Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-28 / 13. szám

XLVII. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1982. március 28. „Nem szeretnék Júdás lenni... 99 Az egyházak egysége felé 2. „ÁRULKODÓ JŰDÁS” — mondja dühösen a kisgyermek, ha barát­ja kifecsegi titkát, ha bosszúból, vagy érdemszerzés vágyától hajtva feladja valamely vétsége miatt tanítójának, beárulja szüleinek. „Júdás voltam” — így vádolta magát fiatal barátom, csendes, jóra- való ember, ifjú házas. Hiába mondtam: nem voltál ittas. Csak éppen jó kedved kerekedett. Nem flörtöltél, csak neked is tetszett mókáid vá­ratlan sikere a gyengébb nem körében. — Nem győztem meg. Szégyell- te magát. Úgy érezte, árulást követett el. Ö tudta miért. „NEM SZERETNÉK JÚDÁS LENNI” — ez a sóhaj szakad fel a né­ger spirituálé egyik sorában. Tudjuk-e, milyen nagyot kérünk ezzel a felsóhajtással? Meggondol­tuk mit teszünk, amikor valakit Júdásnak nevezünk? Vagy amikor gyanakvóan nézünk szét környezetünkben, nincs-e közöttünk Júdás? Vagy amikor kisebb, nagyobb botlásaink, hűtlenkedéseink után szo­rongat a kétség: hátha Júdás voltam, hátha én is Júdás vagyok? Meg­gondoltuk-e, hogy Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy töb­bé ne kelljen Júdástól félnünk, és hogy ne kelljen Júdássá válnunk? Tudjuk-e mi egyáltalán, kicsoda Júdás? A TÖRTÉNELEMBEN, IRODALOMBAN sokféle formában találko­zunk árulással és árulókkal. Tudunk aljas cselszövőkről, gyenge jelle­mekről, tragikus hősökké magasztosult Coriolanusokról és Radame- szekről. Közülük bármelyik típus előfordul keresztyének között is. De csak jelképesen nevezhetjük őket Júdásoknak, s ha megtesszük, tulaj­donképpen nem tudjunk, hogy mit mondunk. Júdás áruló, de minden más árulótól eltérő áruló. Egyedülálló és egyszeri. Minden más árulás legföljebb nagyon távolról, nagyon halványan emlékeztet az ő árulá­sára, de nem azonos vele. Jézus előre jelezte a ráváró szenvedést. Nem titkolta el tanítványai elől, hogy foglyul ejtik, meggyalázzák, elítélik, kivégzik. Nem értet­ték, nem tudták elképzelni, hogy ez megeshet Mesterükkel. Szenvedé­sének legmélyebb titkát azonban csak az utolsó pillanatban, az utolsó vacsora asztalközösségének keretében közölte: „Közületekegy el fog árulni engem.” A leggyötrőbb szenvedés nem a kívülállók részéről, hanem a legközelebbi környezetéből éri. „KÖZÜLETEK EGY EL FOG ÁRULNI ENGEM” — Jézus ezt na­gyon nyugodt hangon közölte. Hatása mégis megdöbbentő volt. Erre egyik tanítványa se gondolt. Eszükbe se jutott, hogy Júdásra nézze­nek. Inkább gondolt mindegyik magára, mintsem hogy a másikról fel­tételezni tudta volna az árulást. Ezért fordulnak tanácstalanul kérdé­sükkel Jézushoz: „Én vagyok-e az, Üram?” Kicsoda Júdás? Senki se tudja, egyedül Jézus. Miért árulta el Jé­zust? Miért szolgáltatta ki ellenségeinek? Miért adott csókkal jelt? Csak találgatunk. Az evangéliumok nem szolgálnak magyarázattal. Titok, nyugtalanító titok a Júdás-kérdés. Magyarázatát századok óta keresik a teológusok, írók, történészek, pszichológusok. Az evangéliu­mok nem adnak magyarázatot, de a titkot plasztikusan állítják sze­münk elé. Kicsoda Júdás? „Egy a tizenkettő közül.” Bonhoeffer szerint ez a ti­tok lényege. Nagyböjti igehirdetésében (1937. március 14-én, Judica vasárnapján) kifejti, hogy a Júdás-titok alapjában Jézus-titok. Érthe­tetlen Júdás árulása, de legérthetetlenebb Jézus viselkedése. Jézus az érthetetlen. JÉZUS MAGA VÁLASZTOTTA TANÍTVÁNYAI KÖZÉ JŰDÁST, pedig tudta, hogy ő fogja elárulni. Ki érti ezt? Júdás kivehette részét mindenből, amiben a többi tanítvány részesült. Előtte is kitárult Jézus egész élete. Látta csodáit, hallotta tanítását. Nyoma sincs, hogy Jézus félt volna tőle, vagy gyűlölte volna. Sőt, kiemelte a többiek közül, ami­kor a kis sereg pénzügyeinek intézését reá bízta. Az utolsó vacsora al­kalmával se becsmérelte. Nem igyekezett Júdást jobb belátásra bírni. Sőt, siettette, szinte ráparancsolt: „Amit tenni szándékozol, tedd ha­mar!” Bonhoeffer rámutatott arra is, hogy ismét csak Jézus titkához ju­tunk el, ha Júdás felöl közelítjük meg az árulást. A gonosz — Madách szavaival: „ a tagadás ősi szelleme” — nem képes elszakadni a jóság­tól, a tisztaságtól. Kénytelen ragaszkodni hozzá, kénytelen szeretni és szolgálni öt, mert tőle függ, mint árnyék a fénytől. „A gonosz Jé­zus legszenvedélyesebb tanítványa” — mondja Bonhoeffer. Érzi a szeretet hatalmát. Erre a hatalomra szeretne szert tenni, de azt is érzi, hogy bármilyen förtelmes tettekre szánja el magát, nem tud függet­lenné válni, nincs önállósága. Ezért gyűlöli Jézust. Júdás szomorú vége is ezt bizonyítja. Csak egy ideig, szinte pillanatokig tart, míg azt kép­zelheti: most kezemben tartom Jézust; most kezemben van az emberi­ség jövője. Hamarosan nyilvánvalóvá lesz, hogy mégis mennyire gyen­ge az ő harminc ezüstpénzt szorongató kemény keze, és milyen erős Jézus erőtelen, átszegzett keze. A történelem, az ember sorsának min­den szála ebben a kézben fut össze. Jézus nem taszítja el magától, nem engedi szabadjára Júdást. Júdás bármennyire szeretne, nem tud elsza­kadni Jézustól. KICSODA JŰDÁS MA? A fanatikus szekták szerint az egyház. Az egyház a középkorban azt mondta, hogy a zsidók. A zsidók Auschwitz után azt mondták, hogy a keresztyének árulták el őket. A nagy egy­házszakadás idején — 1054-ben — Konstantinápolyban azt mondták, hogy a világi hatalom felé kezét kinyújtó Róma; Róma azt mondta, hogy az államérdeket fenntartás nélkül kiszolgáló bizantinizmus. A reformáció azt mondta, hogy az egyházat babiloni fogságban tartó pá­pa. A pápa azt mondta, hogy az egyház egységét megbontó eretnekek. Kicsoda Júdás? Ki az áruló? Ez a kérdés nem vetődik fel élesen a mai keresztyénségben. Legalábbis nem áll homloktérben. Ha valahol, valakiben mégis felvetődik, annak — mielőtt megfellebbezhetetlen vá­laszát kimondaná — tanácsos Jézus tanítványaival így szólnia Jézus­hoz: „Én vagyok-e az, Uram?” Benczúr László A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Keresztyén Békekonferencia ban. Az ülésen a bizottság tagja- Munkabizottsága március 22—27. ként részt vesz D. dr. Ottlyk Ér- közótt tartja idei ülését Prágá- nő püspök. Ökumenikus teológiai konferencia Limában NEM ZÁRULT LE a Hit és Egyházszervezeti Bizottság mun­kája a „Keresztség. úrvacsora, egyházi hivatal” című irat elké­szítésével, amelyet valószínűleg „Limai dokumentum” címen fog­nak emlegetni. Különösen az or­thodox egyházak képviselői hang­súlyozták, hogy az egyházi közös­ség elképzelhetetlen az apostoli hit közös megvallása nélkül. A Hit és Egyházszervezeti Bizottság '1978. évi bangalorei ülésén már fogalmazást fog kapni. Az Egy­házak Világtanácsát régóta sok­féle változatban foglalkoztatta az egyház egységének és az embe­riség egységének összefüggése, mert nyilvánvaló, hogy az embe­riség megosztottsága visszahat az egyházra. Bizonyos emberi ténye­zők sokszor még azonos hitvallá- súak között is gátolják vagy lehe­tetlenítik a teljes egyházi közös­ség gyakorlását. Kirívó eset pél­dául az, hogy egyes azonos hit­Shipiboi indián asszonyok készített egy iratot: a keresztyén reménység közös megvallását, amely sokfelé élénk pozitív vissz­hangot keltett. De sokkal na­gyobb feladat a keresztyén hit közös megvallása úgy, hogy ma­gába ölelje a keresztyén hit 2000 éves tapasztalatát az apostoli kortól kezdve, és mégis idősze­rűen szólaltassa meg hitünk kö­zös tartalmát a mai világban. A NICEAI HITVALLÁS felé fordult a figyelem, amikor a bi­zottság megkísérelte a közös apos­toli hit megfogalmazását. A hit­vallás múlt évi 1600 esztendős jubileuma egyébként is tudatosí­totta ennek tartalmi értékeit és ökumenikus jelentőségét. Mert ez az utolsó hitvallás, amelyet a még osztatlan egyház alkotott, és a keresztyénség nagy többsége az istentiszteleteken ma is hasz­nál. Indokolt tehát az a javaslat, hogy az apostoli hit közös meg­vallása felé első lépésként min­den egyház hivatalosan is fogad­ja el és istentiszteleti életében használja ezt a közös hitvallást. De az is kétségtelen, hogy szük­ség van ennek a hitvallásnak mai közös értelmezésére, ahogyan megkíséreltük a keresztség. az úrvacsora és az egyházi hivatal mai közös értelmezését is. A Hit és Egyházszervezeti Bizottság ezt tekinti most legközelebbi fel­adatának. Itt jegyzem meg, hogy a Niceai Hitvallást az új agen- dánkkal és az új énekesköny­vünkkel kapcsolatban szeret­nénk a mi istentiszteleteinken is bevezetni, a teológus - if júság pe­dig az áhítatokon már használja, és meg is kedvelte. Mert vannak olyan elemei ennek a hitvallás­nak. amelyek a mi korunk em­beréhez ' közvetlenebbül szólnak, mint az Apostoli Hitvallás, ame­lyet istentiszteleten és tanításban természetesen szintén használunk ezután is. A ÚJ TANULMÁNYI PROGRA­MOT is indított a Hit és Egyház­szervezeti Bizottság ..az egvház egysége és az emberi közösség megújulása” címen. A téma szö­vegezése félreérthető és vitatha­tó. Menet közben bizonyára jobb vallásű- dél-afrikai egyházak kö­zött faji különbségek miatt nem gyakorolhatják az úrvacsorái kö­zösséget. Erről a kérdésről, to­vábbá a nők és a férfiak közös­ségéről az egyházban, valamint a fogyatékosok helyéről és szolgá­latáról az egyházban mór vannak ökumenikus tanulmányok, de a munkát folvtatni kell más terü­leteken is. A melbourne-i missziói konferencia óta sokat beszélnek a szegények egyházáról és arról, hogy az evangélium jó híre a sze­gényeknek szól. Szembe kell néz­nünk azzal a kérdéssel, hogy le- hetségés-e igazi és becsületes egyházi közösség szegények és gazdagok között. Nem kevésbé fontos kérdés az, hogy lehet-e és hogyan lehet az egyház külön­böző életkorú, különböző világné­zetű és politikai meggyőződésű, különböző kultúrájú és műveltsé­gű emberek közösségévé. Általá­ban: tudja-e gyógyítani az egyház az emberek közötti elidegenedést, és mit tehet az emberi közösségek megújulásáért? Sokoldalú és ter­mékeny tanulmányi programot ígér az egyház egységének ez a megközelítése, és nekünk is fel­adja a kérdést: hogyan tudunk részt venni ebben a munkában a szolgálat teológiájával? A VENDÉGLÁTÓ ORSZÁG­RÓL és egyházról is kell szól­nunk. Enélkül nem volna teljes a kép. Peru Csendes-óceán menti partja homoksivatag, csak a fo­lyók mentén zöldéi égy-egy kes­keny sáv. A parttól száz-kétszáz kilométeren belül egyszerre 6000 méter fölé szökik az Andok hegylánca az örök hó és jég bi­rodalmába. Az Egyenlítő alatt januárban kezdődik a nyár. egész hónapban 1 mm a csapadék Li­mában, száraz, poros minden. A tenge;’ felől jövő felhők átbuknak az Andokon, és szakadatlan erő­vel öntözik a túlsó oldalon az Amazonas folyórendszerének tro­pikus dzsungeléit. Termékeny le­hetne a sivatag is, há újra kiépí­tenék az inkák öntöző rendszerét. PERU GAZDAG ORSZÁG sze­gény néppel és jólétben élő fel­ső tízezerrel. Boldcfe ország le­hetne más gazdasági és társadal­mi rendszerrel. Vendéglátóink becsületes őszinteséggel tárták elénk problémáikat. Igyekeztek megmutatni a valóságot. Elvittek az előkelő negyedbe, amelyet fal vesz körül őrzött kapubejárattal. Előkelő villák, zöldelő kertek, házi uszodák: víz van bőven. Láttuk a nagyvilági strandot" is. De elvittek a nyomornegyedekbe is, hogy közvetlenül találkozhas­sunk az emberekkel. A hetvenes évek eleién az országba áramló tőke gazdasági fellendülést ígért, de a gazdasági visszaesés annál súlyosabban érintette a népet. A fellendülés idején megindult a vándorlás a városok felé. 1940- ben a lakosság 26" »-a, ma 65°o-a él városokban. Peru lakossága 10 millióról 17 millióra nőtt. Lima lakossága megnégyszereződött. Most 4 miiló. Ebből másfél mil­lió engedély nélkül költözött be, és többnyire önkényesen elfoglalt telepeken, rendes lakás. víz. vi­lágítás és csatornázás nélkül él­nek. Az ipar 70%-a Limában ösz- pontosul. de az ott élő munkás­ság 36°ji-a munkanélküli vagy alkalmilag foglalkoztatott. Néhá- nyad-magammal elvittek egy ilyen körzetbe is a főváros egyik szeméttelepe közelébe. Egy szalé- ziánus barát fogadott fiatalok kö­rében. Elmondták, hogy az egy­ház a nép mellett áll, és próbál segíteni: itt hajlékért, vízért, vil­lanyáramért harcolnak, falun a földért a nagybirtokosokkal szem­ben. Egyházi segélyekből ők is naponta 2000 ebédet osztanak ki szobányi helységben. A fiatalok tiszták voltak, gitár mellett vidá­man énekeltek, megosztották va­csorájukat: a szabad tűzön sült lángos-félét lekvárral. Bizakod­nak, hogy sikerül majd felépíteni egy új, boldogabb Perut. EZEK AZ ÉLMÉNYEK két emléket idéztek fel bennem. Az egyik az. hogy 40—50" éve egy­házi segítséggel is hasonlóképpen próbáltunk enyhíteni népünk nyomorán. És ezt becsületesen gondoltuk. A másik az. hogy bár sok problémával — nem ritkán a jólét problémáival — vesződünk ma is. de a peruihoz hasonló helyzetből mégis csak a szocia­lizmus emelte ki népünket. És ezt nem szabad elfelejtenünk. Prőhle Károly JKáltltf Zoflán /)ü.s/#ö/i a Teológiai. 1 luetltón isist A minden héten megrendezett és megbeszéléssel összekötött „fórum- előadások” keretében március 9-én dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tar­tott előadást a Teológiai Akadémia tanárai és hallgatósága részére. Előadásában a püspök a mai teológus-élet hitbeli, etikai és tanulmányi kérdéseivel foglalkozott, beleállítva ezeket a kérdéseket egyházunk és a mai magyar társadalom életének összefüggéseibe. Az előadást a teológiai hallgatók kérdései alapján eleven és sokoldalú megbeszélés követte. A fórum-találkozás után a püspök megbeszélést folytatott az Aka- . démia tanáraival, a lelkészképzés mai feladatairól, és az egyházunk ' szolgálatával kapcsolatos, időszerű kérdésekről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents