Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-19 / 25. szám

XLVIII. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1983. június 19. Ára: 4,50 Ft

(Elhangzott a rádióban. A Klub vendége volt. dr. Káldy Zoltán és Balázs József. Szerkesztő műsorvezető: Havel József. — A vitából helyszűke miatt csak azokat a részeket közüljük, amelyekben országos püspök-elnökünk válaszolt a leitett kérdésekre. — Szerk.)

Kérdés: A keresztyén egyházak általában a békeharcot hirdetik. Azonban a békeharcnak vannak különösen aktuális, kiélezett problémái. Ilyen volt a neutron- bomba elleni harc és most ilyen a rakétatelepítés elleni harc, A kérdésem az Káldy püspök Űrhoz: Van-e valami koordináló . szerv, amely a különböző egyházak ilyen irányú harcát összefogja?

Káldy Zoltán: Április második felében a svédországi Uppsalában volt egy összkeresztyén békekonferencia. Így kell mondanom, mert a történelemben először fordult elő, hogy egy összkeresztyén békekonferencia legyen. Ennek a szervezője a svéd evangélikus érsek volt. Itt az érdekes az volt, hogy a római katolikus egyháztól kezdve a jelentősebb keresztyén felekezetek — benne evangélikus, református, ortodox, baptista, methodista, anglikán — egészen a menonitákig, vagy a qväkerekig részt vettek a konferencián. Tudniilik az volt a svéd evangélikus érseknek az álláspontja, hogy abban az adott történelmi helyzetben, amiben vagyunk, amikor az életünkért, a puszta életünkért folyik már a harc, a keresztyéneknek most nagyon le kell tenniük a voksot, éspedig nagyon egyhangúan, egyformán és nagyon határozottan. Ezen az ülésen kimondta ez az összkeresztyén békekonferencia, hogy maga, a nukleáris fegyverek léte veszélyezteti az emberi életet, és azt a határozatot hozta hogy a fejlesztésük, a gyártásuk befagyasztandó. Sőt egy ilyen határozat is volt, hogy öt éven belül valamennyi nukleáris fegyvert meg kell semmisíteni.

Kérdés: öt éven belül szereljék le az atomfegyvereket? Ön szerint nem áll ez egy kicsit távol a valóságtól?

Káldy Zoltán: Olyan történelmi helyzetben élünk, amikor a leghatározottabb szót kell mondani és én azt gondolom, hogy kénytelenek vagyunk maximalisták lenni. Elnézést kérek, most eszembe jut egy példa. Én Amerikában többször jártam és a Nia- gara-vízesésnél is voltam. Megálltam a Niagara-vízesésnek a partján az amerikai oldalon. Köz- tudomású, hogy a Niagara folyó az Erie-tóból zuhan le az Ontario tóba és közte a zuhatag egy olyan 50—60 méter. Nos, amikor jön a Niagara folyó az Erie tavon keresztül, van egy pont, ameddig el lehet menni csónakkal is a vízesés előtt. De van egy pont, ahol ha egy méterrel vagy kettővel tovább megy a csónak, menthetetlenül leesik a mélybe. Mi úgy éreztük Uppsalában, hogy a történelemben most egy olyan pont van, hogy majdnem elértünk már ahhoz a ponthoz, amelynél már nincs visszaút, amelynél már nem lehet visszafordulni. És ilyenkor, én azt gondolom, az egyháznak kötelessége kimondani a maximumot. A realizálás az politikusokra, katonákra tartozik. De az igényt azt fenn kell tartani. És hosszútávon — mint egyházi ember egyetértek a materialista gondolkodású emberekkel — nem lehet az atomfegyvereket fenntartani, mert állandóan a fejünk felett függ, mint Demoklesz kardja, s mindig kellene félnünk, hogy egyszer ránkesik. Végülis valahogy, valamikor minnél előbb meg kell semmisíteni az atomfegyvereket.

Hiszem azt, hogy az élet megmenthető

A Politikai Klub vitája: Világmozgalmak a rakéták ellen Dr. Káldy Zoltán püspök válaszai

ilyen felelősséggel megáldott és ilyen türelmes, itt már négy vagy ót világháborút lehetett volna kirobbantani. A Szovjetuniónak ez a felelőssége és türelme mentette meg a világot ezektől a háborúktól. Akármennyire is vannak felelőtlen és türelmetlen emberek a másik fronton, én hiszem azt, hogy végül is a felelősség és a türelem le fogja győzni a felelőtlenséget és a türelmetlenséget a mai világban.

Havel József: Azt hiszem itt abba is hagyhatjuk a beszélgetésünket. Csupán egy utolsó kérdés; mit mondanának vendégeink nagyon tömören, ha egyfajta békekiáltványt, vagy béke-crédót kellene megfogalmazniok.

Káldy Zoltán: Nem szabad hozzászoknunk, megszoknunk azt, hogy ilyen feszültségekkel terhes világban élünk. Nem szabad azt gondolnunk fatalista módon, hogy ezek a feszültségek feloldhatatla- nok, nem tudunk rajtuk segíteni. Mivel a legdrágább kincs az emberi élet, ennek az életnek a megmentése érdekében minden lehetséges erőt aktivizálnunk kell és én hiszem azt, hogy ez az élet megmenthető.

(Magnófelvétel az adásról)

Meghívó

Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 24-én, pénteken délután 4 órai kezdettel a zuglói egyházközség templomában (XIV. Lőcsei út 32.) tartja

TANÉVZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT,

amelynek szolgálatát

D. DR. KÁLDY ZOLTÁN

püspök-elnök

végzi.

Ugyanitt tartjuk délután fél 5 órai kezdettel a Tealógiai Akadémia TANÉVZÁRÓ ÜNNEPI ÜLÉSÉT.

Tárgysorozat:

1. Mily nagy az Űr kegyelmessége, 58. ének 1. v,

2. Dékáni jelentés az 1982—83-as tanévről.

3. A teológuskar éneke.

4. Az ötven éve végzett lelkészek köszöntése.

5. A végzett hallgatók búcsúzása.

6. A teológuskar éneke.

7. Jutalmak kiosztása,

8. Himnusz.

EVANGÉLIKUS EGYHÁZI MÜZEUM BURGENLANDIBAN

A burgerlandi Stoobban új mutatni a burgenlandi protestan- evangélikus egyházi múzeumot ál- tizmus történelmi múltját, (epdí lítottak fel. A múzeum célja: behogy igen és most és mit, akkor én azt mondom, hogy nem lesz háború. Még akkor sem lenne, ha az amerikaiak bolond módra — ezt megismétlem: bolond módra! — ezeket a rakétákat mégis telepítenék, akkor sem lesz háború. Az ellentétek — nem vitás, hogy fel fognak éleződni ebben a helyzetben és fel fognak forrósodni. De ma már lehetetlen az emberiséget, azt a négy és félmilliárd embert falnak vezetni, megbolondítani, szédíteni. Hadd mondjam meg —, ezt én eddig nem mondtam ki —, óriási módon becsülöm a Szovjetunió felelősségérzetét. Ez az óriási nép erejének a tudatában egyfelől rendkívül józanul érzi a felelősséget a világért, másrészt, amit én látok a Szovjetuniónál: a türelemnek egy olyan magasrendű gyakorlása. Ha a Szovjetunió az elmúlt 30 évben nem lett volna

A Bajor Diakóniai Egyesület delegációjának látogatása hazánkban

Egyházunk sokoldalú kapcsolatot tart fenn külügyi szolgálatán keresztül. Gyümölcsöző az együttműködés pl. egyházunk és a Lutheránus Világszövetség, vagy az Egyházak Világtanácsa között. Testvéri találkozókra kerül sor pl. egyházunk és a Finn Egyház, vagy egyházunk és a Szlovák Egyház között. De nagyon eredményes pl. az egyes tagegyházon belüli egyesülettel vagy szervezettel való kapcsolatunk is. Így pl. lassan tíz esztendeje, hogy a Gyülekezeti Segély és a NSZK- ban lévő Bajor egyházban működő Diakóniai Egyesület között mind szorosabb szálakkal kezdtek kötődni.

E kapcsolat továbbmélyítését munkálta annak a delegációnak a látogatása, akik az elmúlt napokban tettek látogatást hazánkban. A delegációt dr. Kari Leipzi- eger, a Diakóniai Egyesület vezető lelkésze vezette. A delegáció tagja volt Heinrich Reitinger, a bajor Diakóniai Egyesület egyik referense.

