Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-14 / 11. szám

Levél — ötvenéves házassági évfordulóra Kedves Testvéreim! Vadosfai evangélikus keresz­tyén egyházközségünft házassági anyakönyvének tanúsága szerint jövő hét szombatján ünneplik há- zaságkötésük 50 éves évforduló­ját. Ebből az alkalomból mind gyülekezetünk, mind magam és családom nevében meleg szere­tettel köszöntöm kedves Testvé­reimet! ötven év, fél évszázad együtt házasságban, szeretetben, sok-sok munkában! Nagy. dolgot tett ve­lük a hatalmas I Isten! Ó, de sok házaspár szerette volna megérni még ebben az életben ezt a ked­ves ünnepet —, de nem adatott meg nékik. Talán már csak a te­metőbe mehettek ki párjukhoz. Kedves Testvéreim megkapták ezt a nagyon ritka ajándékot, hogy egészségben megérhették es­küvőjük félévszázados évforduló­ját! Az évfordulón emlékezni szok­tunk. Gondoljanak most . vissza a mögöttük levő, elmúlt évtizedek­re. Elmondhatják azt, amit hálás- szívű emberek elmondtak és amit a Bibliában így olvasunk: „Mind­eddig megsegített minket az ŰR!” (1 Sámuel 7,12) mintha vándor- útjukon egy magas hegycsúcsra értek volna, ahonnan sok min­dent tisztán, jól lehet látni. Meg­vannak a távlatok is! Hadd segít­sek most ebben a visszatekintés­ben. Juli néném és Géza bátyám 1932-ben, a súlyos gazdasági vál­ság idején kerültek össze. Nehéz volt már a kezdet is! Árendás, bérletföldekkel is vesződtek. Csakhamar jöttek egymás után á gyermekek is, és bizony kellett a lábbeli, ruha, iskolaszerek. Nem volt akkor családtervezés, fogam­zásgátlás és efféle manipulációk. Nem foglalkoztak akkor olyan so­kat önmagunkkal az emberek! A mindennapi munka, az élet össze­tartó, kenyérkeresö felelősségtu­data erősen összefogta a családot. A házasélet dolgairól különben is a magyar ember mindig bizonyos szemeremmel gondolkodott és be­szélt . A hitvesi ágyat a szem­éremnek valami tiszta leple ta­karta. A gyermekek is egészsé­gesebbek voltak akkor. Hat gyer­mekük közül kettőnek a tanítta­tása bizony nagy gond volt! De megérte az áldozatot, mert mind az öt élő gyermekük hálásszivű, értékes, derék ember lett! Egyik főiskolai taná-r, másik agronómus egy jólmenö tsz-ben — ahol be­csülik, tisztelik is Lacit —, egyik fiúk velük él, két leányuk pedig a faluban van férjnél. Sajnos a második világháború borzalmai nem kímélték meg családjukat sem. Géza bátyám ugyan kisebb sérüléssel hazakerült a hadifog­ságból —, de a kis Ferikét, mint leventét elhurcolták buta lelket­len gyilkosok. Szegény kis fiú odakinn, nyugaton bombatáma­dás alkalmával halt meg. Pár nappal halála előtt még írt pár sort. „Édes jó Szüleim, nemsoká­ra vége lesz már a háborúnak és sietek haza. Vigyázzanak Gazsira, a kis kutyámra!" Ferike nem ért haza soha. Tudom, még most is emlegetik és fáj a szívük érte, hi­szen szülő sohasem, szíve utolsó dobbanásáig sem tudja elfelejte­ni gyermekét! Isten sokfélekép­pen vigasztalta a családot, de ezt az iszonyú háborús áldozatot nem tudják feledni. Sötét, fekete évek voltak azok! A háború utáni nyomorúság, az újrakezdés sokféle kínja mély barázdákat szántott arcukra. A beszolgáltatásra is, mint valami rossz álomra gondolhatnak vissza. Űjabb megrázkódtatás volt a termelőszövetkezetbe való belé­pés. Jól emlékszem Géza bátyám álmatlan, gyötrelmes arcára. „Mit tegyek? Beálljak — ne álljak be?” — kérdezte. Jó szívvel azt tanácsoltam akkor: nyugodtan álljanak be! Isten talán új kaput, új lehetőséget nyit előttük. Igen nyomorúságos helyzetben voltak már akkor. És akkor új világ kezdődött. Pedig, de fájt a szíve Géza bácsinak azért az ősi, szép darab szántóért ott a Tölösön! Nehéz volt a kezdet: összeszokni a „közösben”. A független, szabad paraszti élet helyett most alkal­mazkodni, engedelmeskedni kel­lett. De azután az összerázódás után csak felülkerekedett az ér­telmes, józan ész, az ősi paraszti szorgalom — és megindultak föl­felé. A régi ház helyén elkészült az új, napfényes szép ház, két lakással! Pár év után be is búto- rozkodtak. Nehéz, harcos évek voltak ezek —, de a családtagok szorgalmas munkáján kívül bese­gített a gyümölcsöskert is, ahol mind jobban termőre fordultak az almafák. Azután egy-egy nö­vendékállat eladása is komoly összeget jelentett Juli néném pén­zesdobozában. összefogott a csa­lád —, áldott volt a sok kéz! Évente elment 10—15 hízott ser­tés, a havi tejpénz pedig olyan kisebb tisztviselői fizetésnek is beillett havonta. Persze mindez igen-igen sok munkával, kocká­zattal és fáradsággal járt! De megérte! Termelőszövetkezetük a lelkiismeretes és jó vezetés —, no meg elsősorban a tagok becsüle­tes munkája révén kiváló szövet­kezet lett. Bizony, ez a tengernyi munka, küszködés mind-mind benne van házasságuk ötven évé­ben! De még betegségek —. két súlyos műtét! — és gyógyulások, sőt koporsók is voltak abban az öt évtizedben. Számíthattak Isten kegyelmére minden napon —, és tudom, hogy Testvéreim számol­tak is ezzel. Azután jöttek egymás után az unokák. Micsoda nagy öröm volt az első unoka érkezése! Majd egymás után a többi. A tavaly nyáron készült családi fényképen — amit legutóbbi látogatásom al­kalmával adtak kezembe —, a 16 unoka mellett már megjelentek dédunokák is! A harmadik déd­unoka, a pici Csilla-Lilla a Dédi- mama ölében mosolyog! Olyan az a nagy családi fénykép, mint va­lami napfényben fürdő virágos almafa, háttérben tiszta kék ég: Isten szeretetének melege. Sugár­zik a derű és öröm a színes fény­képről — amire azt mondjuk Isten áldása —, de ami nem szó, hanem végtelen öröm, gyermekek hűsége és unokák szeretete. Ezek az életnek azok a csodálatos, bol­dog órái. amikor az örömtől túl­áradó szív könnyes meghatott­sággal mondja: megérte a sok munka, a lemondás, a szeretet fáradozása —, köszönöm édes Istenem! Ez is benne van az 50 évben! Az évforduló napján csen­desedjenek el és gondoljanak va­lóban nagy hálával Istenre, aki­nek szeretete életük minden nap­ján és minden eseményében ve­lük volt. Mi, evagélikus keresztyének hisszük és valljuk, hogy életünk nem a véletlen, a vak sors, avagy a természet hatalmában van, ha­nem annak az ŰR Isten a terem­tője és gazdája. Mi gyermekei va­gyunk! Biztonságot adó érzés és tudat ez. ö tartotta meg egészsé­1. Az ószövetségi zsidók kirá­lya híres volt bölcsességéről és igazságos ítéleteiről. Ki volt ez a király? 2. Az evangéliumokban is ol­vashatunk egy tárgyalásról, ahol hamis tanúvallomások is elhang­zottak, és Poncius Pilátus volt a bíró. Ki volt a vádlott? 3. Jézus egyik tanítványa el­Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretet- vendégség: Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor o. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál, Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre. Va.jda Pé­ter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Viragh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél güket, családjukat, otthonuk bé­kességét, házuk táját. Mindez a Mennyei Gazda ajándéka! Jövő hét szombatján, ha majd szíves kérésükre és hívásukra otthonuk­ban családi hálaadó istentisztele­tet tartunk — mindezt szóval, énekkel és imádsággal is elmond­juk Istennek —, és egymásnak. Bizony áz ilyen évforduló el­gondolkoztató. Sok minden meg­változott az idők során, sokan már nincsenek is velünk. Siető, hajszás világunkban azonban nem áll meg velünk az idő! Ütőn vagyunk... cél felé megyünk! Gyorsan tovatűnő 50 esztendejük jubileumán lássák meg kedves Testvéreim az elmúló, rövid föl­di élet végső célját: Isten orszá­gában az örök élet ajándékát. Tudjuk, hogy nem a megsemmi­sülés, a temetői gödör vár reánk, hanem más, új testben más és új élet — Istennél. A síron innen sok harcunkban, fáradságos mun­kánkban Urunk erőt ád, felemel, Jézus testében és vérében bűne­ink bocsánatát adja, lehetőséget az újra kezdésre. Életünk végén, a célnál pedig az igéből hittel megismert Megváltónk, hű bará­tunk, Jézus vár az ígért új élet­tel. Minden nappal, minden órá­val Feléje közeledünk! Még addig azonban adjon az ŰR Isten kedves Géza bátyám­nak és Juli nénémnek erőt, egész­séget, testi-lelki békességet, a családnak el nem fogyó szerete- tet és örömöt. Szívből kívánjuk — és kérjük —, hogy még sokáig szerethessék és segíthessék egy­mást, vigyázhassanak egymásra azzal a hűséges szeretettel, amint erre megesküdtek ezelőtt 50 év­vel a vadosfai templom oltára előtt. Kívánunk mindkettőjüknek szép életalkonyt, csendes nappa­lokat és pihenő álommal megál­dott jó éjszakákat. Soraim végén mind gyülekeze­tünk, mind a magam részéről megköszönöm Géza bácsi 45 éves presbiteri munkásságát é$ 10 évi gyülekezeti gondnoki szolgálatát. Nincs az elfelejtve sem Istennél, sem nálunk. Áldott olvasmányként ajánlom elolvasásra énekeskönyvünk 13. énekét. így kezdődik: Mily nagy az' ÜR kegyelmessége, van-e em­ber kit meg nem hát? ... Bibliá­jukból pedig, ami nem asztali dísz, de mint kenyér volt szobá­jukban és amelybe szorgalmasan beírtak minden családi eseményt, olvassák el együtt, hangosan a 23. zsoltárt! „Az ŰR az én pászto­rom ... nem szűkölködöm ... lel- kemet megvidámítja ... Uram ve­lem vagy...” Szeretetteljes testvéri üdvözlet­tel a viszontlátásig telkipásztoruk: Sümeghy József evangélikus lelkész árulta mesterét. Melyik volt ez a tanítvány és mit tett? 4. Egyszer megkérdezték Jé­zustól, hogy ki a felebarát. Me­lyik példázattal válaszolt Jézus a kérdésre ? Válaszaitokat március 28-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztőséége, Budapest, Puskin utca 12. 1088. 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de, 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rá­kosbegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 11. Kósa László. Rákos­keresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madoesai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef. de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.). de. 11. (úrv.), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rózse István. Csillaghegy de. fél 10, Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mező­si György. Kérdéseink Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. március 14-én „Jézus így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátrate­kint, nem alkalmas az Isten or­szágára” (Lk 9,62). VASÁRNAP. — „Isten ezt fe­lelte Mózesnek: Vagyok aki va­gyok” (2 Móz 3,14 — Jn 17.25—26 — Lk 9,57—62 — Zsolt 49). Aki­nek a nevét ismerjük, azt meg­szólíthatjuk, kérhetjük, követel­hetjük, közösségünk lehet vele. Ilyen kapcsoltunk Istennel azért lehet, mert Jézus Krisztus megis­mertette őt velünk. A legdrágább felismerés: Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeretetét naponként ránk árasztja,mert elfogad gyer­mekeinek bennünket. „Benned je­lent meg az Isten kegyelme, Me­lyet nem ér föl az emberi elme. Hitünk nagy titka, hogy testbe öltöztél, S e földre jöttél” (122. ének 5.). HÉTFŐ. — „Megszabadítom őket minden vétküktől, mert el­pártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek” (Ez 37,23 — Jn 17,19 — Lk 9,51—56 — Jn 14,1—7). Jézus mindig, min­dent megtesz azért, hogy hozzánk jöhessen, s mi befogadjuk őt. Mi pedig bűnünkkel, közömbössé­günkkel, hitetlenségünkkel eltor­laszoljuk az útját. Az ő végtelen szeretete, hogy nem veszt el ben­nünket bűneink miatt, hanem megtisztít azoktól, így szentel meg bennünket. „Bár szinte szá­ma sincsen, Bűn mit árthatna már? Rám tekint az Isten. Mert szent vér, drága ár Rótta le tar­tozásomat. Nem rettenti már szí­vem Se sír, se kárhozat” (784. ének 3.). KEDD. — „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te . vagy Uram, az én Istenem!” (Jer 31,18 — Jel 3,20 — 1 Pt 1,13—21 — Jn 14,8—14). Állandó vívódásunk az, hogy bűnünkből szeretnénk Isten­hez térni, de ismételten tapasz­taljuk erőtlenségünket. Győzel­mes fegyvert kaptunk az imád­ságban: Istent kérhetjük, hogy ő térítsen vissza bennünket őhozzá. Biztosan remélhetjük imádságunk meghallgatását, hiszen az aka­dálytól Jézus megszabadított ben­nünket. „A metérésre Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy. megáll­hassak egykoron, Uram* színed előtt” (431. ének 6.). SZERDA. — „Jézus mondja: Most megrendült az én lelkem, és mit is mondjak? Azt kérjem: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen ezért jutottam erre az órára, hogy ezt kérjem: Atyám, dicsőítsd meg a te neve­det!” (Jn 12.27—28 — Ézs 4R in _ Jób 7,11—21 — Jn 14,15—21). Sok keresztyén ember szeretné azt, ha hite következménye képpen nem volna az életében szenvedés. Isten nem úgy adja szeretetét, hogy megment betegségtől, próbatétel­től. Jézus Krisztust adta, aki az egész világ bűnéért szenvedett, hogy így Szentlelke erejével ne­künk is erőt adjon a szenvedés­ben türelemre és hálaadásra.” Bű­nömnek büntetése Volt rajtad ó, igaz. Megváltóm szenvedése Lón nékem a vigasz. Ki méltó a ha­lálra, Itt állok én szegény, Irgal­mad esdve, várva: Add el ne vesszek én!” (177. ének 3.). CSÜTÖRTÖK. — „Magunk hallottuk és tudjuk, hogy való­ban ő a világ üdvözítője” (Jn 4, 42 — Ézs 43,3 — Ez 13,17—23 — Jn 14,22—26). Jézus Krisztus ér­tünk hozott áldozata akkor válik számunkra éltető erővé, ha nem­csak tantételként, hanem nekünk szóló ajándékként fogadjuk azt, és erről szavunkkal és magatar­tásunkkal bizonyságot is teszünk. Befelé forduló vallásosság he­lyett, segítő szolgálattal bizonyít­hatjuk, hogy Krisztus a mi Üdvö­zítőnk. „Ö, segíts mással tenni, Mit te tettél velem, És szolgálat­ban lenni Kész szívvel szüntelen, Elvetve önzést érdeket, Az hajt­son, ami téged, A tiszta szeretet” (784. ének 7.). PÉNTEK. — „Eljön minden nép, amelyet- alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet ad­nak nevednek” (Zsolt 86,9 — Róm 10,14 — 1 Thessz 2.13—20 — Jn 14,27—31). Jézus igényt tart min­denkire, hogy segítő szeretetében részesítsen mindenkit. Ebben a szolgálatában várja a mi róla szó­ló bizonyságtételünket. Roppant nagy felelősség, de öröm is, hogy róla szólhatunk. „Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves ven­dégünk. Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk. Szólásra készíts nyelvet, Adj ta­nulásra kedvet, Hajts fület a hallásra, Gyújts szívet megtar­tásra” (292. ének 3.). SZOMBAT. — „Istenem, te ta­nítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat” (Zsolt 71,17 — 2 Tim 3,14 — 2 Tim 4,1—5 — Jn 15,1—8). Emberi kapcsolatok próbaköve is a hűség. Még in­kább így van Istenhez való viszo­nyunkban. Időnként való felbuz­dulásunk iránti kevés ahhoz, hogy életünk és bizonyságtételünk ere­je legyen. Egyedül a nála való megmaradás tesz képessé próbaté­telt elviselni, és másokat hűséges szeretettel segíteni. „Maradj meg hűségeddel Velünk, Uram, Isten, Adj erőt. hogy megálljunk Mind­végig a hitben” (290. ének 6.). Bárány Gyula EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telei: Mezősi G.vörgy Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—130? 18.20562 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasayomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — SOLTVADKERT. Február 28-án teológusnap volt a gyüle­kezetben. Az igehirdetói szolgá­latokat az anyagyülekezetben dr. Selmeczi János otthonigazgató, a gyermekek között Csonka Zsu­zsanna II. évi. hallgató, Bócsán pedig Magassy Sándor V. évf. hallgató végezte. A gyülekezeti esten a teológusok „Hivatásunk” összefoglaló címen a világi és egyházi hivatás keresztyén értel­méről szóltak versmondás és éneklés keretében.' Az említettek mellett Aklan Béla és Zólyomi Mátyás III. évf. hallgatók szol­gáltak. A gyülekezet a teológus- nap alkalmából 12 319 Ft offer- tóriummal és értékes természet­beni adománnyal támogatta lel­készképzésünket. — KECSKEMÉT. A február havi szeretetvendégségen dr. Vá­mos József teológiai akadémiai tanár tartott előadást a Lutherá­nus Világszövetség európai ki­sebbségi egyházainak sajtószol­gálatáról. — GYŐR. A gyülekezet feb­ruár 21-én tartott közgyűlése egy­hangúan megválasztotta gyüleke­zeti lelkészeinek Bödecs Barna­bás győri másodlelkészt és lttzés Gábor korpáromi lelkészt. Az ik­tató istentisztelet április 4-én, va­sárnap délelőtt lesz. Az iktatás' szolgálatát Bárány Gyula esperes végzi. Igét hirdet D. dr. Ottlyk Ernő püspök. — RÉGI, használt, 1947 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyííjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy­kori Árva és Szepes megyékben fel­adott levelek. Cornides Sándor bélyeg­kereskedő. Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — A NAGYALASONYI GYÜLEKE­ZET ez év szeptemberében megkezdi temetőjének rendezését. A hatvan éves használati idő letelte után lezár­ja. kiüríti, majd újbóli temetések le­hetővé tétele céljából rendezi a régi temetőrészt. Kéri ük az ott levő sírok hozzátartozóit, hogy a síremlékek el­szállításáról, vagy a sírhelyek újbóli megváltásáról jelen hirdetés megjele­nésétől számított hat hónapon belül intézkedni szíveskedjenek. Exhumálás szükségtelen. A gyülekezet elnöksé­ge. — Cím: Evangékkus Lelkászi Hi- vátal, Nagyalásony 8484.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents