Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-14 / 11. szám

Kérdőjeles mondatok Mitől „üres” a beszéd P „Senki meg ne tévesszen tite­ket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Ef 5,6—7). BESZÉDÜNK MINŐSÉGÉN IS meg kell látszania annak, hogy Isten gyermekei vagyunk. A be­széd drága ajándékát „keresztyé­nül” kell használnunk, vagyis úgy, ,,hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (4,29). Erről a helyes beszédről olvashattunk lapunk múlt évi július 5-i számában. Be- zédünk most újra „téma”. Ez a fontosságát mutatja. Pál is több­ször visszatér hozzá. A parázna- sággal és nyerészkedéssel kapcso­latban is szükségesnek látja a fi­gyelmeztetést: „ostoba beszéd, vagy kétértelműség” (trágárság) nem illik a gyülekezet tagjaihoz. (5,4) Valóban nem ! Ma sem! In­dokolt az apostoli intelem. Hiszen az ocsmány beszéd veszedelmes járványként terjed. Tág tere van itt különösen a trágár kifeje­zéseknek, otromba, kétértelmű, vagy inkább nagyon is egyértel­mű tréfáknak. Ezek nemcsak szí­vünk tisztátalanságáról árulkod­nak, hanem arról is, hogy az iga­zi derű és nemes humor hiányzik belőlünk. Ebbéli ürességünket próbáljuk eltakarni sikamlós Sex­tréfák ócska pótszerével. Sajnos a gyülekezet tagjai sem mentesek mindezektől. Pedig „az Isten tet­szése szerint valóságos szentség­ben teremtett új ember” (4,24) megtisztított szívéből tisztátalan beszéd nem jöhet elő. Feli kell te­hát vennünk a harcot a szennyes, tisztátalan beszéd bennünket fe­nyegető fertőzésével szemben. A BESZÉDDEL KAPCSOLA­TOS MAI IGÉNK mindezen kívül még egy különleges „veszély- helyzetre” hívja fel figyelmün­ket: az „üres beszéd” okozta ve­szélyre. „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével” — fi­gyelmeztet bennünket is Pál le­vele. Mi ez az „üres beszéd”? Általánosságban arra .gondol­hatunk: üres a beszéd, ha hiány­zik belőle az, aminek benne kelle­ne lennie. Üres a fészek, ha nincs benne a lakója. Üres az er­szény, ha nincs benne pénz. Be­szédünk is megfelelő tartalom nélkül válik üressé. Szavaink ilyenkor olyanok, mint az üres hordó kongása. Mennyiszer talál­kozunk ezzel mindennapi éle­tünkben. Pörög a nyelv, árad a szózuhatag, de olyan mint a pely- .va, amelyben már nincsen mag. Szavaink ilyetén megüresedése még nagyobb ürességről árulko­dik: belső világunk ürességéről. „Szólj! — s „ki vagy?” — meg­mondom egészen: Nékem üres fe- cse|őt fest az üres fecsegés.” — írja a költő. „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűsze­rezett ...” írja az apostol (Kol 4,6). AZ ÜRES BESZÉD igazi ve­szélyt mégsem akkor jelent, ha hiányzik belőle a megfelelő tarta­lom. Sokkal nagyobb a baj, ha olyasmi van benne, aminek nem kellene benne lennie. A felelőtlen és erkölcstelen életfolytatás, gyakran a kegyesség ruhájába öl­töztetett, hamis és hazug „ideoló­giája” ez. Mindig ezzel találko­zunk, amikor megpróbáljuk „igazolni” bűneinket, vagy ami­kor másokat is arra a görbe útra akarunk csalogatni, amelyen ma­gunk is járunk. Különösen a nemi erkölccsel és az anyagi javakkal való könnyelmű, vagy gátlástalan visszaéléseknél található meg ez! Olyanokról van itt szó, akik az „engedetlenség fiai”: hallják ugyan Isten igéjét, mégsem azt, hanem saját kívánságukat köve­tik. Nemcsak rendetlenül élnek, hanem „üres, fellengzős szóla­mokat hangoztatva, feslett éle­tükkel testi vágyaik kielégítésére csábítják azokat, akik elszakad­tak a tévelygésben élőktől. Sza­badságot ígérnek nekik, bár ma­guk a romlottság szolgái ...” (2 Pt 2,18—19). MIÉRT VESZEDELMES az ilyen könnyelmű életfelfogást igazoló „üres beszéd”? Mindenekelőtt azért mert a természetes ember számára (ó-emberünk számára) nagyon „testhezállónak” és elfogadható­nak tűnik. Hiszen a megtévesztő beszédre mindig fogékonyabb az emberi szív. Az ilyen „üres be­széd” mindig könnyebben hódít, mint. az igaz szó. „Szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély . . .” — írja lelki gyermekének Pál (2 Tim 2,17). Még veszedelmesebbé teszi az ilyen „üres beszédet” az a fény, hogy mögötte mindig a Nagy Csá­bító rejtőzik (I. Móz 3.), aki min­den eszközzel az „isteni élettől” akarja elidegeníteni Isten gyer­mekeit. Talán nem véletlen, hogy a „megtéveszt” szó, amellyel itt az apostol az „üres beszéd” vesze­delmétől óvja a gyülekezetei, ezen kívül csak még egyszer fordul elő leveleiben, éspedig ott, ahol az első ember elbukására és vele kapcsolatban a Kísértő félreveze­tő mesterkedésére utal (1 Tim 2, 14). Az „üres beszéd” tátongó, sö­tét mélyén tehát — „kellő megvi­lágítás mellett” — előtűnik a „ha­zugság atyjának” sötétben rejte­ző, torz „arca” is. HOGYAN VÉDEKEZZÜNK az „üres beszéd” megejtő csábításá­val szemben? Talán különösnek tűnik, ha azt mondjuk: mindenekelőtt „jó fül­re”, „jó hallásra?’ van szüksé­günk. A zene világában ezzel tud­juk megkülönböztetni a tiszta hangot a hamis hangtól. Valami hasonlóra van szükségünk a meg­tévesztő, üres beszéddel kapcso­latban is. Ez a „jó hallás” a Jézus Krisztusban való igazi hit kísérő­ajándéka. Általa tudunk különb­séget tenni az igaz és a hamis be­széd között. A legfontosabb védekezés az, ha „a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez” (1 Tim 6,3), ragaszkodunk és ahhoz’ tart­juk magunkat. Ö éppen azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igaz­ságról (Jn 18.37). Sőt: Ö maga az igazság (Jn 14,16) és Ö a világos­ság. Aki tehát Öt követi, nem jár sötétségben, hanem övé az élet vi­lágossága (Jn 8,12). Ebben a védekezésben nem va­gyunk magunkra hagyva. Jézus Krisztus maga ajándékoz meg minket „az igazság Leikével”, aki elvezet bennünket a teljes igaz­ságra (Jn 16,13). Ennek a Léleknek a vezetésére teljes bizalommal és engedelmesen ráhagyatkbzhatunk. Ő olyan úton vezeti Isten gyer­mekeit, „amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Űr népe járhat rajta” (Ézs 35,8). Ezért hát: „Jöjjetek, járjunk az Űr világosságában!” (Ézs 2,5). Laborczi Zoltán Sürgetés A Kovács Margil-naptár januári képéhez Űj év, új kezdet, új alkalom. Űj képesnaptár a falon. A „Kürtös leány”! Szinte elémlobban. Nem is fújhatná kürtjét jobban. Csupa tűz-láng, elszánt igyekezet: Most! Percek múlva már késő lehet! Örömre hív, vagy vészt sikolt a jel, kürtjét fújnia kell. Űj év, új kezdet és új alkalom. S ez a kép a falon mintha Mesterem sürgetése lenne, általa Ö parancsolna, üzenne, hogy örömmondó útra küldjön engem, a kürt némán, porosán ne pihenjen. Ha milliók várnak jóhírhozóra, sürget minden perc, drága minden óra: szóval, élettel vinni szerteszét, hírüladni Isten szeretetét. Túrmezei Erzsébet Nőnap egy szeretetotthonunkban „Mária, segíts kiválasztani, me­lyik ruhámat vegyem fel” — kér a 80 éves Betty néni, amikor a szobájába lépek. „És miért öltö­zik ma Betty néni ünneplőbe?” „Nők napja van — hát nem tu­dod?” — kapom a kissé szemre­hányó választ. S halkabbra fog­va a hangját, bizalmasan megkér­dezi még: „Mit gondolsz, a mi férfi lakóinknak eszükbe jut ez?” „Majd finoman figyelmeztetem őket” — villan át rajtam a gon­dolat és megnyugtatom Betty né­nit, hogy biztosan gondolni fog­nak az ünnepre. Elvégezzük a reggeli teendőket, aztán indulok a férfiak szobájába. Itt engem fog el egy kis bizonytalanság, de azért elszántan belépek. „Hol van Bandi bácsi?” — keresem rögtön a hiányzó lakót, akire leg­inkább számítottam, hogy meg­érti a finom célzást. „Elment vi­rágért” — hangzik a válasz — „tudja nőnapra vesz valamit”. Fellélegzem, itt tehát nincs szük­ségem a figyelmeztetésre. De mi legyen már most a mi teendőnk, a gondozóké. Hiszen ha az Otthon lakói ünnepre készül­nek, a „keretet” hozzá nekünk kell megteremtenünk. Egyikünk a cukrászdába szalad süteményért, a másik a társalgót szépíti, díszí­ti virággal. A készülődés izgalma lassan átterjed a Ház minden la­kójára, azokra is, akik reggel nem gondoltak a Nőnapra. Délben, amikor áhítatra gyüle­kezünk, előkerülnek a kis virág­csokrok, minden nőnek jut belőle, de nemcsak a virágból, hanem a kedves köszöntő szavakból is. Az áhítatot végző lelkészünk szintén megemlékezik erről az ünnepről, amely íme a Szeretetotthonnak is ünnepe, hiszen itt is férfiak és nők élnek együtt. Idős emberek, akik egy életen át egymásra vol­tak utalva és megtapasztalták a másik fél segítségének erejét és áldását. Nyugdíjas lelkészek, fér­jek és egyedül maradtak, emlé­keznek arra, mit jelentett és je­lent a nők segítsége a számukra. És mi nők, lakók és dolgozók, meghatottan fogadjuk ezt az ün­neplést. Jól esik a figyelmesség és megszületik az elhatározás: ez­után szeretnénk még inkább, még teljesebben segítőtársai lenni a férfiaknak — Isten rendelése sze­rint. Missura Tiborné Böjt 3. vasárnapján az oltárte­rítő színe: lila: A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 11,14—28; az igehirdetés alapigéje: Ef 5, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 14-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvétíti a Petőfi rádió. Igét hirdet GÖRÖG TIBOR Óbu­dai lelkész. — LELKÉSZAVATÁS A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN. Már­cius 21-én, vasárnap délután 5 órakor a fasori templomban dr. Káldy Zoltán püspök lelkész- szé avatja Dókáné Lakos Magdol­na hévízgyörki, Muntagné Bar- tucz Judit fasori és Takácsné Kovácsházi Zelma Deák-téri lel- készi munkatársat. XfÉ VASÁRNAPIÉI Világosság fiai vagyunk! Ef 5,1—9 Egyre beljebb megyünk a böjti időbe. A Jjöjt számunkra azért fon­tos idő, mert mind jobban figyelünk Jézus szolgálatának kiteljesedé­sére, arra, hogy „önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Isten­nek kedves illatként”, —ahogy mai igénkben azt Pál apostol kifeje­zi. Jézus áldozata, a golgotái kereszten szenvedett halála, az Isten ér­tünk való cselekedetének, atyai szeretetének bizonysága. A böjti idő vasárnapjain most egymás után fogunk hallani Jézus áldozatának eredményéről, gyümölcséről. Mai igénk ezt ebben a mondatban fog­lalja össze: „világosság vagytok az Űrban”. Mit is jelent ez a mondat? JÉZUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA. Aki vele jár, vele van közös­ségben, annak élete tőle nyer fényt, világosságot. Pál leveleiben na­gyon sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel: „az Űrban”. Ezzel mondja el azt, hogy vele vagyunk közösségben, hiszünk benne, élete a mi életünk, követjük őt, az ő életét vesszük magunkra, szolgálatá­nak folytatói vagyunk. Így lehetséges az is, hogy ránk esik Jézus fé­nye, világossága és mi annak továbbadói, továbbsugárzói leszünk. Csak akkor és addig, amikor és ameddig Vele járunk. Ahogy a nap­raforgó keresi tányérjával mindig a nap fényét, úgy fordul a mi éle­tünk mindig Jézus felé: Őrajta tájékozódunk, fényét verjük vissza embertársaink felé. „ÉLJETEK ÚGY, MINT A VILÁGOSSÁG FIAI” — buzdít az apostol szava mindenkit, aki Jézust követi. Mert az ördög nem al­szik, megtévesztő üres beszédekkel igyekszik erkölcsi magatartásun­kat szembefordítani hitünkkel. A Jézushoz méltó életvitel nem kis problémát jelentett a pogányságból jött efezusiaknak és másoknak is. De mi sem vagyunk mentesek ilyen kísértésektől. Ezért jól figyeljünk arra. mit mond az apostol arról, ami „nem illik”, ami nem méltó a „szentekhez”. Nem ad teljes felsorolást, de azokat a bűnöket vészi elő, melyek éppen a levél olvasóit szorongatják. Nekünk sem árt ezekkel szembenézni, mert a mi életünkben is erős a kísértés az Istentől ka­pott ajándékkal való visszaélésre. A szexualitás Isten ajándéka, ebbe rejtette bele Isten az emberi nem fennmaradását, továbbélését. De visszaélés ezzel az ajándékkal az emberi test áruba bocsátása, az erő­szakoskodás vagy éppen a homoszexualitás. A pénz és az anyagi ja­vak birtoklása sem bűn. — sokféle szolgálatot lehet vele segíteni, tá­mogatni, de ha az eszközből cél lesz. a másik ember megkárosítása, ügyeskedés és harácsolás, munka nélkül szerzett jövedelem, — az ilyenekben „ne vegyetek részt” —, mondja az apostol. Ajándék a be­széd, a szó is, segítségével teremthetünk közösséget, egyszerűen vagy művészien tehetünk vallomást arról, ami bennünk van, de jaj. ha ez is visszájára fordul: ha ostoba, üres fecsegéssé vagy ocsmány, sikam­lós, kétértelmű élcelődés eszközévé lesz. Ez nem illik a világosság fiaihoz. Nemcsak Isten gyermekei, de az egész társadalom is szenved, ha ezek a bűnök elhatalmasodnak. Sok embertársunknak jelenthet se­gítséget, támaszt, ha életvitelünkkel ezeken a területeken világítani tudunk. Éljetek úgy, mint a világosság fiai! . - köp asiäüüä KEVÉS VOLNA, HA CSAK AZT MONDANÁNK EL, hogy mi nem illik, mit ne tegyünk. Igénk is beszél pozitívumokról. A világosság fiaihoz illik a hálaadás, a világosságnak gyümölcse is van: a jóság, igazság és egj^enesség. Az önmagát értünk áldozati ajándékul adó Jé­zusnak hálával fizethetünk. Mégpedig úgy, hogy a hálát elosztjuk az embertársaink között. Ez illik a világosság fiaihoz: „járjatok szere- tetben, ahogyan a Krisztus is szeretett titeket.” Jézus iránti hálából szeretem az embertársaimat, ebben a hálaadásban van benne a kö­szönetéin is azért, hogy megőriz a sötétség cselekedeteitől. Mert e sö­tét bűnöktől megmenekülhetek, hiszen „az Űrban” vagyok! Nemcsak a szeretetben van ilyen kölcsönösség. A többi is „gyümölcs”, amit igénk elősorol. Egymáshoz jóságosak is azért lehetünk, mert megis­mertük Isten jóságát, méllyel velünk bánik. AKIK MEGISMERTÜK ISTEN IGAZZÁ TEVŐ SZERETETÉT, mi­ért ne küzdhetnénk a világban az igazságosság győzelméért s mind­ezt nyíltan és őszintén, egyenességgel és bizalommal. Ma, amikor napról napra fagyosabb szelek fújnak világunkban, enyhülés helyett fagyasztani akarják az emberiség életét, — különösen fontos lehet az egyház hitből fakadó, világító szolgálata a jóság, az igazság és az egyenesség területén. Ne adjuk fel a reményt! Bölcsen éljünk és böl­csen sáfárkodjunk azzal, amit kaptunk „az Űrban”! Tóth-Szöllös Mihály Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük áldozatodat, megváltó halálodat, bűneinket megbocsátó szeretetedet. Világosság fiaivá tettél minket, de oly ne­héz világítanunk. Maradj velünk, hogy fényedet sugározhassuk, tölts meg minket Lelkeddel, hogy ellene tudjunk állni sötét bűnöknek és azt tegyük, ami a tieidhez illik, hogy megteremjenek a világosság gyümölcsei életünkben. Használd fel szolgálatunkat embertársaink között a jóság, az igazság és az egyenesség érdekében. Urunk, hall­gasd meg imádságunkat! Ámen. Krisztus meghalt bűneinkért * Szemeim az Urra néznek szüntelen A harmadik vasárnap a „szemek” vasárnapja. Latinul: oculi,, amelynek jelentése a vasárnap bevezető Zsoltár verse alapján így hangzik: „Szemeim az Úrra néznek szüntelen: fordulj felém, és kö­nyörülj rajtam” (Zsolt 25, 15, 16). Az Istenre tekintő, benne bízó, tőle segítséget váró egyház könyörgése ez. Nem alaptalan az egyház népének reménysége és várakozása, hi­szen az evangéliumi igéből az ördögöt, sötétséget, az erős fegyverest legyőző Krisztus tekint felénk. Igénk hirdeti: Krisztus a legerősebb, Ő a győztes. Ez a keresztyén egyház reménysége, vigasztalása és ere­je harca a küzdelmei között. Szükségünk is van erre a biztatásra. Hiszen a Jézus útján való já­rás, Isten ügyének képviselése nem mindig egyszerű dolog. Napról napra való felelősségteljes döntés Krisztus mellett, amely döntés ese­tenként komoly harc közben születik. Komoly az elvárás is! Hiszen mint a győzedelmes harcoló Krisztus megváltottjai, a „világosság fiai” kell, hogy éljünk ebben a világban, ahogyan a levélbeli ige is írja. Harcolni többek között a paráznaság, a tisztátalanság, nyerészkedés, ostoba beszéd stb. ellen, hógy életünk Istennek tetsző élét legyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents