Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-05 / 23. szám

Több mint dísz... I A Nógrádi Egyházmegye első kántortaíálkozója Ősagárdon — Vegyétek kezetekbe az új Énekeskönyvet! Mit láttok a bo­rítóján? — Tette fel a kérdést be­vezetőül Gáncs Aladár a kántor- nap előadója. — Igen orgonasipok! Csakhogy ezek az orgonasípok többet akarnak jelenteni egysze­rű dísznél. Az egyházi éneklés nem csupán dísze az istentiszte­leteknek, mint ahogyan az orgo­na sem csak dísze akar lenni templomainknak. Egyházzenénk, éneklésünk fontos pillére, alkotó­része lelki életünknek, liturgiánk­nak! Garami Lajos esperes a nyitó áhítatban kiemelte a kántorok fontos szerepét a gyülekezetek életében. Istennek legyen hála — mondta —, hogy már csak rossz emlék a sok üresen maradt kán- torpad! A mi megyénkben is öröm, hogy a kántorok többsége nem „szakmának” tekinti szolgá­latát, hanem hivatásnak. — Iga­zolta az esperes szavait a több mint hatvan résztvevő. Az áhítat után röviden mindenki elmondta, milyen fokon áll képzettség terü­letén, hogyan végzi szolgálatát, mit vár ettől a találkozótól. „Gáncs Aladár előadásában ngfpp|gk elvi dolgokról szólt. Ne­gern az tetszett, hogy kézbe adta a könyvet.” — mondta az egyik kántorunk. Valóban segített ab­ban, hogy ne csak kinyíljon az új Énekeskönyv, hanem megnyíljon! Rezessy Miklós úrvacsorái szol­gálata közben mindnyájan érez­tük, itt, ezen a napon kezdődik valami. Űj énekeskönyv, új lehe­tőségek, új kapcsolatok mind­mind Isten megújuló kegyelmé­ből vannak. A találkozó színhelyéül szolgáló új imaterem nemcsak azért volt Széli Bulcsú lucfalvai lelkész, aki komoly énekkari munkát vé­gez gyülekezetében, tapasztala­tokkal alátámasztott előadásában az énekkari munka vonatkozására kitért. Végül hangsúlyozta: Az énekkar éneke tükrözi az énekkar életét! Ezután Győri János Sámuel egyházmegyei zenei előadó az „Ezermester kántor’’ címmel tar­tott bemutató előadást. A bemu­tatóban szolgált az ősagárdi fu­rulyazenekar, az ifjúsági zenekar. Az énekkarral egy rögtönzött pró­bát mutattak be. Megtekintették a Bach: Vigyázzatok azt kiáltják című előjátékra összeállított dia- porámát. Ugyancsak bemutatásra került Győri János Sámuel 1980- ban forgatott filmje a Tranosz- ciusz. Gáncs Aladár összefoglalójában hangsúlyozta: Fel kell készülni az 1984-es LVSZ-gyűlésre gyülekezeti szinten Is. Nem igaz az, hogy csak pár helyen van jó kántor és szín­vonalas egyházzenei élet. A folya­mat beindult. A fóti kántorkép­zés gyümölcsei beérnek. Az új Énekeskönyv lelkesít. Csak egyet ne tévesszünk soha szem elől: Az egyházzene művelése nem hobby, hanem megfeszített munka. Az élő kövekből felépülő egyház templo­mában az egyházzene nem köny- nyű, elmozdítható dísz, hanem fontos tartóoszlop! Gy. J. S. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. június 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) CselovszAcy Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. 33. de. 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfal­va de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Szeverényi János. Váci út 12D. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy* de. 9. Ko­sa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. 9. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Ta­más. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. ifj. Bencze Imre, de. fél 10. ifj. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) ifj. Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. KelenVölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla, Csepel de. fél 11. Mezősi György. — FIGYELEM! Eltartót keresek bel­városi lakásommal, ottlakás nélkül. Telefon: 173-950. Vidékről ,,Egyedül­álló” jeligére a kiadóhivatalba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vllt Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.1366 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Krisztus ezt mondja: „Aki tite­ket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem uta­sít el” (Lk 10, 16). VASÁRNAP. — „Megszabadít engem az Űr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Ür házában” (Ézs 38, 20 — Mt 8, 4 — Lk 16, 19—32 — Zsolt 78, 1— 31). Isten szabadító szeretetéről szól igénk. A zsoltár az Egyip­tomból szabadult nép iránt meg­nyilvánult isteni gondviselés pél­dáján keresztül tanít meg ma minket Isten iránti bizalomra és hálára. „Hogyne dicsérném az Is­tent Zengedező énekkel, Ki dol­gában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ö minden ál­dások Atyja, Csupa jóság, szere­tet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret” (53. ének 1.). HÉTFŐ. — „Jöjjetek, örvendez­zünk az Ür előtt, ujjongjunk sza­badító kősziklánk előtt” (Zsolt 95, 1 — Fii 4, 4 — 2Tim 3, 14—17 — Jak 5, 13—20). A bűntől, a ha­lál hatalmától, a kárhozattól meg­váltó Isten hétköznapjainkban sokszor úgy mutatja meg szaba- dítását, hogy szenvedésben, be­tegségben ad gyógyulást annak, aki ezért imádkozik. Az apostoli ige most bíztat buzgó könyörgés­re. „Jer, örvendjünk, keresztyé­nek, Jer, énekeljünk vígan! Gyü­lekezzünk, ifjak, vének, Az Ür szent hajlékibán. Ki atyai szeré­téiből Megváltott veszedelmünk­ből — Dicsérjük hálaadással!” (318. ének 1.). KEDD. — A tanítványok így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mond­ta nekik: „Embereknél ez lehe­tetlen, de Istennél minden lehet­séges” (Mt 19, 25—26 — Ez 34, 16 — Jón 1, 1—10 — Júd 1—16). Az embernek lehet küzdenie a hit­ért, a hit születéséért vagy meg- nharadásáért, a hit mégis Isten ajándéka. Ö ad általa földi bol­dogságot és örök életet. „Az Űr­istenre építem E földön boldogsá­gom; Hogy megtarthatja életem, Ez a vígasztalásom. Ö az áldott, e világot Teremtette s fenntart­ja, Gyermekét el nem hagyja” (352. ének 1.). SZERDA. — „Reménység híján is reménységgel hitte, hogy sok nép atyjává lesz” (Rom 4, 18 — lMóz 12, 2 — Jón 2, 1—11 — Júd 17—25). Ábrahámnak emberileg lehetetlent ígért az Isten, s az ígé­ret mégis beteljesedett. Sok lehe­tetlennek, megoldhatatlannak lát­szó élethelyzetben is reménység­re tanít az ige. „Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bát­ran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van” (331. ének 5.). CSÜTÖRTÖK. — „Az Ür bőkezű mindenkihez* aki segítségül hív­ja” (Róm 10, 12 — Jób 38. 41 — Jer 15, 10. 15—21 — Fii 1, 1—11). Jeremiás próféta úgy érezte, hogy magára maradt. Isten azonban így válaszolt: „Én veled leszek: megsegítelek és megmentelek”. Ez az ígéret szól mindazoknak, akik ma is a magányosság terhét hordozzák. „Ő bővelkedik kegye­lemmel, És mint Atya, hajol hoz­zád. Féld őt gyermeki félelem­mel, Kegyelemmel tekir.t reád. Bár kereszttel látogat néha, Segít­ségét mindig megadja: Légy csendes szívvel!” (340. ének 2.). PÉNTEK. — „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsolt 19, 15 — Jak 3, 10 — Jer 8, 8—11 — FU 1, 12— 18). Szánk beszéde szívünk gon­dolatait tükrözi. Amilyen öröm a szép beszédet hallgatni, annyira szomorú az átkozódó, szitkozódó vagy káromkodó szavakat hallani. Isten kegyelme tisztítsa meg szí­vünket, hogy az sok szép szó, Is­tent dicsérő ének forrása legyen! „Ö, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mind­egyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből Dicséretedre Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!” (63. ének 1.). SZOMBAT. — Jézus mondja: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a vi­lágosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség rátok ne borul­jon” (Jn 12, 35 — 2Móz 13, 21 — Lk 13, 22—30 — Fii 1, 19—26). Hajdan az Ür felhő- és tűzoszlop- ban járt népe előtt, most igéjé­nek világosságát ragyogtatja fel előttünk. Abban ismerjük meg őt, szeretetét, de önmagunkat is, a másik embert is, és az utat, amelyen járnunk kell. „Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tisz­ta fényeddel! Ki ösvényed meg­találja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol — Te vezetsz ki a homályból” (400. ének 1.). Vető Béla — HALÁLOZÁS. Dr. Walter Károly ny. rendelőintézeti főor­vos, a soproni gyülekezet presbi­tere életének 83. évében elhunyt. Temetése a gyülekezet és a város nagy részvéte mellett volt május 6-án, a Balfi úti temetőben. „De az Úrhoz kiáltottak nyomorúsá­gukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket...” A találkozó résztvevői megírt fényké­pes ismertető füzet így nyilatko­zik: „A thüringiai erdőt hosszú időn át egyáltalában nem tekin­tette az ember településre alkal­mas helynek. Üttalan utak-, sűrű Thüringiai napló 1. erdővel fedett terület, zord klímá­ja miatt kerülték”. Lehet, hogy így volt és igaz volt a kelták, ale- mannok, elbai-germán törzsek idején. Ma már egészen más a helyzet. Az NDK e délnyugati csücske sok embert vonz, mert ha hinni lehet a statisztikának, ezen a 600 km2-nyi területen 80 000 ember lakik. Nem kerülik el azt a vidékét, sőt, özönével jönnek és mennek a gyógyulást kereső szív­betegek is. Csak a kis Bad Lie­benstein városkában is évente 400 ezer beteg. gyógyul meg, pe­dig lakosainak száma csak 4 ezer. Ősidők óta feltörő, elapadhatat- lan szénsavas, sós források eny­hítik, gyógyítják a betegségeket. Az egykor rideg erdőket kényel­mes sétautak szegik át, átjelzé­sekkel és táblákkal. Az utóbbiak a betegekhez szólnak: „Számolja meg pulzusát” vagy „Vigyázzon, az út nagyon meredek.” AZT IS ÍRJA AZ ISMERTETŐ FÜZET, hogy a legkevesebb csa­padék ezen a területen február és március hónapjában esik. Lehet, hogy ez a sok évi átlag, de ebben az esztendőben február esője (!) és hava a magyar alföld egész évi csapadékmennyiségével ér fel. Nyári záporra emlékeztető hirte­len zúdulások, villámlás és mennydörgés kíséretében a benn­szülötteket is meglepték. Vihar. Az erdő hatalmas szál fenyői a magasban egybekapaszkodó ágai zúgnak, nyögnek. Robajjal törnek a törzsek. Másnap a gondozott utak járhatatlanok. Keresztül-ka- sul fatörzsek, gallyak holttetemei zárják el a járást. Néhány óra múlva azonban, vagy talán tél nap múlva télire fordul az idő; sűrűn hull a hó, s vad szelek torlaszo­kat építenek az utakra. Fehér hó­takaró vastagon, mindenütt. Pár nap múlva megismétlődik az év­szakok e gyors váltakozása. EISENACH, WARTBURG, AL­TENSTEIN, MÖHRA, HOHEN­KIRCHEN, SCHMALKALDEN . .. Az ősi városkák nemcsak kerete­zik ezt a területet, hanem az egész tartománynak históriai rangját is jelzik. A reformáció indulásának történeti emlékeit is őrzik. Luther Mártonra emlékeztetnek lépten- nyomon a néma emlékek Thürin- giában. Az egyháztörténeti tan­könyvek lapjairól már sok az is­merős közöttük. Most tárgyi való­ságukban vannak itt körülöttem. Hívogatnak, ingerlőén kínálkoz­nak. Luther Márton útjain járha­tunk itt. A menetrendben nem találtam alkalmas autóbuszt, amellyel egy nap leforgása alatt lebonyolíthat­tam volna az utazást Bad Liebens- tein és Möhra között, pedig alig nagyobb távolság 25 kilométer­nél. Möhrát azonban mindenkép­pen látni akartam. Végre, baráti szívességből egyik orvos vitt lá­togatóba autóján. MÖHRA, 1983. FEBRUÁR 7. A Luther-család ősi fészke. Innen indult el a reformátor apja és anyja (sz. Margaréte Ziegler), 1483-ban Mansfeldbe, Eislebenen keresztül, ahol kényszerű pihenőt tartottak. Itt született meg a csa­lád harmadik gyermeke, aki élet­ben is maradt. 1483. november 10. fiú! Ezt a fiút nevezték Már­tonnak, a következő nap szentjé­nek nevéről, a kor szokása sze­rint. — Itt, ebből a házból indult el Luther János feleségével — mond­ja a helybeli lelkész és egy házra mutat, a templomdomb alján. Il­letve ez a ház már nem az a ház. Csak a földszint eredeti még s a századok emeltek rajta új része­ket. Még mindig a Luther-család lakja. Az akkori családjog sze­rint a reformátor apja nem örö­kölhette a földet és a házat és ezért volt kénytelen tovább költöz­ni. Bányász volt, s akkoriban ilyen volt a bányász sorsa. A környéken sok, kisebb aranybánya volt. Na­gyon szerény aranylelőhelyek, és ezért hamar megszűntek a kis bányák, s munkásai messzebb vi­dékre, gazdagabb lelőhelyekre vándoroltak szerencsét próbálni. így került a Luther-család is Mansfeldbe. A régi családi házban máig lak­nak. Nem múzeum, nem emlék­hely. Élő-ház. Lutherék háza. Csend honol körülötte, az ablakok, ajtók csukva. Mikor látta utoljára a reformátor ősei házát? — 1521-ben járt itt a hitelt ér­demlő adatok szerint május 3-án és 4-én. Wornnsból jövet látogat­ta meg itt élő családtagjait. Nézze ezt a rézkarcot. Itt látható a temp­lom. A templomtéren emelvényen áll Luther Márton és prédikál. A téren sok-sok ember. A templom­ban már nem fértek el. Az abla­kokból nézik, hallgatják a prédi­kátort. Az első sorban egy pár szék. Az egyiken Luther nagy­anyja ül. így képzelte el e rajz romantikus alkotója Luther láto­gatását és az istentiszteletet, ame­lyet 1521. május 4-én tartott. A kép alkotója ismeretlen. A temp­lomtéren álló patetikus Luther- szobor alkotója Müller Ferdinand. A szobor 1861-ben készült köz­adakozásból. Talapzatán dombor­művek a reformáció történetének jeleneteit ábrázolják: a 95 tétel kiszögezését, a wartburgi bibliát és Luther elfogatását. Möhrába nyúlnak a gyökerek. Csöndes, álmos, kopott falu. sze­rény emlékek őrzője. A mustár­mag helye, amely életképes volt. Nagy fává növekedett. ­(Folytatjuk) Muncz Frigyes MÁR CSAK A HELYSZÍNEN, a thüringiai erdő közepén, az üdülőhelyen olvasom az ismerte­tőt. A rendkívüli alapossággal. A Luther ház Möhrában meglelelo, mert melegíti a modern igényeket, hanem azért is, mert az ősagárdi gyülekezet vegyeska­ra fáradozott azon, hogy ügysze­retetét bőséges asztalterítéssel is kifejezésre juttassa. Ahogyan mondogattuk a „munkaebédet” munka váltotta fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents