Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-08 / 19. szám

Nagy Gyula: .1 békéért A májusi békehónap és az egyházak Az 0 dicsérete erükre megmarad Templomrenoválás Győrszemerén — tisztségviselők beiktatása Télen Május az év legszebb hónapja, a virágzó élet, a munka és a béke tavaszi ünnepe. Nem véletlenül lett hazánkban és a világ más or­szágaiban május a béke hónapjá­vá. Az egyházak és a hivő embe­rek lelkiismeretük felelősségével kapcsolódnak bele a most kezdő­dő, 1983-as békehónap közös fela­dataiba. Mert hiszen „Isten leg­drágább e világi ajándéka a föl­di béke” (Luther). Földi béke és lelki béke A hivő keresztyének felelőssége és fáradozása a világ, az orszá­gok és népek békéjéért abból a békességből ered, amelyet Isten Jézus Krisztusban szerzett ennek a világnak. Ezt a „lelki békét” mi nem teremthetjük meg Isten és ember között. Ezt csak felül­ről, kegyelemből kaphatjuk. Ugyanakkor ez a belső, lelki bé­kességünk Istennel állandó indí­tás, belső elkötelezés a „földi bé­ke” munkálására a népek és az emberek között. „Boldogok, akik béliét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5.9). Sokszor és sokféleképpen pró­bálták már egymástól elválasztani vagy egymással szembeállítani az Istennel való békességet lelkűnk­ben és a népek, országok, embe­rek kók/.ötti. földi béliét. Ez az, amit sohasem szabad megten­nünk. Az egyház a lelki békét hirdeti, azt munkálja az ige és a szentségek szolgálatával. Ugyan­akkor — a szeretet elkötelezése alapján — fáradozik az emberek és a népek közötti békéért, a földi békéért is. Figyeljünk arra. amit mond nagy refor­mátorunk, Luther, a földi bé­kéről: „A béke adja nekünk testünket és életünket, felesé­günket és gyermekeinket, há­zunkat és udvarunkat, sőt kezün­ket, lábunkat, szemünket, minden testrészünket, egészségünket és szabadságunkat; a béke falai kö­zött biztonságban vagyunk. Ahol béke van, az már fél mennyor­szág ... A béke segíthet neked abban, hogy egy falat száraz ke­nyér ügy ízlik mint a cukor, és egy korty víz mint a malváziai bor” (A 82. Zsoltár magyarázata). Ezért — együtt a lelki, Isten és ember közötti béke szolgálatával — a földi békéért, az emberek és népek közötti békéért való fára­dozás a hivő emberek és az egy­házak egyik legtermészetesebb, magától értődő feladata. Az egyházak világméretű ’ fáradozása a földi békéért Az elmúlt évre visszatekintve szembetűnő tény a világ — de kü­lönösen Európa — egyházainak fokozódó és tartós erőfeszítése a megnövekedett háborús veszély elhárításáért, a népek életét és jö­vőjét romboló fegyverkezési ver­seny megállításáért. Utalunk a világvallások képvi­selőinek a múlt év májusában Moszkvában tartott hatalmas konferenciájára az élet védelmé­ben a nukleáris világégés ellen, és ennek újabb vezetői tanácsko­zására ezév elején. Hivatkozunk a keresztyének millióinak meg­mozdulásaira, erőteljes békemoz­galmaira. békemeneteire Nyugat- Európában és Észak-Amerikában. Gondolunk a kelet-nyugat- és észak-európai, valamint észak­amerikai egyházak vezetőinek, püspökeinek, teológusainak nagy­számú hivatalos állásfoglalására, egymás közötti tanácskozásaira és ismételt közbenjárására a kor­mányoknál a nukleáris fegyverke­zés „befagyasztása” és a fegyver­kezési verieny visszafordítása, a leszerelés érdekében. Éppen az elmúlt napokban találkozott Sundby evangélikus érsek meghí­vására Uppsalában, Svédország­ban. százötven egyházi vezető a világ minden részéből, a béke és élet megőrzése ügyében. Hasonló nagy nemzetközi egy­házi erőfeszítsek előtt állunk a következő hetekben és hónapok­ban is. Május végén- Budapesten tanácskoznak a Keresztyén Béke- konferencia delegátusai öt világ­részből a nukreálís leszerelésről és a mai békefeladatokról. Csak­nem ezzel egyidőben Moszkvában az Európai Egyházak Konferen­ciája — 118 európai egyház hiva­talos szervezete — képviselői tár­gyalnak majd az atomháború ve­szélyéről és a bizalomépítés egy­házi feladatairól, elsősorban euró­pai kontinensünkön. A nyáron az Egyházak Világtanácsa VI. világ­gyűlésén, több mint 300 egyház hivatalos tanácskozásán a kana­dai Vancouverben, ugyancsak a háborús világveszély elhárítása az egyik fő vitatéma. S ezzel csak a legfontosabbakat említettük az egyházak mai nagy erőfeszítései­ből a békéért, melyekben hazai egyházunk és egyházaink is részt vettek és részt kívánnak venni a jövőben is. Az egyházak szolgálata az élet és a béke védelmében természe­tesen nem kizárólagosan egyházi feladat. Egyházak és hivő embe­rek hazánkban és szerte a vilá­gon keresztyén szeretetükből ere­dő hozzájárulást, segítséget kí­vánnak adni a népek, országok, világszervezetek és jóakaratú em­berek közös fáradozásaihoz. Nem­zetközi szinten is: hiszen az egy­házi konferenciákon is jelen van­nak a világi békeszervezetek és szakemberek, ahogyan fordítva, egyházi küldöttek is részt vesz­nek a világi szinten folyó nemzet­közi erőfeszítésekben. Hazánkban pedig egyházunk — a többi egy­házzal együtt —-örömmel segíti a Hazafias Népfront és az Orszá­gos Béketanács munkáját, váro­sokban és falvakban, a közös em­beri felelősség és feladatok je­gyében. Mit tehetünk . mint egyházak, gyülekezetek és hivő emberek a békéért? Végre el kell érkeznünk oda, hogy a keresztyén szeretetnek ez a fontos feladatköre valóban „életkérdésünkké” legyen mai eti­kai feladataink között. Mit jelent a békéért való keresztyén felelős­ség, lebontva, azt az egyházak, a gyülekezetek és a hivő emberek személyes élete mai föladataira? — Az egyházaknak — Keleten és Nyugaton, Északon és Délen — elsősorban a népek és a világ- rendszerek közötti, veszedelmesen megfogyatkozott bizalom építésé­ben kell segíteniük; hiszen a bi­zalom minden tárgyalás és békés, megoldáskeresés alapvető feltéte­lei Az egyházak „hídépítő szolgá­lata” a mai feszült nemzetközi helyzetben igen fontos része a há­borús világveszély elhárításának. — Az egyházaknak mindenütt a világon olyan békéért és biztonsá­gért kell fáradozniuk, amely nem az egyik oldal erőfölényén, hanem a másik oldal biztonságának a magunkéval együtt való biztosítá­sán alapul. A több fegyverzet nem ad nagyobb biztonságot, el­lenkezőleg, a háborús veszély nö­vekedését jelenti. Béke csak tár­gyalásokon, kölcsönös biztonsá­gon alapulhat. Ezt az egyházak­nak is képviselniük és segíte­niük kell, mindenütt a világon. Gyülekezeteink — együtt a világ keresztyén gyülekezeteivel — foglalkozzanak reálisan a jelen­legi világhelyzet veszélyeivel, a keresztyénekre és egyházakra vá­ró gyakorlati feladatokkal a né­pek és az emberek között, a bé­kére nevelés kérdéseivel; rendez­zenek gyülekezeti békevasárna­pot vagy békehetet; segítsék tár­sadalmunk fáradozásait ezen a területen. A hivő emberek — együtt min­dén jóakaratú emberrel — tegye­nek meg mindent a mindennapi életben, a munkájukban és a családban a békés egymásért élés, a szeretet élése, népünk és társa­dalmunk belső békéje érdekében; mert a földi békének a saját szí­nünkben és családunk életében kell elkezdődnie. Ugyanakkor a hivő emberek végezzék hűségesen a világ békéje, népünk békéje, megmaradásáért az imádság szol­gálatát: az imádság a békéért a legmélyebb gyökere etikai fele­lősségünknek és cselekvésünk­nek. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete New York-i központjának parkjában minden látogató meg­csodálja Japán ajándékát: a bé­ke pagodáját, amelynek hatalmas ércharangját a világ mindenfajta ércpénzéből öntötték s amelynek mély hangja a hirosimai első atomtámadás évfordulóján min­denkit a békére hív. Legyenek a világ templomai és harangjai mindenütt ilyen szol­gálatban — és ne csak májusban, a béke hónapjában! Hívjanak a békére Istennel és a békére a népek, az emberek között! Isten őrizze meg az egyházakat és a hivő embereket attól, hogy — mint annyiszor a múltban — csak akkor ébredjenek rá a bé­kéért való közös felelősségünkre, amikor már késő lenne imádkoz­ni. szólni és cselekedni a béké­MÁRCIUS 27-ÉN VISSZAEM­LÉKEZNI, hálát adni és a jövő feladataihoz erőt meríteni gyüle­keztek össze a győrszemerei kis gyülekezet tagjai. Ebben a faluban csak az 1800-as években érkezett el az az idő, hogy saját imaházat tudjanak építeni. Minden gyülekezet számára fontos az „ünnepnap”, fontosak az ünnepi események. A győrsze­merei gyülekezet is nagyon várta, hogy az egyházkerület püspöke újra felszentelje kis templomát, melynek tatarozási és helyreállí­tási munkálatait még 1982-ben fe­jezték be. A várt öröm mégsem lehetett teljes, mivel dr. Nagy Gyula püspök váratlan influen­zás megbetegedése miatt Bárány Gyula esperesnek kellett végeznie az istentiszteleten az igehirdetés tés szolgálatát. KÜLÖNÖSEN MEGRÁZÓ VOLT, hogy a böjt, és a püspök távolléte miatt érzett szomorú­ságba igehirdetési alapigeként a 111. zsoltár hangzott el: „Dicsér­jétek az UR-at! Hálát adok az ÜR-nak teljes szívből.” Vajon nem idegen, szokatlan az ujjongás a böjt lelki csendjében, Nagypéntek gyásza előtt? Kétség­telen, hogy Virágvasárnap meg­szakítja azt a sort. amely böjt­ben Nagypéntek teljes csendjéig vezet. De Virágvasárnap csak an­nak idegen, annak szokatlan, aki csak a külsőre figyel, aki csak a zöldelő pálmaágakat látja. De akik teljesen Jézusra figyelnek, azok számára nem lehetetlen a hálaadás és a dicséret. Hálaadás azért, amit Krisztus cselekedett értünk, amíg végigjárta a Golgo­ta útját. De van mindig okunk örülni, van mindig miért hálát adni? Vannak, akik csak zúgolódni, kérni tudnak imádságainkban. Pedig hálaadás nélkül boldogta­lan az élet! A zsoltár éppen erre figyelmeztet bennünket, hogy szüntelenül hálát adjunk mind­azért, amit értünk cselekedett az Isten. Mindig ez az előző ok a hálaadásra. így volt ez az Ószö­vetségtől kezdve Krisztusig. Min­dig Isten cselekszik először — az emberért. Adhatunk-e ezért elég­gé hálát? Visszatekintve az el­múlt évre nincs-e elég okunk a hálaadásra? Meg volt a minden­napi kenyerünk, családunk, ott­honunk, Isten igéje és Isten háza! Szólt hozzánk, gondoskodott ró­lunk, a mi megváltásunkat is el­készítette, ezért adhatunk igazán leg is a templomban van talál­kozásunk. Istentisztelet, igehirde­tés, keresztség, úrvacsora, mind ezért történik, minden értünk van. ~ Jeruzsálemben Virágvasárnap hullottak a pálmaágak, hangzott az ujjongó kiáltás, de az a hála­adás mégsem volt teljes. A mi há­laadásunk ne a külsőségekben jelentkezzen, hanem mély. csen­des, odaadó, „teljes szívből” jövő hálaadás legyen. Ez a dicsőítés nem szűnik meg soha, „az ő dicsérete örökre meg­marad”. Az istentisztelet után az esperes a távollevő püspök nevében is kö­szöntötte a gyülekezetét, és hálát adott Istennek azért a nagy mun­káért, ami ebben a gyülekezetben történt a tatarozás 3 éve alatt. Adja Isten, hogy ez a kis temp­lom úgy lehessen igazán szép, hogy gyülekezet tölti meg minden alkalommal a padjait. DÉLUTÁN AZ ESPERES Téten a gyülekezet új vezetőinek és presbitereinek iktatását végezte. Ezen az alkalmon János 13,1—17 alapján hirdette Isten igéjét. Az egész gyülekezetnek, de kü­lönösen is azoknak, akik a gyüle­kezet szolgálatában állnak, arra a hitre van szükségük, amelyik megérti, hogy Jézuf vérével meg­tisztítson minket, hogy halála ne­künk élel'és üdvösség legyen. Világossá válik ebből az igéből, hogy Jézus végtelen és megbo­csátó szeretete minket is szolgá­latra, szere tetre indít: „Mert pél­dát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegye­tek”. Másokat szolgálni kétféle­képpen lehet. Hirdeti és cselek- szi Isten megbocsátó szeretetének jó hírét és szolgál a szeretet hét­köznapi cselekedeteivel. A reformáció, Luther egyik leg­nagyobb üzenete az. hogy ha Is­tennek kedves cselekedetet aka­runk tenni, akkor nem kell ki­szakadnunk a világból, hanem itt kell jóakaratú, jót cselekvő ke­resztyéneknek lennünk embertár­saink iránt. Akit nem ez, az Igével és a sze­retettel való szolgálat vágya hajt, az nem ismeri igazán Jézust, nem az ő tanítványa. Az a mi mind­annyiunk feladata, hogy kövessük Jézust az alázatos szolgálat útján. Legyen ez nekünk indítás és útmutatás, legyen ez mindany- nviunk hálája és dicsérete azért, amit Krisztus a kereszt felé ve­zető úton cselekedett! if j. Magassy Sándor ért! ÖKUMENIKUS EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG NÜRNBERGBEN A nürnberni (NSZK) Evangélikus Tanulmányi Központ májüs 4— 10. között meghívta az Ökumenikus Tanács tagegyházainak küldött­ségét, adjanak tájékoztatást Magyarországról, a magyarországi egy­házak életéről. A küldöttség vezetője dr. Nagy Gyula püspök, tagjai: dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, Szebik Imre a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese, Szabó Lajos pécsi másodlel­kész, továbbá Szénást Sándor bicskei református esperes, Deren- csényi István debreceni református lelkész és Hecker Frigyes me­todista szuperintendens. hálát! Ezzel, a megváltással fo­DR. NAGY GYULA PÜSPÖK A LUTHER-ÉV MEGNYITÁSÁN A Luther-év NDK-beli egyházi rendezvényeinek megnyitóját má­jus 3-án tartották Wartburg várában (Eisenach). A megnyitó ünnep­ségen, amelyen a Lutheránus Világszövetség és a világ számos evan­gélikus egyházainak küldöttei voltak jelen, egyházunkat dr. Nagy Gyula püspök képviselte. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KOMMUNIKÁCIÓS BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Lutheránus Világszövetség Kommunikációs Bizottsága május 12—19. között tartja idei ülését Budapesten, a Stadion szállóban. A Kommunikációs Bizottság, egyike a Világszövetség négy szakbi­zottságának (az Egyházi Együttműködési, a Világszolgálat és a Ta­nulmányi Bizottság mellett). Feladata a tájékoztatás biztosítása, elő­segítése a Világszövetség és a tagegyházak között, továbbá más egy­házak és világi hírügynökségek számára. — az evangélium hirdetése mai világunkban, a szükséges tecnikai feltételek megteremtése. BIZALOM, LESZERELÉS, BÉKE Az Európai Egyházak Konferenciája ezzel a címmel rendez teoló­giai konzultációt május 25—31. között Moszkvában. A konferencián részt vesz dr. Nagy Gyula püspök,

Next

/
Thumbnails
Contents