Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-10 / 2. szám

.. Megújít la lőtt

„Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten íiai” (Km 8, 14).

VASÁRNAP. — „A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát” (Dán 9,9 — Jel 3, 20 — Mt 3, 13— 17 — Zsolt 96). A bűnbocsánatnak ára van. Az „ingyen kegyelem" csak nekünk van ingyen. Valaki drágán fizetett érte. A bűnbocsánat éppen azért nem tesz könnyelművé, mert mögötte ott látjuk Jézus Krisztus keresztjét. „Helyettem, Énhelyettem! /Ez a szó zengi át az életem. / Napfény gyanánt ez tündököl felettem. / s ez nyitja meg a meny- nyet is nekem. (Túrmezei Erzsébet). Ének: 783, 1.

HÉTFŐ. — „Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket” (Rm 15, .8 — 5 Móz 9, 26 — Józs 3, 5— 11 — Jn 4, 1—4). Isten ószövetségi ígéretei előképei a Jézus Krisztusban kapott és várt üdvösségnek. Isten hűséges marad népéhez, nem zárta ki a zsidóságot sem ebből az üdvösségből. Az ember hűtlensége nem befolyásolja Isten hűségét. Ö tartja szavát, beteljesíti ígéreteit. „De süly- lyedjek akárhova, / értem nyúl egy titokzatos / tapogató fény makacs ujja, / megragad, napvilágra hoz.” (Juhász Géza) Ének: 419,5.

KEDD. — „Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben!” (2 Krón 14, 10 — Jn 16, 33 — Mk 1, 9—13 — Jn 4, 15—16). A tömegnek sodrása van. Könnyű, kényelmes és veszélytelen dolog „terepszfnűvé” válni, beolvadni a többi közé. A kaméleon úgy védekezik, hogy színét változtatva alkalmazkodik a környezetéhez. Isten azonban nem „kaméleon-keresztyéneket” akar, hanem olyanokat, akik kiállnak a béke és társadalmi igazság mellett, a bűnnel szemben. Ehhez erőt ad. „Köröttem jó erők áldott. .békéje, / így várjuk azt, mit hozhat holnapom. / Velünk az Isten reggel, s minden napon.” (D. Bonhoeffer) Ének: 393,7.

SZERDA. — „A minden kegyelem Istene pedig, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozna” (1 Pt 5, 10 — Zsolt 121, 7 — Róm 8, 14—17 — Jn 4, 27—38). Isten nem a szenvedéstől, hanem a szenvedésben őrzi meg az övéit. Méghozzá úgy, hogy végül az átélt nehézségek javunkra lesznek, erősítik hitünket és formálják jellemünket és alkalmassá tesznek mások szolgálatára. „Tudom és érzem, hogy szeretsz: / Próbáid áldott oltó-kése bennem / Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, / Űj szépséget teremni

sebez engem.” (Tóth Árpád) Ének: 420, 4.

CSÜTÖRTÖK. — „Erőm és énekem az Űr, megszabadított engem” (2. Móz 15, 2 — Jel 19,

• 6—7 — Kol 2, 3—10, — Jn 4, 39— 42). Észrevesszük-e, amikor Isten belenyúl az életünkbe? Hálásak vagyunk-e, ha megtapasztaltuk segítségét? Nehéz időkben az erősíthetné a hitünket, ha az ilyen elraktározott tapasztalatokra gondolnánk. örülni is akkor tudnánk, ha többet törődnénk azzal, amit Isten velünk és értünk cselekedett. Jézus keresztje és feltámadása naponkénti hálára és az élet szolgálatára kellene, hogy indítson bennünket. „Ha semmi sincs, / amibe megkapaszkodj, /

.. . keresd, / keresd a másik arcot, / a véreset, a megcsúfoltat, / aki felemel, s megvigasztal. / Tekints reá, / és mondd ki bátran: / áldalak, / ki legyőzted a halált! / Győzzön bennem is / feltámadásod! (Csanád Béla) Ének: 768,1 v.

PÉNTEK. — „Egyáltalában ne. ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Űr. Ö majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait” (1 Kor 4, 5 — Dán 2. 22 — Ézs 42, 1—9 — Jn 4, 43—54). Rendnek lennie kell a világon, a bűnt el kell ítélni, de a bírónak nem szabad elfelejtenie, ő is bűnös ember. Jézus nem ai'ra rendelte tanítványait, hogy ítélkezzenek a világ és embertársaik fölött, hanem, hogy szeretettel éljenek közöttük.” Istenem, add, hogy ne ítéljek / Mit tudom én. honnan ered,

/ Micsoda mélységből a vétek. / Az enyém és a , másoké, / Az egyeseké, a népeké. / Istenem, add hogy ne ítéllek.” (Reményik Sándor) Ének: 443, 6. v:

SZOMBAT. — „Jézus ezt mondta: Az az én eledelem, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött éngem, és bevégezzem az ö munkáját” (Jn 4, 34 — Zsolt 74, 22 — Lk 10, 21—24 — Jn 5, 1—9a). De sokszor hivatkozunk fáradtságra, amikor Isten akaratát kellene teljesítenünk! Nincs időnk, nem érünk rá, nincs erőnk. Pedig éppen ez adná az erőt! Jézus soha nem panaszkodott fáradtságról. A fáradtság oka sokszor nem testi, hanem lelki erőtlenség. Ha több volna bennünk az Isten és embertársaink iránti szeretet, készségesebbek lennénk akaratának cselekvésére, akkor eltűnne fáradságunk. „Némán élettelenül feküdtem,, / s az Űr szava zendült felettem: / Kelj föl, Próféta, akarom; / hallj s láss, utad erőm vezesse: / légy tanúm vizen, szárazon, /' s lobbants lángot az emberekbe!” (A. Puskin) Ének: 67, 6.

Balicza István

A FENTI SZÓ ÉS ÉVSZÁM van azon a kis márványtáblácskán, amit templomszerető kezek a bezi templom falába illesztettek. Evangélikus egyházunk ugyanis nemcsak hirdeti és gyakorolja a szívbéli és gondolkodásbeli megújulást, — hanem megújulnak egyházi épületeink is. Természetesen ezt a szolgálatot egyházunknak élő, Isten igéjét megbecsülő tagjai tudják végezni. Ezért örülünk annak, hogy Győr megyei bezi gyülekezetünk nagy áldozattal renoválta 1787-ben épült templomát. Bezi Győrtől nyugatra, a Rábcaparton

A bezi templomunk

van. Társgyülekezete a soproni vasút és országút mellé épült Enese. A gyülekezet fiatal lelkészét, Koháry Ferencet tavaly a lébényi gyülekezet is lelkészévé választotta. Az előjelek azt mutatják, hogy ha a nagy létszámú Lébényben megépül az új, korszerű papiak, előbb-utóbb talán a bezi-enesei gyülekezet is a lé- bényihez társul. De ez a jövő gondja.

Egy késő őszi vasárnap Bezi- ben gyülekeztek össze a környék evangélikus hívei és lelkészei. Megható érzés volt látni a gyülekezet ünnepi arcát, amint e sok

és fárasztó renoválási munka után összegyűltek őseiktől örö« költ kedves templomukban örülni és hálát adni. Hálát adtunk ott Istennek a múltért, megköszöntük a templomépítő és azt kétszáz éven át fenntartó ősöket és híveket, megszorították a mai gyülekezet tagjainak kezét.

DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉN ezt az örvendező, meleg hangot éreztük. Pásztori szívvel tanította hallgatóit a békés, de felelős keresztyén életvitelre. Mi, akikhez Jézus Krisztus eljön, nem élhetünk és gondolkodhatunk a magunk kénye- kedve szerint. A prédikációban Isten élő szava, majd az úrvacsorában Jézus teste és vére jelentett bűnbocsánatot, szívbéli megújulást és erőt a templomát megtöltő gyülekezetnek.

Koháry Ferenc lelkész szavai nyomán megelevenedett a templomrenoválás története. Megköszönte a 120 ezer forintos készpénzadományt és a hívek nagyon sok munkáját. „Mindenki részt vett ebben a munkában!” — hangzott az örömteli kijelentés, Gyekiczky János az egyházmegye műszaki ügyekkel megbízott lelkésze a tervezésről, műszaki munkálatokról és anyagi elszámolásokról nyújtott alapos tájékoztatást. Kívüliéiül megújult a templom. Az épület minden elavult részét kicserélték, a szúette tetőt, gerendákat és elmállott téglákat is. „Ami itt történt, az a gyülekezet szeme előtt, de a gyülekezet kezével is történt!” — hallottuk.

Ottlyk Ernő püspök és Bárány Gyula espei-es köszöntője után a környékbeli lelkészek mondták el üdvözlésüket, kérő és áldást kívánó szavaikat. Kérték, hogy maradjon meg ezután is a gyülekezet ebben a templomukat szerető hűségben és szeretetben.

AZ ÜNNEP A PAPLAKON

SZERETETVENDÉGSÉGGEL folytatódott. Itt a gyülekezet presbiterei és tagjai vitték a szót. Beszámollak a renoválási gondokról, nehézségekről és örömökről. Bősze Gyula, a gyülekezet gondnoka meghatottsággal mondotta el élményeit, sok és sokféle fáradozását. „Senki nem utasított vissza! Kérésemre mindenki szívesen jött, segített és dolgozott velünk!” — Nem is gondoljuk, mennyi élmény, az ösz- szetartó és összefogó szeretetnek milyen boldog megtapasztalása volt összesűrítve ebben a mondatban. Talán a bezi gyülekezet tagjainak szívére is odakerülhet a kis táblácska: „Megújíttatottt 1981”?

Sümeghy József

Károlyi Amy:

Nem földi tájkép

Égre rajzolt oázisok itt a földön fűszál se sok

égre rajzolt kókuszpálma alatt forrást —,. ' is találna

kinek minden szomjú szava

1 égre-rajzolt

szó-pálmafa

(Megjelent a költő VERS ÉS NAPLÓ című kötetében, 1981.)

Károlyi Amy:

Szeptemberi dicséret

Kisassszony képű égi kékkel, sajmeggyel, madár-berkenyével

dicsér a kert

rózsaszínnel és violával sötétedő sokágú árnnyal

dicsér a kert

lépcsőként lépő éjszakával kupolát tartó oszlop-tujákkal

dicsér a kert

galagonyával, vércsepp-sommal sötétbe sötét ciprus-orommal

dicsér a kert

bokorban megbúvó madárral el-elhallgató furulyákkal

dicsér a kert

gy^logszedernek tüskéjével megmart ujjamból csörgő vérrel

dicsér a kert

ez itt az áldozati oltár

már lassú füsttel száll a volt nyár

s dicsér a kert

(Megjelent a költő KULCSLYUK-LÍRA című kötetében, 1977.)

Ez nem idill

Lírai sorok Károlyi, 1 hí»/ kőt könyvéről

Bizony: nem idill, még ha idillikus elemekből építkezik is a költő. Károlyi Amy egymást követő két új könyve rendkívüli! A Kulcslyuk-líra (1977) és a Vers és napló (1981) korántsem gyűjteménye versnek, prózának, saját műveknek, idézeteknek. Mégcsak nem is egy gondolatra vagy költői közérzetre jelfűzött mű. Lírai kollázs helyett valódi lírai regényeket bíz ránk a költő. Műveit feszes ritmusú szerkesztésük, s mégis ol- dott-könnyed építkezésük, mint egymást ki nem záró szép tulajdonságok emelik magasra a napi könyváradat fölé.

Első benyomásainkra, figyelve valóban az idillikus elemek érkeznek először szemünkbe, fülünkhöz. A költő derűjét, harmóniáját olyan alapszavak közvetítik, mint égbolt és kert, rózsa, rigó, szín, illat és emlék. Krétarajz tisztaságával látjuk kisgyermekek, régvoltak és maiak tekintetét. Halljuk esendő öregek csöndes hangját. Érzékeljük a teremtett világ gazdag egységét. Ez a költészet letisztul- tan^ egyszerű. Távol áll tőle minden szimpla, egysíkú egyszerűség. Inkább olyan, mint a jparasztházak tornácának intim mosolya, amelyekben mégis ott van a klasszikus oszlopsorok nagyszabású egyszerűsége. Másképpen: szívesen hinnénk, hogy ez a költészet „magától” ily egyszerű, mint a kézbevehető szép kavics. Csakhogy azt is a kavicslét csiszolta végül simára! Károlyi Amy költészete, benne áradó tehetsége, sokszínű műveltsége — jól kordában tartva, végül is ilyen csiszolt kaviccsá vált.

Két új kötete maga is olyan, mintha

csak úgy önként állt volna össze. Mintha szerkezetük spontán alakult volna ki. Pedig milyen tudatosan szerkeszt a költő! Anélkül, hogy bármi csináltság csapdájába esnék. Valami igyekezet nyoma sem leshető meg. A szép szerkezet ajándékát költőhöz méltó módon adja: mert szervesen illeszkedik egybe élő emlék és tovatűnő, friss kép, feledhetetlen gondolatok, sorok, ki magáé, ki másé. Valamennyi a költő szemén át, a szivén szűrve keresztül. Ez tán egyik titka könyveinek: egyberimelö, spontán-tudatos szerkesztése, szerves egysége.

Kedvet szeretnék kelteni Károlyi Amy könyveihez. Ám óvom is az olvasót, újra meg újra mondom: csalódnék, ha szokványos könyvet várna! S ez nem csupán forma és szerkezet kérdése. Maga a költői tett nem szokványos: ajándék, akár egy szál virág. S ebben a virágban munkál a meg nem leshető, mégis a virág valóságában tetten érhető belső törvény. A sok szín, forma, illat pompáját a virágzás és termés szigorú szép rendje fogja egybe. Megkapó, amint a kiteljesedett költő, Károlyi Amy egy helyt — s éppen a virágzás törvényéről — a szinte gyermek VeöreS Sándort idézi fel: „A tuli- páyi^agymában benne van a tulipán ké- sőTim tervrajza.” Igen: pontos terv nyomán spontán virágzás, a belső építkezés

harmonikus rendje, az „építkezés derűje”! Károlyi Amy lelke tervrajzában benne van mindaz, amivel Teremtője megajándékozta: bensőséges, máig érvényes ' gyermekemlékek, anyja és apja feledhetetlen alakja, diáksága és költősége, házastársa gazdag lénye, minden jó barátja szava, igazi élmények ereje. Ne féljünk kimondani: könyv- és művészi élményeké is, igen gyakran! Télagától értetődően, mégis ráadásként. Derűs, bölcs, harmonikussá vált költő adja — számtalanul — ajándékát. Ó is, mint írja „nem a hódítók hanem a megajándékozottak fajtájából való”. Megajándékozottak leszünk mi is. E lélek röptét nem határolja sem tér, sem idő. Tudja jól, „van, ami nincs, és nincs, ami van”.

Tanítani kéne — ha lehetne! — derűjét, bölcsességét. De legalább annyira nyílt, tekintetét és pontos-szép nyelvét. Minden gondolatsorba, minden képbe biztos kézzel helyezi oda az egyedül illő szint, szót. Nem is engedne mást a vers és próza zenei szerkezete. S ezek nem csupán mesterségbeli kérdések! A műfordítás magasiskolája. Károlyi Amyt megedzette. Mint a legnagyobbak, érziérti magyar nyelvünk minden szépségét, erejét. Nyelvünk ügye sem kizárólag a költő ügye, de övé elsősorban. Az európai nagy költészet áramától soha el nem sodródik költőnk, de a múló divatokat távol tartja magától. Van ideje beérni. Egyik (vagy leginkább) kedves angol költőjével, Emily Djckinsonnal szólva: „A Hesperidák nyara lassan érik.” Amint választott költőivel azonosul, előttünk lép. Költőivel és ő magával mi is köny- nyen tudunk azonosulni — szeretetben.

Mert itt jön a költő titkánál is nagyobb titka az embernek. Károlyi Amy elmondja nekünk: „Rájöttem, hogy a leghétköznapibb dolog a mozdulattól fényesedik meg, amivel felemelem ... utánam csinálhatja bárki. Mert az isteni színjátéknak nemcsak nézői, hanem résztvevői is vagyunk.” A Vers és naplót így jellemzi: „beszél a szenvedélyről, az azonosulásról, mely hitelessé teszi a műfordítást, a költői morálról, mely megvalósítja a neki elrendelt pillanatot... és újra és újra a mű talajáról, a valóságról. És ami mindennél fontosabb, a reflektorszerű ráis- merésről, hogy mire van szüksége a világnak és teremtményeinek. Emberi érintésre, simogatásra... Ez hát a teremtett világ kulcshelyzete”.

Itt el is hallgathatna ez a lírai ismertető. Mégis: legyen Illyés Gyula tréfáskomoly szép szava a záró, amint költőnk megidézi: „Fiatal házas korunkban S(án- dor)t zseninek, engem zsenánalc hívott.” Igaza is volt, igaza van. Mindkét költő lángszerű! Károlyi Amy pedig a gyertya-> láng bensőségével, asszony-költői gazdagságával, emberi aljzatával is megajándékoz bennünket. Hálásak lehetünk érte. Milyen jó dolgunk van: olvashatjuk, érthetjük, szerethetjük. Tikos Teréz