnek a tőkés újra­termelésben. (Már a német fasisz­ták is — többek között — őreá hivatkoztak, amikor hatalmas fegyverkezésbe kezdtek.) NYIKOLÁJ ANDREJEVICS RIMSZKIJ-KORSZAKOV orosz zeneszerző 1908. június 21-én halt meg. (Született 1844. március 18.) A Pétervári tengerészeti akadémi­án tanult, de ezenközben is fog­lalkozott már zenével. Balakirev- vel, Borogyinnal, Muszorgszkij­jal, Kjuival együtt ő alkotta a hí­res „ötök” csoportját, amelynek az újabb orosz zene történetében olyan korszakos jelentősége lett. 1873-ig a tengerészet tisztje volt, de már 1871-től a pétervári kon­zervatórium zeneszerzés tanára, ebben az állásában megmaradt ha­láláig. 1865-ben mutatták be el­ső szimfóniáját, 1873-ban első operáját, A pszkovi leányt. Több helyen dirigált ének- és zenekart. Szinte minden évben írt egy-egy újabb szimfóniát, fantáziát, szvi­tet, kantátát, stb. Egy ezek közül az 1888-ban készült Orosz húsvét —- nyitány liturgikus témákból. Ezek a művek avatják — Csaj­kovszkij mellett — kora legünne- peltebb orosz mesterévé. Életének utolsó éveiben bontakoztak ki legmerészebb újító törekvései. (Servilia 1902, A vajda 1904. Az aranykakas 1908). A múlt század orosz zenéjének egyik legnagyobb alakja, művészetében mintegy Muszorgszkij kiegészítő ellentéte. Az új-orosz nemzeti művészet gondolata volt zenéjének az alap­ja. Stílusa nemzete passzív hajla­mát. a végtelen álmodozásokat, az érzelmek áradását ábrázolta. BARTHOLOMÄUS ZIEGEN- BALD evangélikus misszionárius 1683, június 24-én született Puls- nitzban. (Meghalt 1719. február 23-án, Trankebarban) Dél-Indiá- ban megalapította 1706-ban a Dänisch-Hallesche Mission-t (Dán-Hallei Misszió). Indiai misz- szionáriusokat képezett ki. Mun­kásságának egyik legnagyobb tet­te az volt, hogy az Ó- és Űjtesta- mentum nagy részét lefordította a kelet-indiai dravida nyelvek egyi­kére, a tamul nyelvre. Bárány Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents