Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-29 / 22. szám

GYERMEKEKNEK.

Van még elég időm ?

Lk 16,

Ma gyakran halljátok szüléitektől: „nincs időm”, „nem érek rá”, „mindig csak rohanni kell”. Néha felettetek is összetornyosulnak a. tennivalók, s akkor ti is időzavarban vagytok, mint a felnőttek. Igen, az idő olyan kincs az életünkben. ami nem áll korlátlanul rendelkezésünkre. Mindig újra meg kell kérdezni magunkat: vájjon jól, helyesen használjuk fel?

ABBAN A PÉLDÁZATBAN, amit Lukács evangéliumában olvashatunk, Jézus is erre figyelmeztet.

Élt egy gazdag ember. Sok pénze volt. Megengedhette magának, hogy a legdrágább anyagokból csináltathasson magának ruhákat. Ezekben járt. Ha emberek mentek el a háza mellett, nap mint nap felfigyeltek: mintha itt mindig ünnepet ülnének! Vendégsereg népesítette be a házat, jobbnál jobb ételek kerültek az asztalra, vidám élet folyt a falakon belül. Mindenre tellett a pénzből, időből! Vagy mégse?

Ugyanakkor élt egy szegény ember is. Lázárnak hívták, ami azt jelenti: „Isten megsegít”. Nemcsak szegény volt Lázár, de beteg is. Ott feküdt a gazdag háza előtt. Talán könyöradományo- kat remélt a betérő vendégektől és azt, hogy a dúsan terített asztalok maradékából neki is jut néhány lehulló morzsa. Az emberek figyelmét azonban elkerülte Lázár nyomorúsága, „csak a kutyák jöttek hozzá”.

Egyszer aztán meghalt Lázár. Amilyen nyomorúságos volt az élete, bizonyára olyan volt a temetése is. Talán észre se vették az embrek, hogy nincs.már közöttük. Jézus azonban így folytatta a példázatot: „... felvitték az angyalok

19—31

Ábrahám keblére.” Vagyis odakerült, ahova Ábrahám: Isten közelébe, Isten országába.

Egy nap meghalt a gazdag is. Bizonyára díszes temetése volt, volt miből, s barátai is megadták neki az utolsó tiszteletet.

A földi élet mindkettőjük számár lezárult. És ezzel minden -megváltozott. Az örökkévalóságban a gazdag szánfára is teljes fordulat következett be. Róla nem olvassuk, hogy angyalok vitték a mennybe. Máshová került. Látta Lázárt, ahogyan a mennyei örömben részesült, ö maga azonban ki volt zárva belőle, s ez nagyon gyötörte. Korábban ő parancsolt és mások engedelmeskedtek neki. Akkor nem vette észre az ajtaja előtt néhány kenyérdarabkát kérő Lázárt. Most ő kérte Ábrahámot: küldje el Lázárt, hogy néhány csepp vízzel öt felfrissítse. Ábrahám tagadó válasza megértette vele: itt már nincs lehetősége változtatni sorsán. Földi életében nem volt ideje Isten szavára figyelni, sem észrevenni a másik ember nyomorúságát. Most már késő. Az idő lejárt.

Ekkor — életében először — másokért aggódik. „Van öt testvérem. küld el hozzájuk Lázárt, hogy ők is ide ne kerüljenek.” így kérleli a példázat szerint Ábrahámot. „Van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!” — válaszolja Ábrahám. Azokra, akik hirdetik nekik Isten igéjét: szeresd az Istent és szeresd felebarátodat!

ISTENNEK EZ AZ IGÉJE MA IS hangzik közöttünk. Vájjon idejében meghalljuk-e figyelmeztetését? Meddig van erre időnk, ezt egyikünk sem tudja.

Sárkány Tiborné

SZOVJETUNIÓBELI EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA ANGLIÁBAN

A Szovjetunióban élő Orosz Ortodox, örmény Ortodox. Grúz Ortodox, a baptista, az evangélikus és a római katolikus egyház küldöttsége, dr Robert Runde canterbury-i érsek, a Brit ökumenikus Tanács elnökének meghívására látogatást tett Angliában. Ez volt az első egyházi, hivatalos látogatás a két ország keresztyénsége között az angol küldöttség 1955-ben tett szovjetunióbeli útja óta.

„írok nektek, ifjak...”

Pozitív pólus — képesség a jóra

Emlékeztek még a gyermekkori mesék kedves figuráira? A próbatételeken győző legkisebb fiú, Jancsi és Juliska, Hófehérke és még ki tudná megmondani hány népmeséi alak lett életreszóló élménnyé. Nemzedékek során formálódott jellemekkel ismerkedtünk meg. s közben mi magunk is formálódtunk. Miért a legkisebbnek. a legnehezebb helyzetben lévőnek, a leginkább rászorulónak szurkoltunk? Mert ők a pozitív hősök, a jó megtestesítői. Milyen nagvszeríj, hogy tudunk örülni a jónak, hogy van bennünk valami képesség a jó iránt.

A BIBLIAI ELBESZÉLÉS SZERINT. amikor Isten megalkotta a természetet, és végül az embert — mindent jónak talált. Az ember különös élőlény volt a többi között. Egyedül őt, az embert formálta Isten a maga képére és hasonlóságára, és saját Lelkét lehelte bele éltetőül. Ügy is mondhatnánk. hogy az ember volt a Teremtésben a legközelebbi „rokonságban” Istennel. Az embernek kevés volt ez a rokonság, többet akart: és vesztett el tragikusan sok mindent (bűneset). Kiesett Isten közvetlen környezetéből, megkoptak a valamikor kapott jó tulajdonságai, de valami mégis maradt. A lelkiismeret legmélyén, a gondolatok legalján ott maradt a vágyódás a jó után.

Ezért lelkesítenek a pozitív hősök jellernes cselekedetei, akár a mesében, akár a felnőtt műfajokban. örülünk, ha győz a jó. ha elbukik a rossz. Közben átéljük a bizsergetően kellemes élményt, a jó velem is. bennem is győzött, a rosszat én is segítettem legyőzni.

ISTENNEK KEDVES SZÉP AJÁNDÉKA, hogy ezt az igazi emberi érzést engedi megélni. Számtalan példát lehetne fölhozni, hol is találkozunk ezzel az érzéssel.

Vak készül átmenni az út túlsó oldalára. Egy autós fékez, kiszáll, karonfogja a vakot, közben mindkét irányban egyre hosszabb a kocsisor, és senki nem dudál, senki sem türelmetlen. Egymásra néznek az autósok, mosolyognak, indulnak tovább. A kis élmény, segített valaki, jóleső érzéssel tölt el.

Kismama áll az üzletben a pénztárgép előtti hosszú sorban.

Előre engedik, ne kelljen sokat állnia.

Idős ember száll föl a buszra ülőhely után kutatva. Hiába. Valaki föáll, átadja a helyét.

Bajbajutott autós áll az útszé- len. Valaki megáll, kiszól: segíthetek? A hozzáértő segítség célhoz segíti a bajba jutottat;

A napilap hír — rovatát olvasom. X. Y. élete kockáztatásával kimentett két fuldokló gyereket a sebes sodrású folyóból.

Eszembe jut egy fiatalember, lelkész-orgonaművész. Mégis az a „rögeszméje” támad, hogy orvos lesz és oda megy el, ahol a legnagyobb szükség lesz rá. Ügy gondolja, orvosként több ember hasznára lehet. Űj diplomájával a zsebében elutazik Afrikába, Ga- bonba, és élete végéig gyógyítja a feketéket. Sok ember a szó szoros értelmében neki köszönheti az életét. (Albert Schweitzerről van szó.)

Az említett példákat összefűzi egy gondolat: segíteni, jót tenni, örömöt szerezni.

DE VALÓJÁBAN TUDJUK, HOGY MI A „JÓ”? Jelzéseink vannak, vajon elegendők ezek? A mesehős, az életmentő, az orvos jósága meggyőző erejű — lám tud jó lenni az ember. Csupán emberi ügy a „jóság”? Azt gondolom nem. A véleményemben Isten igéje erősít meg. Már szóltunk előbb arról, hogy hatalmas vágy van az emberi lélek mélyén az ősi jó iránt. Isten ajándéka: megérthetek valamit a szeretet-világából is, sőt tehetek érte.

Az ősi-isten-jóság azonban a mai napig nem relativizálódott. A mértékét nem hangulatok szabják meg, mégcsak nem is történelmi szituációk. Ennek a jóságnak a „mércéje” maga Isten. Istent pedig úgy ismerjük, amilyennek Krisztusban látjuk. Ö egyszeméty- ben a bűnbocsátó, betegeket gyógyító, életeket helyreigazító, éhezőknek kenyeret adó. élhetetlenekért életet adó. Másképpen: Ö az, Aki áfrót beszél, hogy Vele Istennek új világa kezdődik. Az a lelki — szellemi világ, amelyben csak egy alapszabály van, és ez megelőzi az összes többit: a szeretet.

EZ A LEGFŐBB JÓ, és az ezért végzett szolgálat. Több ez, mint kellemes élmény, mint- erkölcsi

megtisztulás, ez feladat a javából. Vonzódom az emberélet szép, nemes, jó dolgaihoz? Tegyem! Csak időnként sikerül? Gyakoroljam!

A hitből jövő szándék, imádság, akarat nem lehet hiábavaló. Fontos a szilárd eltökéltség, nem elég a jóra vágyni... akarni... tenni

kell!

„Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt... (Fii 2, 5).

Varsányi Ferenc

Hal betű

(Folytatás az 1. oldalról)

szolgálatát. Ez a mozgalom negyed százada vizsgálgatja az elmaradt kontinens életét, keresi a megoldás lehetőségeit, s tíz évé konkrét segítséget is nyújt a legnagyobb szükséget szenvedő népeknek. Ezt pedig lehetővé teszi a Keresztyén Békekonferencia mögé sorakozó egyházak népe. Magyarországon a mozgalom az ötvenkét vasárnapból egyet kér, amelyen imádságban emlékezzünk meg a szenvedő Afrikáról, és erezzünk együtt a nyomorgókkal. A perselypénz ezen a vasárnapon Afrikáé.

Jói tudjuk, hogy a gesztusunk csupán szimbolikus. A nyomorúság tengerében elveszik ez a csepp. De jel! Jele a lekiismeret- nek és szolidaritásnak, mert testvéreinkről van szó. Magvetésnek vesszük zavaros időnkben és a hit reménységével várjuk, hogy szárba szökjön a vetés. És ha majd egyszer, mint „világméretű kérdés” a kontinens is tárgyalóasztalra kerüli a megszületendő okmányon becsületünk ^ kézjegye szerepelhet.

Kcdey Pál

Megjelent

az

EVANGÉLIKUS KORALKÜN i’V

Ara: 142,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon

Májusi krónika

250 ÉVE TORDASON SZÜLETETT 1733, május 12-én Sajnovics János nyelvtudós és csillagász. Nagyszombaton bölcsészeti, Bécs- ben hittudományi, majd Győrben és Bécsben szaktanári tanulmányokat folytatott. Csillagászként Hell Miksa tanársegédje lett Bécsben, majd a nagyszombati obszervatóriumban működött.. 1768- ban Hell magával vitte Norvégiába, Vardö szigetére, ahol a Vénusznak a Nap korongja előtt történt elvonulását figyelték meg (1769. június). Ez alkalommal fogott hozzá a mégyar-lapp viszony kérdésének tisztázásához. Hazafelé jövet a dán tudós társaság előtt beszámolt eredményeiről. Itthon a magyar-lapp nyelvrokonságot hirdető tanítását a nemesség felháborodással fogadta. A sok támadás miatt le is mondott a további kutatásról. Visszatért a csillagászathoz, ahol igen szorgalmas megfigyelője volt a csillagos égnek. Budán halt meg 1785. május 4-én. Csillagászati könyvecskéje a korabeli ismeretterjesztő művek sorából is kiemelkedik.

150 ÉVE, 1833. MÁJUS 15-ÉN ÍRTÁK ALÁ Nagygerezsden (Sopron m) a dunántúli evangélikus és református egyházkerületek közötti megállapodást. Az égy- háztörténetbe mint „Nogygerezs- di szerződés'' került be. Nem volt országos érvényű megállapodás. De jelentős és tekintélyes volt ott is, ahol nem volt tételesen érvényben. Mivel az életet segítette, a két egyház közötti kapcsolat- tartás alapjává vált. Hatása ma is érezhető. Különösen szórványban, a kölcsönös segítést és testvéri együttműködést szolgálva. Bölcs kiegyensúlyozottság jellemzi ézt a szerződést, mely elsősorban a praktikus dolgokban akart intézkedni: az időnkénti templomhasználat, a tanítás kölcsönös tiszteletben tartása, a megtiltott lé- lekhalászás, a vegyes házasság kérdése, a betegek úrvacsorázta- tása és a temetéssel kapcsolatos eljárások tisztázása. Ez a szerződés sem oldott meg minden kérdést. De megóv az uniós ábrándtól, a tanítások összekeverésétől. Munkálja a jó viszonyt a két egyház, között, melyet összekapcsol a reformátori örökség és a közös protestáns múlt. Ma is így gondolkodunk a nagygerezsdi szerződés szellemében.

100 ÉVE, 1833. MÁJUS 18-AN SZÜLETETT Walter Gropius építész, az un. Bauhaus-iskola. megteremtője. 1919-ben Weimarban egyesítette a képzőművészeti és az iparművészeti akadémiát és létrehozta az új „iskolát”, ami inkább oktatási laboratórium, mint iskola volt. Alkotóműhely, ahol a művészet házasságra lép a mesteremberek tapasztalatkincsével jó ízlésével. S így egyfajta „össz- művészet” (Einheitskunst) alakult ki, amelyben a fiatal művészek egyszerre sajátíthatják el az építészet és a formatervezés tudományát. A tanárok sorában a kor vezető művészegyéniségeit találjuk, köztük a magyar Molioly- Nágy László festőt-fényképészt. Moszkvától Kaliforniáig, sőt Japánig ma is mindenütt megtalálhatók gyárépületek és lakótömbök, amilyeneknek Gropius álmodta meg az új városok épületeit. Még az edények és evőeszközök formája is megváltozott. Sőt a gépkócsik áramvonalassá válása is

innen indul. A megváltozott ízlés abbán is megfogalmazódott, hogy a tárgyak — legyen az felhőkarcoló vagy kiskanál — funkciója éppen olyan fontos, mint a formája. Sok éles támadás miatt Dessauba (1926), majd Berlinbe (1932) tette át az iskola székhelyét, míg 1934-ben a nácik be nem tiltották működését. Gropiust az elsők között száműzték Németországból. Iskolája Chicagóban alakult újjá New Bauhaus néven (1937).

100 ÉVE, 1833. MÁJUS 20 ÁN KOMÁROMBAN SZÜLETETT Beke Ödön nyelvtudós. Finn-magyar nyelvész volt, egyetemi' tanár, a MTA tagja, Kossuth-díjas tudós. Nyelvészeti munkáját

nyelvjárás-tanulmányozással kezdte. Érdeklődése azonban a finn-magyar nyelvek felé fordult. Legjelentősebb eredményeit a cseremisz (máéi) nyelv kutatásában érte el. Munkát is ezt tükrözik: Cseremisz nyelvtan (1911), A Cseremiszek népköltészete és szokásai (1915b Mari szövegek (1957). Pápay József Osztyák Népköltési Gyűjteményéből egy kis észak-osztyák szótárt készített. 1964-ben Budapesten hunyt el.

100 ÉVE, 1833. MÁJUS 23-ÁN SZÉKESFEHÉRVÁRON SZÜLETETT Szekfű Gyula történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja. Századunk első felének nagyhatású történésze volt. A fehérvárt ciszcercita gimnázium, a budapesti egyetem és a bécsi levéltár voltak a szemléletét

formáló műhelyek, Érdekes pályája íve. A budapesti egyetem magántanára (1916), majd a Tanácsköztársaság idején — amikor a tanári karokat haladó szellemű tanárokkal frissítették fel — a katedrát kapott tanárok között volt ö is (1919). Később elpártolt haladó nézeteitől. Az újabbkori magyar történet tanszéken nyilvános rendkívüli (1924), , majd nyilvános rendes egyetemi tanár lett (1925). Ettől kezdve a MTA levelező tagja. Szerkesztette a Magyar Szemlét (1927—1938). 1935-ben a fenyegető német fasizmus veszélyeire mutatott rá, s egyre inkább a haladó polgári demokratikus eszmék felé fordult. 1941 karácsonyán a Népszavában a nyilvánosság előtt is antifasiszta hangot ütött meg. A felszabadulás után hazánk első moszkvai követe (1946), majd nagykövete (1948), később országj'űlési képviselő (1953), végül az Elnöki Tanács tagja (1954). Munkássága folyamán ismételten újragondolta a magyar történelem kérdéseit. Olyan történetíró volt, aki mindig a jelen aktuális problémáit tárgyalta úgy, hogy azok történelmi előképét vizsgálta. Ezt tette főbb munkáiban is: A magyar állam életrajza (1918), a Három nemzedék (1920), az Ami utána következik (1934). Hosszú utatt, tett meg az idealista történetfilozófia befolyása alatt készült első műveitől (1904), a szellemtörténeti irányzat hazai képviseletén át (1916—1935) a fasizmussal való nyílt szembefordulásig (1935), s a népi demokrácia igenléséig. Ez,az út a konzervatív alapállásból a reformon

át a forradalom irányába vezetett.' Budapesten hunyt el 1955. június 29-én.

275 ÉVE, 1708, MÁJUS 27-ÉN HALT MEG Nyitrán Esze Tamás, a tarpai jobbágy, kuruc brigadé- ros, a népi kurucság egyik vezetője, Rákóczi 1. ezredének parancsnoka. Tarpáll született (1666). Részt vett a hegyaljai fölkelés előkészítésében (1697). A felkelés bukásakor fogságba került, de ügye kivizsgálása után szabadon bocsátották. Ezután sóval kereskedett. de a sótisztekkel történt ösz- szeütközése utón (1701) a bujdosó jobbágyok, kisnemesek és szegénylegények szervezésének egyik irányítója volt. Amikor alkalmasnak ítélte a szervezkedés helyzetét, Lengyelországban felkereste Rákóczit, hogy megnyerje az előkészített felkelés vezetésére (1703). A határon találkozott a fejedelemmel, akitől ezredes-kapitányi rangot kapott. Esze Tamás magával hozta a fejedelemnek május 6-i felkelésre szólító kiáltványát Bár éz a június 7-i dolhai ütközetben vereséggel végződött, a felkelés egyre inkább nemzeti szabadságharccá bontakozott ki. Hajdúezredével a Tiszántúlon, a Duna- Tisza közén, a Felvidéken, Erdélyben, majd újra a Felvidékén harcólt (1703—1708). Rákóczi ez- időben nevezte ki brigadérossá, családját pedig nemességgel ajándékozta meg (1708). Tarpát kiemelte a jobbágysorból és hajdúvárosi kiváltsággal jutalmazta a fejédelem. Két kurtrecsapat összetűzésekor halt meg a békíteni igyekvő Esze Tamás. Személyében az az eddig példátlan eset történt, hogy az ország égjük jelentősebb főura egy jobbággyal fogott össze a magyar szabadságért.

Delre János