Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-21 / 12. szám
Sikerélmény nélkül is... Az élet nem sikerélmények sorozata, hozzátartozik a kudarc is. Jellemünket alapvetően nem sikereink boldog élménye formálja, hanem kudarcaink elviselése. Az ismert szólás szerint: „Nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja.” Pedagógusnak családban, vagy iskolában; művésznek színpadon, vagy műtermében; politikusnak a közéletben, vagy a nemzetközi fórumon (gondoljunk Madridra!); az egyháznak szolgálata egész területén gyakran kell elviselnie a sikerélmény hiányát. Nem könnyű. Fásulttá, pesszimistává válhat az ember. Munkáját tessék-lássék végzi, esetleg hősies reménytelenséggel. LEHET MÉSKÉPPEN? Egy ószövetségi próféta alakja álljon most előttünk: Jeremiás. Prófétai arcélét a kudarcok elviselése alakította ki. Élete, sorsa figyelmeztet: hűségesen tölthetjük be szolgálatunkat, még ha elmaradnak is sikerélményeink. A böjt egyik formája ez. Jeremiás jellemét két nagy kudarc elhordozása formálta. Szolgálatának két nagy célkitűzését nem tudta elérni. Nem sikerült Jeruzsálem népét megtérésre vezetni. Nem teljesült másik nagy vágya sem, hogy szolgálatával, közbenjáró imádságával, népe nevében és népéért tartott bűnbánatával feltartóztassa Isten ítéletét. „Ne imádkozz ennek a népnek a javáért” — mondta neki az Úr. Hazaárulónak nevezték, pedig szíve Jeruzsálemért dobogott. Amikor a babilóniai király helytartójának, Gedáliásnak, meggyilkolásáért földig rombolták a várost, a menekülők Egyiptomba hurcolták. A hagyomány szerint megkövezték. ILYEN ISZONYÚ KUDARCOT KÖZÜLÜNK nyilván senki se élt át. De ki az, aki még nem szenvedett kudarcai miatt? Ki nem részesült rágalomban? Ki nem szenvedett bántalmat éppen azoktól, akikre szeretetét pazarolta? Ki nem gyötrődött meg nem hallgatott imádság miatt? Kinek nem sajgóit még szíve önfeláldozó szeretető - nek eredménytelensége láttán? Jeremiás példája figyelmeztet: „Az a legény, aki állja.” Újszövetségi szavakkal: az tudja követni Jézust, aki felveszi a maga keresztjét mindennap. Aki nem hátrál meg. Aki hűségesen szolgál sikerélmények híján is. Jeremiás azért állta az Isten által rámért sors ütéseit, mert nagyon szerette Jeruzsálem népét. Bűnével nem azonosult. Szeretete szókimondó, bátor szeretet volt. De a népére zúdult ítélet elszenvedése alól, nem vonta ki magát. Nem a bűnnel, hanem a bűnössel azonosította magát, amikor igy imádkozott: „Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram!” — Csak az állja a meg nem értést, viszautasítást, rágalmat, aki térdenállva szereti visszautasítóit, aki imádkozni tud rágalmazóiért és ellenségeiért. Szülők iránti tiszteletben, gyermekek iránti szeretetben, házastársi hűségben, sőt a hazaszeretetben is ez az erős, megbocsátani tudó szerefet megtartó erő. Jeremiás helytállásának végső forrása nem az imádság, hanem .Isten, aki imádságát meghallgatta, mert közel van a megtört, szívekhez. Hitünket kétségeinktől megszabadítja, reménységgé izmo- sítja. Kigyomlálja szívünkből az elkeseredést. A sikerélmény hiánya ugyanis megtöri a szívet. A megtört szívű ember pedig — éppen imádságában — kérdőre vonja, vád alá helyezi Istent. „Miért vagy olyan erötelen, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni?” (Jer 14, 9) Ez is elhangzik Jeremiás imádságában. KI NEM ISMERI KÖZÜLÜNK EZEKET A MIÉRTEKET? Kétezer éve jelent meg Jézus a földön. Miért, hogy még mindig annyi könny és vér hull? Miért nem tudnak egyek lenni az egyházak? Miért olvasatlan annyi Biblia? Miért nem mondják tovább a szülök az evangélium nagyszerű történeteit? Miért marad annyi üres hely a templomban? Miért? — hányszor hangzik el ez a kérdés betegágyon, koporsó mellett. Hány hinni vágyó fiatal teszi fel Ady- val a kérdést: „Üdve miért nincs az igének? Vággyal, kínnal, miért gyötör pénzes gyönyör?” Ezt kérdezhették tanítványai Jézustól is a viharban: Miért alszik kimerültén, tehetetlenül a viharban, amikor ilyen nagy a baj? Miért nem száll le a keresztről? — kérdezték megfeszítésekor. A megtört szívű ember, amikor imádkozik, a számára érthetetlenné vált, a kérdőre vont, a vád alá helyezett Istenhez imádkozik. Jeremiás is az ő tehetetlennek Iqtszó kezébe kapaszkodott. „Ne hagyj el minket!” — ez vád is, kérés is. A Golgota hegyén az egyik lator is az átszegezett kezű, tehetetlen Jézushoz fordult segítségért, miközben mindenfelől harsogott a vád: Ha Isten Fia, szálljon le a keresztről. ISTEN AZZAL TESZI HITÜNKET REMÉNYSÉGGÉ, hogy elszenvedi kifogásainkat. Azért tud megtartani kétségeink között, mert nem úgy Isten, mint ahogyan mi óhajtjuk. Magára veszi erőtlenségünket, hogy megerősítsen. Szegénnyé lesz értünk, hogy meg - gazdagítson. Vádlottá, hogy az ítéletből megmentsen. Megsebesül, hogy sebeivel meggyógyuljunk. Pokolra száll, hogy nekünk ne kelljen pokolra jutnunk. A vád alá helyezett, kérdőre vont Isten Izrael reménysége. Erre kellett rájönnie gyötrő kétségei között Jeremiásnak. Ha Jézus Krisztus keresztjére nézünk, így kell folytatnunk: Nemcsak Izraelé, mindnyájunké, enyém is. Az erőtlen, a megfeszített Jézusba kapaszkodó hittel énekelhetjük temetésen: „Egyedüli reményem, Ú Istenem, te vagy.” Ezért énekelhetjük a gályarabok énekével: ,.Ha aludni látod öt, ki reményed és erőd, Sión, sohase feledd el. ö megvívhat tengerekkel.” Jeremiás példája bátorít mindnyájunkat. Sikerélmények nélkül is lehet hűségesen szolgálni, megállni a hitben, mert kudarcainkat magáévá telte a kereszten. Elképzelhetetlen, hogy olyan kudarcban legyen részünk, amely már elviselhetetlen, amelyből nem lehet felkelni. Az is elképzelhetetlen, hogy sose legyen sikerélményem, ha neki szolgálok. Elképzelhető viszont, hogy éppen kudarcaim kellős közepén ismerem fel igazán szeretetének méreteit. Benczúr László A NEMZETKÖZI BELMISSZIÖI ÉS DIAKÓNIAI SZÖVETSÉG ÜLÉSE A nemzetközi Belmissziói és Diakóniai Szövetség idei munkaülését Párizsban tartja március 14—20. között. Egyházunk képviseletében SSlázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze és Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója vesz részt az ülésen. Az egyházak egysége felé Ökumenikus teológiai konferencia Limában AZ EGYHÁZ LÁTHATÓ EGYSÉGE első helyen áll az Egyházak Világtanácsa alapszabályában az ökumenikus célkitűzések és feladatok között. Valóban az egyház lényegét, evilági küldetését és szolgálatát alapjaiban érintő kérdés ez. Az egység hiánya kérdésessé teszi az egyház szavahihetőségét, a keresztyén bizonyságtétel hitelességét. ]V[aga Jézus emlékeztet erre az összefüggésre. A HIT ÉS EGYHÁZSZERVEZETI TELJES BIZOTTSÁG január 2-től 16-ig a perui Limában tartotta ülését Nikosz A. Nisszio- tisz athéni ortodox professzor elnökletével és William H. Laza- reth New York-i evangélikus professzor, alosztályi igazgató vezetésével. A 30 tagú állandó bizottság. amelynek tagjaként vettem részt a limai ülésen, évenként ülésezik, a 120 tagú teljes Lima: Francisco Pizarro emlékműve a katcdrálissal amikor főpapi imájában azért Könyörög övéinek egységéért, hogy a világ a keresztyének egybehangzó bizonyságtétele alapján felismerje Jézusban Isten küldöttét, és higgyen Őbenne (Jn 17,20—23). Nem véletlen, hogy a2 ökumenikus mozgalom a misszió területéről kapta a legerősebb ösztönzést a század elején. Azóta erősödött és kiszélesedett az ökumenikus mozgalom. A protestáns és ortodox egységtörekvések az Egyházak Világtanácsában tömörültek, és a Második Vatikáni Zsinat is az ökumenizmus jegyében indult. Eredmények is születtek. A zsinat nem beszél többé szakadárokról és eretnekekről, hanem egyházi közösségekről, keresztyénekről és testvérekről. De a protestáns egyházakat nem ismerték el egyházaknak, pedig az, egymást kölcsönösen egyházként való elismerés volna az út az egyház látható egysége felé. ÉPPEN ÖTVENÖT ÉVE, 1927- ben Lausanne-ban ülésezett először a Hit- és Egyházszervezeti Konferencia, amely célul tűzte ki, hogy az egyház hitelvi és szervezeti egységének teológiai alapjait kidolgozza. Ez a mozgalom integrálódott az Egyházak Világtanácsába, és azóta mint annak egyik fontos bizottsága és alosztálya működik. Különlegessége ennek a bizottságnak, hogy bár a római katolikus egyház nem tagja az Egyházak Világtanácsának. ebben a bizottságban egyenjogú tagként működnek római katolikus teológusok és tanácsadók (14° o). tehát valóban minden egyház képviselve van benne. Ez a bizottság kapta az Egvházak Világtanácsa 1975-ben Nairobiban tartott nagygyűlésétől azt a megbízást, hogy dolgozza ki azokat az alapvető közös tételeket és szempontokat, amelyeknek elfogadása esetén az egyházak esvmást kölcsönösen elismerhetnék igazi egyháznak, és ennek alapján a történeti, hagvomány- beli és szervezeti különbségek mellett is kiépíthetik egymás között a kölcsönösségen alapuld egyházi közösséget. bizottság háromévenként jön össze. Az ülés színhelye a „Szent Apostolokról elnevezett Oázis”, egy római katolikus missziói és konferenciai telep. Valóban oázis a gyors folyású Rimac mellett 1000 méter magasan: alig 80 méter széles és 200 méter hosszú zöld sáv, bőséges forrásvízzel és virágzó trópusi fákkal, mellette mindkét oldalon meredeken emelkednek a száraz kopár hegyek 2000 méter fölé. EZ A BIZOTTSÁG most sokévi munka után befejezte egy egységirat szövegezését, amelynek címe ,.Kerésziség, úrvaosqra, egyházi hivatal”. Ez az irát az egyházat alkotó három fő tényezővel kapcsolatban megkísérli kiemelni azokat a nézeteket, amelyekben az egyházak egyetértenek vagy legalábbis értelmezésükben közelednek egymáshoz. Aránylag könnyű volt az egyetértés kidolgozása a keresztséggel kapcsolatban. Sokkal hosszadalmasabb tanácskozást igényelt az úrvacsora, ahol közismerten nagy a divergencia az egyházak között Krisztus valóságos ielenlétének értelmezésében. De a legnehezebb feladat volt az egyházi hivatal közös értelmezése. Nyitott kérdések továbbra is maradtak a püspöki tiszt értelmezése körül. A pápaság elismerése nemcsak a protestantizmus számára probléma, hanem még mindig választóvonal a római katolikus és az ortodox keresztyénség között. A nők ordinációját pedig sem a katolikus, sem az ortodox egyház nem tudja'elfogadni, és nem közömbös az. hogy a keresztyénség többségét alkotják. A bizottság meggyőződése mégis az, hogy ezek és más, az iratban is feltüntetett különbségek akadályai lehetnek ugyan a szervezeti egyesülésnek. de nem teszik lehetetlenné, hogy az egyházak a tényleg kimutatható egyezés és egyetértés alapján egymást egyházként elismerjék. EZ AZ EGYSÉGIRAT rövidesen az egyházak elé kerül tanulmányozás és állásfoglalás céljából, és ha elfogadják az irat alapvető tendenciáját, akkor jelentős lépéseket tehetnek az egyház látható egysége felé. Ennek jelentőségét aláhúzta a konferencián belül rendezett két úrvacsorái alkalom is. Az első alkalommal az ortodox pap a liturgia közepén — kötelességszerűen és sajnálkozva — bejelentette, hogy a szentséget csak ortodoxnak adhatja. Ezzel kizáródott a konferencia több mint 80 százaléka. A második alkalommal az anglikán pap bejelentette, hogy püspöke külön engedélyével mindenkit részesíthet a szentségben, aki saját egyházának rendje szerint jogosult az úrvacsora vételére. A konferencia fele mégsem vett úrvacsorát, mert az úrvacsora kivételes megnyitása nem kölcsönösségen alapult. Ha református vagy evangélikus lelkész szolgált volna, akkor ismét más egyházak tagjai tartózkodtak volna, mert szerintük az az úrvacsora nem lett volna érvényes, mert a lelkész felavatása nem érvényes, mert a lelkészt felavató püspök felszentelése sem érvényes. Viszont a kölcsönös elismerés jelenthetné. az úrvacsora megnyitását a különböző egyházak között. lehetővé tenné a vegyes házasságok elismerését katolikus gyermeknevelésre kötelezés nélkül. és az együttműködést az egyházi szolgálat sok területén. Addig azonban — azt hiszem — még nagyon hosszú utat kell megtennünk. Mégis iaaza volt a bizottságnak, hogy hálaadó örömmel ünnepelte azt az aktust, amikor egyhangú elfogadó határozattal pontot tett az egyezségi irat után. Prőhle Károly Krisztus meghalt bűneinkért Örvendj Krisztus népe A negyedik vasárnap az örvendezés vasárnapja. A vasárnap latin neve: leatere, amelynek jelentése a vasárnapi bevezető ige alapján: „örvendj Isten népe, és akik az Urat keresitek, jöjjetek, és merítsetek az ő vigasztalása forrásából.” Kissé furcsának tűnik a felszólítás nagyböjt kellős közepén: örvendjetek! Közel van már nagypéntek, Krisztus Urunk halálának ünnepe. A gyászos események inkább szorongó, fájdalommal teli érzéseket keltenek bennünk, mint örömet és vidámságot. Nagy oka van annak, hogy a keresztyén egyház népe Jézus keresztfájára tekihtve is örvendezni tud ezen a vasárnapon. Hiszen a kenyércsodáról szóló evangéliumi üzenet nem csak a mindennapi kenyér előteremtésében mutatja meg Krisztus hatalmát, hanem előre mutat a golgotái kereszten megtört Krisztusi testre, az Úrvacsorában kapott élet kenyerére. A levélbeli ige pedig az ótestamentumból vett példákkal szemlélteti, hogy a Fiúban fiákká lettünk. S így mint Isten gyermekeinek, mint törvényes örökösöknek helyünk van az Isten közelében. — Nem vagyunk a törvényhez kötve, mert miénk az evangélium. Ebből következik: hogy törvényes örökösökhöz méltó életet kell élnünk ebben a világban.
