Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-28 / 13. szám

GYERMEKEKNEKNe kívánd felebarátod feleségét, szolgájáé szolgálólányáé barmáé vagy bármiféle tulajdonát!

,.írok nektek, ifjak”

Szocializmust építő társadalmunk

EZ A PARANCSOLAT MÁR a másik ember tulajdonának a megkívánását is bűnnek mondja. Olyan bűnnek, mely nagyon jól el van rejtve az emberek szeme elöl. De ha nem is látjuk, mégis bűn. mert a másik ember javát, tulajdonát, életét támadja meg, mégpedig nem nyilvánvaló módon, hanem titokban. Hiszen ha megkívánom a társam bármely tulajdonát, azt mások nem látják, csak én érzem, és ha lehet, minél jobban titkolom — még önmagam előtt is. De a kívánság azért kívánság marad, ha titkolják is. Sőt nemcsak marad, hanem legtöbbször valamilyen úton-módon ki is próbálja magát elégíteni. Az ember szíve legmélyéről fakadó váav nem hagyja nyugodni az embert, és addig Izgatja, míg az ember olyan módszereket agyai ki, amelyek segítségével úgy elégítheti ki kapzsi vágyát, hogy az ne tűnjék bűnnek. Sőt, a világ szemében esetleg úgy hasson, hogy jogosan, becsületesen, egyenes úton szerezték meg.

Gondoljatok Dávid király módszerére! Hogvan fundálta ő ki az egyik vezére szép feleségének megszerzését? Az asszony férjét az arcvonalszakaszba állította, oda, ahol legkeményebb a csata, ahol szinte egész biztos volt, hogy elesik. És ugye egy katonának. egy jó vezérnek épp az a dolga, hogy bátran harcoljon, ha kell életét is feláldozza hazájáért. Így hát. látszólag, semmi különös nem volt abban, hogy a király egyik legjobb hadvezérét a legnagyobb vészbe küldte. Ez természetes volt. A katona el is esett. S így Dávid nyugodtan vehette magához a fiatal özvegyet. A látszat azt mutatta, hogy minden a , legnagyobb rendben történt. Is- •tehen és Dávidon kívül senki sem tudta, hogy az egész ..természetes” eseménysort Dávid király gonosz kívánsága indította el.

NEMCSAK A BIBLIA TUDÓSÍT olyan esetekről, amelyekben valaki gonosz kívánságával meg- rontja embertársa életét. Sajnos ez mindennapi dolog. Sokszor

nem is törődünk vele. Móra Ferenc „Kincskereső kisködmön” c. regényében is szó van arról, hogy hogyan fundálja ki Gergő az égbelátó megszerzését. Hogy ez biztosan az övé legyen, belejavít vetélytársa, a kis bice-bóca számtan dolgozatába, s így teljesen elüti őt annak lehetőségétől, hogy elnyerje a kitűzött jutalmat, az égbelátót. S így a látszat az. hogy ez a derék Gergő gyerek példás szorgalmáért, jó tanulmányi eredményéért kapta meg méltó jutalmát. Itt sem tudták, se a gyerekek, se a tanító úr. hogy az a „megérdemelt” jutalom nem is olyan megérdemelt, hanem gonosz, az osztálytárs ellen forduló kívánság szüleménye.

EZT A KÍVÁNSÁGOT TILTJA ISTEN. S azzal, hogy tiltja, rámutat arra is, hogy ez azon túl, hogy bűn. az egyik legfurfangosabb, legfondorlatosabb is egyben. Azért a legfondorlatosabb, mert nem nyilvánvaló bűn. Sokszor nem lehet róla bebizonyítani. hogy bűn. Sokszor éppen nem gonoszságnak tűnik, hanem a legtermészetesebb, a legtisztességesebb dolognak. Ez a bűn olyan bűn, melyet az elrejtettsége miatt sokszor nem lehet bizonyítani. És éppen ezért sokkal veszedelmesebb, mint a nyilvánvaló bűnök (lopás, gyilkosság stb). Hiszen azokat mindenki gonoszságnak tartja, azok egyértelműek. Az olyan „lappangó és orvul támadó gazságot” — ahogy Luther nevezi — viszont a legcsodálatosabb, a legbecsületesebb, legerényesebb emberi tettként is be lehet állítani.

Ez a parancsolat tehát nemcsak azt tiltja, hogy tettlegesen kövessük el a bűnt. hanem a szív tisztátalanságára utalva. Istennek azt az akaratát fejezi ki, hogy a szívünk legyen tiszta. Az legyen tiszta, ami a legjobban el van rejtve, amit senki sem lát. senki sem ismer igazán, egyedül az élő Isten.

Hegedűs Zsuzsanna

SZÜLŐFÖLDRŐL, HAZÁRÖL, NEMZETRŐL, nemzetiségek egységéről, történelmi múltról, kultúráról és a nagyvilággal összekötő kapcsolatokról „írtunk nektek. ifjak” lapunk korábbi hasábjain. Létünket, öntudatunkat meghatározó értékekről, amelyeket nem lehet túlbecsülni. Vigyáznunk. kell azonban, hogy mindig a most élő, dolgozó, építő társadalommal összhangban figyeljünk rájuk. Semmire sem kötelező merengés, ványadt nosztalgiázás témáivá silányodnak ugyanis, ha a mai társadalomtól elszakítva akarjuk szeretni népünket, egyházunkat, hazánkat, kultúránkat, anyanyelvűnket, nemzeti múltunkat. Nem lehet szeretni a hazát azok nélkül az emberek nélkül, akik ma lakják, építik, nem lehet szeretni az anyanyelvet azok nélkül az emberek nélkül, akik ma beszélik, nem lehet szeretni az egyházat a ma benne szolgálók . nélkül, .nem lehet szeretni a múltat mai örökösei nélkül, a kultúrát mai képviselői nélkül.

DE HOGYAN LEHET TÖRETLEN FOLYAMATOSSÁG múlt és jelen, történelem és mai valóság között hazánkban, amikor alapjaiban. elveiben és rendszerében más társadalom született 1945 után. mint amilyen előtte volt? Az azóta eltelt harminchét év már történelmi távlatot ad annak a felismeréséhez, hogy az új társadalmi rend nem a múlttal szakított, hanem csak a múlt igazságtalanságaival és elkötelezett továbbvinni a múltból mindent, ami megtartásra érdemes. A szocialista társadalmi rendnek ez az alapja. Igazságtalanul értékeli társadalmi rendünket mindenki — akár közöttünk él Magyarországon, akár külföldi „szakértője” szocialista rendünknek —. aki a közelmúlt, vagy a jelen nehézségei, hibái alapján von le végleges következtetést rólunk. Nem vagyunk A Szocialista Társadalom — „csupa nagybetűvel” —. hanem a szocializmus útján építjük a szebb, igazságosabb. minden tagját emberségesen szolgáló társadalmat. Nem vagyunk a célnál, de ismerjük hozzá az utat. Járjuk is.

Az útviszonyoknak megfelelő sebességgel. Mik határozzák meg az útviszonyokat?

A VILÁGPOLITIKAI ÉS VILÁGGAZDASÁGI HELYZET egyrészt, népünk — benne ifjúságunk — erkölcsi, alkotó ereje másrészt. Érezzük, tapasztaljuk a nemzetközi politikai és gazdasági válságjelenségek hatását, de nem kerültünk politikai és gazdasági válságba! Meggyőződésem, hogy a hazánkon kívül zajló események azért nem „gyűrűztek be” hozzánk súlyosabb következményekkel, mert a szocializmus két és fél évtized óta nálunk nemzeti és társadalmi érdekeket szolgáló humanista rend kialakítását jelentette. Ezért nem ért védtelenül és kiszolgáltatottan bennünket a politikai eljegesedés, sem a gazdasági hanyatlás. Szüléitek. naavszüleitek sokat tudnak mesélni nektek Ifjak, mit jelentett Magyarországon egy maihoz hasonló világgazdasági válság az 1930-as években.

Egy finn lelkészbarátommal sokat beszélgettünk az európai kis népek sorsáról, lehetőségeiről. Tőle hallottam — lehet, hogy nem ő találta ki — ezt az igazságot: A nagy népek naggyá teszik fiaikat, a kis népeket fiaiknak kell nagy- gyá tenniük. így folytatta: szeretlek benneteket, leleményes, tehetséges nép vagytok. Valamit azért meg kell tanulnotok. Reálisan gondolkozni, aszkéta módon tanulni és maximálisan dolgozni. Igaza van. Erre neveltek népünk legjobbjai is évszázadokon át.

Az ifjúkor sajátossága, hogy magától értetődőnek tart mindent, amit megkap. Éles szemmel bírál mindent, ami rossz. Számonkér mindent, ami nincs. Hadd tegyek ehhez néhány tanácsot. Becsüld meg és gyarapítsd azt. ami jó! Ne csak bíráld, javítsd is azt. ami nem jó! Alkosd meg azt, ami hiányzik!

A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ TÁRSADALOM A BÉKE TÁRSADALMA. Ez történelmi tény. A szocializmust ellenségei állandóan háborús szándékkal vádolják, mégis tőlük indult el eddig minden háború. Munkával, szorgalommal, békés erőfeszítésekkel énül társadalmunk. Rajtatok áll. Ifjak, hogy az eddig élvezett békét tovább szilárdítjátok-e. alkotó erőtöket, tudásotokat, hazaszereteteteket a nemzet további fel- emelkedésének szolgálatába állítjátok-e.

Baranyai Tamás

Kérdéseink

1. Miért „lappangó és orvul támadó gazság” az a bűn, amelyet ez a parancsolat tilt?

2. Mondjunk példákat a 10. parancsolat megszegésére! (Biblián kívüli példa is lehet!)

3. Mit jelent az, hogy Isten a „szívek és vesék vizsgálója”? (vö: Zsolt 7,10; 26,2; 44,22.)

— HALÁLOZÁS. Takács Endre, a meszleni gyülekezet gondnoka 58 éves korában elhunyt. Temetése február 2-án volt a meszleni temetőben.

— Dr. Sömjéni Miklós, a miskolci és az arnóti gyülekezet felügyelője, korábban egyházkerületi presbiter és több közegyházi tisztség viselője türelemmel és hittel viselt hosszú szenvedés után 71 éves korában elhunyt.

4. Mit jelent az, amit az 51. zsoltárban így olvasunk: „Teremts bennem tiszta szívet. Istenem. ..”?

, Válaszaitokat április 4-ig küldjétek meg az alábbi címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin utca 12. 1088.

Temetésén Szebik Imre esperes, Abaffy Gyula arnóti lelkész és Donáth László segédlelkész szolgált. A miskolci presbitérium nevében dr. Várhegyi Miklós köszönte meg Istennek az elhunyt hűséges szolgálatát. A város és a gyülekezet nagy részvéte mellett kísérték utolsó útjára „Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Isten ereje az, hogy minden hívőt üdvözítsen”.

Johann Wolfgang 4«oclhc 1749-1832

A MAJNA—FRANKFURT-I HÁZBAN hatalmas rézedények ragadják meg a látogató figyelmét. A tágas konyha vörösen csillogó rézedényei. Ahol ekkora tálakban verték a habot, ott sok vendég fordulhatott meg, gyertyafény és muzsika bensőséges melegében ünnepelték a születésnapokat, a polgári jólét meleg családi légkörében született és nevelkedett a fiú, akiről akkor talán csak anyja sejtette még, mily nagyra nő egykor. Mert az anya bizonyára nem véletlenül tanulta felnőttként a görög és a latin nyelvet, hogy a klasszikus szépségek felé maga vezesse fiát. A nagymama pedig — sorsformáló sejtelemmel — kis bábszínházzal lepte meg unokáját, s e színház figurái az ősi Faust monda szereplőit mintázták.

Ebből a házból, ebből a körből elindul a Gondviselés ajándéka, a gyermekkor erőtartaléka megadja az indítást az élethez, melyet önmagában is remekműnek tart az utókor.

A MÁSIK GOETHE-HÁZ, a weimari sokkal szerényebb. Olyan halkan, visszafogottan elegáns, hogy már szinte szegényesnek hat, kivált a dísztelen kis hálószoba, melyben 150 évvel ezelőtt a korabeli Európa írófejedelme hunyta lé örökre szemét.

A városka, Weimar, pedig azóta is őriz egy történelmi pillanatot, egy önálló létet nyert pillanatot, mely most is ott honol a klasszicista palotácskák falai között. Weimar — míg csak áll — Goethe városa marad.

A halhatatlan pillanat, a folyton változó időben jelenlevő múlt: ez Goethe életérzése is. Ö úgy univerzális, hogy tér és idő felett győz, szabadon szálldos az

emberi kultúra minden korszakában és költészetébe emel minden volt érzést, gondolatot; a végtelenség illúzióját kelti; a világirodalom’ költője, s nem azért mert az?á tette a későbbi elismerés, hanem mert eleve annak született.

ELSŐ MESTERE HERDER, s az ő munkássága nyomán a köztudatba jutott népdal. Goethe költészetének első remeke a „Lied”, a dal, amely nála mindig vallomás és mindig adott élmény szülötte. A népköltészet vonzásában alkotja balladáit is, s ezek — mint nálunk Arany János balladái -r- magukon hordják az ősforrás üdesé- gét és a műköltészet kifinomult formáit. (Példaként talán elég a legismertebbekre utalnunk: az Erlkönigre és a szállóigévé vált Varázsinasra.)

A frankfurti ifjú Lipcsében, majd Strasbourgban tanul, ügyvédi diplomájával a wetzlari bíróságon helyezkedik el, átéli első harmatos szerelmét Friderika Brionnal, a sesenheimi papkisasz- szonnyal, s aztán több hasonló epizód után megírja az Ifjú Wert- her szenvedéseit, a bombaként robbanó első regényt, amely meglepő hirtelenséggel kavarja fel a kedélyeket német földön innen és túl.

WERTHER A „STURM UND DRANG” SZÜLÖTTE; az ifjú Németországé”; a tettre vágyó és tevékenységi teret nem lelő fiatalember, aki reménytelenségében a szerelembe menekül, de hiába; céltalan életének végül önkezével vet véget. A könyv az öngyilkosság hullámait indítja el, olyannyira, hogy Lipcse városa súlyos büntetés terhe alatt tiltja terjesztését; de irodalmi mintává is válik, nyomában seregével születnek az érzelmes lélekrajzok.

Goethe egyszerre a közélet színpadára lép, az irodalomkedvelő weimari herceg miniszterré nevezi ki. Ekkor jelentkezik életében az Asszony (nagybetűvel, amint Ady írná, mert miként nála Léda, Goethénél is a művelt, tehetséges, ragyogó Lotte von Stein tölti be a „nevelő szerelmes” szerepét), a törpe fejedelemség ifjú miniszteréből p formál világfit. Ám a csalódások sem maradnak el: Goethe nem tudja megvalósítani reformtervét, a hercegség modernizálására nem kap lehetőséget, Stein asszony sem köti hozzá a sorsát, Itáliába távozik tehát, s az antik kultúrába feledkezik bele. Amikor visszatér, már meglelte a klasszikus harmóniát, a mértéket, az arányokat, és Wei- marban a „költőfejedelem” telepszik meg végképp.

A TÖRTÉNELEM EGYSZERRE MOZGÁSBA LENDÜL, kitör a francia forradalom, a felvilágosodás íróin nevelkedett költő egyszerre csodálja, s rettegi. Másfél évtizede, hogy a parasztvezér, Götz von Berlichingen dicsőítését megírta, nemrégiben 'pedig az Egmont-ot, a holland szabadsághős drámáját, mely Beethoven zenéjével a forradalmi lobogás himnusza lett, ám a valóság más mint az illúzió. És hiába adózik neki tisztelettel Napóleon, és hiába a személyes ismeretség a császárral, hajszálon múlik az élete, amikor a francia csapatok megszállják Weimart. Csak a virágkészítő munkáslány, az élettárs Christiane Vulpius lélekjelenléte menti meg. (Hálából feleségül veszi 17 éves fia anyját.)

A napóleoni háborúkat követő korszakban sokat utazik, és szinte utolsó percéig lázasan alkot. Hosszú életének tengersok tapasztalata érik bölcsességgé, mérhetetlen tudást halmoz föl (a természettudományok köréből is), és miközben kora társadalmát rengeteg rés’zletmegíigyeléssel tükröző regényeit írja (Wilhelm Meister tanulóévei és vándorévei, Vonzások és választások, a Költészet és Valóság c. önéletírás), újra meg újra visszatér főművéhez, a Fausthoz, melyen hat évtizeden át dolgozott. Az operaszínpadról is közismert első rész alapja az ősi monda az alchimistáról, aki lelkét adja el az ördögnek, hogy újra ifjú lehessen, aztán elcsábítja Margi- tot, és mélységes bűnbe taszítja. (A gyermekgyilkos anya tragédiájával a költő még bírósági gyakorlatában találkozott.) Az első rész Faust szubjektív belső világát és szűk környezetét ábrázolja. A második rész dimenziói azonban kitágulnak, Faust —; mint Madách- nál Ádám — az „ember” jelképe lesz, a történelem különböző korszakaiban és színhelyein keresi élete célját, vágyainak beteljesedését és az alkotás lehetőségét. Mindenütt kudarcok érik és bajt hoz másokra. Az utolsó részben mintaállamot akar berendezni, de jószándéka visszájára fordul; Fi- lemont és Baucist, a görög rege

öreg házaspárját kénytelen kilakoltatni egy kis kunyhóból, hogy helyén csatornát ásasson. Az öregek nem mozdulnak, nem fogadják el a számukra rendelt szebb hajlékot, és Faust szolgái rájuk gyújtják a házat. A korai kapitalizmus levegője érződik itt. Goethe nem utópista, nem bontakoztatja ki az elképzelt jövőt, itt már hagyja megöregedni Faustot, aki megvakul, és álmodik, szabad nép szabad teremtő tetteiről, majd meghal. Eladta lelkét, most Mephisto kéri a jussát. Ám hirtelen angyalseregek jellennek meg, s fölöttük a „Mater gloriosa”, az Istenanya, vezeklő nőktől körülvéve (egyiküket Margitnak hívták hajdan), és kiszabadítja Faust lelkét Mephisto kezéből:

„Minden múló dolog Csak puszta jelkép,

Itt teljés lesz, mi ott Elégtelenség;

Mit toll nem írt le még Itt létrekel;

Az örök Nőiség Vonz és emel.”

E szavakkal Goethe, akárcsak Madách, magasabb régiókba emeli az ember sorsát, hirdetvén, hogy az létének értelmet, célt és vigaszt csak felülről nyerhet.

*

A MAGYAR KÖNYVKIADÁS a jubileum alkalmából három kötettel is tiszteleg a költő emlékének: Antik és modern címmel a Gondolat jelentetett meg vaskos válogatást Goethe elméleti írásaiból; szépen illusztrált gyűjtemény készült legszebb szerelmes verseiből a Helikon gondozásában: a Római elégiákat pedig az Európa hozta ki Kass János rajzaival.

Bozóky Éva