Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-28 / 13. szám
öKumené ^ öKumené SKumené Milyen egységet akarunk? Krisztus teste Az Újszövetségben több képet is találunk annak kifejezésére, hogy mi a lényege és feladata a hivők közösségének, az egyháznak. Ezek között a képek között talán a legtalálóbb, amikor Pál apostol azt mondja, hogy az egyház Krisztus teste, amelyben a fő Krisztus, mi pedig a test tagjai vagyunk. Nézzük meg, mit mond számunkra ez a találó kép az egyház egységének keresése és munkálása szempontjából. Össseküiö kapocs Amint a test különböző tagjainak különböző feladata és funkciója van, az egyházon belül az egyes tagok különböznek egymástól és különböző szolgálatokat végeznek. Ez azonban nem csak egy ♦egyházon vagy felekezeten belül érvényes, hanem áll Krisztus különböző egyházaira is. A különböző keresztyén egyházakat is felfoghatjuk úgy, hogy Krisztus testének különböző tagjai, akikre a fő, Krisztus különböző feladatok elvégzését bízta. Addig nincs is baj, amíg a különböző egyházak tudják, hogy ugyanannak a Krisztusnak tagjai és szolgálatukban nem egymás ellen dolgoznak, hanem a főnek engedelmeskedve végzik sajátos feladatukat. A baj és a szakadás akkor kezdődik, amikor az egyes tagok önállósítják magukat és azt hiszik, hogy kizárólag csak ők a tagjai Krisztusnak és egymásra úgy tekintenek, mint Krisztustól elszakadt tagra, tehát nem igazi egyházra. Ha ehhez még az is hozzájárul, hogy az elszakadt tagot erőszakkal próbálják visz- szatéríteni Krisztushoz, illetve a saját képükhöz hasonló tággá formálni, a szakadás szinte véglegesen bekövetkezik. A test képéből kiindulva az egyház egységének keresésére és munkálására az az egyetlen út. ha a különböző tagok a főre, Krisztusra figyelnek, közelednek hozzá és készek neki engedelmeskedni. Mert ha a tagok közelebb kerülnek Krisztushoz, szavára hallgatnak, neki engedelmeskednek, akkor egymáshoz is közelebb kerülnek. Csak így érthetik meg egymást, csak így élhetik át. hogy minden különbözőség ellenére ugyanannak a Krisztusnak tagjai. Ennek pedig az lehet az eredménye, hogy még tanításban és felfogásban is közelednek egymáshoz. Kölcsönös gondoskodás A test tagjai bár eltérő funkciókat végeznek, alapjában véve mégis egymásért munkálkodnak. Az egyik tag hűséges és pontos munkájától függ a másik tag munkabírása, munkaképessége. Ez a kép az egyházra is érvényes. Az egyházon, vagy gyülekezeten belül az egyes tagok nem egymástól függetlenül szolgálnak, hanem annak tudatában, hogy munkájukkal elősegítik a másik tag mnkáját és szolgálatát. Ha erre nem figyelnek, akkor zűrzavar támad az egész egyház szolgálatában. A kép a különböző felekezetekre, illetve egyházakra is érvényes. Ha a különböző egyházak a főre. Krisztusra figyelnek és tudják, hogy ugyanannak a festenek a tagjai, akkor munkájukkal és szolgálatukkal a másik egyház munkáját és szolgálatát is segítik. Sőt, ha valahol erőtlenséget tapasztalnak. önzetlenül a segítségére sietnek a bajba került egyháznak. Az egyházak az egység munká- lásnak ebben az egymást segítő és erősítő szolgálatának a betöltésében. sajnos még csak nagyon kis mértékben jutottak előbbre. Az egyes felekezetek világszervezetei sokszor egymástól függetlenül végzik segítő szolgálatukat. Az Egyházak Világtanácsa megpróbálja koordinálni az egyes világszövetségeknek ilyen irányú szolgálatát, de sajnos nem eléggé átfogóan és ezért nem a megfelelő sikerrel. Nehezíti ezt a szolgálatot az is. hogy a világ keresztyénségének 1 Kor 12,12—27 mintegy a felét kitevő római katolikus egyház nem tagja az Egyházak Világtanácsának és ezért nem is vesz részt ennek a szervezetnek a gyengéket segítő és támogató szolgálatában. Pedig az ilyen együttműködés, egymásról való kölcsönös gondoskodás nagyban elősegíthetné az egyház egységének átélését és megvalósulását. Együtt szenvedés — együttörülés A test tagjainak egymásról való gondoskodását elősegíti az, hogy tudnak egymás problémáiról és örömeiről. Ha az egyik tag beteg, ezt megérzi a másik is, ha viszont egészséges és pontosan végzi feladatát, a másik is ugyanezt teheti. Az egyházon belül is hasonló a helyzet. Az egyik egyház a másikon csak akkor tud segíteni, ha tudja azt, hogy a másik egyház segítségre szorul. Ezért olyan fontos az egyházon belül is az informálás. Az egyházi sajtó, amely elsősorban ezt a szolgálatot végzi, nemcsak egy-egy felekezeten belül előforduló eseményekről és problémákról informál, hanem arról is tudósít, hogy mi történik a másik egyházban. Ez a kölcsönös információ az alapja és kiinduló pontja annak, hogy a különböző egyházak együtt hordozzák a szenvedések terhét és együtt tudjanak örülni a másik egyház örömein. Természetes, hogy mindez nem lehet öncél csupán. Az egyházak nem azért keresik az egységet, hogy egymást erősítsék és támogassák, hanem azért, hogy együtt hathatósabban és eredményesebben tudják elvégezni szolgálatukat a világért. Ha a világ keresztvénsége a szétszakadozott- ság képét mutatja és erejét az egymással való harc, vagy rivalizálás köti le, képtelen elvégezni azt a szolgálatot, amit Ura az emberiség egységének és üdvösségének munkálása területén bízott rá. Ha azonban közelebb kerül Urához, a vele való közösségben és egységben nem csak egymásért, hanem az emberiség javáért végzett szolgálata is eredményesebb lesz' Selmeczi János Tóth Bálint: Magyarország 1944. március 19. Magyarország mégyen-mégyen fehér bottal a kezében, mén látástól-vakulásig, éjszakától-éjszakáig. Szemevilágát hol hagyta? valahol a Don-kanvarban, elvesztette Isonzónál, világátvett Világosnál. Olyan nagy csend borul rája, , mint az ősz katonasátra, szemhelye két lövészgödre, üresen mered a csöndre. Ellene mi készülődik? fülel a fekete csöndig — félálomban, félig hallva — csörög a jövő lánctalpa. S ha megéri, ha fölébred, reggel nem nap, nem a fények, nem a felhők, nem a kék ég, főikéi néki a sötétség. (Megjelent SZÉP VERSEK 1980. című kötetben) Krisztus meghall bűneinkért ítélj meg Istenem és ments meg engem A böjti időszak ötödik vasárnapjának neve latinul: judica. A vasárnap mondanivalóját összefoglaló Zsoltár első mondata így hangzik: „ítélj meg. Istenem, és ments meg engem, mert te vagy oltalmazó Istenem” (Zsolt 43,1,2). Régen nevezték ezt a vasárnapot fekete vasárnapnak is, passió vasárnapnak is. A húsvét ünnepére való készülés közben a böjti út újabb állomására érkeztünk el ezen a mai vasárnapon. A vasárnapi igék eddig inkább Jézus diadalútját tárták elénk, úgy, ahogyan harcát vívja, és viszi győzelemre, diadalra, az Atya akaratát. Mostantól kezdve figyelmünk egyre inkább a nagypénteki kereszt felé fordul. A mai evangéliumi ige Jézus hatalmát, szentségét, bűntelenségét és dicsőségét mutatja meg ellenségeivel vívott küzdelemben. A levélbeni ige pedig Jézust, mint az értünk áldozatot bemutató, és áldozatot hozó leghatalmasabb főpapot állítja elénk. Jézus Krisztus a golgotái kereszten elszenvedett halálával örök váltságot szerzett nekünk, hogy megtisztítson minket, és szent és tiszta szívű népet teremtsen magának. Olyan népet, amely mindig érte szenvedett Urára tekint. Az Ö parancsát követve mond ellene a rossznak, és cselekszi a jót. MEGBESZÉLÉSEK AZ EURÖPAI KISEBBSÉGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK RACIONÁLIS SAJTÓSZOLGÁLATÁRÓL A Lutheránus Világszövetség küldöttsége: Gerhard Messner pénzügyi igazgató, dr. Gottfried Mierau, a Lutherische Monatshefte főszerkesztője, az Európai Kisebbségi Evengélikus Egyházak Regionális Sajtószolgálatának kijelölt szerkesztője és. Christa Rothenbühler, az LVSZ kommunikációs osztályának munkatársa március 3—5. között látogatást tett Budapesten. Megbeszéléseket folytattak dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel és munkatársaival a német nyelvű Sajtószolgálat megjelenésével kapcsolatos kérdésekről. Dr. Gottfried Mierau kijelölt szerkesztőt bemutatkozó látogatáson fogadta Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Tavasz a földeken Ragyogva jön — mondja a tavaszról Aprily Lajos egyik verse. Ragyogása alól senki sem tudja kivonni magát. Á ködös, nyirkos és hideg hónapok után a tavasz kitárulkozást hoz, és derűt. DE HOZZÁ A TAVASZI MUNKÁKAT IS. Ez az évszak a télre félretett kerti szerszámok kézbevételét is jelenti. Előkerülnek az ásók. a kapák, csattognak a metszöollók, szaporodnak a barázdák az ekék után. Benépesül a határ azokkal, akiknek a földmunka a kenyerük. De azokkal is, akik a földet darab szőlőben, háztájiban, hétvégi telken nem föhivatásként művelik. Estére kelve gyakran megsajdul a derék, a tenyér napok alatt kérgesedni kezd. A határból csak fáradtan lehet hazajönni. így tart ez heteken át a tavaszi munkák idején. De megállni, várakozni nincs idő. Ha elszalasztjuk az egyes munkák legkedvezőbb idejét, az egész évi munka könnyen kárbavész. Ezért ásni és ültetni, szántani és vetni kell sokszor valóban látástól vakulásig. MINDEZT NEM ÉRZI TEHERNEK AZ, aki szereti ezt a munkát és a földet. Márpedig nagyon lehet szeretni. A föld és az ember között bensőséges kapcsolat van a Biblia szerint is. Isten a „föld porából” formált minket az ősi kép szerint. „Mi vagyunk az agyag, Te a mi formálónk", mondja Ézsaiás próféta is. Anyagunkban egyek vagyunk a földdel, amelyiken járunk, amelyikből élünk. Ezért nevezte a földet sok régi kor embere „föld-anyának". így nevezi a középkori Assisi Ferenc is naphimnuszában: i „Áldjon, Uram, Téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.” Ha szépen akarjuk mondani, mi is anyaföldnek hívjuk, mint amelyikből vétettünk, s ahova egyszer megtérünk, hogy újra szorosan öleljen át minket, n,Van-e rögöd, mely nem halállal áldott...?” — idézhetem újra a költőt. Ezt a bensőséges kapcsolatot érzi az, aki szinte türelmetlenül lesi, mikor jön a tavasz, hogy nekifoghasson munkálni a földet. Múltkorában valaki úgy -vallotta meg a termőföld iránti szeretetét, hogy elmondta: munka közben van, amikor lehajol, és örömében megsimogatja. AKI GÉPRE SZÁLL, természetesen ezt nem teheti meg. A mezőgazdasági munkák döntő többségét ma már munkagépek végzik hazánkban. Megváltozott a tavaszi határ képe is. Ahol azelőtt lovak teste gőzölgőit, és a szántott hantok halk omlása nem nyomta el a pacsirta énekét sem — ott most traktorok zaja veri fel a határt. Egyre nagyobb traktorok, mögöttük egyre korszerűbb munkagépek. A fejlődés, az egyre nagyobb táblák ezt követelik. Az ember pedig egyre kevesebb a határban. Három évtizede, még a kereső lakosság több mint fele dolgozott a mezőgazdaságban, korábban még több. Ma ez a szám húsz százalék alá esett. Világszerte egyre kevesebb ember termeli meg egyre több ember kenyerét. S ez másképp nem megy, mint egyre magasabb szintű tudással, egyre többet nyújtó gépekkel, szakszerű növényvédelemmel, biológiailag egyre értékesebb növényfajtákkal, magas szintű termelési eljárásokkal — röviden korszerű mezőgazdasággal. Naponta több mint százezer éhes szájjal van több a Földön, s ezek enni kérnek. Egyre több kenyér kell, egyre több élelem. Egyre inkább át kell éreznünk azt, hogy a gondviselő Isten többet bíz ránk saját megélhetésünknél és kenyerünknél. Ha a világnak csak egy kicsi sarkát is termővé tesszük, a gondviselő Isten munkájába simul bele munkánk. EBBEN A LEGŐSIBB EMBERI TEVÉKENYSÉGBEN érezzl^j Istenünk szándékát. A kezdet kertjét Ö bízta az ejnberre, hogy művelje azt. S ha büntetésként a fáradságos munka ellenére „tövist és bogáncsot is hajt", mégis a munkának eredménye van. mert megáldja a föld növényzetét (Zsolt 65,11). Nézhetjük csendes áhítattal a megmunkált anyaföldet, „Földanya nénénk” kikelő, majd termést hozó növényzetét. Isten áldása van azon, és a munkákon is, amelyikkel tisztelhetjük Őt. „A búzavetés is istentisztelet” — fogalmaz Tamási Áron egyik novellájának szereplője. TAVASZ A FÖLDEKEN.. . Aki vet, az remél. „Aratást álmodik a mán túl” (Goethe). A vetésnek csak ezzel a reménységgel van értelme. Isten gyermeke pedig a reménység embere. Munkája eredményét arra bízza, aki „felhozza napját”, aki „esőt ad”, ahogyan erre Jézus is tanít. Így örülhetünk a tavasznak, amelyik „ragyogva jön”, és a munkának, amelyet ebben az évben is elhozott megint. Zászkaliczky Péter Dr. Heinz Joachim Held látogatása Dr. Heinz Joachim Held, a Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházai külügyi hivatalának elnöke és munkatársa, Uwe Peter Heidingsfeld egyházfőtanácsos március 7-én délelőtt resztvettek a Budapest-kelenföldi gyülekezet családi istentiszteletén. Held elnök üdvözlő szavakat mondott, majd a szülők beszélge-' tésén szólt a családi élet mai kérdéseiről. A délelőtti főistentiszteleten Ézsaiás 5,1—7 alapján igehirdetési szolgálatot végzett. A gyülekezet nevében Missura Tibor másodlelkész köszöntötte. Vasárnap este a nagytarcsai gyülekezetbe látogattak a vendégek. Megtekintették a gyülekezet templomát és a falumúzeumot, majd a fiatal házaspárok szeretet- vendégségén találkoztak a nagy- tarcsaiakkal. Gáncs Péter lelkész üdvözlő szavaira Held elnök válaszolt, majd „közönséges” részvevőként voltak jelen és szóltak. A vendégek megtekintették az Evangélikus Országos Múzeumot is. Március 5-én — felkeresték Teológiai Akadémiánkat és előadást tartottak az Akadémia tanári kara és hallgatósága előtt. Held elnök ismertette az Egyházi Külügyi Hivatal munkaágait és érdekes beszámolót adott — személyes tapasztalatai alapján — arról a perről, amelyet a dél-afrikai, faji megkülönböztetést gyakorló kormányzat képviselői Ven- da-tartományban jelenleg folytatnak fekete evangélikus lelkészek és hivők ellen. Heidingsfeld egyházfőtanácsos a Német Szövetségi Köztársaságban élő vendégmunkások egyházi gondozásáról szólt. Az előadás után az Akadémia professzorai tájékoztatták a nyugatnémet egyházi vendégeket a Teológiai Akadémia életéről és Magyarországi Evangélikus Egyházban folyó teológiai munka kérdéseiről. Március 8-án délután dr. Káldy Zoltán püspök-elnök fogadta hi- lógiai Akadémia életéről és a Ma- vatalában a külügyi hi-détas vatalában a külügyi hivatal’ elnökét és munkatársát. A beszélgetés során áttekintették a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit és az egyházak közös szolgálatának mai kérdéseit. A megbeszélésen jelen volt Reuss András külügyi titkár. Fogadta a vendégeket hivatalában dr. Pröhle Károly, az Ökumenikus Tanács főtitkára és munkatársai, a tagegyházak ökumenikus titkárai és az egyházi sajtó képviselői társaságában. HIT ÉS IGAZSÁGOSSÁG Ez a témája a III. Európai Lipcse között, NDK). Egyházunk ökumenikus Ifjúsági Konferen- vezetősége a konferenciára Nagy ciának, amelyet április 6—13. László budavári segédlelkészt és között, a nagyhéten rendeznek Csepregi Erzsébet III. éves teo- Burgscheidungenben (Erfurt és lógiai hallgatót küldte ki.
