Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-12 / 24. szám

XLVIII. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1983. június 12. Ara: 4,50 Ft Ma őróluk szólunk AZOKRÓL SZÓL MA EZ AZ tRÁS, akik harminc-negyven esz­tendőn keresztül kerékpárral talán kétszer is végigkerekezték So­mogybán vagy Békésben az Egyenlítő hosszát. Van ugyan közöttük, aki saját hintáján, bakon ülő kocsis mögött, meleg subába burkolódz- va ment prédikálni, a másik a hazánkban megjelenő első automobil boldog tulajdonosának mondhatta magát, de a legtöbbjüknek csak a bicikli két kereke jutott. Egyben azonban hasonlítottak egymáshoz. Éspedig abban, hogy szolgálatuk eszköze, a nyitott Szentírás szent „eszköz" volt számukra, melyet sosem csuktak be s nem hallgatták el annak üdvözítő igazságát „sem alkalmas, sem alkalmatlan időben”. AZ IDŐS, SZOLGALATBAN ÉS ÉLETKORBAN MEGÖREGE­DETT LELKÉSZEKRŐL szól írásunk. Igaz, hogy a dolgok természe­tes rendje szerint — szoktuk volt mondani —, az időseknek át kell adniok a szolgálatot a fiatal pásztorknak. Bármennyire is tény ez és ö'ök törvénye marad múlandó voltunknak, néha meg kell állnia a mai lelkésznemzedéknek, de a mai gyülekezetnek is. hogy emlékezzék a „régiekről”. A mai lelkésznemzedék az elődöktől vette át az ige­hirdetés és az egyházépítés szolgálatát, amelyre elhívta őket is az Egyház Ura. A mai gyülekezet egyházszeretö hűségében, gyakorló ke­gyességében tovább él egy-egy lelkész emlékezetes szolgálata. A mai lelkészeknek a kiöregedő szolgatársak által épített ösvényt kell to­vábbépíteniük, új támfallal kell azt védeniök, bizonyos útszakaszokat megerősíteni, régi, idejétmúlt padkálcat lebontani, új kilátóhelyeket építeni, ahonnon a szolgálat távlata szélesebbre tágul, mint az előző nemzedéké. SZERETEM HALLGATNI AZ IDŐS LELKÉSZEK VISSZA EMLÉ­KEZÉSEIT. Mennyi mindent tudtam meg ezekből a visszaemlékezé­sekből, szubjektív értékítéletekből, mely kimarad minden egyháztör­téneti kompendiumból, pedig az elmúlt ötven-hatvan esztendő egy­háztörténete ez is. A ma már ismeretlen „szárazkáplánság” fogalmá­tól kezdve, a keresztyén kurzus egyházunkban is kimutatható pro­tekcionizmuson át. a tábori lelkészek frontszolgálatáig, majd az új társadalmi rendben való útkeresésig —, de hosszú utat kellett „be- jarniok'” a teológia és a korszellem széles országútién, a politikai kérdések útvesztői kharübdiszei között ezeknek az idős pásztoroknak! AZ EMLEKEKET S A MEGTETT UTAK BUKTATÓIT már elnye­li a múlt mély kútja, ha néha-néha még fel is tolul egy-egy emlék. S mi ma már csak így tiszteljük őket — de tiszteljük! —, hogy: nyug­díjas lelkészek, testvéreink. Valamikor nagy távolság volt közöttünk. A szórványban reumát szerző, primitív körülmények között élő lel­kész, aki egész életét szegénységben élte le s az is maradt, milyen messze volt attól az évfolyamtársától, aki .zsíros” parókián „tenget­te” életét, hogy mint gazdasági szakember vagyont gyűjtsön, házat magának és jólétet gyermekeinek, S ma már találkozva velük alig érezzük a különbséget, ami elválasztotta oly sokáig az önként je­lentkező tábori lelkészt a fogságból épphoc,y hazatért bajtárstól. S ma már mindnyájan nyugdíjas lelkészei a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, akiknek a gondját az Országos Nyugdijosztaiy hordozza. EGYHÁZUNK NYUGDÍJOSZTÁLY A önálló nyugdíjfolyósító szerv. Hazánban ma már a nyugdíjas evangélikus lelkészek 99 %-a az egyházunk nyugdijosztályán keresztül kapja nyugdíját. (A fenn­maradó 1 0/o-hoz azok a nyugdíjas lelkészek, lekészözvegyek tartoz­nak, akik 1953 előtt mentek nyugdíjba. Az ő nyugdijulcat közvetle­nül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.) Jelenleg Nyugdíjosz­tályunk 123 nyugdíjas lekészröl és 58 lelkészözvegyről gondoskodik. E „gondoskodást” egyházunk ma már nem tudná anyagi okok miatt hordozni. Ezért, nyugdíjas lelkészeinkkel együtt, hálával gondolunk államunk megértő gondoskodására, amikor évekkel ezelőtt átvette egyházunk gondját és anyagi segítségével megoldotta a lekészek év­tizedek óta problémás nyugdíjhelyzetét. Ma már lelkészeink a többi magyar állampolgárhoz hasonlóan kapják nyugdíjukat. Ezt egyhá­zunk a maga erejéből sosem tudta volna megvalósítani. Hogy ma már tisztességes nyugdijat tudunk havonta folyósítani, ezt államunknak köszönhetjük meg. Az a sok levél, amely nyugdíjas lelkészeinktől és lekészözvegyektől érkezik, őszinte, szívből fakadó köszönetről szól­nak. ÉVEKKEL EZELŐTT MÉG SZÓBESZÉD TÁRGYA VOLT lelkészt karunk elöregedése. Valóban, tíz esztendővel ezelőtt viszonylag ma­gas volt a nyugdíjkorhatáron túl is szolgáló lelkészek száma. (A lel­készek nyugdíjkorhatára 65 esztendő, de amennyiben egészségi álla­potuk Icielégítő úgy tovább is szolgálhatnak.) Az egyházvezetőség — most már nyíltan lehet erről szólni —, kissé aggodalommal tekintett a nyugdijak rendezése elé. Ugyanis várható volt. hogy a megemelke­dő nyugdíj egyszerre nagyobb létszámú nyugdíjazási igényt von ma­ga után. Ez azonban nem következett be. Bár ma már jóval maga­sabbak a nyugdíjak a korábbiaknál (átlagosan háromszor magasab­bak, mint a régiek), a lelkészek, ha a betegség „második” jelzése nem figyelmeztetik őket, akkor még idős életkorral, de naponként meg­újuló szívvel szolgálnak tovább az evangéliummal. EBBEN AZ ESZTENDŐBEN TIZENEGY LELKÉSZ kérte magas kora. betegsége, egészségi állapotában jelentkező gyors romlás miatt nyugdíjazását. Június végéig a Nyugdíjosztály a következő lelkésze­ket helyezte nyugállományba: Aranyi József csépai, Benlcő István orosházi, Hegedűs Lajos csanádapácai. Baráth József uraiújfalui. Turcsányi Károly diakóniában szolgáló lelkészt. Az esztendő hátra­lévő hónapjaiban nyugdíjba vonul még: Teke Zsigmond sandi. Me­gver Lajos nyíregyházi, Ponicsán Imre kiskőrösi, Maróti János acsai, Hubert István csornai és Kajos János nagyvelegi lelkész. Ezen a he­lyen is megköszönjük a megfáradt lelkészeknek hosszú évtizedes lel- készi szolgálatukat és kérjük Istent, hogy a megérdemelt pihenés étiéiben is legyen azokkal, akik hűséges szolgaként hirdették Isten örök igéit. A NYUGDÍJOSZTÁLYON KERESZTÜL EGÉSZ EGYHÁZUNK SEGjTÖKÉSZSÉGE akkor sem feledkezhetik meg a nyugdíjas lelké­szekről, lelkészözvegyekről, amikor súlyos műtéten, hosszú kórházi kezelésen kell átesniök. Ilyen — váratlan kiadást jelentő esetek­ben —, a Nyugdíjosztály rendkívüli segélyben részesíti az arra rá­szorulókat. E segély egyetlen forrása a mai vasárnap istentiszteleti perselypénze. Egyházi rendtartásunk szerint minden mai istentiszte­let perselypénze ezt a célt szolgálja. Ezért kérjük templomozó hí­veinket, gondoljanak imádkozó szívvel a mai istentisztelen keretében az idős lelkipásztorokra, lelkészözvegyekre és áldozatukkal tegyék meg szebbé idős napjaikat. ‘ Karner Ágoston Magyar egyházi napok Nürnbergben A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának héttagú delegációja dr. Nagy Gyula püs­pök vezetésével május 4—10. kö­zött az NSZK-beli Nürnberg vá­rosában tartózkodott egy hetes szolgálaton. Így szólhatna egy tömör híradás azokról a napokról, amelyeket Nürnberg városában tölthettünk. Pedig mennyi előkészület és mun­ka előzte meg ezt a találkozást! Már akkor éreztük ezt, amikor a főpályaudvaron népes fogadócso­port vérta az érkező magyar de­legációt. A püspök, aki a wart- burgi Luther-ünnepség megnyitó istentiszteletén végzett ekkor még szolgálatot, nem utazhatott együtt a delegáció többi tagjával. A ven­dégfogadók ezzel köszöntöttek minket a megérkezés pillanatai­ban: épp most láttuk a televízió­ban Nagy Gyula püspök urat, amint az ünnepi istentisztelet szolgálatában úrvacsorát osztott. Másnap délelőtt csatlakozott ő is a csoporthoz. így indult az ötna­pos program, amelynek zsúfolt­ságát könnyű elképzelni, ha csak egy adatot említek meg: közel hatvan rendezvényen vettünk részt és szolgáltunk, hol csoporto­san, hol egyenként. Személyek találkozása Évente rendezi meg a nürnber­gi Evangélikus Tanulmányi Köz­pont (Evangelisches Studienzent­rum Heilig Geist) az Ökumenikus napokat. A cél egy-egy ország egyházainak megismerése és köl­csönös kapcsolatteremtés szemé­lyes találkozások által. Az öku­menikus napokat az előző évben Hollandiával és Lengyelország­gal rendezték meg. Ebben az év­ben hazánk került sorra. Nyilván­való, hogy felkészülés is volt ez a választás az LVSZ jövő évi/ budapesti nagygyűlésére. Kiváló lehetőséget jelentett, hogy a küldöttség tagjait nem szállodában, hanem lelkészek és gyülekezethez tartozó családok otthonában helyezték el szállásra. A régi mondás (Lakva ismerjük meg egymást) tartalma így vált mindennapi kenyérré. Közös esti beszélgetések nyitottá tettek há­zigazdákat és vendégeket egya­ránt. A mindennapi élet kérdései, a személyes keresztyén gyakorlat problémái, közös igeolvasás és imádság épp úgy előkerültek, mint a családok bemutatkozása, fényképalbumok tallózása, köz­vetlen kérdések és feleletek. Ügy érzem, nem egyszerűen küldöttek találkoztak vendégfogadókkal, hanem hét nürnbergi otthonban hét magyar lelkész otthonra és szeretetre talált. A közeledésnek nincs biztosabb és hitelesebb útja, mint a személytől személyig ára­dó információ és testvéri kap­csolat. Egyházak találkozása Küldöttségünk útjának hátteré­ben ott tudtuk a hívó és a küldő egyházak már eddig is jól műkö­dő, sokrétű kapcsolatait. így kell gondolnunk a Bajor Evangélikus Egyház két és fél milliós közös­ségére, hiszen Johannes Hansel­mann püspök személyesen is kö­szöntötte telefonon a magyar de­legációt. Az egyházak találkozá­sának leglényegesebb alkalma az a tíz istentisztelet volt és az a tizenkét gyülekezeti alkalom, amelyen a magyar küldöttség minden tagja német nyelvű szol­gálatokat végzett. Nem kis. fele­lősséggel léptünk fel ezen a va­sárnapon a nürnbergi szószékre, hiszen több, mint kétezer ember várta és hallgatta szolgálatain­kat. Különleges megtiszteltetés volt, hogy delegációnk vezetője abban a St. Sebaldus-templomban prédikált két alkalommal is, ame­lyét gyönyörű román és gótikus kincseivel, egyháztörténeti és mű­vészettörténeti értékével Nürn­berg lelkének neveznek. Ebben a gyülekezetben vett részt püspö­künk egy konfirmandusok számá­ra tartott istentiszteleten, amely- lyel kapcsolatban bizony „pászto­ri kritikát” gyakorolt. Sok volt az érdekes 'és modern forma, de a Biblia és az imádság elmaradt. Itt figyelmeztetett később a püs­pök arra, hogy nagyon vigyáz­nunk kell a konfirmáció értékei­re. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy kellemes alkalom le­gyen. A személyes keresztyén élet melegágyává kell válnia. A delegáció tagjai látogatást te­hettek egyházi és állami iskolák­ban, kórházakban, diakóniai in­tézményekben. De volt közöttünk olyan is, aki a börtönlelkészek munkájával vagy az alkoholistá­kat és kábítószereseket mentő misszió küzdelmeivel ismerkedhe­tett meg. Rendkívül finom kidol­gozás volt jellemző a programösz- szeállításra. Egyéni programként mindannyiunknak szolgálati te­rülete szerinti alkalmakat igye­keztek összeválogatni a vendég­látók. Egy egész délelőtti fórumon találkozhattunk a nürnbergi lel­készekkel. Közel ötven lelkész kö-. rében hangzottak el beszámoló­ink a Magyarországi Evangélikus Egyház életéről. Lehetőségünk volt az ifjúsági szervezetek mun­káját koordináló ökumenikus szervezet székhazában is előadást tartani és vitafórumon szolgálni. Feltűnő volt a liatalok komoly ér­deklődése a szocialista Magyar- ország belső életének és egyház- politikájának irányában. Volt olyan osztály az egyik iskolában, ahol egyetlen óra alatt 52 kérdés érkezett hozzánk, örvendetes je­lenség volt ez, mert nyomát sem láttuk ellenséges vagy bizalmat­lan légkörnek. Inkább az ellenke­zőjét tapasztaltuk. Komoly szim­pátia övezte jelenlétünket és szolgálatunkat. Nemzetek találkozása Az első munkanap ebédjét a nürnbergi ..magasház” városi fo­gadótermében fogyaszthattuk el. Dr. Andreas Ursclechter, a közel félmilliós Nürnberg város főpol­gármestere, adott díszebédet és fogadást a magyar egyházi kül­döttségnek. Itt volt igazán ért­hető, hogy nem csupán két egy­ház találkozott egymással, hanem szolgálatukban két nép is beszél­getett. Ezt tükrözték a főpolgár­mester és a küldöttség nevében felszólaló dr. Nagy Gyula püspök szavai is. A hídépítés, a bizalom­teremtés, a békés jövőért való ak­tív tevékenység olyan feladatok, amelyek mindennél fontosabbak a jelenlegi feszültségek közepet­te. Történelemre is. mai életre is utaltak mindketten, hiszen nem kevés az, ami Dürertől napjain­kig összeköti Nürnberg városát Magyarországgal. Nagy terjedelmű riportot készí­tett dr. Nagy Gyula püspökkel a jó hírű és nagy olvasótáborral rendelkező napilap, a Nürnber­ger Nachrichten. Külön köszön­ték a város és az egyház vezetői, hogy Luther Márton végrendele­te a nürnbergi kiállításra kerül­het. Érdeklődéssel és elismeréssel szóltak a Corvina Kiadó repre­zentatív és méltó Luther-köny- véről. Ezek már nemcsak jelek, hanem komoly kapcsolatok, ame­lyekre a jövőben is bátran lehet építeni. Felelős keresztyének találkozása Jó előkészítő munka eredménye volt ez a nürnbergi hét. A sok érdeklődő kérdés közül egy min­den alkalommal és mindenféle fórumon előkerült. A béke kér­dése. Tárgyalták idősek és fia­talok, felelős vezetők és gyüleke­zeti tagok. Mit tehet az egyház ott és itthon azért, hogy valóban lehessen kapcsolatokat építeni és emberi életet élni ezen a földön? Nürnberg egyszer már beírta ne­vét az emberiség történetébe úgy, hogy sokak szenvedtek miatta. De ma biztató az a fáradozás, amelyet egyházi és világi arco­kon egyaránt láthattunk: humá­nus és békés jövőt szeretnénk. Abban a tudatban köszönhetett el egymástól házigazdák és ven­dégek csoportja, hogy egyek va­gyunk a felelős keresztyének kö­zösségében. Utóhang Jó volt a Keleti pályaudvaron kiszállni a vonatból és újra itt­hon lenni. Fel is tűnt a várakozó családtagoknak, hogy a vonat pon­tos érkezése ellenére félórás ké­séssel indultunk a pályaudvarról. A több, mint tíz órás út sem volt elegendő ahhoz, hogy a sok él­ményt és tapasztalatot elmond­juk egymásnak. Be kell vallanunk azt is, hogy ez a hét nemcsak Nürnbergben volt ökumenikus hét. Mi, magyar lelkészek is, akik ezen az úton ismertük meg egy­mást, közel kerültünk egymáshoz. A Magyar ökumenikus egyházi delegáció tagjai voltak dr. Nagy Gyula püspök vezetésével Hecker Frigyes metodista szuperintendens (Budapest), dr. Fabiny Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja. Szénást Sándor reformá­tus esperes (Bicske), Szebik Imre evangélikus esperes (Miskolc), Derencsényi István református lelkész (Debrecen) és Szabó Lajos evangélikus lelkész (Pécs). A köszönet ott van valameny- nyiünk szívében mindazok iránt, akik lehetővé tették az utat. So­rukból hadd emeljük ki dr. Lud­wig Marketet, akik minden vo­natkozásban gazdája volt a nürn­bergi magyar hétnek, s aki sokat tett azért, hogy ezek a napok sze­mélyes, egyházi és a két nemzet kapcsolatai tekintetében gyümöl­csözőek voltak. Szabó Lajos ÖKUMENIKUS BÉKE-TEMPLOM MAJDANEKBEN az egykori koncentrációs tábor te­rületén ökumenikus béke-temp­lomot építenek, ezt közölte a lub- lini római katolikus püspök, a kü­lönféle egyházak és vallások kép­viseletében. A majdaneKi Koncentrációs tá­borban a nácik 360 ezer különbö­ző vallású és világnézetű embert öltek meg és az ő emlékezetét hir­deti majd a felépítendő templom. (IDL) HARMINCÉVES AZ NDK BIBLIATÄRSULATA k egy címjegyzéket állított össze, 1, amely az elmúlt harminc évben a megjelentetett könyvcimeket tar- I- talmazza. (enal Ebben az évben emlékezne! meg az NDK protestánsai arról hogy 1953-ban alakult meg ; Beriin-Altenburgi Főbiblja-társu lat. Ebből az alkalomból a kiadt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents