Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-26 / 52. szám

f Teljes „Békesség a Földön!” KARÁCSONY ÜNNEPÉVEL már kezdettől fogva összekap­csolódott a béke fogalma. Ez már az ószövetségi messiási próféciák­ban is nyilvánvaló. Ézsaiás pró­féta „Békesség Fejedelmének” nevezi az eljövendő Messiást (Ézs 9. 6), és arról jövendöl, hogy eljö­vetelekor ”a farkas majd a bá­ránnyal lakik, a borjú, az orosz­lán és a hízott marha együtt le­gelhetnek” (Ézs 11, 6). Mikeás próféta pedig arról szól, hogy a messiási kor emberei „kardjaik­ból kapákat kovácsolnak, lánd­zsáikból metszőkéseket” (Mik 4, 3). Amikor Isten angyalai a bet­lehemi mezőn hírül adták a Sza­badító megszületését, így énekel­tek: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2, 14) pet mutat. A gyarmati sorsból fel­szabadult országok gazdaságilag és ennek következtében politikai­lag is továbbra is függő viszony­ban maradnak a régi gyarmattartó országokkal, hiszen rövid idő alatt nem tudtak olyan gazdasági rend­szert kialakítani, amely gazdasági­lag f üggetlenné tehette volna őket. Ezért van az, hogy ezek a népek — összefoglalva fejlődő népeknek szoktuk nevezni őket — a fejlő­ben éhezik, míg az egyharmad ré­sze, ha nem is dúskál a javakban, általában gondtalanul él. KÖZGAZDÁSZOK ÉS POLI­TIKUSOK NEMCSAK VILÁ­GOSAN LÁTJÁK ezt a fonák helyzetet, hanem azt is tudják, hogy amíg ezt a helyzetet valami­képpen nem orvosolják, addig nem lehet tartós békéről beszél­ni. Ez persze nem képzelhető el SOKAN ÜGY ÉRTELMEZIK ezt a békességet, hogy ez csak a szív és a lélek belső békességét jelenti. Hiszen Jézus elsősorban azért jött el, hogy a bűn eltörlé­sével megbékéltesse az embere­ket Istennel. Azonban az ószövet­ségi próféciák gondos tanulmá­nyozása, valamint Jézus Krisztus megváltói munkásságának vizs­gálata meggyőz bennünket arról, hogy a Jézus Krisztus által hozott békességet nem szabad ilyen be­szűkültén, csak a lelki kapcsola­tokra vonatkoztatnunk. A Krisz­tus által hozott béke az emberek teljes békéjét, belső és külső bé­két, lelki békességet és világbé­két jelent. Nem véletlen, hogy a világ békéjéért küzdő egyes ke­resztyének és egyházi csoportok azzal a meggyőződéssel végzik szolgálatukat, hogy béketörekvé­sük megegyezik Isten akaratával és teljes összhangban van a Jé­zus Krisztus által hirdetett evan­géliummal. A VILÁGBÉKÉÉRT FELE­LŐSSÉGET ÉRZŐ EMBEREK AZONBAN azt is tudják, hogy az emberiség békéjéhez mindenek előtt az szükséges, hogy a népek és államok között' olyan viszony és kapcsolat jöjjön létre, amely a háború kitörésének a lehetősé­gét is megakadályozza. Ennek a viszonynak az alapja pedig az, hogy az egyes népek és államok ne legyenek egymás kénye-ked- vének kiszolgáltatva, azaz ne le­gyenek sem politikailag, sem gaz­daságilag egymástól függő vi­szonyban. Mivel a politikai fe­szültségek, sőt, még a fegyveres konfliktusok is mindig gazdasági tényezőkre vezethetők vissza, azért a világ békéjéhez feltétlen hozzá tartozik egy olyan igazsá­gos gazdasági rendszer kialakítá­sa, amely megszünteti azt a lehe­tőséget, hogy az egyik nép ki­zsákmányolja a másikat, és amely lehetővé teszi, hogy föl­dünk javaiból igazságosan része­süljenek földünk népei. Mivel a tartós béke sohasem képzelhető el igazságosság nélkül, az embe­riségnek ma egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata ennek az igazságos gazdasági rendnek a kialakítása. désben • nem tudnak lépést tarta­ni a fejlett technikával rendelke­ző népekkel. Így a gyarmati rend­szer idején alakult tendencia ma is folytatódik: a fejlődő országok népei egyre szegényebbek, a fej­lett országok lakói pedig egyre gazdagabbak lesznek. Földünk lakosságának kereken kétharmad része a szó legszorosabb értelmé­anélkül, hogy a fejlett országok népei valamilyen formában áldo­zatot ne hozzanak. A keresztyén egyházaknak mindent el kell kö­vetniük, hogy a világ népei haj­landók legyenek erre az áldozat­ra, mert ezen múlik nem csak az emberiség békéje, hanem jövője is. Selmeczi János Bódás János: As Ige testté lett! Csendben, szalmán, szelíd barmok teste melegébe köszöntött be a világnak döntő eseménye. Nem császárok parancsától, zordon hadvezérek csatáitól lesz boldogabb a világtörténet, hanem, hogy egy istállóban AZ IGE TESTTÉ LETT! Próféciákat és népek reményét betöltve Isten megváltó szerelme EZZEL KAPCSOLATBAN A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁT AZ JELENTI, hogy földünk egyes népei és országai hosszú százado­kon át gazdaságilag kizsákmá­nyolták a messze fekvő kontinen­sek népeit és országait. Ezek a népek — elsősorban európai és észak-európai nemzetek — a tör­ténelem során kialakítottak egy olyan gyarmati gazdasági rend­szert, amely lehetővé tette, hogy az anyaországok a fejlődésükhöz szükséges természeti kincseket gyarmataikról szerezzék be. En­nek következtében az értékek az anyaországban halmozódtak fel, s így az anyaországok lakói egy­re gazdagabbak, a gyarmati or­szágok népei pedig egyre szegé­nyebbek lettek. A gyarmati né­pek végül megelégelték ezt a le- igázott sorsot és az elmúlt har­minc—negyven esztendőben ki­vívták maguknak a függetlensé­güket. Ma már alig van földünk­nek olyan területe, amely gyar­mati területnek számít. Elvileg tehát minden nép és ország füg­getlen. A gyakorlat azonban más ké­éfkezett a Földre. (Megjelent a költő VIRÁG A SZIKLÁN című kötetében 1982-ben) * Az Űréi vagyunk „Ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Azért, akár éljünk, akár haljunk, az úréi vagyunk.” (Római levél 14, 8) Igen, az Űréi vagyunk. Éppen az a legfőbb vigaszunk és örömünk, hogy olyan Urunk van, kinek kezébe adott az Atya égen-földön min­den hatalmat. Ki merne, vagy tudna hát ártani nekünk?! Az ördög dühönghet, de hogy Urunk kezéből minket kitépjen, arról ugyan le­tehet. ípöt, ha Krisztusban hiszünk s védő oltalmában élünk, benne s általa magunk is urai leszünk ördögnek, bűnnek, halálnak. Hi­szen érettünk lett emberré, hogy erre az'uralomra segítsen. Értünk könyörgötl az Atyánál s annyira szeretett, hogy átokká lett értünk, magát feláldozta, drága véren megvett s bűnből tisztára mosott. Hasonlóképpen örökségünk s üdvösségünk zálogát, a Szentlelket is szívünkbe adta, Isten előtt királyokká, papokká, — egyszóval isten gyermekeivé, örököseivé s tulajdon örököstársaivá tett. Ez bizonnyal igaz! Oh, Urunk, erősítsd hitünket, hogy mindebben semmit ne ké­telkedjünk! („Jer örvendjünk keresztyének!” Luther írásaiból összeállította: Kari Witte. Fordította: Szabó József, 1938.) .Hirdetek nektek nagy örömet” Az egész nép öröme lesz ÖRÖM ... Gyönyörűséges szó. De amilyen gyönyörűséges ez a szó, olyan gyötrelmes ez a kér­dés: hová lett, miért olyan ritka embervilágunkban. Nem vagyunk-e abban a hely- zeetben, amelyben á betlehemi pásztorok voltak akkor, mikor el­mentek tőlünk az angyalok? Előbb fényesség, csodás isteni üzenet, átélt öröm. Aztán újra vaksötét lett, sűrű éjszaka. Visz- szaszöktek a gondok, rájuk sza­kadt megint embefi sorsuk szo­morúsága. Nem látták egymást, képzeletük gyilkos farkasok és rablók árnyaiht rajzolta a sötét­ségre. Ma sokan érzik magukat eb­ben a vaksötétben. Népek, nem­zetek ülnek az éjszakában, nehéz' virrasztásban. Az idők' vészterhe­sek, félelmetes árnyak rajzolód­nak ki a sötétségben. Karácsonykor is, de minden nap Isten örömöt akar ajándé- , kozni az egész világnak. Két kér­désen szeretnék elgondolkodni: milyen az az öröm, amit Isten kí­nál — és miért veszíti el az em­ber a már megtalált örömöt? MILYEN AZ ÖRÖM, amit Is­ten kínál? Először is azt lássuk világosan, hogy az Isten-ügy öröm-ügy. Gondoljunk arra, hogy Jézus mennyire szerette példáza­taiban a lakodalom képét. Ö is szívesen elment lakodalmas ház­hoz, ha meghívták. Ez magában is sok mindent jelent. Arról árul­kodik, hogy az Ö meggyőződése szerint az Isten gondolata az öröm, az örömszerzés. E világnak sok öröme van, Isten-adta örö­mök: a természet szépsége, a tár­sas élet öröme, a művészet örö­me. Tehét nem úgy van, hogy Is­ten egy zord, rideg Isten, aki azt mondja: mindez szemét, és csak én tudok örömöt adni. A „6+1” Isten rendjéhez tartozik, hogy 6 napon át munkálkodjál, a 7-en pihenj meg. A teljes élethez azonban eze­ken az örömökön túl szükségünk van egy többlet-örömre. Az Is­ten valami különleges „plusz” örömöt kínál • nekünk. Olyan „többTörömö,t”, ami rásugárzik a 6 napra is, meg az egyéb örö­mökre is. Másként járom a ter­mészetet, ha szívemben ott van Isten öröme, mintha a magam keserűségével, csalódásaival csi­holok ki valamiféle örömöt. Honnan van ez az isteni öröm? Abból a bizonyosságból, hogy Is­ten szereti az egész világminden­séget és benne engem is. A sze­retet és az öröm összetartozik. SZERETNEK — micsoda öröm­forrás! Ezért volt boldog a té­kozló fiú apja ölelő karjai­ban. Ezért énekelt Pál dicsőí­tő énekeket a börtönben. Az em­ber-feletti világból érkezik a jó hír az emberséghez: ember, sze­ret téged az isten. Isten a legna­gyobb nyomorúságba megy bele ezzel a szeretetével. Oda megy az atombombák közé és azt mond­ja: ember, több a szeretet, mint a hatalom! Oda lép a keresztyé­nek gazdag asztalai melléi gyer­mekeim, hat nem törődtök a sze­gényekkel? j , A szeretet és az öröm összetar­tozik. De az öröm és a megválto­zott élet is összetartoziif Amint vagyok, úgy mehetek az. Isten­hez és szeretete fqgad — de,nem ( maradhatok ugyanolyan az Is- ' ten . szeretetének közelében. Síé- gyenletes bűnökkel, mulasztások­kal, neurotikus idegrendszerrel nem mehetek Isten szeretetének erőterébe, de ez az erőtér, átválj toztatja személyiségemet. Ha va­laki nagyon önző volt és min­den körmével csak magának ka­part, nyilván^a személyiség átvál­tozása az lesz, ho'gy ajándékozó ember lesz. Ha valaki eddig erő­szakos volt, s agresszíven hajto­gatta, hogy neki van igaza — pz Isten szeretetének' mágneses teré­ben megtanulja a szelídséget, a mások megértését. Aki keserű ember volt és ,mindenben csak a rosszat látta,: elkezd' derűsen szemlélődni és reménységben nézni a holnap felé. • Szeretet, öröm, Megváltott félét : ezek ikertestvérek. Istenünk se­gítsen minket, hogy átélhessük ezt a nagy karácsonyi ajándékot! MIÉRT VESZÍTI tlL AZ EM­BER a megtalált örömöt? Ügy gondolom két mqdon eshet ki az ember Isten közelségéből időn­ként. Vagy az elbizakodottság pzakadékába esik vagy a kétség- beesés mélységébe zuhan. Ez a két kísértésünk. Sem a gőgös, sem a kétségbeesett emlfer nem tud örülni; És.ha most azt kérdezed magadtól: hova tűnt az örömöd — ezt kell megvizsgálnod: hova estél a kettő., közül. Bizony, az öröfpöt nem ragadhatjuk még úgy, hogy folyamatosan, állandó-- an meglegyen. Lüktetve él ben­nünk. Felforrósodik, aztán 'jön valami krízis és lelanyhul. Ksízi- seken át jutunk tovább. És áldás az, ha magasabb szintre jtrtlittlf: A szenvedés, a kereszt feldölíí) zása. elfogadása (után aa ember > magasabb szintű örömre juthat. Egyszerű képet mondok. Mi­lyen öröm a gyermeknek a kará­csony a Jézuskával! Ez az öröm szükségszerűen jut krízisbe. Meg­történhetik az,- hogy éhben a krí­zisben végképp meghal az öröm, hogy Jézus és karácsony. A Jé-* zuska-örömn^k , vége., De • folyta­tódhat úgy, hogy nem * a kará­csonyfa, pem az ajándék, hanem bennem megszületik az a bizo­nyosság: de hát én Isten s^erete- térvek légkörében vagyok, mit i számít alapjában, ha elromlik a játékom, összetörik a tervem! AJÁNDÉKOZNA MEG ISTEN EZT A VILÁGOT ( túlnani* át­élésekkel. A pásztorok megta­pasztaltak vala’mit a vaksötét után. mikor azt mondták egy-J másnak: „Menjünk el egészen Betlehemig!” Görög ‘ ífbor ♦ f T A bölcsek nyomán „Es mikor meglátták a csillagot, igen nagy ötömmel örvendezénekf És bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával; és leborul­ván előtte, tisztességet tőnek neki: és kincseiket kitárván, ajándéko­kat adának néki; aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2, 10—11) A bölcsek, mikor az újszülött Krisztus-Királyt keresik..nem Jeru­zsálemben találják meg, ahogy gondolják. Hogy megtalálják, Mikeas prófétára kellett hallgatniuk. S most már saját elgondolásaikról lfe- téve, az igére figyelnek. Ki is, vonulnak engedelmesen a szent fővá­rosból, Jeruzsálemből s megindulnak botránkdzás nélkül Betlehem hitvány városkája felé. S mihelyt Jeruzsálemből, kijönnek; Isten megadja nékik a vigasztaló jelet: .újra feltetszik a csillag s világol előttük mind Betlehemig, — egészen az ajtóig, hol a kisgyermek volt. Bizony rájuk is fért-ez a vigasztalás. Hiszen nem találtak ott egyebet, koldusszegény.ségnél. Józsefnek s Máriának a hely nem otthona. A gyermek jászolban fekszik. Italnyi víz is alig akad náluk. Hogy,illik ilyesmi királyhoz? Ám e kegyes emberek nem hagyják eltántorítani magúkat. Szilár­dan kitartanak amellett, amit Mikeáától hallottak s amit a csillag mutatott. Ezért nem tekintvén szegény nyomorult állapotát, leborul­nak a gyermek előtt, imádják s kincseiket kitárják. Kivetve hát magunkból minden botránkozást, a bölcsekkel ..együtt tegyünk bitet róla a világ előtt s szívből keresve Megváltóként imád­juk. Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy orszá­ga, melyet az ördög s világ úgyis annyiféleképpen gátol és .elnyomni igyekszik, terjedjen és gyarapodjék. („Jer örvendjünk keresztyének!” Luther írásaiból összeállította: Karl Witte. Fordította: Szabó József, 11938.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents