Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-01 / 18. szám

Az Egyháznéprajzi Több elvégzett feladat kiérté­kelése és még több előttünk álló feladat számbavétele volt a tár­gya annak a dinamikus munka­ülésnek, arr/elyen az Egyháztör­téneti Tanszék keretében műkö­dő Egyháznéprajzi Alcsoport tag­jai és meghívott vendégei vettek részt dr. Fabiny Tibor vezetése mellett. Örömmel vette tudomásul a Szakcsoport, hogy állandó tagjai közül az utóbbi 2—3 évben töb­ben tűntek ki jó munkájukkal. Lackner Aladár gyönki lelkész előbb Ortutay-, majd Babits-em- lékplakettot kapott, idén sváb tájházat rendez be falujában. Idősebb Dedinszky Gyula ny. lelkész Sebestyén Gyula-emlék­érmet, majd „Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlová­kok népi életében, népi elemek vallásosságukban” című dolgoza­táért I. helyezést kapott. Huley Alfréd gerendási lelkész mind helyi, mind országos I. díjat nyert a „Nevek világa Gerendáson” és a „Bács-Kiskun megyei temetők és temetési szokások” című pá­lyamunkáiért. Bizonyára a magyar protestan­tizmus — különösen a reformá­tus egyház — soraiban egyre erősödő néprajzkutatás eredmé­nyei keltették fel világi körök figyelmét a szakrális néprajz­nak mind tárgyi, mint folklore jellegű értékei és még lappangó kincsei iránt. A megtisztelő, több irányú ér­deklődésre válaszként meghívott vendégeinktől azonban elsősor­Szakcsoport ülése ban nekünk volt tanulni valónk. Fusztainé dr. Madar Ilona, a Ba- laton-felvidéki Kál völgyének evangélikus lakosai között vég­zett vall'ásszociológiai felméré­seiről számolt be; dr. Dömötör Ákos múzeumi osztályvezető a Luther-legendákkal kapcsolatos kutatásairól szólt; Sümeghy Jó­zsef vadosfai lelkész a Rábaköz vallásosságáról tartott érdekfe­szítő — a Lelkipásztorban utóbb leközlésre kért — előadást; Molnár Ambrus hajdúhadházi református esperes a XVIII. szá­zadi magyar református látomás­irodalomról szóló kutatásait is­mertette. Az egész napos tanácskozásnak kiemelkedő része volt az a né­hány óra, amelyet az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem Foklore- Tanszéke vezetője, dr. Tüskés Gábor adjunktus töltöttek közöt­tünk. Tanszéki, kutató és publi­kációs munkásságuk ismerteté­se után kifejezték azt a készségü­ket, hogy — amennyiben arra részünkről munkaerő-lehetőség mutatkozik — szívesen felajánl­ják egy evangélikus folklore-kö- tet kiadását. Ennek előrelátható tematikája — beható eszmecsere eredménye alapján — a magyar- országi evangélikus passiók gyűj­teménye lenne. A Szakcsoport evangélikus lel­kész! tagjaiként a fentieken kí­vül Hernád Tibor veszprémi és Koppány János tótkomlósi lelké­szek hozzászólásai gazdagították az értékes és jó reménységre jo­gosító munkaülést. Fabiny Tibor Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. május 1-én Deák tér de. 9. (úrv.). Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Ül­lői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57,'b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Szeverénvi János. du. 5. Szeretet- vendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár O.itelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matűz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Szabó István. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Szabó István. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalav Tamás, du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosheev de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosiidét de. fél 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XTT.. Tartsav Vil­mos u. ll. de. 9. Csengődv László, de. 11. Csengődv László, du. fél 7. Kó- sreghv Tamás. Pesthidcckút de. fél 11. Kőszcshv Tamás Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Missura Tibor de. 11. (úrv.) Renc7o Tmre. du. 6. Missura Tibor. NémctvöJffvi út 138. de. 9. BenczeJír­re Nagytétény de. fél 9. Keicnvöigv de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv-i Rőzse István. _du. 8. Fgvházmegvei Cantato-est. Igét, hir­det: B'mcze Tmre. Csillaghegy de. fél in. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. DÉL- AFRIKAI KÖZT ARS ASÄG: ÚJABB MEGKÜLÖNBÖZTETŐ RENDELKEZÉSEK A Dél-Afrikai Köztársaság po­litikai rendőrségének rendelkezé­se szerint a jövőben minden mó­don meg kell akadályozni azt, hogy a Dél-Afrikai (Protestáns) Egyháztanács direkt vagy indi­rekt külföldi segélyt fogadhas­son el. Ennek az intézkedésnek a nyomán a köztársaságbeli színes lakosságot képviselő egyházta­A „Világevangélizáció Laus- annei-Bizottsága” az USA-ban tartott ülésén elhatározta azt, hogy 1989-ben újabb világkon­ferenciát tart, amely folytatása ienne az 1974-ben tartott, Lausan­nes konferenciának, (ena) A Világevangélizációs Konfe­nács tevékenysége megbénulhat, mert szolgálatának anyagi alap­ját mintegy nyolcvan százalékig külföldi segélyekből biztosítja. A fajüldöző kormányzatnak az egy­házi ügyekbe beavatkozó és meg­különböztető intézkedését a se­gélyeket folyósító egyházak nagy megdöbbenéssel fogadták, (ena) rencia — amelynek tevékenysé­gében egyházunk is f-észt vállal — abból indul ki, hogy az evan­gélium hirdetése, a keresztyén egység és az emberiség békéje ér­dekében igazabban, hitelesebben kell az igét a Föld nem-keresz­tyén emberei között terjeszteni. — SZÜLETÉS. Dr. Roger M. Michel agrármérnöknek és fele­ségének, Nagy Éva egyetemi ta­nársegédnek (Genf) március 7-én született meg első gyermekük: NOÉMI-VANESSA. A kisgyermek dr. Nagy Gyula püspök és felesé­ge harmadik unokája. A keresz­telési szertartást a szülők, kereszt- szülők és barátok örvendező öku­menikus közösségében Genfben, április 9-én a püspök végezte. A keresztszülők között van dr. Glen G. Williams, az Európai Egyhá­zak Konferenciája főtitkára, és felesége is. „Isten az én szabadí­tom, bízom és nem rettegek; mert erőm és énekem az Úr!” — HALÁLOZÁS. Szabó Imre, a bakonyszentlászlói gyülekezet egykori felügyelője 82 éves korá­ban elhunyt. Temetése március 26-án volt a bakonyszentlászlói temetőben Szabó Vilmos Béla lel­kész szolgálatával. „Életet kért tő­led és megadtad neki, hosszú éle­tet, örökké tartót.” , 19S9; ÜJ VILÁGEVANGÜLIZÁCIÓS KONFERENCIA Száz esztendő fájdalom nélkül Amikor elindultam, hogy 'új otthonában, az Ördög-árok úti szeretetotthonban felkeressem, egész úton azon gondolkodtam, mit mondok majd szépet, kedve­set neki és hogyan találom majd meg, mert sem házszámot, sem szobaszámot nem tudtam. Amikor az otthon kertkapuján beléptem, egy kertészkedő férfit szólítottam meg: — Adjon Isten jó napot, Hor­váth Béláné nagytiszteletű asz- szonyt hol találnám meg? — Azt a kis aranyosat, a csik- vándit? — Pontosan őt! — Tessék csak menni, azt min­denki ismeri, majd feljebb útba­igazítják. Az első emeletnél megint kér­dezősködtem. — Kérem szépen, Horváth Bé­láné ... — A kedves kis Etelka nénit keresi, mindjárt megmutatom. Ott, a sarki szobában! Halkan kopogok a sarki szoba ajtaján, aztán benyitok. Ott ül velem szemben a nagy karosszék­ben, fekete ruhában, fekete sze­mével, fekete hajával, amely közé alig szőtt fehér szálakat az idő. — Hát eljöttél, kedvesem? — fogad. — Mindig megismerlek a hangodról. Adjátok ide a szép kendőmet — kéri Juliska nénit — meg a szekrény tetejéről a süte­ményt, amivel a vendégeket szok­tam megkínálni, te meg fiam, ülj ide mellém és beszélgessünk! Mindnyájan engedelmeskedünk. —Hogy érzi magát új otthoná­ban? — kérdem. — Soha életemben ilyen boldog nem voltam, — mondja — Itt mindenki olyan jó hozzám, Julis­ka néni, maga egy áldás, minden­ben segít. — És hogy lehet megérni egy ilyen szép kort? — Jó gyermekem volt! — És jó unokája — egészítem ki. — És milye szokott fájni? — Semmim kedvesem! — Tessék jól visszagondolni! — Nem fájt nekem soha sem­mim, meg most sem fáj! Mit mondhatnék erre? Egy em­ber, akinek soha nem fájt semmi­je! És így élt meg 100 évet, fizi­kai fájdalom nélkül. A magunk­fajta rohanó ember, ha két napig nem fáj semmije, úgy érzi, ez a boldogság, ha egy hétre meghosz- szabbodik az már a mennyország, de 100 esztendő!! Olyan csoda ez, hogy meg kell mellette állni és térdre ereszkedni, mert ez a ke­veseknek adatik meg. Ennek a 100 esztendőnek fájda­lom mentes birtokosát gyűlt ösz- sze felköszöntem egy nagy csa­lád apraja-nagyja, vagy három ge­neráció. Jó volt látni és meg­tapasztalni azt az összekötő vá­gyat, hogy Etelka nénit boldoggá tegyék, amíg lehet. Ilyenkor döb­benünk. rá, mennyire kár, hogy 100 év nélkül is nem találkozunk többször, vagyunk együtt több­ször. Most láttuk, hogy az egy családi tőből kiinduló és szerte­ágazó rokonságot mennyire visz- szahív a gyökérhez az összetartó közös eredet, amely tulajdonkép­pen 1527-ben indult el az okmá­nyok alapján, hogy adjon kato­nát, papot, tanítót, művészt, írót földjéhez hű parasztot, anyákat és hívüket védő papi lelkületű hit­veseket, bányászokat és birtoko­sokat, munkásokat és hitükhöz, hazájukhoz mindvégig hív embe­reket ennek a hazának és mind­ezek között egyetlen egy tag ka­pott olyan ajándékot, amilyet csak Isten adhat az embernek: száz esztendőt, 100 szép, fizikai fájda­lom nélküli esztendőt. Etelka néninek megadatott, hogy mindig érezhette maga kö­rül a családi élet melegét, nem volt soha magányos. Ez is tanul­ság számunkra, hogy milyen meg­tartó erő van a harmonikus, békés családi otthonban, amiről csak akkor bizonyosodik meg a ma még családjából elvágyó, ami­kor ajtaján az öregség kopogtat. Nézem Etelka néni boldog te­kintetét, fehér kezén az áttetsző ereket és visszaemlékszem, ami­kor engem is oktatgatott a jóra, látom leánykori képét, mikor is volt az, hány esztendeje? 50, 60, 70? Minek számolni, az ember gyakran téved, amikor szívével számolja az évet. És gondolatban már ott járok a 101-es évforduló­nál. Hogyan is lesz az, mit mon­dok majd kedveset, szépet neki, ha Istenünk ezt a napot mindket­tőnknek megérni engedi? Köszönjük mindenkinek, aki szeretetével ezen a napon eljött az Otthonba, hogy egy 100 éves pap- nét boldoggá tegyen. Gyarmati Irén „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 98, l.)( VASÁRNAP. — „Az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett” (Lk. 19,10 — Ézs 40,1 — Mt 11, 25—30 — Zsőlt 108). Jézus ebben az igé­ben szolgálatáról beszél. Elindul a bűnös ember keresésére. Szere- tete indítja erre. Neki minden em­ber drága. De az embert O meg is akarja menteni. Életre, üdvös­ségre. Szeretettel hívogatja ma­gához: Jöjjetek énhozzám mind­nyájan. Ma sokan érzik magukat elhagyott, elveszett embernek. Tudunk-e Jézus szeretetével eze­ken segíteni? „Én voltam az elve­szett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn át­kától: Üdvöm, napom feltámadt” (208. ének 3.). HÉTFŐ. — „Uram te voltál hajlékunk nemzedékről nemze­dékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!” (Zsolt 90, 1—2 — 1 Kor 8, 6 — ApCsel 16, 23—34 — 1 Móz 40, 1—23). Az Isten embe­rének vallomása ez. Benne él, Ö a hajléka. Nemzedékek hosszú so­ra erről tett vallomást. Mi válto­zunk. Ő sohasem. Egyik nemze­dék a másikat követi. Ő mindig ugyanaz marad. Őhozzá a válto­zás, vagy annak árnyéka sem fér­kőzik. Erről tesz vallomást a zsi­dókhoz írt levél szerzője: Jézus Krisztus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz. „Tebenned bíz­tunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, Te voltál, és Te vagy erős Isten, És te megma­radsz minden időben” (339. ének 1.). KEDD. — „Hiszen mindent az én kezem alkotott, így keletkezett minden — így szól az Űr. Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, aki igémet tisz­teli” (Ézs 66, 2 — Mt 5, 3 — Jel 15, 2—4—1 Móz. 41, 1—36). Erre az igére Luther első hitágazat magyarázatával válaszolhatunk: Hiszem, hogy Isten teremtett en­gem minden teremtményével együtt. Gyermeke vagyok. Ö az én édes Atyám. A keresztyén ember Jézus Krisztusban új teremtéssé lesz. Pál beszél erről: Aki a Krisz­tusban van, új teremtés az. Igénk világosan elmondja, hogy kiből le­het ilyen új ember? Aki elismeri Isten előtt bűneit, megbánja azo­kat és tiszteli igéjét. Istennel való szoros közösségünk minket min­dig kegyelemre, irgalomra és igé­jére szoruló emberekké tesz. „Te­remtő Istenünk, Édes Atyánk ne­künk, Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségemben, szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!” (345. ének 1.). SZERDA. — „Az ember fia nem azért jött, hogy az emberek éle­tét elveszítse, hanem hogy meg­mentse” (Lk. 9, 56 — 2 Sám 22, 2 — Lk 19, 37—40—1 Móz 41, 37— 57.). Miért jött Jézus? Ez a kér­dés állandóan felvetődik. Jézus maga beszél küldetésének értelmé­ről, céljáról. Nem elveszíteni, de menteni jött. Lelket, életet men­teni jött. Szolgálatát abban látta: bűnből haláltól és az ördög hatal­mától megszabadítani embereket. A megmentett életű ember vallo­mása ez: Akié a Fiú, azé az élet. Dávid imádsága is erről szól: Az Űr az én kőszálam, váram és meg- mentőm. „Bűnösöknek Megváltó­ja, Jézus lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint sze­retted te lelkűnkét. És lettél vi­gasztalásunk, Nyugodalmunk, Boldogságunk” (3Ő2. ének 1.). CSÜTÖRTÖK. — „Én majd el­küldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat” (Mai 3. 1 — Lk 1, 17 — Jn 6, 66—69 — 1 Móz 42, 1—28.). Ezek az igék akkor telje­sedtek be, amikor Isten elküldte Keresztelő Jánost, hogy Jézus Krisztusnak az útját készítse elő. Jézus Krisztusnak ma is szüksége van útegyengetőkre. Tanítványa­it, híveit arra hívta el és hatal­mazta fel, hogy tegyenek Róla bi­zonyságot az emberek között. Az útkészítés szolgálatában nélkülöz­hetetlen ajándék a Szentlélek ál­dása. „Te készítsd útján szent igédnek, Hogy fénye minden né­pet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, s minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jó hír­nek sebes szárnyakat, Míg nyo­mán béke és élet fakad” (467. ének 3.). PÉNTEK. — „Mennyei Atyátok felhozza napját jókra és gonoszok­ra, és esőt ád igazaknak és hami­saknak” (Mt 5, 45 — Zsolt 65, 9 — 1 Kor 2, 6—10—1 Móz 42, 29— 38). Isten gondviselői szereteté- ről szól mai igénk, önála nincs személyválogatás. Mindenkiről Ő visel gndot. Arról is, aki tudja és arról is, aki ezt nem akarja tudni. Amit mi természetesnek tartunk, az az Ö szeretete irántunk. „Atyám a te kegyelmed Meggaz­dagít engem. Ami vagyok, s amim van, Mindent tőled nyertem” (67. ének 5.). SZOMBAT. — Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem kö­nyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad” (Ézs 49, 15 — Mt 6, 32 — Ézs 57, 115— 19—1 Móz 43, 1—14.). Isten ígérete csodálatos. Nem feledkezik el ró­lunk. Ráhagyatkozhatunk minden dolgunkban. Ö tudja, mire van szükségünk. Péter biztat így min­ket. Minden gondotokat Öreá ves­sétek, mert néki gondja van reá- tok. Legnagyszerűbb gondviselé­se, hogy Fiát adta értünk. Vele együtt mindent megadott, ami az életre és üdvösségre kell „Imád­játok Istenünket, aki adta minde­nünket! Atyánk Őbenne viga­dunk, Néki élünk, néki halunk” (65. ének 1.). Roszik Mihály EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (D 83.0918 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató — Húsvét után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A déle­lőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 5—15; az igehirdetés alap- igéje: Jk 1, 16—21. — NAGYSZÉNÁS. Április 10- én a délelőtti istentiszteleten ik­tatta be Németh Pál, a gyülekezet lelkésze az egyhangúlag megvá­lasztott tisztségviselőket: Araczki János felügyelőt, Varga József másodfelügyelőt és Pukánszky Sándor pénztárost. Licska János gondnok két év óta tölti be tisz­tét. — SÁRSZENTLŐRINC. Somo­gyi István felügyelő és Pethő Jó­zsef másodfelügyelő közel húsz­évi tisztségviselés után betegség, illetve a községből való elköltözés miatt visszaadta megbízatását a gyülekezetnek. A március 6-án tartott közgyűlésen fogadták el a kiérdemesült vezetők lemondását és helyükre dr. Bohár Annát fel­ügyelővé, Nagy Bélát másod fel­ügyelővé választották. Az új tiszt­ségviselők beiktatása meg is tör­tént a március 20-i istentisztelet keretében. A gyülekezet Isten ke­gyelmét és békéjét kívánta a tá­vozóknak jó egészséggel és béké­vel a további évekre, a Szentlélek erejét és világosságát a szolgálat­ba állóknak hosszú idejű, építő munkálkodásra. Beiktatásuk ün­nepi üzenete a 100. zsoltár 2. ver­se volt: „Szolgáljatok az Ürnak örömmel, menjetek eléje vidá­man!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents