Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-29 / 22. szám

öKutnené & öKumené <4> öKumené @ Az élet teljessége (Az Egyházak Világtanácsa idei, Vancouvert nagygyűlésének témá­ja :„Jézus Krisztus a világ élete”. A 3. számú altéma címe: „Az élet a maga teljességében”. Az alábbi meditáció ebből a gondolatkörből való.) JÉZUS KRISZTUS. TE SZE­RETTED ÉS BECSÜLTED AZ ÉLETET, hiszen észrevetted, ho­gyan pompáznak új ruháikban a mezők liliomai, megfigyelted az eg madarainak gondtalan röptét: Te. aki ott álltái a Palesztinái napszámos mellett, s értő szem­mel nézted, hogyan nyúl kötényé­be. és szórja széles ívben szerte a magot, figyelted a növekvő vetést és bosszankodtál, hogy a konkoly is felüti fejét, ám tudtad, hogy az aratásig együtt kell nőnie a búzá­val; Te. aki figyelmesen nézted a kenyeret dagasztó asszony munká­ját, talán édesanyádét, s tudtad, hogy egészen kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti, ezt felismer­ve hirdetted, hogy Isten országa is ilyen kevéssel indul, de a kevés mindent átjár, és éppen a lénye­get adja; TE VALÓBAN SZERETTED AZ ÉLETET: figyelted a piactéren játszó gyerekeket, nem szóltál rá­juk. hogy ne zsibongjanak, nem utasítottad Őket rendre, hanem szeretettel szemlélted őket, hall­gattad mondókáikat, sőt tanultál tőlük, s tanításodban már őket idézted: „furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekel­tünk, és nem gyászoltatok”; kis­fiú korodban bizonyára magad is szaladtál kis társaid között, s ha elestél, te is felhorzsoltad a tér­ded, elszakítottad a ruhád, de biz­tos nem kaptál —ki— ezért -cctes- anyádtól; Te szeretted az életet, jól eshe­tett kinyújtanod fáradt lábaidat a Genezáret taván sikló csónak­ban, Te ismerted a természetet, mit jelent, ha piros az ég alja, biztosan gyönyörködtél a naple­mentében, ahogy a bíbor korong lebukott az Olajfák hegye mögött; Te szereted az életet, s nem utasítottad ki, álszent módon, az asszonyokat követőid sorából, nem törődtél mások összevont szemöldökével, szóbaálltál velük; azt sem engedted, hogy a gyere­keket elkergessék mellőled a ta­nítványok, akik a döntő*esemé­nyeknél olyan ügyetlenül visel­kedtek. de Te nekik is megbocsá­tottad ezt, a kicsiket pedig térded­re vetted, talán tréfálkoztál is ve­lük, s még azt sem érezted ma­gadhoz méltatlannak, hogy fo- gócskázz velük, s olykor hagy­tad, hadd érjenek utói, hiszen úgy csillogott a szemük egy-egv ilyen siker után, persze ezt csak ritkán tetted, mert a gyerekek könnyen észreveszik ám, ha be akarják őket csapni, s Te .őket sem akartad megsérteni; TE SZERETTED AZ ÉLETET, DE SÍRNI IS TUDTAD, mert volt, amikor ném lehetett visszafojta­ni, csak álltái a Város falainál, s hullottak könnyeid, hogy még mihdig nem térnek meg; máskor .viszont nevettél is: a kállai me­nyegzőn bizonyára jókedved volt. , értékelted a finom falatokat, s a ' bort sem utasítottad vissza, hi­szen Isten ajándékát és szorgos kezek munkáját tudtad mögöt­tük; Te szeretted az életet, — a lep­rás életét is, a nyomorékok, va­kok, bűnösök életét is, nem un- , dorodtál tőlük, hanem azt adtad nekik, amit soha, senkitől nem kaptak: a Te szeretetedet, ami az­tán hatalmas erejű, gyógyulást hozó .energiaként szabadult félj ÉS TE SZERETTED, IGEN '.SZERETTED AZ ÉLETET A KERESZTEN IS: biztosán nehéz volt búcsúznód a fű zöldjétől, a Cédrusoktól, a Jordán szelíd ka­nyarulataitól, a duzzadó szőlő- . fürtöktől, halászok kérges tenye­rétől, János árva tekintetétől, s jaj, édesanyád fájdalmas arcától — de tudtad: ha a búzaszem nem Vancouver, 1983 esik a földbe, és nem hal még, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz; ezért kel­lett Neked vállalnod a szenvedést, de nem csak az ütéseket, köpést, gyalázkodást, hanem az „én Iste­nem, miért hagytál el?” rettentő mélységét, mert Te tudtad: ez az a keskeny út, amely az életre visz, az igazi életre csak a halálon át lehet eljutni, s hogy Neked meg kell halnod, hogy nekünk életünk legyen; Te szeretted az életet, Jézus Krisztus, mégis meg tudtál válni tőle, mert csak így adhattad a vi­lágnak a bűnök bocsánatát és az örök élet esélyét — de figyelmez­tetted az embert, hogy ez az örök élet csak azé lehet, aki hisz a Fiú­ban; TUDJUK EZÉRT, URUNK, HOGY AZ ÉLET TELJESSÉGÉT ez a hit adhatja csak nekünk, lé­tünk enélkül hamis és tökéletlen, s hisszük, hogy az élet csak Atyád eljövendő országában, az örök életben lesz teljessé — de addig is add, hogy szeretni tudjuk ezt a földi életet, úgy, ahogyan Te sze­retsz mindmáig bennünket, szo­morú szívű embereket, úgy le­gyen, ómen. Fabiny Tamás Czipn Éva: Új vetés Gyémántot veszek kezembe nem szikráztatom nem csodálom üveget vágok vele sugaraiból nőnek az üvegpaloták hogy a napban tündököljenek ágat ölelek nem simogatom de levágom íjat nyilat készítek belőle kisfiamnak hadd próbálja ügyességét erejét vizet merítek de meg nem mártózom benne hiszem hogy a víznek nincs kegyelme hacsak nem sós és ihatatlan kergetőznek a fogolymadarak a zabban kergetőznek elérik egymást tojást tojnak s kiköltik fiókáikat az új vetés rendjébe példaadón beállók csak próbát állunk ki valamennyién akik itt élünk csak próbát és nem büntetést a lét próbáját küzdelmet a nemlét hálószeméi közt s kisiklunk mint a halak a .csillaghálón feltámadunk halottainkból .megtisztulunk . , és egymáshoz kötjük a somunk (Megjelent a költő A LÁNG SZIVÉBEN című kötetében 19855-ben.) Könyveink,* éveink „A könyvek száma végtelen, a te éveid, pedig végesek” — intett Parainesisében Kölcsey Ferenc. Csakugyan végetlen a könyvek száma? Házikönyvtárát a legtöbb ember megszámolhatja: a statisz­tikák felső küszöbe általában a „háromszáz kötet vagy több”. Ritka eset, hogy valaki ezernyi könyv birtokosa, s szobák falát betöltő könyvtár kevés otthonban található. S még ha nagy számokkal jel­lemezhető is a könyvek életének egyik-másik mozzanata, végtelen­nek e számok sem mondhatók. Magyarországon évente mintegy ötezer mű jelenik meg, s közülük mindössze hatszáz körüli a szép- irodalom. Sok? Naponta kettő, ez bizony sok; kicsoda olvashatná el valamennyit? De ha valaki hiány­listát akarna összeállítani, akár kevesellhetné is ezeket a számo­kat: biztosan akad, amit szívesen látna a boltokban, s nem kapta meg Olykor afféle „kötelező ol­vasmányok” is hiányoznak, mert kevés volt belőlük. Akkor tehát kevés a hatszáz, kevés az ötezer? Most van az ünnepi könyvhét: ennek számadatai is közismertek. Száznál több könyv jelent még az ünnepre, de sokkal több kapható a sátrakban. Sokszínű ez a vá­laszték mindenképpen. A magyar irodalom évenkénti vers- novel­la- és dráma-kötetei, élő írók új művei, korábban elkelt sikeres kötetek új kiadása, történelmi és tudományos könyvek, klassziku­sok, emlékezések, tanulmányok, ifjúsági művek, művészeti kiad­ványok — s mellettük a közel­múlt megannyi más kiadása, szin­te megszámlálhatatlanul és még­is megszámiálhatóan. Örömteli számok ezek, nem csak a kiadók derék igyekezetét bizonyítják,: hanem a műveltség iránti érdeklődés növekedését is. Ha kévé? is az olyan .otthon, amelyben sok száz, netán néhány ezer kötet könyv áll a polcokon, ritka viszont az olyan otthon, amelyben nincs könyv, vagy alig egy-kettő. Akor hót időszerű-e Kölcsey intelme, s kivált a foly­tatása: „A könyvek száma véget­len, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üresbeszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan köny­vet". Azt persze tudjuk, hogy éveink végesek, s azt is, hogy en­nek tudatában úgy kell gazdál­kodnunk óráinkkal és napjaink­kal, hogy számot adhassunk időnkről. Az is igaz, hogy mun­ka, szórakozás, társalgás s csak­ugyan oly sók egyéb foglalatos­ság kívánja óráinkat, oly sok, hogy ehhez képest Kölcsey korá­ban több idő juthatott mindenre. Rostálni kell, ez igaz. (Ámbár könyv is sokkalta több jut a ke­zünk ügyébe!) De abban a kor­ban. amikor bizony egyre több egyéb foglalatosság kívánja ma­gának óráinkat, napjainkat, éve­inkét, életünkét, nem azt kell-e mondani: olvassatok bármit és bármennyit, csak olvassatok? Nem. A tartalmatlan könyvet kerülni kell. A tartalmatlan idő­töltést is, a hiába elvesztegetett napokat és éveket is kerülni kel­lene, megszívlelni Kölcsey más szavát is: „a léleknek naponként újabb ismerettél gazdagulása an­nak fáradalmait kedvessé teszi”, és: „Az ember nem a jelen pillan- tat. nem a pillanti szükség rabja; értelmi eszméletekre lévén alkot­va, nem veszti el a múltat szem elől; s ezáltal mind a jelennek több díszt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkál­ni”. Hihetnénk, a könyv, az olvasás magányos foglalatosság, pedig időben s térben közösségbe kap­csol bé. Éveink végesek? A tar­talmas könyv tartalmas évekhez segít. - - i 2ay László Két nap idéződik fel bennem ennek a szónák"hallátán. Az el műit napokban itt is, ott is a fővárosban, de úgy gondolom így volt ez sokhelyütt vidéken is, összetalálkozhattunk a ballagó, érettségiző fiatalok, az őket kísérő tanulótársak és hozzátartozók csapataival. Alig tudtam eljutni a napokban a Puskin utcában Sajtóosztályunkra, olyan hatalmas tömeg kísérte azokat az egyetemistákat, akik hama­rosan diplomatulajdonosok lesznek. Jelentős részük nemsokára meg­jelenik az üzemekben, tervező irodákban, kutatóintézetekben, okta­tási intézményeinkben, jut belőlük a téeszekbe és állami gazdasa­gokba. MIVÉ ÉRETTEK? Mit jelent bekapcsolódásuk a különböző szin­teken és munkaterületeken folyó munkába. Mit hoz helytállásuk, le­leményességük, fiatalos tettrekészségük abban a kemény küzdelem­ben, amely hazánkban is folyik eddigi eredményeink megtartása, a világviszonylatú gazdasági krízis keretén belül nálunk is megjelent nehézségek leküzdése érdekében, sőt azért, hogy a jövőben a szo­cialista társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai fejlődésben egy lépcsővel feljebb tudjunk lépni. ELŐTTEM VAN AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA LEG­UTÓBBI, a XII. kongresszus óta végzett munka felmérésével, és a soron következő feladatokkal kapcsolatos nagyon jelentős és ha­zai életünk minden területét felölelő határozata. Ott olvashat­tuk: „különleges gonddal kell munkálkodnunk azon, hogy az új nemzedékeket, az ifjúság vagy tömegeit megnyerjük a szocialista eszméknek, társadalmi programunknak, s a fiatalokat munkára, felelősségtudatra neveljük”. — Alig kell mondanom, hogy ezzel a mi részünkről is egyet lehet érteni, össztársadalmi, nemzeti érdekek­ről van szó, s az ifjúság felelősségteljes részvétele a munkában, társadalomépítő tevékenysége nagy mértékben befolyásolhatja je­lenünket és jövőnket. KÖZVETLENÜL IS ÉRINTETTEK VAGYUNK családjainkban, gyülekezeteinkben, egyházunkban ezekben a kérdésekben, hiszen az oktatási intézményekben más világnézetű, marxista hátterű és gon­dolkodású fiatalokkal együtt helyet kaptak a keresztyén, hivő csa­ládokból útrabocsájtott fiatalok is, és ugyanúgy együtt lesznek majd ezekkel a társaikkal a mindennapi munka és a társadalmi élet te­rületén. EZÉRT A HATÁROZATNAK A NEVELÉSSEL, általában az ifjú­sággal kapcsolatos megállapitásai nagyon tanulságosak számunkra is. Érdemes ezt a magunk oldalán is megvizsgálni, szükség szerint kriti­kusan és jobb módszereket is keresve, ahogyan ez az említett ülésen is megtörtént. Bizonyára mi is többet tehetünk még azért, hogy min­den tekintetben „érett” fiatalság kapcsolódjék a már előttük járók csapatához és szívesen szolgálja közös érdekünknek megfelelően né­pünk jó sorsát. A MÁSIK ÉRÉS egyszerre gyorsult fel a hirtelen ránktört tavasz­végi nyárban. Gyümölcsösökben és kint a földeken szinte percenként észlelhető a növekedés. Az a reménység támadt bennünk, hogy gaz­dag betakarítás elé nézhetünk. Erre nagy szükségünk is van a már korábban említett próbatételre való tekintettel is. De itt is növekedni kell a felelősségtudatnak. Az ember sok min­dent tehet, hogy az érés folyamatában a munka és a természet együt­tes eredménye ne szenvedjen kárt, a fejlődés erőteljesebbé vájjon és minden ezzel kapcsolatos emberi tevékenység időben történjék meg. És később is. amikor már kezünkben van a megtermelt és megter­mett érték, el ne herdáljuk, sőt növeljük annak hasznosságát. A párthatározat sokat ■foglalkozott (t termelés maoasabb szintű ki­bontakoztatásának és ezzel együtt az értékesítésnek a lehetőségeivel, természetesen nemcsak a mezőgazdasággal kapcsolatban, hanem az ipar, a tudomány, a kereskedelem területén mutatkozó feladatokkal is. Ezen belül persze a munkaerkölccesl is, amely vitathatatlanul az egyik legfontosabb tényező a termelés folyamatában. Megint azt kelt mondanunk, hogy itt egy számunkra is fontos ügyről van szó, ahol ugyancsak azonos az érdek. DE BENNÜNKET EVANGÉLIKUS KERESZTYÉNEKET a lutheri etikának a munkaerkölccsel kapcsolatos tanítása is arra ösztönöz, hogy komolyan vegyük a közös tevékenységben és a felelősségben való részvállalást, keressük ennek a szép örökségnek a mai feladatokra igazított alkalmazását. Az önvizsgálat és új. elszánás nagyon szüksé­ARRA IS GONDOLOK, hogy tulajdonképpen egy érési folyamat megy végbe hazánkban, egész társadalmunkban. Ez nem ma kezdő­dött és változatlanul, a jövőben is jó talaja az a nemzeti egység, ame­lyet a szocialista,társadalmi rend adta keretek között együtt munkál­tunk ki. Ez féltve őrzött kincsünk, amit határainkon túl sokan iri­gyelnek is és vannak olyanok is, akik szeretnék, ha nem lenne, sőt kísérleteket is tesznek arra, hogy megbontsák. Őriznünk és védenünk kell, mert ez ad jogot és lehetőséget számunkra, hogy beleszóljunk együtt az emberiség ügyeibe, szót emeljünk az élet és béke veszé­lyeztetése ellen és szolgáljuk az emberi haladás ügyét. ENNEK AZ EGYSÉGNEK A MEGMUNKÁLÁSA KÖZBEN egyhá­zunk is sok áldást nyert Istentől. Olyan ajándékokat, amelyek gaz­dag örökséget jelenthetnek az utánunk következő nemzedékeknek 'is. Ezért hazaszeretetünkkel, hűségünkkel és munkánkkal segítsük to­vábbérlelni egységünk jó gyümölcseit. Mezősi György Meghívd A kétszázötven évés nemeskéri műemlék-templomban június 12-én, vasárnap NEMESKÉRI NAPOT tartunk Program: Délelőtt 11 órakor; Istentisztelet: Igét hirdet dr. Nagy Gyula püspök. Orgonái Weltler Jenő karigazgató. Délután 3 órakor: Templomi ünnepély, 1. Gyülekezeti ének: Erős vár a mi Istenünk. 1—2. v. 2. Bárány Gyula esperes megnyitója. 3 Dr. Nagy Gyula püspök előadása: „Az ötszáz éves Luther és mai egyházi életünk.” 4. Szólót énekelnek: Bokor Jutta és Fillöp Attila, a.z Operaház szó­lóénekesei. 5. Előad: Bdr.ffy György színművész, kiváló művész. . 6. Sümeghy József espereshelyettes előadása: „Nemeskéri műemlék­templomunk”. 7. Bokor Jutta és Fülöp Attila. az Operáház szólóénekesei énekkettő­se. Orgonán kísér: Weltlyr Jenő karigazgató., ' 8. Zárósző; dr, Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja. 9. Himnusz. Június 6-ig történő bejelentésre (Evangélikus, Lelkész! rfivatal, Ne- méskér, 9471) ebédelőjegyzé?t elfogadunk.... ....,* A „Nemeskéri Nap”' egyházi- ünnepségre bänden érdeklődőt szere­tettel hívunk és várunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents