Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-27 / 26. szám

Sopron A volt Soproni Evangélikus Lí­ceum, annak jogutódja a Berzse­nyi Dániel Gimnázium négyszáz­huszonöt éves múltját ünnepli. Együtt Patakkal és Pápával, hi­szen: sok-sok közös volt múlt­jukban. Szinte azonos szolgálatot végeztek egy sajátos, magyar mű­velődés felépítésének nagy ügyé­ért — a „német maszlag” és a „tö­rök áfium" bénító atmoszférájá­ban. Együtt idézhetik vissza szel­lemi harcuk inspiráló emlékeit, hí­res diákjaik fénylő alkotásait: egy jövőt is bevilágító fényes öröksé­get, amely immáron beépült nem­zeti kultúránk nagy Pantheon- jába. Ma már tudjuk: igazán csak akkor lehet megírni a magyar művelődés történetét, ha ezeknek az ősi, protestáns iskoláknak ele­ven színekkel feltárjuk szellemi értékekben gazdag múltját. Ha felvonul előttünk Nagyenyed. Ma­rosvásárhely, Kolozsvár, Zilah, Debrecen, Pozsony, Eperjes. Pa­tak, Pápa, Sopron iskoláinak hí­res tanári kara, hatalmas diák­serege, akiknek soraiból az ország haladó értelmiségeinek a zöme: írók, tudósok, nevelők, európai lá­tókörű forradalmi harcosok ke­rültek ki. MOST A LEGNYUGATIBB VÉGVÁRBÓL, a leghűségesebb városból száll a meleg üdvözlet... Sarkady Sándor — jelenleg is Sopronban élő kitűnő költő és lel­kes tanár — szerint írástudóink a kis határmenti' városban a Hűség városát valamint a műemlék vá­rosát magasztalják. Teszik ezt úgy, hogy közben kijelölik Sopron helyét á nemzet tudatában is. A város számunkra gyönyörűen pél­dázza a munka, a szépség és em­berség eszméjét, eszményét. Ezt . különösen szépen mutatja az ősi Evangélikus Líceum, a Berzsenyi Gimnázium 425 éves története, századokon át sugároznak ezek a nemes eszmények ez iskola falai­ból, .van tehát mire emlékeznünk. Ebben az ünnepi hangulatban az egykori soproni diákok érzését legszebben Tóth Árpád fejezte ki, köszöntve régi iskoláját: „amikor lábunk szentelt küszöbödre hág, úgy érezzük körödben, újra áthat szívedből áradó ifjúság.’’ Az iskola arra tanít, hogy büszkén vigyük az életbe magunkkal a „bölcs tu­dást s ép hitet, azt vallva: nem hullhat romba bennünk az, amit a jó iskola épített. Megírtam már: a toronyból jó a kilátásunk északra és keletre, egyetlen meghosszabbított vonal évezredeket ívelt át: a toronytól balra feltűnnek a lankás bécsi dombok, felbukkan ja múltból a római város: Scarbánlia amphi- theatrumával, Mithras templom­romjával s egész közel a belváros tömörsége. Keletre ködbeburkol- tan a látóhatáron: Cenk. Széche­nyire emlékeztetve. Valahol itt kezdődik mindaz: ember, törté­nelem, ország, város, műemlék, ' hűség, felelősség, a nép értékei­nek tisztelete, amit minden diák megkapott a soproni Líceumtól. Patyi Sándor szerint a hitet, a helytállást, nem utolsó sorban a demokratikus gondolkozást. Így volt lehetséges a „fényes szellők’' és a „fordulat éve” nemzedéke számára a gondolkodás tudatos formálása, az új világra való fel­készítése. Már dúlt a II. világhá­ború. amikor a Líceum és a többi iskolák diákjai szájából Berzsenyi zúg föl Kodálv zenéjében a sop­roni színház előtti téren több ezer diáktorokból: „Forr a világ bús tengere, óh magyar ... Csak lélek és szabad nép tesz csuda dolgo­kat ...” De ki ne emlékezne a Volks- bund-ház előtti néma tüntetésre 1943-ban? Több ezer diákot ma­gával ragadott. A soproni iskola is képviselve volt a szárszói kon­ferenciákon, amelynek hatása ki­sugárzott á Líceum munkájára. Vagy gondoljunk csak a népi írókkal foglalkozó szeminári­umokra, a Líceum hatalmas Kos- suth-ünnepségeire. azon a napon. 1944. március 19-én. amikor a né­metek megszállták az országot. SOPRON 700 ÉVES ÜNNEP­SÉGÉN. az öregdiákok találkozó­ján az egykori licista, dr. Káldv Zoltán, püspök-elnök meghatóan vallott Sopronról és a Líceumról: iskolája, a ünnepel „nem volt tanárom, akire ne há­lával emlékeznék. Az édesanyá­mon és édesapámon kívül a sop­roni Líceum tanárainak köszön­hetem, ha valamivé lettem ...” Továbbá kinyilatkoztatta a püs­pök:’’ „Itt, Sopronban kezdett gyö­keret verni és kibontakozni ben­nem a hazafiság érzése. Erre ne­velt történelmi hagyományainak alapján is, a Líceum. Amikor a hitleri német csapatok 1938. már­cius 12-én elözönlötték Ausztriát, a fasiszta Harmadik Birodalom lehelletét'éreztük meg itt a hatá­ron. Átéltük a létünkben való fe­nyegetettség szorongó érzését. Röplapokat szórtak szét avatat­lan kezek a soproni utéákon 1939. februárjában. Az egyiken egy rajz volt. amely Sopront a Harmadik Birodalom részeként ábrázolta, a másik „svindlinek" mondta a nép­szavazást. A NÉPSZAVA •— amely a felszabadulás előtt a ma­gyar munkásmozgalom egyetlen legális lapja volt — az 1939. feb­ruár 19-i számában ezt írja: „A soproni magyarok és a német aj­kú lakosság túlnyomó többsége ellenröpiratot adott ki a következő szöveggel: „Ha valaki nem érzi jól magát, ebben az országban, ve­gye a batyuját és tűnjék el Ma­gyarországról. senki sem tartja vissza.” — Most évtizedek múlva hadd valljam meg: — folytatta Káldy Zoltán — ezt a röpiratot én írtam, a Teológiai sokszorosító gépén állítottuk elő és néhány ba­rátommal mi szórtuk szét a sop­roni utcákon. Ez a hazafiság gaz­dagodott a Soproni Fiatalok Moz­galmában. amikor ,a nép felé és annak égető problémái felé for­dultunk.” íme, így emlékezett meg egy igen hűséges egvkori soproni diák arról: mit kapott ő és még sokan mások ettől az ősi iskolától. Az év­fordulón, a jubileumon hirdesse azt, hogy a mae jó talajba hullott. Azt is hirdesse, hogy a soproni Lí­ceum át tud adni jogutódjának a Berzsenyi, Gimnáziumnak és az országnak egy olyan fényes örök­ségei. amely gazdagon hozzájá­rulhat egész nevelési rendszerünk megújulásához. Néhány gondola­tot említek: Az iskola tanára ne legyen csak — VECSÉS. A húsvét utáni má­sodik vasárnapon kettős konfir­máció volt a gyülekezetben. Öt konfirmandus tett vallást hitéről és kapta életreszólóan az áldást. De ekkor történt a gyülekezet újonnan választott', illetve újra­választott tisztségviselőinek, pres­bitereinek a beiktatása is. Szabó Dénesné felügyelő, Zámbó Imréné gondnok, Grénn István pénztáros­jegyző, Pogány Antal számvevő- széki elnök. Fabók Mihály, Ha­vasi Jánosné, Kiss István, Ko­vács József, Láber Sándorné, Lauter Ádámné. Marschalkó Gyu- láné. Schmidt Ferencné, Szokola Pál. Tarr Dezső. Tarr Dezsőné, Tichner Ferencné, Princz Jó­zsef né, Szabó József, Szabó Jó- zsefné, Dömény Pálné. Juhász Józsefné presbiterek álltak az ol­tár köré. A beiktatásnál jelen volt a tiszteletbeli felügyelővé válasz­tott eddigi felügyelő, I.udrovszky Emil, valamint a régebben és most tiszteletbeli presbiterekké lett Polyoka István, Kovács Jó­zsefné és Somogyi Lászlóné is. Az eddigi felügyelőtől, aki a lelkész elnöktársaként tizenkilenc esz­tendőn át példamutatóan és tel­jes odaadással végezte szolgálatát, most Szabó Dénesné vette át ezt a tisztet, aki már eddig is tanúsá­gát adta buzgóságának. A lekö- szöntő felügyelő a beiktatás után elsőként üdvözölte utódját, átad­va neki az Egyházi Törvényeket. — A délutáni szeretetvendégsé- gen újra együtt voltak a konfir­mandusok és' a beiktatott tiszt­ségviselők, Marschalkó Gyula lel­kész megköszönte Ludrovszky Emilnek eddig hűséges szolgáia- -tát, s átadta neki és feleségének a gyülekezet ajándékát. A csalá­dias hangulatú szeretetvendégség keretében Móniis László, a kere- pestarcsai Özvegy Papnék Ottho­na vezetője vetített képekkel kí­sért előadást tartott evangélikus templomainkról. A süteményekből jutott a Papnék Otthona lakó­inak is. Líceum is fizetésért dolgozó szürke hivatal­nok, hanem állandóan égjen az elhivatottság tüzében. Ne külső látszatra dolgozzon, hogy felügye­lői látogatásokon tündököljön. A Líceumban, a régi kollégi­umokban a nevelés alapvetően legelső gesztusa: a diákok kíván­csisága volt és ennek kielégítésé­ről ők maguk gondoskodtak. Tanár és tanítvány érdekes munkakö­zösségben dolgozza fel az anyagot, amelyben a diák aktívan részt- vesz. Nem az adathalmaz a lénye­ges, hanem a belátás, önálló íté­let, a szellemi fogékonyság. Így, nem elnyomott eredetiséggel, ha­nem szellemi szomjúsággal, friss látással hagyja el a diák az is­kolát. EZ AZ ÖRÖKSÉG ARRÓL IS BESZÉL, hogy a tanárok és diá­kok úttörők voltak, benne éltek koruk forrongó eszmeáradataiban és mindig megalkották a leghala­dóbb Európa és magyarság szin­tézisét. A fentiekhez még annyit: ezek az iskolák nem a kiváltságos, gaz­dagok arisztokrata intézményei voltak, hanem a Líceummal együtt demokratikus közösségek, amelyek egybekapcsolták jómódút és szegényt, magyart és más Du- na-táji népet, katolikust és pro­testánst. Így már korán szellemi műhelyei lettek a népi és kelet­európai dunai gondolatnak. Sokan adományokkal lelkesen támogat­ták a szegény diákokat. Sokan voltak a Kuruc Telkesi, Török Istvánok, akiknek adakozásai tet­ték lehetővé, hogy Kemenesalja és Rábaköz falvaiból is ezrével ki­emelkedjenek a tehetséges pa­rasztgyermekek. Nincs arra helyem, hogy a Lí­ceum történetével, híres diákjai­val — Ribini Jánostól. Ráth Má­tyással, Gombócz Zoltánig — rész­letesen foglalkozzak. AZ ÖS1 SOPRONI ISKOLA ÜNNEPÉN, a 425 éves évfordulón thirit á Líceum egykori tanárának, az lenne a legnagyobb öröm: ha az iskola haladó örökségét átad­hatnánk a szocializmust építő magyar nemzetnek. Csaba József — MISKOLC. Május 22-én és 23-án dr. Selmeczi János, a Teo­lógus Otthon igazgatója vezetésé­vel a levelező teológiai hallgatók gyülekezeti napot tartottak a miskolci és környező gyülekeze­tekben. Diósgyőrött az otthon­igazgató. Miskolcon dr. Széchey Béla. Diósgyőr Vasgyárban Balázs Tibor és Marton Andrea. Arnóton Bozóky Éva és Balázs Tibor hir­dette Isten igéiét. A gyermekek között Gáncs Pétemé, a gyüleke­zet. ifjúságának pedig dr. Széchey Béla szolgált. Miskolcon és Diós­győrött a hallgatók beszámoltak arról, hogyan készülnek a gyü­lekezeti szolgálatra és színes program keretében „Mi a megté­rés?’’ címen bizonyságtevő soro­zatot tartottak. A nevezetteken kívül szolgáltak még Tarjániné Vass Ilona és Horváth János levelező teológiai hallgatók. — A PESTMEGYEI EGYHÁZ­MEGYE kántorai találkoztak jú­nius 8-án délután Foton a Kán­torképző Intézetben. A központi téma az új énekeskönyv megjele­nése volt. „Hogyan taníthatjuk az új énekeskönyvet?” címmel Bá­lint József zenetanár, a nágvtar- csai gyülekezet énekkarának ve­zetője tartott előadást. A záróáhi- tatot Keveházi László esperes tar­totta. Az egész alkalmat M<;r- schalkó Gyula veosési lelkész, egyházmegyei énekügyi előadó vezette. — HALÁLOZÁS. Harsányt Gyuláné. sz. Putsch Hilda. Har- sánvi Gyulának, a volt kőszegi leánygimnázium tanárának özve­gye életének 90. évében május 19- én csendesen elhunvt. Temetése május 24-én volt Pápán Síkos Lajos esperes szolgálatával. — KERESEM a Luther Társaság 50. sz. kiadványát: Buchholz Geschlechts- bericht-jét. Berzeviczy, Budapest 1024. Tizedes utca 4. — 194? előtti használt levelezőlapo­kat. borítékokat, tábori postát, bó- lyeggvűitcménveket veszek. Cornides beiyegkereskedő. 1097 Budapest. Le­nin krt. 79. Telefon: 121-589. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19,10). VASÁRNAP. — Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.” (Zsolt 121,3 — Mt 14,31 — Lk 15,1—10 — Zsolt 92). Jézus szüntelenül végzi kere­ső és megmentő munkáját. Eb­ben nincs kihagyás, Ö nem szuny- nyad el. Ha mi le is vesszük róla tekintetünket, Ö kinyújtja kezét és megmenti, mint a süllyedő Pé­terrel is tette. Bízhatunk hűségé­ben! „Hiszem s tudom, mert im­már Sokszor tapasztalám, Hogy az Isten énhékem Kegyelmes jó Atyám. Ö minden esetemben Mellettem áll híven, Ö pajzsom és megtartóm, Öt áldjad, én szi­vem!’’ (352, 2. v.). HÉTFŐ. — „Senki meg ne té­vesszen titeket üres, beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten harangja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben”) (Ef 5,6—7 — 5Móz 4,24 — Mk 2,13- 17 — Bir 6,33—40). Jézus azért ke­resett meg, hogy követőjévé te­gyen. Akik Öt követik,, csak reá hallgathatnak, mert minden más beszéd, gonosz tanács, üres fecse­gés csak megtéveszt, de nem segít a szolgálatban. Az engedetlenek méltán félhetnek az „emésztő tűz” Istentől, mert haragjával nem lehet játszani. Féltő szerete- te azonban alapja a szolgálatunk­nak! „Jól láttad minden tévelygé­semet, Mennyiszer lázadt szívem ellened! Ép lettem hűtlen, de Te sohasem. Most már mindhalálig maradj velem!” (718, 5. v.). KEDD. — „Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet for­málta, az ne látna?” (Zsolt 94,9 — Jn 16,26—27 — Mik 7,7.9. 18— 20 — Bír 7,1—15). A balga ember gondolja azt, hogy Isten nem hallhat és láthat mindent, nem tud mindent számon tartani. De lehetséges az, hogy aki nekünk hallást és látást adott, Ö maga ne hallana, látna? Bizony látja és megítéli bűneinket, a világban uralkodó igazságtalanságot, em­bertelenséget, fegyverkezést ' és mások kárára történő haszonhú­zást. Csak a megtérőnek, a bűnét elhagyónak bocsát meg. „Nem nézted bűnös voltomat, Lehajtód füleidet, Kinyújtván kezeidet El­jöttél segítségemre. Meghallád kö­nyörgésem, Jézus, én reménysé­gem.” (411, 2. v.). SZERDA. — „Közel van az Űr a megtört szívűekhez” (Zsolt 34, 19 — Lk 18.14 — Lk 15.11—24 — Bir 7,16—25; 8.1—3). Jézus min­dig közfel volt a bűnbánó, megtört szívű emberekhez. Kegyesek, fa­rizeusok botránkoztak meg ezen a magatartásán. De a hozzámene- külők szabadulást, békességet ta­láltak. Minket is arra küldött el, hogy az ilyeneket keressük, segít­sük és ebben a munkában maga Jézus közeledik ma is a segítség­re szorulókhoz. „Ö, segíts mással tenni, Mit te tettél velem, És szol­gálatban lenni Kész szívvel szün­telen, Elvetve önzést, éi-deket. Az hajtson, ami téged, A tiszta szere­tet” (784, 7. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!” (Zsolt 144,15 — Rm 10,12 — Lk 19.1—10 — Bir 8,22—35). Az el­veszett megtalálásán mindig nagy az öröm. Maga a megtalált is örül. Hazatalált, otthonra lelt. Isten gyermekei, éJzus által mi is eh­hez a boldog néphez tartozunk. Boldoggá tesz az, hogy Ö a mi Atyánk, de az is, hogy nevében szolgálhatunk, szeretetett- tovább sugározhatjuk. „Ö, add, Atyám, míg itt a földön élek, Teljes szí­vemből szolgáljak teneked. S ve­rőfényben, nehéz kereszt alatt Nálad keressem boldogságomat!” (463, 5. v.). PÉNTEK. — „Mit is er a böl­csességük, ha megvetették az Ur igéjét?!” (Jer 8.9 — Ef 1,17 — Jón 3,10; 4,1—11 — Bir 9,1—6). Az iga­zi bölcsesség'az Isten félelme! Er­re a bölcsességre csak az Isten igéje vezet el minket. Ezt nem lehet elkerülni, nem érdemes megvetni. ígéretünk is van Jézus­tól arra, hogy a bölcsesség és ki­nyilatkoztatás Lelkét kapjuk tőle és igazán megismerhetjük Atyán­kat. Naponkénti igeolvasásunk is szolgálja ezt a megismerést, a böl­csességben való gyarapodást! „Szent ige, te semmibe vett, Meg­vetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje” (760, 4. V.). SZOMBAT. — „Az Űr uralkodik örökkön örökké!” (2Móz 15,18 — Jel 11,17 — Ézs 43,22—28 — Bir 9,7—21). Mózesnek és a szolga­ságból megszabadult népének boldog hálaéneke fejeződött be e szavakkal. Volt miéit dicsőíteni- ök az Urat. Az elmúlt héten min­ket is keresett, szólított igéjében Istenünk. A szabadítását Jézus ál­tal adta nekünk és ezért mi is ugyanolyan ujjongással mondha­tunk hálát, adhatunk neki dicső­séget! Nemcsak földi életünkben, de halálunk után is az Ö hatal­mában vagyunk! „Néked örök hála zengjen, Dicséretedről énekeljen Emberi és angygli ajk. Tündök­letes trónusodnál Mennyeiek se­rege ott áll. És térdet szent neved­re hajt. Nem látott soha szem, Nem hallott a fül sem Ily örömöt, örvendezzünk, Zengedezzünk, S örökké áldunk Istenünk!” (588, 3. v.). Tóth-Szöllös Mihály Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. június 27-én Deák tér de. 9. (úrv.> Pintér Károly, de. 11. (urv.) Pintér Károly, du. fcí. Garam Zoltán. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa Gvörgv út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár, üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay levente. Rákóczi út 5Vb. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr Lász­ló. Váci út 129. de. negyed 10. Smidé- liuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsé­bet. Ojpest de. 10. Blázv Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágú Gyula. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Virágú Gvujá. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnvai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnvai Sándor. Pestújhely de. fél 10 Scúreiner Vil­mos. Rákosnalota MÁV telep de. 8. Scúreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ásos- tnn. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistaresa de 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczv Zol­tán. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosiidét de. 11. Ferenczv Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Béesikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német,), de. 11. (úrv.) Korén Emil. du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Fmil. Óbuda de. 9. Göröf Ti­bor de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos ti. 11. de. 9. Kőszeghv Tamás, de. 11. Köszeghy Tamás. du. fél 7 Kőszeghv Tamás. Budakeszi de. 8. Gararr. Zoltán. Pesthidegkút de. fél 11 Modnri u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Ben­cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgv de. 9. Buda Tok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé Tstván. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Me­zősi György. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: # Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budanest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 GD 82.1490 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maaasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents