Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-08 / 19. szám
GYERMEKEKNEK, Van örök kincsünk ! Máté 13,14—46 Gyermekkori emlékeim közé tartozik egy időszak, amikor kincseket kerestünk. Társaimmal együtt arról ábrándoztunk, hogy egyszer rátalálunk a mesebeli kincsre, mely egy csapásra gazdaggá tesz bennünket. Lehajoltunk minden csillogó üvegcserépért, vagy a homokból kilátszó fémkupakért! Hátha most! Mondanom sem kell, hogy sohasem leltük meg a kincset! — De talán hallottatok azokról a kincskeresőkről ti is, akiket az „aranyláz” hajtott a század elején Észak- Amerikába a világ minden részéből: keresték az aranyat, meg akartak gazdagodni! Jézusnak két rövid példázata kincskeresésről, kincsre találásról szól. Isten országa az a drága kincs, amelyre há rátalálunk gazdaggá lesz életünk. HOGYAN LEHET A KINCSRE RÁTALÁLNI? Az egyik ember, a kereskedő egész életében keresi, kutatja az igazit, a legértékesebbet. A másik, a földműves csak úgy véletlenül, szántás közben bukkan a kincsre: az ekéje fordítja ki a földből. Így vagyunk Isten dolgaival is. Ismertem valakit, aki kereste, kutatta az igazi boldogságot éveken keresztül, míg végre Istenhez talált, tőle kapott békességet és igazi örömöt. Más meg barátai unszolására csak úgy véletlenül beült egy istentiszteletre. Isten igéje rabul ejtette őt, megtalálta az igazi kincset. HOGYAN LESZ A KINCS A MIÉNK? Figyeljétek csak meg, hogy a kereskedő és a földműves mindent megtesz, hogy a kincs, amelyre rátaláltak, az övék is legyen! Mindkét emberről ezt olvassuk: eladja mindenét. Mindketten olyan kincsre találtak, amely mindennél drágább, amijük csak volt eddig. — Mindegyikünk életében sok értékes, szép dolog van, amire sokszor nem is gondolunk: nagy kincs, hogy családban élhetünk, hogy van mindennapi kenyerünk, hogy békében élhetünk, tanulhatunk, vannak barátaink. Aki ezeket a kincseket lebecsüli, az életet becsüli le! JÉZUS AZONBAN EZEKEN TÜL a legdrágább kincset is elkészítette számunkra: igéjén keresztül Isten szeretetével ismertet meg bennünket. Azért jött közénk, azért lett testvérünkké, szenvedett és halt meg értünk, hogy mi is bemehessünk Isten országába, a mennyországba. A mi kincsünk: Isten Jézusért nagyon szeret, megbocsát naponként, s a halálból átvezet az örök életbe. Gondolkozzunk azon, fontos-e nekünk Isten országa? Tudunk-e erre erőnkből, időnkből áldozatot hozni? Hogy mi is rátaláljunk és boldogan valljuk: Van örök kincsünk! Keveháziné Czégényi Klára Teológusaink a véradás szolgálatában A Nemzetközi Vöröskereszt mozgalom százhúsz esztendővel ezelőtt, 1863-ban Henri Dunant svájci állampolgár kezdeményezésére jött létre. A svájci kezdeményezésre sorra alakultak meg a nemzeti vöröskereszt egyesületek, köztük a Magyar Vöröskereszt is, és kapcsolódtak be a kitűzött nemes célok megvalósításába. A mozgalom célja kezdetben elsősorban a háború áldozatainak segélyezése, valamint a természeti katasztrófák áldozatainak támogatása volt. Fennállásának százhúsz esztendeje alatt a mozgalom jelentős eredményeket ért el az emberi nyomorúság enyhítésének szolgálatában. Az egészségügyi felvilágosító munka és egyéb egészségügyi szolgáltatások között a vöröskereszt mozgalomnak ma egyik jelentős munkaterülete a véradás megszervezése. Az orvosi munkában nemcsak háború idején, de békeidőben is nagy szükség van az emberi vérre. Baleseteknél, súlyos műtéteknél nélkülözhetetlen a vérveszteség pótlása, amit csak természetes emberi vérrel lehet megoldani. Hazánkban kezdetben fizetett véradással oldották meg ezt a problémát, ma már azonban az önkéntes véradók több százezres tábora önkéntes véradással siet segítségére az életveszedelembe jutott embereknek. Teológiai Akadémiánk hallgatói ebben az esztendőben testületileg kapcsolódtak be e nemes mozgalomba. Dr. Kerényi Károly sebész főorvos az egyik fórum alkalmával előadást tartott Akadémiánk hallgatóinak a véradás fontosságáról és hangsúlyozta, hogy ez minden ember humánus kötelessége. A teológusok hozzászólásaikban arról szóltak, hogy ez a szolgálat nemcsak emberi kötelességünk, de keresztyén hitünkből is egyenesen következik. Ennek megfelelően a teológusok dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével nagy lelkesedéssel vettek részt az első véradáson és így szervezetileg kapcsolódtak be e nemes mozgalomba S. J. .Jrok nektek, if jak..." Ki mondja meg ... ? „Ki mondja meg, hogy miképpen vagyunk bűnösök és mit jelent a bűn?” — kérdezi reménytelenül Heidegger, századunk nagy gondolkodója. Kérdésével kifejezi: milyen nagy problémát, jelent ma a bűn és bűnösség kérdése. Sokan tesznek ma szemrehányást — különösen fiataloknak — hogy elvesztették a bűn iránti érzékenységüket, hogy nem tudják mi a bűn. Bezzeg régen, amikor így meg úgy volt...! Ezek szerint a hagyományos életformák áthágása lenne a bűn? Leginkább a polgári törvényt megszegőket tartják bűnösöknek: a gyilkosokat, a tolvajokat, a sik- kasztókat stb. Sokaknak szükségük van erre, hogy mások ócsár- lásával, kiközösítésével a saját tökéletességüket hangsúlyozzák. S mi van azokkal, akik sohasem kerülnek a hatóságok elé? ök talán bűntelenek? Ha egyes embereket kérdezünk meg erről a témáról a válaszok olyan kavalkádját kapjuk, hogy alig tudunk eligazodni benne. (Természetesen mindig a másik a bűnös.) Hol a mérték amelyik eligazít, Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyre szeretettel hívja és várja a gyülekezet kántorait, kántorjelöltjeit, karvezetőit és énektanítóit. I. tanfolyam háromhetes június 27—július 16-ig, II. tanfolyam kéthetes július 18—30-ig, III. tanfolyam háromhetes augusztus 8—26-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők számára. részben továbbképzés a már zenét tanultaknak és olyan szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, ill. orgonajáték, egyházi ének. énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bibliaismeret. Az új énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap az új énekek tanulása, valamint az új korálkönyv megismertetése. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 1200 Ft, a kéthetesen 900 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon, (tehát nem a Kántorképző csekkjén) a következő címre: Kántorképző.Szolgálat, Fót, Ber- da J. u. 3. — 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 10. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa, Fót, Berda J. u. 3. — 2151. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevelet, mely többek között igazolja a ielentkezés gyülekezeti érdekét. 2. Önéletrajzot születési adatokkal, zenei előképzettségről és az esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszámolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesítést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési díját visz- szaküidjük. A Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa KÍNA A sajtójelentések szerint, újból használatba vették Peking legnagyobb protestáns templomát. A megnyitó istentiszteleten nyolcszáz helybeli és külföldi hivő vett részt. A templom ülőhelyeinek száma 1 200. (ena) IS sín 9 hol a támpont, ami előbbre visz? Létezik valami általános válasz vagy kinek kinek a döntésére van bízva a dolog? Esetről esetre „ugorva” nem jutunk közelebb a válaszhoz. Mit jelent a bűn? A bűn valóságának komolyságát az mutatja, ahogy Bibliánk foglalkozik vele. Üjra meg újra rávilágít a bibliai emberek bűnére, tehát a valóságnak megfelelően ábrázolja őket. Arról beszél, hogy egész életüket, lényüket átjáró valóság. Ügy, mint a beáztatott ruhát átjárja a víz — nedves lesz. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a bűn egyenlő az Isten által felkínált igazi élet elutasításával. A teremtéstörténet (lMóz 1—2. fej.) elbeszéli azt, hogy az Isten rendezett viszonyok közé (harmónia) alkotta az embert: kiegyensúlyozott, munkás élettel ajándékozta meg. Az első emberpár (az emberiség képviselője) elutasítja az Isten által felkínált lehetőségeket (diszharmónia). Megkapó éleslátással ábrázolja az ember helyes útról való letérésének mindenféle variánsát és egyben rámutat arra, hogy áz eltévelyedések milyen veszély- helyzetekbe sodorhatnak. Felismeri az alapokat: az Isten és ember elleni bűnt, az egyéni és kollektív vétket. Az ember nem laboratóriumi körülmények között él, nem önmagában, hanem sokféle viszony között (anyagi, társadalmi, lelki, szellemi.) Ebből Bibliánk az Istenhez való viszonyt tartja a legfontosabbnak. Az alapviszony megtagadása kihat az összes többire, mint ahogy a kifeszített háló egy szálát elvágva az egész feszessége, tartása meglazul. Ezért nincs az életnek olyan területe, ahol a bűn jelenlétével nem találkozunk: akár a gyülekezetben, akár a családokban, akár a munkában, a vezetésben, bárhol. Ezerarcúan mutatja meg magát: önzésben, képmutatósban, hazugságban, gőgben, igazságtalanságban, kis és nagy méretekben egyaránt. Ezzel az ember kialakította a vétkezés kényszerhelyzetét. Többé már nem jó és rossz között választhat, hanem két rossz között. A bűn hatalmába került. Mi a megoldás? A bűnről és következményeiről nagyon sokan nem vesznek tudomást (vagy úgy tesznek mintha nem lenne, vagy csak másokban lenne). Vannak, akik szinte csak a bűnről tudnak. Milyen kiutat mutat Bibliánk — ezen keresztül az Isten ebben a helyzetben? Az ember által felrúgott kapcsolatot Isten újra felvette. Nem játszotta meg a sértődékenyt, hanem békekövetet küldött az emberhez: Jézus Krisztust, aki mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt. Ö mutatta meg, hogy el lehet fogadni az Isten által felkínált igazi életet, sőt meg is lehet valósítani. Hogy Isten nem ellensége az embernek, hanem Barátja. , Ugyanakkor egyedül Isten színe előtt van bűn s egyedül Isten színe előtt — amely Krisztus arcán tükröződik — van igazi bűntudat: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). így Isten megszólít, új élettel ajándékoz meg. Jézus nélkül harcolni a bűnnel (tehát magunk és mások bűne ellen) hasonlít ahhoz a valakihez, aki a saját hajánál fogva akarta magát kihúzni a mocsárból ... de el lehet fogadnunk a felénk nyújtott Segítő Kezet. A keresztyén ember azt is tudja, hogy ez csak küzdelem órán lehetséges. Ezért harcba kell állnia önmagával s a világban mindazzal ami emberellenes tehát Isten-ellenes. S tudja, hogy ígéretünk van arra, hogy egyszer eljön egy olyan állapot amikor nem lesz többé bűn. hanem Isten lesz minden mindenekben. Laborczi Géza A reformáció indulása és megszilárdulása bonyolult hatalmi társadalmi, nemzeti feszültségekkel teli Európában ment végbe. A török hazánk belsejében áll. De Nyugat-Európa urai: a németrómai császár, a francia király, a pápai .állam és Velence ádáz hatalmi vetélkedésben vannak egymással. A hírközlés és közlekedés lassú és bizonytalan. HOGYAN LÁTHATTA ÁT á politika erdejében a diplomácia sakkfigurái közt a valós helyzetet Luther, akit Isten ügye a kolostorból a zajló élet hullámaira sodort? Luther egyedül Isten történelmet irányító hatalmának realitására alapította munkáját, döntéseit. Ez hitbeli bizonyosságot, de állandó emberi létbizonytalanságot is jelentett számára: Reménykedett, hogy az egyház vezetése lemond a hatalmi harc és a földi gazdagság hajszolásáról és Isten igéje új helyzetet teremt az úgynevezett „keresztyén” államokban. Majd a sokak által óhajtott zsinat és birodalmi gyűlés fórumát vélte a megoldásra alkalmasnak. SZŐKÉBB HAZÁJÁBAN olyan Választófejedelem volt az „úr”, aki A reformátor életéből Luther a politikában, a társadalomért, a gazdaságért csak kétszer találkozott vele. De sok intézkedése azt mutatta, hogy Frigyes megértette Isten akaratát és meghajolt előtte. Bölcs Frigyesnek olyan tekintélye volt, hogy X. Leó pápa még császárjelöltnek is kijátszotta volna a francia királlyal, a Habsburgokkal és nem utolsósorban a több száz német kiskirállyal, a városok polgárainak öntudatosodó rétegével szemben. Frigyes józan, békét őrző, „katolikus” (látszólag római), erős hátvéd volt. „Ö lép érted színre?” — kérdezte Caje- tón bíboros követe Luthertől 1518-ban. — „Aligha.” — válaszolta. — „Akkor hová mész?” — „Valahová az ég alatt.” — volt a válasz. Ezt a meggyőződését és gyakorlatát fönntartotta egész életén át. Elutasította az evangélium fegyverrel való terjesztését. A reformációt pártoló főurak fegyveres szövetségét csak vonakodva fogadta el. „Sokkal jobban engedelmeskednek neki a szavak olyankor, amikor szobája magányában veti papírra gondolatait. Lenyűgöző módon a magányosságnak, de ugyanakkor a nyilvánosságnak a legszélesebb körű hatásnak is embere. Egyedül az ő Istenével: ez hitének legbelső citadellája...” — írja Friedenthal. AZ IGÉBŐL KAPOTT ÉRZÉKENYSÉGGEL látta kora osztályos társadalmának végletes igazságtalanságait. Korára jellemző drasztikus, merész kifejezésekkel irt népe nemességéhez: „A fejedelmek döly- fükben az Isten trónját is elfoglalnák ...” és „ezért nem is szabad nekik szemrehányást tenni, sőt kegyelmes urunknak kell őket nevezni. — Az ilyen embereket régebben gazembereknek nevezték ...” — „nyúztok és kincset harácsoltok, hogy pompát űzzetek ... annyira, hogy a szegény emberek nem képesek, nem akarják és nem is i tartoznak eltűrni ...” „Nyakatokon van a kard, de azt hiszitek, hogy biztosan ültök a nyeregben ...” De azt is tudjuk, hogy a parasztfölkelés döntő fordulatánál ugyanilyen drasztikus stílusban fordul a fölkelők ellen. Követeli a főuraktól a fölkelés véres elfojtását. Ezzel akkor köznapi értelemben vett reálpolitikus lett, mert féltette a reformáció ügyét az anarchiától és az értelmetlen harctól. Ezen nem enyhít a történelemtudomány megállapítása, hogy a társadalmi fejlődés sem volt azon a fokon, amelyen a forradalom győzhetett volna. — Luther építő békét kívánt. A SZÉLES NÉPRÉTEGEK művelődésének alapjait akarta lerakni. „A városi koldusszerzetesek házait jó iskolákká lehet alakítani fiúk és lányok számára. A latin mellett minden tárgyban az anyanyelv használatát tűzi célul. Skolasztikus látszattudomány helyett elindítja az iskolákban a matematika, a földrajz, a történelem humanista alaposságú művelését. „A város (a helység) legjobb és leggazdagabb előmenete, ereje sok tanult, értelmes, tiszteletre méltó és képzett polgárában van.” A GAZDASÁG PEDIG a földi javakkal végezhető istentisztelet egyik formája. Luther fölvázolja a gazdaság közigazgatási, területi egységének pénzügyi alapszerkezetét. Gyülekezeti, településközponti pénztár létrehozását javasolja. Fölismerte, hogy a politikát és gazdaságot nagyrészt a pénzvilág urai irányítják. Erkölcstelennek tartotta a személyes munkával nem járó tőkekihelyezést, kamatoztatást. „ ... a Fuggereknek és a velük egyszőrű társaságoknak zablát kellene tenni a szájára. Hogyan is lehetne jogos dolog, hogy egy ember élete alatt annyi fejedelmi kincs gyűljön egy rakásra?” Tíztagú elöljáróság tervezzen és gazdálkodjék egy kötelező adóból és adományokból a községben befolyó közpénzzel. Tatarozza az épületeket, fizesse a tisztviselőket. Támogassák az árvákat és özvegyeket. Lássák el a nincsteleneket, öregeket, egyedül maradottakat. Fő feladat a csavargás, á munkanélküliség (vele a kiszolgáltatottság) és az uzsorás hitel kiküszöbölése LUTHER ISTEN AKARATA* NAK LÁTTA, hogy a politikaiegyházi, társadalmi és gazdasági rend minden nemzetbeli. nyelvű, és állapotú embernek békés, rendezett életet, jó szociális közérzetet biztosítson. Bödecs Barnabás