A vendégek látogatást tettek a

györkönyi és az egyházaskozári gyülekezetekben, ahol Leipzieger lelkész német nyelvű igehirdetést tartott Mennybemenetel ünnepén.

Budapesti tartózkodásuk alatt a bajor vendégeket fogadta dr. Káldy Zoltán püspök-elnök. A találkozón egyházunk és a Bajor Diakóniai Egyesület kapcsolatainak továbbmélyítéséről volt szó. A találkozón jelen volt dr. Karner Ágoston országos főtitkár is.

A vendégek a főtitkár kíséretében meglátogatták a piliscsabai Egészségügyi Gyermekotthont, kirándulást tettek a Dunakanyarban, ismerkedtek a főváros nevezetességeivel. Exaudi vasárnapján dr. Leipzieger lelkész a Deák téri templomban prédikált.

Vendégeink látogatásuk alkalmával rövid áttekintést kaptak egyházunk szolgálatáról, megismerkedtek vidéki gyülekezetekkel, diakóniai szolgálatunkkal.

A látogatás vendégei nagy elismeréssel szóltak tapasztalataikról.

k. á.

Kérdés: Az amerikai Püspöki Kar határozatával kapcsolatban szeretném a következőt megkérdezni: a 150 oldalas határozat milyen hatással van, vagy milyen hatással lehet az amerikai álláspont további alakulására? Hiszen mint tudjuk, az amerikai Püspöki Kar kb. 50 millió embert képvisel és ez egy hihetetlen nagy tömeg. Tehát amennyiben hatni tudnak erre a tömegre azon meggyőződés alapján, amit ebben a 150 oldalas határozatban lefektettek, igen nagy erőt képviselhetnek majd az amerikai telepítési program ellen.

Káldy Zoltán: Nagyon nagy jelentőségű ez a döntés a római katolikus Püspöki Kar részéről. Chicagóban volt ez a konferencia. Az egyik püspök azt nyilatkozta utána, hogy a római katolikus hívek 80%-a vállalja ezt a döntést. Én ezt rendkívül fontosnak tartom egyfelől. Másfelől pedig hadd mondjam meg, hogy azok a római katolikus hívők Amerikában, csak éppenúgy mint Magyarországon a hívők egyúttal állampolgárok. Tehát amikor elfogadják az egyházuk vezetőségének ezt a döntését, hogy be kell fagyasztani az atomfegyvereket — egyben egy állampolgár fogadja el ezt. aki ezl érvényesíteni tudja a maga területén. Tovább fokozom! Az országgyűlés képviselői között, akik a következő nap vagy két nappal később döntöttek az atomfegyverek befagyasztása mellett egyértelműen ( — Ezek a „frees” esek) — azok között nyilván több római katolikus is van. Nem szeretném egyszerűen azt mondani, hogy azért döntöttek úgy, de hogy a saját püspökeiknek az álláspontja ezekre az országgyűlési képviselőkre hatott, afelől én biztos vagyok. Tehát úgy gondolom, hogy a római katolikus Püspöki Karnak a döntése — de nemcsak az, hanem más egyházaknak a döntése is befolyásolja a közvéleményt és tényleg megvan a gyümölcse.

Kérdés: A mai fegyverkezési versenynek az a sajátossága, hogy keveseké a döntés felelőssége. Nagyon félek attól, hogy ebben a szituációban tömegmozgalmaknak, konferenciáknak, akár parlamenteknek egyáltalán lehet-e komoly befolyása?

Káldy Zoltán: Ebben a kérdésben sok embernek a kérdése van. Egy nagyon aktuálisan fölvetett kérdés. Lényegében véve így egyszerűsíthetem le: egyáltalán van-e értelme ezeknek a békemozgalmaknak akár egyházi, akár nem egyházi, vagy vegyes, különböző világnézetű emberek közös békemozgalma. Az én véleményem az, hogy nem lehet a tömegek hangját hosszú távon meg nem hallani. Tudniilik a tömegek rájöttek arra, hogy most már egyszerűen nem kis háborúról vagy nagy háborúról van szó, hanem az életről, a bőrünkről van szó — a bőrünk megmentéséről, a puszta emberi élet megmaradásáról vagy elpusztulásáról. A békemozgalmak a maguk nyilatkozataival újra felhívják a figyelmet és ne haragudjanak, ha a szakmámból kifolyólag is — én hiszek a szó erejében. Ha nem hinnék a szó erejében, akkor azt mondanám, hogy nem sok értelme van annak a sok nyilatkozatnak, üzenetnek, állásfoglalásnak, amit a békemozgalmak tesznek. No de hát, ha nem hiszünk a szó erejében, akkor az ember nihilizmusba süllyed. Mert akkor például, nemcsak a politikusok szava vész el, de a költőknek, íróknak, azt kell mondanom, hogy a nemzet nagyjainak a szavai is elvesznek. A magyar nép történelméből nekem az a tapasztalatom, hogy az igaz szónak, az igazság Szávánk népünk életében is megvolt az eredménye. Tehát az egyik az, hogy hiszek a szó erejében és hiszem azt, hogy ez a szó eléri azokat is, akik a legfelsőbb ponton döntenek.

Kérdés: Én hiszek a békemozgalom erejében, különben nem csinálnák azt, amit már csinálnak jó néhány esztendeje. Azért mégis felmerül bennem egy bizonyos kétely és ezt hadd mondjam el. Hosszú távra — azt mondta Káldy Püspök Úr — ez a szó valamiképpen hatni fog. És én ebben hiszek. Na de itt a jelen. Ma Amerikában 338 milliárd dollárt szavaztak meg fegyverkezésre. Ugyanakkor van egy katonai koncepciójuk. Mégis itt egy nagyon bonyolult és hallatlanul veszélyes szituációban élünk. Ezt az évet a Béketanács a „rakéták évének” jelölte meg, tehát a közvetlen veszély évének. Ezzel kell szembenéznünk.

Káldy Zoltán: Nem vitás, hogy

álmokat kergetnénk, ha nem számolnánk a békemozgalommal szemben álló erőkkel, és hogy még sötétebbé tegyem először a képet, hadd mondjam meg azt, hogy a békemozgalmakon belül is vannak ellentétek és a békemozgalmak sem mindig egy húron pendülnek és nem egyféle módszerrel és célkitűzésekkel dolgoznak. Bizonyos imperialista körök, akiknek nem tetszik a békemozgalom és emögött azért azt is észrevehetjük, hogy ők látják a békemozgalomnak az erejét. Mert most mit csinálnak ezek az imperialista körök? A nyugati békemozgalmakon belül is támasztanak ellentéteket. Tehát szembe állítanak nyugati békemozgalmakat nyugati békemozgalmakkal. A második fázis az, hogy a nyugati békemozgalmakat szembeállítják a szocialista országok békemozgalmaival. Ez már a második front. A harmadik front az, hogy a szocialista prszágokon belüli békemozgalmakat, is arra inspirálják, hogy ott is váljanak le bizonyos csoportok. Mivel azt állítják, hogy például a magyar békemozgalom az egy állami békemozgalom. És ha igazi békemozgalom volna, akkor szembeállna a kormánnyal, mint ahogy szem- beáll az amerikai békemozgalom az amerikai kormánnyal. Persze közben elfelejtik, hogy a mi kormányunknak a célkitűzései egészen mások, mint például az amerikai kormánynak. És még a negyedik front az, hogy bennünket egyházi embereket arra szólítanak fel, hogy mint egyházi emberek mi is váljunk ki a magyar békemozgalomból és mint egyházi békemozgalom álljunk szembe az állami békemozgalommal. Tehát itt négy frontot is említettem. Ez engem egy picit a tekintetben vigasztal az egyik oldalról: Hát, ha az imperialista köröknek annyira egzisztenciális kérdése, hogy itt szembeállítsanak mindenkit mindenkivel a békemozgalomban, akkor nekünk van erőnk. Mert ha mi egy jelentéktelen, könnyen leírható csapat lennénk, akkor — azt gondolom — ekkora erőt nem kellene belefektetniök azért, hogy mi szembeálljunk egymással.

Tehát, hogyha az a kérdés,